|
A limes a Római Birodalom védelmét szolgáló, a császárkorban
létesített határvonal, amelyet sáncok, árkok, őrtornyok, erődök
alkottak. Az I. századtól folyamatosan építették ki. A szó
eredetileg ösvényt jelentett. Utak (főleg hadiutak) hálózták be a
határvidékeket, melyeket összekötöttek Rómával, de átnyúltak
ellenséges területre is.
Természetes akadályok (például folyók) egészítették ki a mesterséges
földhányásokat, akadályokat. A limest eleinte a légiók, később a
határőr alakulatok (limitanei) védték. A szó a latin limes szóból
ered. A katonai táborokat a limes mentén helyezték el.
A Római Birodalmat a limes vette körül, melynek három alkotórésze
volt: sánc és sövénykerítés, fejlettebb formájában kőfal, előtte
vagy mindkét oldalon árok, melyhez néha cölöpkerítés járt, elrejtve
pedig hegyes karókat ástak el, mely megsebesítette a gödörbe eső
gyalogosokat és lovasokat egyaránt, bizonyos távolságonként
őrtornyokat építettek.
A katonai tábor valóságos város volt. Később a katonai tábort a
legtöbb helyen un. polgárváros vette körül. Maga a katonaváros
(tábor) átlagosan 20 hektár területet foglalt el. Sánc vette körül,
amelyet őrtornyok s négy kapu tört meg. Kettős árokrendszer védte. A
tábor központjában a principia, a főhadiszállás, a hivatali
helyiség, a fegyverraktár és a templom állt. A tisztek különálló
házakban laktak, a katonák közös hálótermekben. A táborban volt
gyakorlótér, raktár, kórház és fürdő. Ostrom alkalmával a
hajítógépeket (ballisztákat) gurítható tornyokba szerelték.
A római limesen leginkább a birodalom határán álló védelmi
objektumokat szokták érteni, példaként pedig a Hadrianus-falat
szokás felhozni. Fontos azonban leszögezni, hogy maga a limes
kezdetben egész mást jelentett. Az eredeti jelentése nem védelmi
vonal volt, hanem hadiút, a hozzá tartozó más katonai
létesítményekkel együtt. Elsődleges feladata pedig, hogy a római
katonákat eljutassa az ellenséges területre és ott biztosítsa az
eredményes tevékenységüket.
A limes felépítése
A Római Birodalmat a limes vette körül, melynek három alkotórésze
volt:
sánc és sövénykerítés, fejlettebb formájában kőfal,
előtte vagy mindkét oldalon árok, melyhez néha cölöpkerítés járt,
bizonyos távolságonként őrtornyok.
Germániában 382 km hosszúságban húzódott a Rajnától a Dunáig. Nagy
Britanniában a 128 km-es Hadriánusz falat Skócia határai mentén
építették meg. A magyarországi limest teljes hosszában még nem
tárták fel.
A limes szó eredetileg ösvényt jelentett. Utak (főleg hadiutak)
hálózták be a határvidékeket, melyeket összekötöttek Rómával, de
átnyúltak ellenséges területre is. Természetes akadályok (pl:
folyók) egészítették ki a mesterséges földhányásokat, akadályokat. A
Római Birodalom védelmét szolgáló, a császárkorban létesített
határvonal, amelyet sáncok, árkok, őrtornyok, erődök alkottak. Az 1.
századtól folyamatosan építették ki.
A limest eleinte magas harcértékű légiók és segédcsapataik (auxiliák),
a 4. századtól általában már a kisebb harcértékű határőr alakulatok
(limitanei) védték. A légiók táborai valóságos városok voltak;
később a legtöbb helyen a katonai tábort ún. katonavárossal (canabae)
vették körül. Maga a légiótábor átlagosan 20 hektárt foglalt el.
Sánc és árokrendszer vette körül; ezt őrtornyok erősítették és négy
kapu törte meg. A tábor központjában állt a principia, a
főhadiszállás, a hivatali helyiség, a fegyverraktár, a
zászlószentély és a légió pénztára. A tisztek külön házakban laktak,
a katonák közös hálótermekben. A táborban volt gyakorlótér, raktár,
kórház és gyakran fürdő.
A római limesen leginkább a birodalom határán álló védelmi
objektumokat értik, és példaként a Hadrianus-falat szokás felhozni.
Le kell azonban szögeznünk, hogy maga a limes kezdetben egész mást
jelentett: nem védelmi vonal volt, hanem hadiút, a hozzá tartozó
katonai létesítményekkel. Elsődleges feladata az volt, hogy a római
katonákat eljuttassa az ellenséges területre, és biztosítsa ottani,
eredményes tevékenységüket.
Germániában 382 km hosszan húzódott a Rajnától a Dunáig. Nagy
Britanniában Skócia határai mentén építették meg a 128 km-es
Hadrianus falat. A magyarországi limest még nem teljesen tárták fel.
A római Limes magyarországi szakaszai > A Római Birodalom határai a
mai Nagy-Britanniától egészen a Fekete-tengerig nyúltak, keleten az
Eufráteszig, délen a Szaharáig és a Núbiáig nyúltak.
A sok helyen természetes határokkal segített óriási határszakasz
védelme egyre nagyobb problémát jelentett, ahogy a korai
népvándorlás során új és újabb harcias törzsek kerestek szállást a
határokon belül. Ennek hossza a különböző korszakokban jelentősen
változott, ahogyan a birodalom határai változtak, egyes korábbi
limesekből belső határ lett, más limeseket fel kellett adni. Az
európai limes mentén általában folyók jelentették a határt, így a
Rajna és a Duna teljes hosszában védelmi szerepet töltött be.
A Duna mentén 500 km hosszan húzódik Magyarország területén az
ókorban a Római Birodalom határa. A római uralom hazánk mai
területére eső, határvédő berendezésének átkutatása még a jövő
feladatai közé tartozik. A Duna mentén Carnuntumtól Aquincumig,
illetve onnantól a Dráva torkolatáig lévő útvonalait és
erődítményeit kell megismernünk.
A magyarországi Limes budapesti részei
Dunabogdány (Cirpi)
Visegrád (Pone Navata)
Római kori lelőhely. A rómaiaknak hat őrtoronnyal védett katonai
tábora volt a Sibrik-dombon, a 4. században.
Szentendre (Ulcisia Casta)
Aquincum és Brigetio között ez volt az első jelentős állomás.
Fényjelzésnyi távolságra kiépített őrtornyok, komoly védelmi
szerepet ellátó katonai tábor, valamint a polgári településmagot
jelentő villák, az őket elkísérő kereskedőcsaládok és a rabszolgáik.
Budakalász
A település kőbányáját már a rómaiak is ismerték és a Dunakanyarban
épített limes anyagát innen hordták el.
Dunakeszi (?) A rómaiak i. e. 371-372-ben erődített kikötőt
és átkelőhelyet építettek itt. Ez része volt az I. Valentinianus
által kiépített Duna balparti erődök (contra castrum) rendszerének,
amit Marcus Aurelius kezdeményezett a markomann háború után, majd
Diocletianus sűrített. A környező terület akkor a szarmata jazigoké
volt, akiknek városai között Ptolemaiosz Vácot (Uscenum) említi.
Óbuda (Aquincum)
Pannónia római provincia fővárosa volt. Az imperium határát a Duna
jelentette. A katonaság feladata a határ őrzése, és a kontinens
legfontosabb vízi útjának ellenőrzése volt. Claudius császár
idejétől 40-től állomásoztak itt katonai alakulatok. A 90-es évek
végére épült ki a limes. Először palánktábort, majd két évszázaddal
később kőtáborokat alakítottak ki. Többször átépítették,
korszerűsítették. Később a tábor környékén kialakultak a kereskedők,
iparosok és a hozzátartozók telepei is. Traianus császár
átszervezése után a keleti Pannónia inferior fővárosa lett Aquincum.
A helytartó Hadrianus számára épült a Hajógyári szigeti helytartói
palota. A katonavárost út-, és csatornahálózattal látták el. Tiszta
ivó-, és gyógyvízű vízvezetékkel látták el a Rómaifürdő forrásaiból.
Nagy kiterjedésű ipartelepek, műhelyek, dunai kikötők, a piactér és
vásárcsarnok mellett reprezentatív berendezésű lakóházak és
középületek épültek. Aquincum két városához (katonaváros,
polgárváros) két amfiteátrum is tartozott. A katonaréteg ellátására
szakiparos réteg alakult ki. A Duna kedvező kapcsolatfelvételt
jelentett a nyugati provinciákhoz. (vízi átkelés lehetősége,
árukirakóhely) A polgári település i. sz. 124-ben municípium rangot
kapott, ami polgárjoghoz juttatta a város vezető rétegét, a
leszerelt veteránusokat, és a külföldi kereskedőket. A 2. század és
a 3. század háborús pusztítások és újjáépítések jegyében telt el. I.
sz. 194-en kolóniát kapott a város a császártól a légió iránti
hálájából. A helyzet egyre bizonytalanabbá vált, mert a helytartó a
székhelyét a provincia belsejébe helyezte át.
I. kerület
A Fő utca vonalán számos helyen feltárták a római út maradványait.
V. kerület (Contra-Aquincum)
Aquincummal szemben, a Duna bal partján – kissé délebbre – állt a
Contra-Aquincum erőd, amelynek romjai az V. kerületi Március 15.
téren találhatók nem messze az Erzsébet hídtól.
Albertfalva
Budapest területén a kelta-eraviscus törzs lakott, központi
településük a Gellérthegy déli lejtőjén húzódott. Az 1. század első
felében a római kormányzat politikai megfontolásból az eraviscusok
egyik részét a mai Óbudára, másik részét az albertfalvi síkságra
telepítette.
A telep római kori nevét nem ismerjük. A római korban Albertfalva
területe Aquincum és Nagytétény (Campona) között, mint a Birodalom
pannoniai határszakaszának egyik fontos tábora, jelentős stratégiai
szerepet töltött be. A budai szakaszt a 90-es évekig három lovas
alakulat őrizte (Óbudán, a Bem téren és Albertfalván állomásoztak).
Az albertfalvi síkságon a kr.u. 1. század közepén épült először
katonai tábor.
Az albertfalvi segédcsapat (auxiliaris) tábor 500 főből álló
lovasegység tartózkodására volt alkalmas. Palánktábor volt,
tornyokkal és kettős sáncárokkal látták el. A Duna pesti oldalán élő
szarmaták támadásai miatt a tábor többször elpusztult, ám mindig
újraépült. Az eredetileg föld-fa szerkezetű tábort 106 után,
Traianus alatt kőtáborrá alakították át és területét
megnagyobbították, mert egy lovasezred került ide.
Az új tábor területe 190 x 210 méter volt. 178-ban az épületek ismét
megrongálódtak, de a 2. század végén még helyreállították őket. A
259-260-as években egy nagyobb barbár betörés során a tábor és
környéke leégett. Többé nem is épült újjá.
Az albertfalvi auxiliaris tábor körüli lakótelep (vicus) 720.000
négyzetméternyi területet foglal el. Aquincum után ez a legnagyobb
összefüggő római település Budapest területén. Az 1. században
vályogfalas házakban, lakógödrökben, gerendavázas épületekben
laktak. A tábortól nyugatra az u.n. HILARUS mester nevéhez köthető
fazekasműhelyt, ipari műhelyeket tártak fel, (tímár, fémfeldolgozó
műhelyek) gazdasági jellegű épületrészek és egy útállomás
maradványaival együtt. A tábortól délre, légfűtéses, több
helyiséges, középfolyosóval ellátott tornácos lakóépületek álltak. A
lovasság az albertfalvi tábor és telep mellé temetkezett. Faragott
sírköveket, szobrokat is ismerünk Albertfalváról.
Az albertfalvi tábor és település maradványait helyenként részleges
falkonzerválással látták el, - de itt műemléki helyreállításra még
nem került sor.
Nagytétény (Campona)
Százhalombatta (Matrica)
A limes rendszerében a város területén is építettek egy tábort. A
150 x 170 m alapterületű négyszögletes tábor a város déli határában
(a mai Dunafüreden) állt. Védműveit vizesárkok és tornyokkal
erősített vastag fal képezte. belsejében szabályos utcahálózat
mentén helyezkedtek el a különböző épületek. Közepén a principia
(=parancsnokság) állt. Itt állomásozott i. sz. 118-tól 180-ig a
cohors I. Alpinorum equitata (Az alpesiek 1. számú lovasított
gyalogos zászlóalja), majd ezt követően a cohors milliaria Maororum
(a mórok gyalogezrede) a 3. század végétől az equites promoti (lovasalakulat).
A katonaság emlékanyaga azonos jellegű, mint a többi katonai
településé. A tábor mellett épült vicus militaris (katonai falu),
amely a katonák családtagjainak, a kereskedőknek és az iparosoknak
szolgált lakhelyül. A tábortól északra és délre találtak díszesebb,
gondosan felépített fürdőépületet is.
A tartomány fontosabb településeit jól kiépített országutak kötötték
össze. A Duna-parti limesút fontosabb állomásait egykori térképek
itinerariumok (=útikalauzok) örökítették meg, mint például a Tabula
Peutingeriana. Az utak mentén a távolságot mérföldkövek jelezték. |
|
