|
Szent Gellért püspök (eredeti nevén Gerardo Sagredo vagy Giorgio
Sagredo), valószínűleg lombardiai származású szerzetes, Magyarország
egyik első püspöke 980. április 23-án született és 1046. szeptember
24-én halt meg.
Atyja, Gerardo velencei patrícius volt és rokonságban állt a
Centranigo családdal, amelyből Péter (1026-31) dózse lett.
Öt évig tanult az Isola de san Giorgio maggiore Benedek-rendi
kolostorában, majd a szent könyvek tanulmányozásához fogott, s már
korán felébredt benne az a vágy, hogy szent Jeromos iratait magában
a betlehemi monostorban olvasgassa. Atyja, Gellért, valamikor
990-995 közt részt is vett abban a népes zarándoklatban, melyet a
velenceiek Jeruzsálemben rendeztek; az arabok azonban megölték, mire
fia, György, az ő Gellért nevét vette föl.
1015 táján szerzetestársai már valami kisebb tisztségre (ha nem is
perjelségre) választották meg a mintegy 25 éves ifjút, kit
ekkortájban szenteltek pappá; apátja, Vilmos, a monostor iskolájának
tanítójává szemelvén őt ki, a quadrivium elvégzésére Bolognába
küldte. Onnan 5 év múlva hazatérvén, Vilmos apát halála után
rendtársai apáttá választották. Csak vonakodva fogadta el a
kitüntetést, s nemsokára le is mondott róla, hogy régi vágya szerint
a Szentföldön telepedjék le.
A zárai kereskedők egyik hajóján többedmagával 1015. február közepe
táján szállt tengerre. Parenzo mellett nagy vihar érte utol, mire
Szent András szigetén (Póla mellett) keresett menedéket. Itt
találkozott Razina pannonhalmi apáttal, aki rábeszélte, hogy előbb
látogassa meg I. István magyar királyt, kinek segítségével a Dunán
folytathatja útját Konstantinápolyba, ahonnan könnyebben eljuthat
Jeruzsálembe. Több időt töltött Anasztáz pécsváradi apátnál, aki Mór
pécsi püspökkel együtt azon volt, hogy Magyarország számára nyerje
meg őt.
Augusztus 15-én Székesfehérvárott be is mutatták István királynak,
ki vonakodása dacára rábízta fiának, Imre hercegnek nevelését, s
időnként diplomáciai küldetésekre is használta; Franciaországban
kétségtelenül az ő küldetéséből járt.
Amikor azonban mintegy 16 éves lett Imre herceg, barátjának (szent)
Günthernek példájára Gellért 1023-ban remeteéletre szánta magát, s
Bakonybélbe vonult vissza, ahol szent életet folytatott.
1030-ban azonban István király őt marosvári (csanádi) püspökké
nevezte ki, s tőle várta az Ajtonytól visszafoglalt
tisza-maros-duna-közi terület megtérítését.
Csanád ispán tíz (közte 7 magyarul tudó) szerzetessel vitte őt
püspöksége székhelyére, Csanádra, hol az Oroszlámosra áthelyezett
ortodox szerzetesek monostorába telepedtek le. A nép ezrével tódult
oda, hogy fölvegye a keresztséget, s ajándékaival árasztotta el a
püspököt, aki a vidékre is gyakran kirándult, hogy templomok
építésére helyet jelöljön ki, s hogy megkeresztelje a népet.
Egyházmegyéjét 7 főesperességre osztotta. Valtert tanítóvá tette a
magyar urak kérelmére Csanádon állított iskolában, s gondoskodott
magyar ifjaknak papokká való neveléséről, székesegyházat épített,
templomaiban meghonosította a menedékjogot. Amellett ő maga
aszkétaéletet élt, egyúttal azonban a tudományokkal meg
csillagászattal is foglalkozott, magyarul azonban sohasem tanult meg
annyira, hogy a nép nyelvén szónokolhatott volna.
Szűz Mária magyarországi tiszteletének ő az első és leghatásosabb
terjesztője.
Szent Istvánnak 1038. augusztus 15-én történt halála után a politika
zivatarai őt is kizavarták apostoli csöndes munkásságából. 1041-ben
a székesegyházában előre elkészíttetett sírjánál bánatosan siratta a
magyar nemzet sorsát, 1043-ban pedig Aba Sámuel királytól megtagadta
a húsvéti koronázást, és nyilvánosan megtámadta őt politikai
gyilkosságai miatt.
Péter másodszor való uralkodása idejében éppen az ő székvárosában
határozták el az elégedetlen magyarok Vazul fiainak visszahivatását,
s 1046-ban Beszteréd, Bőd és Beneta püspökük társaságában ő is útra
kelt, hogy Endre herceget már a határon üdvözölje.
Szeptember 24-én azonban a pesti révnél (a mai budapest-belvárosi
templom és a Rudas fürdő közt) megtámadta őket a felháborodott
néptömeg, mely elfogta, és kétkerekű talyigán a Kelen-hegyre vonva
onnan a mélységbe lökte.
Vértanúságának helyét utóbb Szent Gellért-hegyének nevezték, a nép
pedig, mely Csanádon temette el a püspököt, azonnal szentként kezdte
tisztelni, 1083-ban pedig István királlyal és Imre herceggel együtt
az egyház is a szentek közé iktatta.
Szent Gellért (San Gerardo) megmaradt ereklyéit – bebalzsamozott
testét, piros miseruhában és piros infulában – most Velencében, egy
muranói templom oltára alatt őrzik. Művei Bolognában, Prágában és
Győrött, valamint Szegeden a Fogadalmi Templomban (a „Dómban”) (s
onnan még 3 helyen) vannak szétszórva. Fennmaradt életművét (Deliberatio
Gerardi Morosanae Ecclesiae Episcopi supra hymnum trium puerorum ad
Isingrimum liberalem) először 1790-ben gróf Batthyány Ignác erdélyi
püspök adta ki; ez a hazai tudományos irodalom legrégibb emléke.
Szent Gellért a Szeged–Csanádi Egyházmegye védőszentje.
Wikipédia
|
|
