|
1984-től a terület gazdája, a Pilisi Parkerdőgazdaság, valamint az
akkor még létező Fővárosi Műemlékfelügyelőség anyagi támogatásával
megindultak a kolostor helyreállítási munkái. A korábbi
közvélekedéssel ellentétben a háromhajós templom déli pillérsorának
megkezdett felfalazása során rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy a
XIX. század közepén Henszlmann Imre nem tárta fel teljesen a templom
sírjait.
1984-től a terület gazdája, a Pilisi Parkerdőgazdaság, valamint az
akkor még létező Fővárosi Műemlékfelügyelőség anyagi támogatásával
megindultak a kolostor helyreállítási munkái. A korábbi
közvélekedéssel ellentétben a háromhajós templom déli pillérsorának
megkezdett felfalazása során rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy a
XIX. század közepén Henszlmann Imre nem tárta fel teljesen a templom
sírjait.
1985-től a templomban és közvetlen környezetében 159 sírt és egy
ossariumot (korábban eltemetett emberek egy helyre gyűjtött
csontjait) tártak fel.
Az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálos rend
2008-ban ünnepelte pápai jóváhagyásának 700 éves évfordulóját. Első
központjuk, Pilisszentkereszt után először szentkereszti remetéknek
nevezték őket, a pálos elnevezést a 14. század 20-as évei óta
használták.
A János-hegy és a Hárs-hegy közötti nyeregben 1300 körül alapította
meg Lőrinc, a rend negyedik elöljárója Buda mellet Szentlőrinc
monostorát. Miután felépült, pusztulásáig ez volt a pálos rend
főkolostora. Az alapítás után nem sokkal Károly (Róbert) király
János óvári ispán, Velencei Pál budai polgár adományaiból bővítették
a főkolostort. 1335-ben Henc fia János adományozta a Szentlőrinc
körüli erdőket a monostornak.
Az első kolostornak egyhajós temploma volt, melytől északra 10x15
méteres kerengő épült 2,2 m széles folyosóval. A kerengő keleti
szárnyához kisebb méretű perjeli kápolna csatlakozott. 1381.
novemberében a szentlőrinci kolostorba kerültek Remete Szent Pál
földi maradványai, ekkor nagyszabású építkezések kezdődtek a
kolostorban.
A korai kolostortemplom déli oldalán új, háromhajós templom épült
fel, melyet 1403-ban újként említenek. Az első templomot
ereklyekápolnává alakították, a kerengőt pedig négyzetes alaprajzúvá
építették át. A 15x15 méteres kerengőudvart 3 méter széles folyosó
zárta körbe. A Zsigmond-kor vége felé a kerengő keleti szárnyát
átépítették, az itt futó folyosót megszüntették és helyén egy 11m
széles új káptalantermet alakítottak ki.
A kolostor XIV. században
Az 1480-as években több építkezés is zajlott a kolostorban. 1488-ra
készült el a Szent Lőrinc egyház déli oldalán egy kápolna Budai
Kovács Márton költségén, aki egész életében vincellér volt és akit a
Szent Lőrinc kolostorban temettek el. 1486-ra a Szent Pál
tiszteletére (át)épített kápolna az ablakokig elkészült, de az
építkezést csak 1492-ben fejeztette be Tharispán Albert budai
várnagy.
A rendfőnöki tisztet 1484 és 1488 között betöltő Tamás testvér
idején Dénes testvér, kőfaragó bámulatos művészettel készítette el a
szent síremlékét amelyben a sírkápolna építésének befejeztével
1492-ben helyezték el az ereklyéket.
Amikor a kolostort a törökök 1526-ban kifosztották, a síremlék
fedőlapját lelökték és három darabra törték, vagyis az emléket
fedőlappal lezárt szarkofágként képzelhetjük el. A szarkofág
oldalait áttört, szamárhátíves-mérműves táblák alkothatták, a
szamárhátív csúcsán erőteljes fiáléval. Ennek két oldalán, az ív
feletti mezőkben jelenetek kaptak helyet. A legnagyobb töredéken két
angyal emeli az égbe Remete Szent Pál lelkét, ahol már azt az Atya
várja. A másik nagyobb darabon az Atyaisten töredékes ábrázolása
látható.
A 15.
század 80-as éveiben, valószínűleg 1488-ban Kamanczy János vicarius
generalis rendbe hozatta a szentlőrinci kolostor ciszternáját. Az
1508-ban rendfőnökké választott Balázsszentmiklósi Gergely testvér
hivatali ideje alatt kezdődött el a szentlőrinci kolostor új
templomszentélyének építése az alapoktól, sekrestyével együtt.
Gyűléstermet is emeltek, amelyről egy feliratos kő is megemlékezett.
A munkákat öt év alatt végezték el és János erdélyi vajda, Gergely
óbudai kanonok, Horváth Pál nándorfehérvári polgár mellett Osvát és
Lukács zágrábi püspökök végrendeleti adományai biztosították erre a
fedezetet.
A
szentlőrinci pálos kolostornak voltak Budán házai. I. (Nagy) Lajos
királytól (u. 1342-1382) kapták meg a Kammerhofnak nevezett
épületet. A mai Táncsics Mihály utca 7-9. számra lokalizálható
telek, melyet magna curia regisként is említenek a források
az első budai királyi szálláshely volt.
Mindez egyben mutatja a rend megbecsültségét is. Valószínűleg ez az
épület túl nagy lehetett a pálosoknak, ezért 1416-ban elcserélték
azt Hermann cillei és zagorjei gróffal, akinek háza a mai Fortuna
utca 4. számú telekre lokalizálható. Egy másik házat Mihály óbudai
kanonoktól kapnak 1402-ben.
A kolostor XVI. században
1526-ban a mohácsi csata után a törökök Budáig eljutván elpusztítják
a kolostort. Szentlőrinci tartózkodásuk tíz napja alatt mindent
feldúltak, szétromboltak, a kolostort felégették. A főkolostor
gazdagságára következtethetünk abból az adatból, hogy 1000 forint
értékű könyv égett el a könyvtárban.
Utolsó írott adatunk a kolostorról 1540-ből származik, amikor Imre
rendfőnök a szentlőrinci kolostorból tiltakozik az elefánti
perjelnek Baracskay Pállal kötött egyezsége ellen. A kerengőtől
nyugatra található nagy kövekből rakott udvaron egy 1546-ban vert
pénz, a pincében pedig egy 1586-os pénz került elő. Ez alapján úgy
tűnik, hogy a kolostor egyes részei csak részben pusztultak el és a
XVI. század folyamán időlegesen használták is őket.
1686
után nem tértek ide vissza a pálosok, hanem Pesten építettek új
templomot (ma
Egyetemi
templom) és kolostort (ma Központi Szeminárium), amelyet 1786-os
feloszlatásukig használhattak. Henszlmann Imre 1846-47-ben, majd
1934-ben Garády Sándor ásott a területen.
A kolostor romjai a
magasból
(Fénykép: Civertan)
A kolostor helye a Várból nézve
Szent Pál síremlékének töredéke
 |
|
