|
Az Kr.e. 5. évezred végén a neolitikus népek életében jelentős
változások álltak be. A hirtelen szárazabbra és hűvösebbre forduló
éghajlat már nem kedvezett az újkőkor növénytermesztésre alapuló
mezőgazdaságának és mai ismereteink alapján úgy tűnik, az
állattenyésztés kapott a korábbinál is nagyobb szerepet. Mindez nem
maradt hatástalan a késő neolitikus emberek gondolkodására sem. A
vallás számos eleme megújult vagy kicserélődött, az új körülmények
új kultuszokat és más fajta tárgyakat teremtettek.
A korábbi korszakokban magas színvonalra emelt kőezközipar
töretlenül folytatódott tovább, sőt a mindig új nyersanyaglelőhelyek
utáni kutatás még egy nagyon fontos újdonságot is eredményezett.
Sikerült nagy mennyiségben megtalálni, majd kitermelni, azt a
kőzetet, amelyet szórványosan már korábban is használtak, de tudatos
és főként ilyen nagy mérvű alkalmazása csak ettől kezdve válik
jellemzővé.
A rézérc hasznosítása és ebből egyre hatékonyabb eszközök készítése
indul el, ami hamarosan a kor társadalmának átalakulását is
eredményezi majd. Feltétlenül megemlítendő, hogy ekkortól indul a
természetben mindig a réz érceivel együtt előforduló arany
felhasználása, amit fizikai tulajdonságai miatt a kezdetektől fogva
mindig is csak ékszerek és méltóságjelvények készítésére használtak.
A korszak településeiről nagy felületű ásatások hiányában csak
keveset tudunk. Az eddig előkerült leletek az újkőkoriakénál kisebb
és attól eltérő szerkezetű falvakról tanúskodnak.
A korszak másik újdonsága, hogy a temetkezés elszakad a
településektől. A falvak közelében, de sohasem a házak között
eltemetett emberek sírjai temetőket alkotnak, ilyenre az újkőkor
idején csak Nyugat-Európában volt példa, a temetkezés rendje pedig
elkezdi visszatükrözni azokat a viszonyokat, amelyek mindennapi
életüket is meghatározták.
Ludanice-kultúra
A kárpát-medencei rézkor korántsem jelent egyöntetű és főként nem
egyenesvonalú fejlődést a történelemben. A korai szakasz a lengyeli
kultúra késői korszakával jellemezhető, de Budapest környékén ezt
éppolyan kevéssé ismerjük, mint a korábbi szakaszait. Sokkal többet
tudunk ezzel szemben a középső rézkor első művelődéséről, amelyet
egy felvidéki lelőhely alapján Ludanice-kultúrának nevez a
szakkutatás.
Ez több szempontból is egyenes folytatása a lengyeli kultúrának, de
sok új elemet is felmutat, amelyeket délről érkező kultúrhatásokként
szokás értelmezni. Egyszerű cölöpszerkezetes házaik viszonylag laza
szerkezetben épültek, halottaikat pedig kizárólag az újkőkorból már
ismert oldalt fektetett, zsugorított pózban helyezték a sírba.
Jelentős mennyiségű réztárggyal rendelkeztek, de az aranyat, ma még
ismeretlen okból nem használták. Fontos lelőhelyeik eddig főként a
város budai oldaláról ismertek, ahol a barlangokat is használták,
talán lakás céljára is, a pesti oldalról jószerével csak szórványos
temetkezéseik ismertek.
Tűzdelt-barázdás kultúra
A középső rézkor második felében egy merőben új, a korábbitól minden
elemében eltérő kultúra jelent meg a Kárpát-medence nyugati felében,
így Budapest környékén is. Ez a Közép-Európai gyökerekkel rendelkező
nép átvette a korábbi kultúrák területét, de csak nagyon keveset
hasznosított azok anyagi és szellemi kultúrájából. A jellegzetes
edényeik alapján tűzdelt barázdás díszű keramika kultúrájának
nevezett művelődés tölti ki a középső rézkor második felét.
Falvaikról és főkét temetkezéseikről, még a Ludanice-kultúránál is
kevesebbet tudunk. Annyi azonban biztos, hogy főként újból délről
érkező hatásokra fokozatosan átalakult anyagi kultúrájuk és így az a
késő rézkor kiindulópontjává válhatott. E legkésőbbi szakasz
jelentős települése Dunakeszi-Székes-dűlőről ismert.
Nagyméretű, középen kiszélesedő rézcsákányok erős kopásnyomokkal. A
rézből öntött, tömör csákányokra és baltákra már a XIX. közepén
felfigyelt az őskorkutatás, nagy számú előfordulásuk alapján
feltételezték először egy új korszak, a rézkor meglétét az újkőkor
és a bronzkor között és később is meghatározó szerepet játszottak az
azonos nevű korszak vizsgálatában. Funkciójukat tekintve rendkívül
eltérő elméletek születtek és ez a sokszínűség ma is jelen van a
megítélések között. Bányászcsákánytól a fa megmunkáló eszközön és
fegyveren keresztül a méltóságjelvényig sokféle szerepet
tulajdonítottak ezeknek a méltán közismert őskori eszközöknek.
Használatuk a korai rézkor végén kezdődött és a középső rézkor
végével szűnt meg, meglehetős hirtelenséggel. A késői rézkorból nem
ismerjük többé ezeket a több kilogrammos, ma is tiszteletet ébresztő
minőségű tárgyakat. Ennek okát máig csak találgatja az őskorkutatás.
A legvalószínűbben, sok más történelmi jelenség mellett, a két
korszak között lezajlott alapvető népi és társadalmi változások
állnak ennek is a hátterében.
Badeni kultúra
A rézkor utolsó szakaszában a badeni kultúra népcsoportjai
telepedtek meg a Kárpát-medencében, így Budapest területén is. A
kultúra létrejöttében a középső rézkori népelemek maradványai
mellett, a Pontusz-vidéki Gödörsíros kultúra (Gödörsíros kurgánok
népe) beszivárgása, valamint égei és északnyugat-anatóliai kora
bronzkori kultúrák hatásai játszották a fő szerepet.
A fővároshoz tartozó Duna mentén és patakok partján, hegy és
síkvidéken létesített településeik békés életmódot tükröznek.
Legjelentősebb lelőhelyeik Csepel-szigeten, Káposztásmegyeren, XI.
kerület Andor utcában, valamint Zugló- Paskál utca, I. kerület
Corvin téren kerültek feltárásra. Árpát és pelyvás búzákat (alakor,
tönke) termesztettek, de pörkölve fogyasztották a környéken
akkoriban honos tölgyek makkjait is. Gazdasági életükre a
növénytermesztés mellett a nagyállattartás (szarvasmarha) volt a
jellemző, de kiskérődzők (juh, kecske) és sertés tartására is
rendelkezünk adatokkal.
A késő rézkor idején a réz felhasználása jelentős mértékben
lecsökkent. A szállítás és kereskedelem első emlékei a
Kárpát-medencében, a főváros közelében előkerült kocsi modellek.
A badeni kultúra temetőiben zsugorított testhelyzetben, vagy
hamvasztva, a túlvilági életre szánt tárgyakkal együtt temették el a
közösség halottait. A halottak fölé, sírokra gyakran nagy mennyiségű
követ helyeztek. A halottak mellett, vagy azok közelében, rituális
ceremónia során feláldozott állatokat temettek el. A
Káposztásmegyeren előkerült faragott kőoszlop (sztélé) temetkezési
helyet jelölhetett.
A badeni kultúra életének végén Budapest környékén feltűnnek a dél
felől érkező kosztoláci kultúra rövid életű telepei is (Békásmegyer,
Csepel-sziget).
 A
középső rézkori edényművesség egyik legismertebb edényfajtája.
Sokáig elsősorban a Magyar Alföldön elterjedt bodrogkeresztúri
kultúra temetőiből ismerte a szakkutatás. Harmonikus formájával, és
gyakori előfordulásával az alföldi középső rézkor emblematikus
típusává vált. A Ludanice-kultúra telepeinek jobb megismerése után
azonban kiderült, használata nagy valószínűséggel nem csupán
egyetlen művelődésre korlátozódik. Ennek egyik bizonyítéka a
budapesti Gellérthegyen talált példány. A Ludanice-kultúrában
ritkább jelenség és hogy helyi gyártmányokról vagy a keleti
területekről származó ’importról’ van-e szó, azt további
kutatásoknak kell eldönteniük.
Magas fülű csésze, XVII.
kerület, Csabai út 50., Sírlelet
A
kétfülű csészék sokáig jelentős szerepet játszottak a magyarországi
középső rézkor időrendjének meghatározásában. Az 1950-es évekig
Közép-Európából származtatták, később derült csak fény déli
kapcsolataira. Ma már tudjuk, hogy hasonló edények nagy tömegben
fordulnak elő a Balkán rézkori (eneolitikus) kultúráiban is.
Eredetük, ha egyáltalán egyetlen kiindulási pontról terjedtek el és
nem a kor általános szokásrendszerének termékei voltak, így újra
bizonytalanná vált. A nyakán és a perem alatt vízszintes párhuzamos
vonalkötegdísszel ellátott edény egy temetkezés mellékleteként
szolgált, de a településeken talált példányok bizonyítják, hogy a
hétköznapi életben is fontos szerepet játszottak.
Tűzdelt barázdás díszű csésze, Tabán
Enyhén S-profilú, egyfülű csésze. Oldala és részben az alja tűzdelt
barázdákkal gazdagon díszített. A tűzdelt és mészbetéttel kitöltött
vonalak függő háromszögeket rajzolnak ki. A középső rézkor második
felének jellegzetes és egyben névadó edénytípusa. A Ludanice
kultúrát váltó új művelődés alapvető változást jelentett a korábbi
kultúrákhoz képest. A mozgalmasabb életmódot folytató népesség az
ásatások bizonysága alapján kevésbé fejlett kultúrát honosított meg
a Kárpát-medencében, mint elődei. Életének vége felé azonban újabb,
délről érkező népcsoportok hatására jelentős átalakuláson ment
keresztül és végül is a későrézkor egyik kulturális alapkomponensévé
lett. |
|
