|
Tavaly ősszel egy nagy kiterjedésű szarmata temető és telep
feltárását kezdtük meg Soroksár közelében, ahol számos izgalmas
lelet, többek között egy gyönyörű, zománc berakásos ruhakapcsoló tű
került elő a sírokból.
A Budapesti Történeti Múzeum a NIF Zrt. megbízásából 2008. októbere
óta folytat ásatást a lelőhelyen, a készülő M0-ás autóút
nyomvonalán. A több mint 4 hektárnyi felület feltárása várhatóan
novemberben fejeződik be. A Kr. u. 3.-5. századra keltezhető temető
és a telep a kor szokásainak megfelelően elkülönül egymástól. A
sírokat egy északkelet-délnyugati irányú dombháton találjuk, a
telepjelenségeket pedig ettől nyugatra.
Szarmaták
A szarmata név alatt az eurázsiai sztyeppe iráni eredetű törzseit
értjük. A Kr. e. 6. századtól évszázadokig uralták a Fekete-tenger
vidékét. A törzsszövetségből kivált szarmata jazigok a Kr.u. 1.
század elején érkeztek a Kárpát-medencében, jelenlétük az 5.
századig mutatható ki. Pannonia provinciával való kapcsolatukat
háborús és békés időszakok váltakozása jellemezte.
Eddig 77 sírt tártunk fel, több sírjelölési formával találkoztunk. A
sírok többségét kör alakú, délen bejárattal rendelkező árokkal
kerítették, az árokból kikerülő földből valószínűleg a sír fölé kis
halmot emeltek. Pár sírt négyszögletű árok vett körül, a harmadik
csoportot pedig az aknasírok alkották.
Körárkos sír a bontás előtt
Elsőre változatosnak tűnhetnek a temetkezési formák, hiszen több
korszakban csak egyszerű aknasírokkal találkozunk. A szarmatákról
mélyebb ismerettel rendelkezők viszont jól tudják, hogy keleti
őshazájukban nagy méretű kurgánok alá is temetkeztek, katakombás,
padmalyos és diagonális sírokat is használtak. Ehhez képest a
Kárpát-medencei temetkezési rítusuk leegyszerűsödött.
Katakombás sír: egy merőlegesen leásott akna egyik oldalfalából
induló sírgödörbe temették el a halottat. Sokszor fával vagy kővel
választották el a magasabb aknában elhelyezett áldozati állatoktól
az elhunytat.
Katakombás sír a Fekete-tenger északi vidékéről
Padmalyos sír: a Kárpát-medencében az avaroknál is ismert
temetkezési mód. Mindig az akna hosszanti falából indul a halott
számára kivájt gödör.
Padmalyos és diagonális sír a Fekete-tenger északi részén
Diagonális temetkezés: nagy méretű sírgödörbe átlósan helyezik el az
elhunytat.
Az ásatás légifotója a körárkos sírokkal, 2008. november
A
soroksári temető 70%-át kirabolták, ez megfelel a szarmatáknál
megszokott statisztikának. A kincsvadászok nem későbbi népek
(esetleg az „első régészek”, az avarok) voltak, hanem saját
leszármazottaik. A csontok helyzete alapján a rablás sok esetben nem
sokkal a temetés után történhetett.
Jól
ismerték az eltemetett rangját, a sírba helyezett mellékleteket és a
sírok pontos helyét. A korszak megszokott, a mellkasra irányuló
rablóaknás módszerével szemben Soroksáron a teljes sír feldúlása
volt a leggyakoribb. A rablók az esetek többségében precíz munkát
végeztek, bronz törmelékek, véletlenül otthagyott egyszerűbb típusú
fibulák, vastárgyak, „értéktelen” gyöngyök, orsók, edények utalnak
az eltemetett rangjára.
Szerencsére nem minden esetben voltak alaposak. Egyik aknasír
betöltéséből egy méretes, zománcos, teljesen ép korongfibula került
elő. Mondanom sem kell, hogy a sírt teljesen megbolygatták, pár
gyöngyön kívül más lelet nem is került elő. A tárgyat látva
óhatatlanul is elgondolkozik az ember, mi lehetett még a sírokban.
Zománcbetétes bronz korongfibula
A
nagy méretű, 10 dkg súlyú ruhakapcsoló tű római műhely terméke, mely
kereskedelem révén jutott el a Szarmata Barbaricumba. A kör alakú
fibula alapon az email számára az öntés során alakították ki a
koncentrikus mezőket. Ezt töltötték ki az üvegből kialakított,
fémoxiddal színezett zománccal. A római korban leggyakrabban kék,
fehér és vörös színt használtak fel. Korongfibulánk két szélső
mezőjét ún. millefiori technikával díszítették, a mintákat apró
színes üveghuzalok egymás mellé helyezésével állították elő.
Párhuzamok alapján a Kr. u. 2-3. század elejére datálható.
2008 során feltárt temetőrészlet alapján úgy tűnt, hogy az
árokkeretes temetkezések zöme rablott, az aknasírok pedig
rabolatlanok, ezek csak 1-1 edényt tartalmaztak. Kézenfekvő volt
tehát a gondolat, hogy a halmok alá a közösség rangosabb egyéneit
temették, a „rendes” sírokba pedig a szegényeket. Az idei év
tapasztalatai máris megdöntötték az 56 sír alapján felállított
elméletet. A temető északi felén feltárt 12 aknasírból mindössze 2
volt bolygatatlan. Itt volt a korongfibulás sírunk is. Nem biztos
tehát, hogy a különböző rítusok mögött társadalmi különbségeket kell
keresnünk. |
|
