|
Krisztus előtt 1100-ban Trójából ideérkező 28.000 ember Sicambria
néven városállamot alapított. A rómaiak pannóniai létének már jóval
több feltárt emléke van (Heraclia). A Dunakanyar vonulatában igen
sok védvonali erődöt (limes) építettek ki, melyek Sicambria
területén lévő egyikét továbbépítve alakította ki Attila a maga
udvartartását. Az irodalmi adatok összegzése alapján tudjuk, hogy
vára nem erőd jellegű, hanem kőalapokra épült faszerkezetes,
szakrális, északi típusú vár volt, melyben a hun király 15 évig
regnált.
A honfoglaló magyarok Árpád fejedelem vezetésével tudatosan keresték
a hun király várát. A Szvatopluk szláv fejedelemmel a mai
Káposztásmegyer magasságában megvívott győztes csata után vonultak
be Attila korábbi királyi székhelyére.
Thierry Amadé francia történész, aki Atilla és a magyarok történetét
megírta, a „franciák” Trójából származásáról tud, akik akkor még nem
„franciák”, hanem gálok, (gallok) latinosan gallusok voltak, akiket
a korabeli krónikák sicamber-eknek neveztek. Ők, akik természetesen
a szik-emberek, a lebarnult közel-keleti jövetelű mór-avarok, akik a
Kárpát Medencében töltöttek el jó néhány száz esztendőt, ha nem ezer
évet. Természetesen más neveken. Ők lehettek az ősi gepidák,
avar-dákok, szarmaták, carpok stb. Ez viszont biztos, hogy a
SICAMBER jelző az a kulcsszó, melyet a „modern-franciák” eldobtak,
nehogy valaki ki tudja nyitni a népek eredetének a titkait őrző
ókori varázskönyveket őrző szentélyének titkos ajtaját.
Ez a nyugati krónikák által többször is megemlített titokzatos
városnév, meglepő módon nem izgatta fel történészeinket. Tudnak
ugyan róla, de nem törődtek vele. Úgy látszik, nem tartották
magukhoz méltó feladatnak Atilla fővárosát keresni. Ergó, inkább
fölényesen kijelentették, hogy az ilyen fantázia-elnevezésekkel,
mint Sicambria nem érdemes /?/ foglalkozni. Mi ezen persze nem
csodálkozunk, elvégre miért lenne például a finnugoros MTA érdeke,
hogy kiderüljön; miszerint Sicambria most is itt van, mégpedig a mai
Magyarország kellős közepén.
A jelek azt bizonyítják, hogy a mai „összehasonlító nyelvész
tudósoknak” fogalmuk sincs /?/ arról, hogy a sicamber (szikamber)
szó mit is jelenthet. Márpedig az Atilla halála utáni korban sok
idevágó jelzést találhattak, melyeket érdemes lett volna alaposan
elemezni. Hamar meglelhették volna a titkot, nevezetesen azt, hogy a
francia sicambereknek mi közük van a Kárpát-medencéhez. Kezdjük
azonban a franciák ma ismert eredet-történéseikkel.
sacra Pilis
"Eoque Arpad Zuatapolug cum ceteris Hungaris, ut superius dictum
est, debellato et occiso castra fixit in monte Noe prope Albam, et
ille locus est primus, quem Arpad sibi elegit in Pannonia, unde et
civitas Alba per sanctum regem Stephanum, qui ipso processit,
fundata est ibi prope"
„Amikor Árpád a többi magyarral együtt, miként fentebb elmondtuk,
harcban legyőzte és megölte Zuatapolugot, tábort ütött Noe hegyén
Alba közelében. Ezt a helyet választotta Árpád először Pannóniában,
s szent István király, aki tőle származott, ezért alapította ennek
közelében Alba városát” (Barsi János)
A Kálti Márk által kalligrafált és iniciálékkal képírt Képes
Krónikából vett idézet értelemszerűen egy hegyekkel és völgyekkel
szabdalt földrajzi térség felé indítja el a figyelmes olvasót. És ne
legyen kétségünk a nyelvi fogalmazás pontosságát illetően,
amennyiben a krónikás Noé hegyét említi, a hegy fogalmát jeleníti
meg lelki szemeink előtt, és nem egy bírtok testet Székesfehérvártól
dél-keletre, ahogyan azt Csánki Dezső a „Magyarország történeti
földrajza a Hunyadiak korában” című munkájának III. kötetében –
meggyőződésem szerint jó szándékkal, ám tévesen - közli.
A Kárpát-medence központi sacralis területe; a Pilis, amelynek
kutatása a XX. század első felében megújult érdeklődéssel kezdődött
el, majd új lendületet vett a századvég idején. Ide vezetnek el
bennünket a Nagy Lajos királyunk részére készült Krónika
ábrázolásai; a magyarok második bejövetelének képi megfogalmazása, a
Nagy Ég /AN-GAL/ alatt végzett szertartások királykoronázási (?)
képei.
A Turul-nemzettség szent királyainak -akiknek eleit még LU-GAL-nak
hívták a régi nyelven- cselekedetei, élettörténetük igazán fontos
mozzanatai; királybeavatási-, koronázási, fény felszabadító
szertartásai, vadászatai itt zajlottak e kitüntetett tájon DUN-a
isten ölelésében.
Oláh Miklós -a későbbi esztergomi koronázó érsek- „Hungária” című
művében (1533), a következő sorokkal utal a királyi központ
fekvésére: „Az erdős hegy, amelyet a vár nevén neveznek (Marostól,
melyet az időben németek laktak), a Duna szemközti partján nyugat
felé két hazai mérföldre (1 magyar mérföld = 8354 m) húzódik.
Közepén van Dömös prépostság, tekintélyes és jövedelmező, figyelemre
méltó hely. A Duna partjára néz és körülbelül a hegyláb szélén van
egy másik királyi palota ezt gyönyörű kert és az esztergomi érsek
vadaskertje veszik körül, Esztergomtól egy olasz mérföldre fekszik.
Innen emelkedik az a hegy -a lejtőin szőlős kertek húzódnak-, amely
Esztergom vára és városa fölé magasodik”.
Visegrád, Kékes (Szent László-hegy), Dobogókő, Dobogó-hegy, Vaskapu
és Esztergom határolja ezt a belső területet. Egyre valószínűbb,
hogy itt lehetett a sicamberek két népe közül az egyik; a pannóniai
ág (les Hongres) által alapított ősi város: Sicambria, Atilla
városa, Bvda Vetvs, Alba Ecclesia és Alba Regia az árpádiak fényes
koronázó és temetkező városa. Pap Gábor művészettörténész a Pilis
szindrómához kapcsolódó „mag” elmélete is, mintha ezt támasztaná alá
Ezért ért váratlanul és ejtett zavarba az a bejelentés, és az ehhez
kapcsolódó „argumentumok”, mely szerint a „mag” külső szélén; a
szentkereszti medence bejárati részén, az Ezüst-Kevély mellett,
néhány km-re Budakalász településtől, a kőbánya felett egy fenyves
borította domb-tetőn (274 m tengerszint feletti magasságban) dr.
Lánszki Imre ökológus megtalálta azt a romterületet, amelyet először
Attila váraként, majd Ős-Buda vára-ként azonosított. Időteltével
Alba Regale neve is felmerült egy itáliai grafika kapcsán e
térséghez csatoltan. Az eredeti metszetről Bradák Károly is
részletesen ír „Fehérvár-Fehér-folt” című rendkívül pontos, nagy
tárgyi tudásra alapozott, feltáró jellegű könyvének 18-20. oldalán
(4 -5 kép).
Ennek felderítésére, mint a Pilis története és szakrális földrajza
iránt érdeklődő lény, felszerelkezve digitális kamerámmal,
elindultam a mondott terep felkutatására. Virágzásba fordult
cserjék, fák intettek diadalittasan a smaragd színű -a földút
martjáig futó- borzongó vetések felett.
A budakalászi kőbányát jobb oldali irányba elkerülő turistaúton
juthatunk el a célunkhoz. A fenyves és a sűrű, tövises bokrok
borította domb-oldalon felkapaszkodva, kőzúzalékon, nagyobb faragott
köveken akad meg a szemünk. Elszáradt, halott ágak reccsennek
talpunk alatt fájdalmasan beleroppanva az ünnepélyes csendbe.
Meglepően sok -a Pilis ezen a területén megszokott mészkőszikláitól
eltérő- vulkanikus kőzetalapú, emberkéz emelte falmaradvány, amelyek
a tetőn rendezett alakban, talajba süppedten, sérülten és megtörten
is belső tereket, földbe mélyedt régvolt udvarokat ölelnek.
Itt-ott a rakott fal magassága elérí a 2,5 - 3 métert. Érdekes
megfigyelni az építés mikéntjét; főleg kötőanyag nélkül rétegesen
egymásra illesztett megmunkált kövek alkotják a felépítményt szemben
a pilisi királyi központ forrasztott - vagy olvasztott-kő
technikájával. Emitt egy dísztelen kő-trónusra emlékeztető
maradvány, amott egy félbehasadt, vésővel, pöröllyel megmunkált
őrlőkő vonzza a tekintetünket.
A romterület nagyságából, földrajzi fekvéséből, környezetéből
adódóan -nagy valószínűséggel- állapítható meg, hogy saját korában a
jelzett váracska a Pilis belső területét, a magyarság szent,
szellemi központját; körszentélyeit, annak külső védelmi vonalának
részeként; kis számú őrkatonasággal, őrvárként védte az Észak-déli
irányba folyó Duna-ág felől érkező esetleges ellenséges támadás, és
behatolás ellen.
A Pomáz feletti Kőhegy tetején (374,9 m) sokkal nagyobb és
jelentősebb vár nyoma található kitűnő rálátással a mai Pest és Göd
határolta területre. A Duna vonalán továbbhaladva -az ebbe a sorba
illeszkedő- a legközelebbi várnak nyomai mutathatóak ki a Szentendre
feletti Nyerges-hegy (558,1 m) csúcsán. |
|
