|
Hosszú évek munkájával, nagy szorgalommal sikerült összegyűjteni
azoknak az avarkori (568–803) temetőknek az adatait, amelyek a mai
Budapest kerületeiben napvilágra kerültek; illetve amelyekről 1879
óta vezettek nyilvántartást. Az avarkori temetők és a náluk jóval
kevésbé ismert településnyomok már a XVIII. század elején megindult,
majd a XIX. század dereka óta nagy lendületet vett építkezések során
nyilván javarészt megsemmisültek. Így nehéz képet kapni a mai
Budapest területének avarkori jellegéről. A régészeti forrásokon
kívül egyéb, korabeli, írásos adatok nem is állnak rendelkezésünkre.
Nem vitás, hogy az avarok a rómaiaktól öröklött úthálózatot és az
ősi révhelyeket vették rögtön birtokukba. Budapest környékén erről
tanúskodik például a XIX. század végén Szentendrén előkerült előkelő
avar család kis temetője, vagy északabbra, a visegrád–nagymarosi
dunai átkelőhelynél a mederben talált VII. századi, ezüstveretes
kard az avar korból. A kötetben szereplő csepel–hárosi ősi révhez
lehetett köze annak a rangos avar vezetőnek, akinek az aranyveretes
kardja 1924-ben került ott véletlenül napvilágra. Sajnos, az
odatelepült avarok temetőjének csak a részletei ismertek.
A szintén igen ősi többi, például a mai Erzsébet-híd vagy a
Margit-híd táján létezett átkelőhelyek közeléből egyetlen avarkori
leletről sincs tudomásunk; ezeket elpusztíthatták az építkezések.
Feljebb, Békásmegyernél viszont késő avarkori, lovas sírokat is
tartalmazó, nagyobb avar temető kb. harminc sírjáról van adatunk,
onnan egy szláv jellegű fibula is ismeretes, tehát ez az átkelőhely
is a kezükben volt.
Megcsonkultak olyan jelentős avarkori temetők, amelyek az avarkorban
még nagyobb falmaradványokkal rendelkező rómaikori épületromok
közelében létesültek. Ilyenek például a Szőlő utca–Szőlő köz táján
napvilágra került sírok, amelyek egykor hatalmas temetők részletei
csupán, hiszen csak az utcák nyomvonalaiban lehetett megmenteni
leleteket, a többi sír a házsorok alatt rejlik, vagy már
megsemmisült, mielőtt ott 1949-ben közel harminc sírt megmentettek a
tudomány számára.
Egy másik jelentős sírszámúnak feltételezett avar temető a zuglói
Tihany téren bukkant fel, és pusztult is el részben. 1934 és 1936
között csak félszáznyi sírról rendelkezünk adatokkal. Természetesan
a mai Zugló is kívül esett a középkori városmag területén, csakúgy,
mint az Angyalföldről ismert másik, vagy a Népstadion 1949–51
közötti építkezései során javarészt a föld alatt maradt temetők
ebből a korszakból. Így nem tudjuk azt, hogy a középkori város
területén volt-e egyáltalán avar település vagy sem. Csak azt tudjuk
most feltételezni, hogy avarkori települési súlypontok Óbuda és a
Csepel-sziget területén lehettek bizonyosan.
Erdélyi István |
|
