Budapest területe 525 km². A főváros Pest megyében fekszik, amelynek
81 települése Budapest agglomerációjának része. A város hosszanti
irányban 25 kilométer, széltében pedig 29 kilométer. Legmélyebb pontja
a Duna felszíne, amely normális vízállás mellett 90 méteres
tengerszint feletti magasságon van, legmagasabb pontja a János-hegy
(529 m).
Budapest központi szerepet tölt be az ország közlekedésében, mivel ide
futnak be a sugárirányú autópályák és nemzetközi jelentőségű
vasútvonalak. A várost a Duna választja ketté észak-déli irányban. A
hegyvidékes jellegű jobb oldali parton fekszik Buda, amelynek része
Budai-hegység, több mint 20 dombbal és heggyel csak a főváros
területén. A bal parton pedig, a város keleti oldalán, a Pesti-síkság
húzódik, amelyet északkeletről a Gödöllői-dombság lankái öveznek.
A budai oldal inkább lakó- és pihenőövezet, sok zöldterülettel (legdélibb
és legészakibb részei kivételével, amelyek ipari jellegűek), míg Pest
az ipar, a kereskedelem és közigazgatás központja, nagy kiterjedésű
összefüggő lakónegyedekkel.
A Duna budapesti szakaszán 3 sziget van; a Csepel-sziget, amelynek
csak az északi része van Budapest területén belül, a történelmi
Margitsziget és az Óbudai (Hajógyári) sziget. A fővárostól északra eső
Szentendrei-sziget egészen a Dunakanyarig nyúlik fel.
Budapest a világ egyetlen fővárosa, amely természetes
melegvíz-forrásokkal rendelkezik. A körülbelül 125 hőforrás napi
hozama 70 millió liter termálvíz, amely egyes forrásokból 58
Celsius-fokos is lehet. A legtöbb termálvíz ásványianyag-tartalmának
és hőmérsékletének köszönhetően gyógyhatású.
A termálvíz által létrehozott természetes barlangrendszereknek
ugyancsak nincs híján Budapest. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb a
Várhegy alatt kialakult barlangrendszer, amelyet évszázadok óta
hasznosítanak az itt élők, különösen háborúk vagy inváziók esetén.
Budapest látképe
Földtani
felépítés
Budapest földtani felépítésére a Duna mentén észak-dél irányban húzódó
törésvonal a jellemző. A Budai-hegyeket alkotó triász korú mészkövek
és dolomitok a Duna jobb partján a felszínen vannak, míg a bal parton
több száz méter mélyen. A Budai-hegyek térségét a Pannon-tó borította
be 8-10 millió évvel ezelőtt, csak a legmagasabb pontok, úgy mint
például a János-hegy álltak ki szigeteket alkotva. Az időben előre
haladva a Pannon-tó partszegélye egyre távolabb került a mai Budapest
határától, s a törésvonal mellett karsztforrások jöttek létre – hideg
és meleg vizűek egyaránt. A hegyek belsejében barlangok keletkeztek, a
forrásokból édesvízi mészkövek rakódtak le. A hegységperemen az Alföld
felé folyó folyók, később maga a Duna is, egyre mélyebbre vágta magát,
így korábbi árterületei teraszokká alakultak át.
Budapest földtani múltjának emlékeit a triász mészkövek és dolomitok
(Gellért-hegy). Az eocén mészkövek és márgák (Szépvölgy), a miocén
meszes üledékeke (Rákos), a Pannon-tó agyagjai (Kőbánya), a pliocén
kavicsok (Pestszentlőrinc) és a negyedidőszaki folyóvízi üledékek
jelzik. Budapest jelenlegi geomorfológiai jellegzetességei a Dunához
kapcsolódó völgyrendszerek, a budai oldal karsztjelenségei és a pesti
oldal jégkorszaki periglaciális emlékei. Buda fő vízfolyása a ma már
csatornába foglalt Ördög-árok, amely Nagykovácsi mellett ered és az
Erzsébet híd lábánál ömlik a Dunába. Pesten a Rákos- és a
Városligeti-patak közeledett a Dunához, amely régen több ágra
szakadva, mocsarakra tagolta a pesti síkságot (a Nagykörút helyén pl.
Duna-mellékág folydogált).
Buda alatt több, néhány esetben akár több kilométer hosszú, elsősorban
meleg vizes hatásra keletkezett, gazdag és különleges ásványvilágú
barlangrendszer húzódik (Mátyás-hegyi, Pál-völgyi, Szemlő-hegyi,
József-hegyi barlang, Vár-barlang). A mészköves területekről feltörő
vizekből nagy kiterjedésű édesvízi mészkőtakarók alakultak ki (Kiscelli-fennsík,
budai Vár-hegy teteje)
Budapest
vízrajza
A város telepítő tényezői között fontos szerepet játszottak a felszíni
és a felszín alatti vizek. A Duna – mint láttuk – hajózási
útvonalként, ipari- és ivóvízforrásként századok óta és ma is
meghatározó földrajzi tényező a város életében.
Amikor a mai város területén az ókorban szállást foglaló kelták
településüknek az Ak-ink, vagyis a „bő víz”, más értelmezésben a „jó
víz” nevet adták, ezen mégsem a Duna vízét értették. Számukra, mint
később az őket felváltó rómaiak számára is, a bő és jó víz a hegyek
lábánál fakadó források vízét jelentette. A források a Budai-hegység
keleti peremét kísérő szerkezeti vonalhoz, az ún. budai hévizes vagy
termális vonalhoz kapcsolódnak.
A magyar főváros egyedi természeti adottsága, hogy területén 123
langyos-, illetve melegvizű forrás fakad. A budai Duna-partot kísérő
források északon a Pünkösd- és a Római-fürdőt tápláló 23-24° C-os
forrásokkal kezdődnek. Délebbre jelentős gyógyhatású, 24-58o C-os
forráscsoport fakad a Lukács, illetve a Császár-fürdő területén,
valamint a Gellért-hegy tövében (Rudas- és Gellért-fürdő). A
Margit-sziget alatt feltárt termálvizek táplálják a szigeten, illetve
Óbudán épült gyógyszállókat.
A Gellért-hegy
szelvénye a Duna geológiai törésvonalával
A földtani szelvényről leolvasható, hogy a Budai-hegységet felépítő
kőzetek kelet felé, vetődések mentén, egyre nagyobb mélységbe
zökkennek le. A főváros keletebbi részein fúrt kutakból fakadó vizek
hőmérséklete, mivel ezek egyre mélyebbről érkeznek a felszínre, emiatt
jóval magasabb. A városligeti Széchenyi-fürdőt már 1000–1200 m mélyről
származó, 73-76° C-os hévíz táplálja.
A hévizek azonban nem csupán gyógyforrásként járultak hozzá Budapest
arculatához. A kőzetek, elsősorban a triász időszaki kőzetek repedései
mentén a felszín felé igyekvő hévizek üregeket alakítottak, tágítottak
ki, az üregek falán kővirágokra emlékeztető kiválásokat, ún.
borsóköveket, valamint aragonit-, és gipszkristályokat raktak le. Így
jött létre a látogatók előtt megnyitott 7 km hosszú Pálvölgyi- és a
több mint 2 km hosszú Szemlőhegyi-barlang, de ilyen hévizes eredetű,
ám nem látogatható barlangok rejtőznek pl. a József-, a Ferenc- és a
Mátyás-hegy alatt is. A Józsefhegyi-barlang – a budai barlangok között
– szokatlanul nagy, 40–70 m hosszú termeiről, 10–20 m magas
járatairól, valamint aragonit- és gipszkristályainak mesésen gazdag
formáiról egyaránt híres. A barlang kiépítésére – látszólag furcsa
ellentmondás – éppen egyedi szépsége miatt nem kerül sor. A
reflektorok fényében, a megváltozott hőmérséklet hatására az érzékeny
kristályok ugyanis óhatatlanul pusztulásnak indulnának, felszínüket
zöldalgák vonnák be.
A gyógyforrások között említést érdemelnek a Kelenföld, Budaörs
térségében a talajvízből fakadó keserűvíz-források, amelyek vize
palackozva (pl. Hunyadi János-keserűvíz) kerül forgalomba.
A felszíni és felszín alatti vizeket egyaránt összegyűjtő Duna azonban
nem csupán áldásairól, hanem pusztító áradásairól is híres volt. A
legveszedelmesebbek ezek közül a jeges árvizek, amikor tél végén a
levonuló jég összetorlódik, és ez a jégdugó duzzasztja fel és vissza a
Duna vizét. Ilyen, a Csepel-sziget csúcsánál keletkezett jégtorlasz
okozta 1838 márciusában a város legpusztítóbb árvizét.
Az 1838. évi árvíz pusztítása a főváros mai területén
A nagy pesti jeges árvíz kiterjedését mutató térképről a város
belterületének domborzati viszonyai is leolvashatóak: kirajzolódnak a
jobb part alacsonyfekvésű területei (pl. a Lágymányos) éppúgy, mint a
pesti oldal ármentes „szigetei” is. Egy ilyen magaslaton épült később
– az ott menedéket talált pesti lakosok felajánlásából – a Szent István
Bazilika. A város mai topográfiájában a hely domb jellege már
egyáltalán nem rajzolódik ki.
Budapest domborzata
A város domborzati viszonyait ábrázoló térképről leolvasható, hogy a
közkeletű felfogás, miszerint Buda hegyes, Pest sík, csak részben
igaz. (A Budai-hegység egy részlete) A Budai-hegység ugyanis csak a
Várhegy és a Gellért-hegy térségében éri el a Duna vonalát, északabbra
Óbudán a hegyek előterében viszonylag széles alacsony sík rajzolódik
ki, a Gellért-hegytől, illetve a Sas-hegytől délre pedig kifejezetten
éles domborzati határral különül el Lágymányos és Kelenföld
alacsonyabb térszíne.
A Budai-hegység egyes – a főváros területére eső – hegycsoportjai a
térképvázlat alapján is elkülöníthetőek egymástól:
· A Solymári-patak és az Ördög-árok völgyei között helyezkedik el –
legmagasabb tagjáról elnevezve – a Hármashatár-hegy (497 m) csoportja.
A hegycsoporthoz tartozik a Ferenc-hegy (265 m), a kiépített,
látogatható barlangjáról híres Szemlő-hegy (234 m), valamint
lealacsonyodó nyúlványként a Rózsadomb is. A hegycsoport, mint a
Budai-hegység túlnyomó része, mintegy 200 millió évvel ezelőtti
tengerek vízében képződött triász mészkőből és dolomitból áll. Keleti
peremén bukkan elő az egykori óbudai téglavetők alapanyaga, a kiscelli
agyag.
· Az Ördög-árok völgyétől délnyugatra, illetve a Budaörsi-medencétől
északra találjuk a Hárs-hegy - János-hegy - Széchenyi-hegy csoportját.
A hegycsoport fő építőanyaga szintén a triász dolomit. Az 527 m magas
János-hegy a Budai-hegység legmagasabb pontja, egyetlen 500 m fölé
nyúló csúcsa. Ehhez a hegycsoporthoz tartozik az UNESCO Világörökség
Listájára felvett Várhegy, a nemrég védelem alá helyezett
Gellért-hegy, valamint a növény- és állatvilága miatt természetvédelmi
területté nyilvánított, és emiatt csak korlátozottan látogatható
Sas-hegy is.
Az M1-es és M7-es autópályák nyomvonalának utat biztosító
Budaörsi-medencétől délre – a hegységhez képest – alacsonyabb térszín,
a Tétényi-fennsík helyezkedik el. A fennsík mészkövébe mélyítették a
budafoki borpincéket.
A pesti oldal domborzata természetesen jóval egyhangúbb. A korábbi
folyómedrek, pl. a mai Nagykörút vonalán húzódó Duna-ág napjainkra
éppúgy eltűntek, mint a Nagyvárad tér és Orczy-kert vagy a Városliget
helyén egykor terpeszkedő mocsarak. A sűrű, többemeletes beépítés
miatt ma már alig tűnik fel, hogy kelet felé haladva mégis egyre
magasabbra jutunk. A felszín lassú emelkedése az egykor erre vándorló
Duna lerakta hordalékanyagnak köszönhető, amely kelet felé fokozatosan
magasodó folyóterasz-szintekben őrződött meg. Így az Örs vezér terén
már majdnem a Gellért-hegy magasságában tartózkodunk, s – ha a házak
közötti szűk kilátás megengedi – lenézhetünk a pesti belváros
templomtornyaira.
Budai hegység
A Budai-hegység nagyrészt triász mészkőből és dolomitból felépült
tömege a Duna vonalánál találkozik az Alföld süllyedékével. A
mészkövön kívül megtalálható például a hárshegyi homokkő is. A
hatalmas szerkezeti vonalak a kiemelkedő hegységi, budai részt is igen
alaposan megdolgozták, ahol a repedések utat nyitottak a nagy
mélységből felemelkedő meleg vizeknek csakúgy, mint a felszínről
leszivárgó karsztvizeknek. Mindezek eredményeként repedések mentén
meleg és hideg vizek váltakozó hatására létrejött, labirintus
alaprajzú, gazdag ásványkincsű barlangok keletkeztek.
A híres, nagy budai barlangokon kívül még kb. 80 kisebb-nagyobb üreget
tartanak számon a katalógusok. Néhányat közülük már az ősember is
használt (például Remete-Felső-barlang), de a többinek is nagy szerepe
volt a főváros történetében (háborúk idején búvóhely a Vár-barlangban,
bányászat a Hárs-hegyen, stb.). Ma inkább turisztikai hasznosításuk,
gyógybarlanggá alakításuk és védelmük jelent gondot Budapest lakóinak.
A Budai-hegység 400-500 méter magas hegyei a Hármashatár-hegy,
Mátyás-hegy, József-hegy, Szemlő-hegy, Kis- és a Nagy-Hárshegy, a
Remete-hegy, Kakuk-hegy, Kecske-hegy, Ujlaki-hegy, Vadaskert,
Gugger-hegy, Normafa, Széchenyi-hegy, Sváb-hegy, Budaörsi-hegyek,
Sas-hegy, Gellért-hegy, Vár-hegy és Budapest legmagasabb hegye, az 527
méter magas János-hegy. Legmagasabb pontja a Nagy-Kopasz, Budapest
közigazgatási területén belül pedig a János-hegy.
A budai
Várhegy
Buda városképében, a főváros történelmében meghatározó szerepet
játszik a Világörökség Listán is jegyzett Várhegy, amelyen a
tatárjárás (1241) után jött létre az első állandó település. De vajon
miért éppen a Várhegyen, hiszen a tőle délre fekvő Gellért-hegy
ugyanúgy, sőt talán még jobban védhető magaslat? A Várhegy előnyei
földtani, domborzati adottságaiban keresendők.
A budai Várhegy földtani metszete
A hegy lapos tetőszintje eleve alkalmas volt a megtelepedésre. Az
igazi előnyök azonban az utcaszint alatt rejtőznek. A Várhegy
felszínét az egykori hévforrások vízéből kivált, 10–15 m vastag
forrásmészkő borítja. A forrás- vagy másik nevén édesvízi mészkőben
képződött barlangi üregekbe a békés és háborús időkben egyaránt fontos
pincéket mélyíthettek, a házak között átjárókat alakíthattak ki. A
Várhegy alatti – részben mesterségesen kiépített – üregrendszer
járatainak összhossza mintegy 10 kilométer! (Ebbe a
forrásmészkő-rétegbe vájták a mai Várnegyed vendéglőit, illetve a Vár
labirintusát is.)
A forrásmészkő alatt pedig a Duna egykori szintjének emlékét őrző
folyami kavics helyezkedik el. A kavicsrétegek természetes
víztározóként biztosították a település ivóvízét.
A budai Várhegyet éppen e sajátos földtani felépítése emelte ki a
hegység különben hozzá hasonlóan meredek lejtőkkel övezett tagjai
közül. A platón megtelepülőknek csupán a hegy alapkőzete, a
meszes-agyagos budai márga okozott gondot. Az agyagos kőzetben ugyanis
a meredek lejtők mentén gyakorta léptek fel csuszamlások. Ha valaki
körülnéz a Várhegy alatt átvezető, 1857-ben elkészült Alagút
krisztinavárosi bejáratánál, a meredek lejtőre épült lakóházak mögött
téglából, betonból emelt támfalakat talál – ezek védik e telkeket a
lejtőcsuszamlásoktól.
Budapest
éghajlata
A város éghajlati képe egyszerre tükrözi Budapest természeti,
elsősorban domborzati viszonyait, illetve a nagyváros mint mesterséges
képződmény éghajlat módosító hatásait.
Fővárosunk éghajlata összességében kedvező:
- a napsütés évi összege meghaladja a 2000 órát,
- a Dunántúli-középhegység védelmét élvező területen a szélsebesség
mérsékelt, az évi átlagos szélsebesség 2-3 m/s, erősebb széllökések
főleg a keletebbi kerületekben fordulnak elő,
- az évi középhőmérséklet 11° C, a leghidegebb és legmelegebb hónap (a
–2 – –2,5° C-os január és a 19,5–20° C-os július) középhőmérsékletéből
számított évi közepes hőingás kb. 22,5° C,
- az évi csapadék az országos átlaggal nagyjából megegyezőn 611 mm, a
legtöbb csapadék (60–70 mm) májusban és júniusban, a legkevesebb
(35–38 mm) januárban és februárban érkezik,
- a havas napok száma átlagosan évente 26.
De essék néhány szó az éghajlati szélsőségekről is. Fővárosunk
területén az eddig észlelt legzordabb hideg –23,4 °C volt (1929.
február 11.), a legnagyobb meleget (39,5 °C-ot) pedig 1935. június
28-án mérték. Az évi átlagos csapadékmennyiséghez képest pedig mértek
már Budapesten 989 mm/év, de 326 mm/év csapadékot is. Budapestet
sokévi átlagban évente 27 zivatar és 2–3 jégeső sújtja. Száz évente
1–2 alkalommal rövid idő alatt több mint 100 mm-nyi csapadékot hozó,
súlyos felhőszakadások is előfordulhatnak.
Az éghajlati elemek területi eloszlásában Buda tagoltabb domborzata,
Pest egyhangúbb felszíne egyaránt érvényesül. A hőmérsékleti térképek
(A januári középhőmérséklet értékei Budapesten, a júliusi
középhőmérséklet értékei Budapesten) – kis túlzással – a domborzati
térkép szintvonalait „másolják”, de kirajzolódik a domborzat a
csapadékeloszlás térképén is (Az évi csapadékeloszlás Budapesten). Jól
elkülönülnek Buda szél- és esőárnyékban fekvő területei, pl. a Pasarét
és környéke, Sasad és Kelenföld, illetve a Tétényi-fennsíktól délre
fekvő térségek. Pest keleti részének magasabban fekvő
folyóterasz-térszínei – a nagyobb csapadékmennyiség révén – ezen a
térképen is kivehetőek.
A legsűrűbben beépített pesti kerületek ún. hősziget-jellege olvasható
le az évi középhőmérséklet területi eloszlását mutató ábráról: a
pestlőrinci meteorológiai állomáson mért 10,5° C-os hőmérséklethez
képest a pesti belvárosban 1° C-kal melegebb terület jön létre. A
belvárosi hősziget az év minden hónapjában megmarad, de legmagasabb
értékét (a pestlőrinci értékhez képest +1,5° C) januárban éri el.
Pest látképe
Budapest
természeti értékei
Budapest természeti
értékekben igen gazdag, többek között barlangok, források, növények
élőhelyei, parkok állnak természetvédelem alatt.
Apáthy-szikla
Balogh Ádám
szikla Bécsi kapu
téri szőlőtőke Budai
Tájvédelmi Körzet Budapesti
barlangok Budapesti
Botanikus Kert Budapesti
források Csepeli bányatavak Denevér úti
gyepfolt Fazekas-hegyi
kőfejtő Ferenc-hegy Budapest
Főváros Állat- és Növénykertje Gazda utcai
hársfa Gellért-hegy Gördülő
Tanösvény (Gyermekvasút) Háros-sziget Jókai-kert Kertészeti
Egyetem Budai Arborétuma Kertészeti
Egyetem Soroksári Botanikus Kertje Kis
Háros-sziget Kis-Svábhegy Kőérberki
szikes rét Kondor úti
libanoni cédrus Levegő
Tanösvény (Libegő) Lágymányosi-öböl Lupa
tavak Merzse-mocsár Mihályfi Ernő
kertje Naplás-tó Ördög-oromi
kőfejtő Palotai-sziget
Pál-völgyi-barlang felszíne Péceli úti
kert Pusztaszeri
úti földtani alapszelvény Róka-hegy Rupp-hegy Sas-hegy Újpesti
homoktövis élőhelye
Szemlő-hegyi-barlang felszíne Tamariska-domb
Tétényi-fennsík Turjános
(Rákospalota)
Földtani
felépítés
Apáthy-szikla
