|
A terület az 1800-as
évek első felében a Duna egy szélesebb szakasza volt, ahol - a
sekély sóderes meder miatt - gyakran torlódtak fel a jégtáblák,
ezáltal eltorlaszolva a víz útját árvizeket okozva. Az
1838-as árvíz
után kezdték átalakítani árvízvédelmi és folyószabályozási céllal.
| |
Fényképalbum |
|
Vásárhelyi Pál kimutatta, hogy a Pest alatti szakasz zátonyosodása
okozta azt a jeges torlaszt, ami miatt a városban oly sok érték
elpusztult. Miután ehhez hasonló katasztrófa máskor is érhette a
várost, Vásárhelyi elkészítette 1842-ben a szükséges szabályozási
terveket. Néhány kisebb jellegű javítástól eltekintve 1870-ig mégsem
történt semmi változás. Ebben az évtizedben azonban az ismétlődő
árvizek bebizonyították, hogy tovább nem halasztható a rendszeres
szabályozás és az árvédelmi társulatok megszervezése. Az 1870. évi
10-ik törvénycikk ezen szabályozási munkáknak az állam költségén
leendő végrehajtását engedélyezte.
HIRDETÉS
1871-1875 között 8,15 millió forint költséggel végrehajtották a
Soroksári Duna-ág elzárását, kialakították a lágymányosi
Duna-szakasz párhuzamműveit, valamint kimélyítették a budafoki
részt. Ekkor épültek meg a főváros rakpartjai is. A
Gellért-hegy alatt a jobb oldalon a medret egy párhuzamos gáttal 380
méterre szorították össze és a meder aljától számítva még 3-3.8
méterre mélyítették ki.
A Déli Vasúti hidat 1873-ban
adták át. Az öblöt ekkor a kor követelményeinek megfelelően, az áruk
ki és berakodására alkalmas, vágánnyal is ellátott téli kikötővé
kívánták kialakítani.
A József Műegyetem megépítésével a Lágymányosi-öbölből mintegy 72000
m2-nyi területet vágtak le, amelyet aztán feltöltöttek. A Horthy
Miklós híd megépítésével (ma Petőfi híd) a terület megközelíthetőbbé
vált, majd 1930-tól kezdődően a vasúti hídtól délre eső területeket
fokozatosan elkezdték feltölteni. A feltöltéshez szükséges földet a
Lágymányosi kikötő déli részének kotrásával nyerték. A terület
először Lágymányosi tóként majd öbölként is a városrész kedvelt
strandoló, úszó és evezős terepe volt a környék lakóinak. Az 1950-es
évektől kezdve a tó környező területeit folyamatosan beépítették,
majd kialakítva az úthálózatot, megszületett a lágymányosi
városrész.
Kilátás a
Gellért-hegyről (1875 körül)
Ekkor még se a Ferenc József híd, se a Kopaszi-gát nem létezett,
s a kép jobb szélén még
eredeti szélességében folyik a Duna
A Lágymányosi-öböl
1910 körül
Az előtérben lévő üres telken épült fel majd a Gellért Szálloda 1918-ban
Az
öböl vízfelülete 11,2 ha. A többnyire egyenletesen lapos mederfenék
a budapesti vízmérce 0 pontjánál 1,5 - 2,5 méterrel mélyebben
húzódik; a nyugati, vízpart utcai oldalon valamivel mélyebb. Az öböl
fenekét 0,3 - 2 m vastagságú iszap borítja.
A Lágymányosi-öböl vízminősége a Dunáénál lényegesen jobb. 1993-as
adatok szerint vizében több mint 22 halfaj él.
Az öböl környékén tervezett fejlesztések két ütemre bomlanak. Az „A”
ütem az öbölhöz közeli 20 hektáros terület fejlesztését jelenti,
ahová szabadidős és idegenforgalmi fejlesztéseket (vízi élménypark,
wellness szálloda, jégcsarnok) terveznek, míg a megújuló gáton
éttermek, kulturális és művészeti helyszínek jönnek létre. Az
öbölben homokos strand, sportpályák, vízi színpad, jachtkikötő és a
két part között gyalogoshíd létesül. A „B” ütem 25 hektáros
területén főként irodák, lakóépületek épülnek a tervek szerint.
Lágymányos a feltöltés után 1935-ben, mikor még mocsaras, füves
terület volt
Lágymányos a Petőfi hídról 1940 körül (kép: Fortepan)
A déli vasúti hídtól délre, az öbölben lévő strandon 1940 körül
A Lágymányosi-öböl
madártávlatból
(Kép: futo.blog.hu)
|
 |
Pázmány Péter
sétány |
|
|
 |
|
 |
Petőfi híd, budai
hídfő |
|
|
1000m (13 perc) |
|
|
|
|
