|
A mohácsi csata napján
I. (Habsburg) Ferdinánd ausztriai főherceg éppen útban volt
Speyerből Innsbruckba. Szeptember 6-án értesül a törökök elsöprő
győzelméről, s 9-én - miután már tud Lajos király haláláról, s
amikor Szulejmán serege valahol Adony táján menetel Buda felé vezető
úton, bejelenti igényét a magyar trónra, az 1491. évi szerződés
értelmében.
A szerződés ugyanis kimondja: „Ha Ulászló fiúgyermek nélkül
maradna, vagy ha fiúgyermekei egyenes ágú fiúörökös nélkül
találnának elhalni, akkor Magyarország a magyar koronához tartozó
valamennyi országgal, tartománnyal és birtokkal a római királyra,
vagy egyenes ági utódaira szálljon."
* Felső kép: János és I.
Ferdinánd Magyarország-címere
Ferdinánd - a szerződést kötő Miksa fia - trónigényét azzal is
alátámasztja, hogy hitvese az elhalt magyar király testvére, az
özveggyé vált magyar királyné pedig az ő húga.
A török had elvonulásának hírére a Tisza mentén hat hete táborozó
Szapolyai János is hozzákezd évek óta dédelgetett tervének, a
magyar trón megszerzésének valóra váltásához. Szapolyai már eddig is
kiskirály volt az országban: Erdély vajdája, mérhetetlen birtok ura,
nővére pedig Zsigmond lengyel király felesége.
Az idő s az események valóban neki látszanak dolgozni. Szerinte
semmis az 1491. évi szerződés, mert az 1505. évi országgyűlés
egyértelműen kimondja: ,,Ez
ország soha több kárt, soha több pusztulást, nagyobb veszélyt nem
szenvedett, mint midőn nem saját, hanem idegen nyelvű urak bírták s
kormányozták. Ezért királyunkul senkit nem választunk, hanem csupán
s egyedül a kormányzási hivatalra alkalmas és képes magyart!"
Útja diadalmenetnek tűnik, amikor 6 ezer fegyveres kíséretében
Szerencsen, Egeren és Hatvanon át Buda felé vonul. A büszke budai
vár pedig az utolsó kontyos töröknek szeptember 23-án való
eltakarodása óta gazdátlanul, üresen áll. Nincs az országnak
királya, nincs a várpalotának lakója. Kun Gotthárd néhány száz főnyi
lovascsapata kíséretében készíti elő Szapolyai budai érkezését, nem
különben biztosítja urának Esztergomot is. Bakics Pál pedig
Fehérvárt veszi János számára birtokba. Sehol nincs ellenállás,
vita, harc. Az ország „elhagyott szívére" csak rá kell tennie
Szapolyai Jánosnak a kezét.
1526. november 1-én
vonul be híveitől övezve, serege kíséretében a nemzeti királyjelölt
a budai várba. Miután pedig méltó módon eltemettette Lajos király
holttestét, Szapolyai Fehérváron összesereglett tábora Magyarország
királyává választja, majd november 11-én meg is koronázzák. Amikor
megcsúszik a felkent uralkodó fején a korona, sokan suttogják,
eszükbe jutván a parasztlázadás borzalmasan véres megtorlása: „Nem
érdemli meg, mert vérrel fertőzte meg a kezét a kereszteseken!"
De Habsburg Ferdinánd, s húga, az özvegy királyné sem ül ölbe tett
kézzel. Ausztria főhercege éber gyorsasággal először a Lajos
halálával megürült cseh királyi trónt szerzi meg, s magát cseh
királlyá koronáztatja. Hosszú és kemény alkudozások után Pozsonyban
december 16-án Magyarország trónját is megszerzi. Kijelenti, hogy „tisztán,
szabadon és önkéntesen fogadtak, választottak és nyil-vánítottak
engem Magyarország törvényes és igaz királyának."
I. (Habsburg)
Ferdinánd
(1503-1564) |
Szapolyai János
(1487-1540) |
Íme, négy hónappal a mohácsi bukás után két uralkodója is van az
országnak! Az egymással farkasszemet néző két magyar király harca
nem sok jót ígér a nemzetnek. V. Károly német császár a Jánossal
való megegyezésre ösztökéli fivérét, de „a királyné (ti.
Lajos özvegye) és a nádor - írja Istvánffy -, nem szűntek
meg sűrű követségek és levelek által sürgetni, hogy országába jöjjön
annak birtokba vétele végett... Úgyszintén a katonai vezetők s az
előkelők is sürgették Ferdinándot, hogy siessen az ország
elfoglalására." Az 1527 nyarán Olmützben folyó békéltető
tárgyalások idejét Ferdinánd időnyerésre használja fel, ekkor
szervezi Szapolyai János elleni hadműveletét.
A Buda megszerzéséért indítandó támadását valamelyest a külpolitikai
helyzet könnyebbedése is sugalmazza. Májusban Károly császár hadai
elfoglalják Rómát, s Felbomlik a pápát, a francia királyt és a
Velencei Köztársaságot egységbe fűző katonai és politikai szövetség:
a cognaci liga.
Bécs alatt, a magyar határ előterében felsorakozott hadseregben az
osztrákok és németek mellett a csehek is helyet kapnak. A fővezérlet
Kázmér brandenburgi őrgróf kezében összpontosul. A parancsnoki
karban találjuk Nicolaus Salm grófot, aki az olaszországi
hadjáratban tüntette ki magát, Wilhelm von Roggendorfot, aki
Spanyolországból érkezett a sereghez, Johartn Katzianert és Leonhard
Vels tábornokot. Hoyer Mannsfeld gróf vezeti Erik braunschweigi és
György szászországi segédhadait. Több olyan kipróbált tiszt is
beosztást nyer a csapatokhoz, akik a közelmúlt olaszországi
hadjáratában szereztek jó haditapasztalatokat. A tüzérség Hardegg
gróf és Udalrik Leissmger parancsnoksága alatt áll.
A 8-12 ezer főnyi
gyalogság Hamburgnál, a 3-6 ezer lovas pedig Németóvárnál
gyülekezik. Az utóbbiak között 600 nehéz német páncélost is
találunk. János király ellen tehát 1527 nyarán 11-18 ezer jól
felfegyverzett katona sorakozik fel. Felkészül a dunai hajóhad is,
egy sor új, 15 méter hosszú harci egységet építve.
A hadjárat haditervét célszerűen állítják össze. Katzianer
parancsnoksága alatt, a támadás első ütemében július derekán
elfoglalják Pozsonyt és Nagyszombatot. Az e térségben folyó harcok
komolyan fenyegetik a bányavárosok körzetét is, ahol János királynak
terjedelmes birtokai, s így igen erős támaszai vannak.
A haditerv szerint második ütemben a fő erőknek a legrövidebb úton
Buda felé kell előretörniük. E támadó csoport balszárnya az ellátást
szállító Dunára támaszkodik.
Ferdinánd 1527. július 31-én a Duna jobb partján, Köpcsénynél lép
először magyar földre serege élén. Egy kis ünnepség keretében a
Habsburg-uralkodó hittel fogadja, hogy Magyarország jogait,
szokásait fenn fogja tartani, s hogy hű őrzője lesz mindannak, amit
II. Endre arany bullája törvényül szab a királynak.
Egymásután hódol be (Magyar)Óvár, Győr s Buda előterében Komárom és
Visegrád. Augusztus 18-án Ferdinánd seregével már Óbudán táboroz.
Ferdinánd hadvezetése részéről rendkívüli ügyes fogásnak bizonyul,
hogy Révai István segítségével - aki a folyami csatákban igen
járatos és híres ember - jó pénzen megveszik a Baranya megyei
Vörösmartnál állomásozó dunai naszádokat, akiknek 33 hajójuk és 900
fegyveresük van. Ezek közül 10 hajó felevez Csepel-szigetig, hogy
csatlakozhasson Ferdinánd haderejéhez. Előbb azonban a naszádosok
Buda és Pest között a Dunán lehorgonyzott vízimalmok gabona- és
lisztkészletét megszerzik és szétosztják egymás között.
Sikerül azt is megakadályozniuk, hogy hajókon gabonát szállítsanak
Szapolyaiék Budára a vár és a város ellátására. Istvánffytól tudjuk,
hogy János király a Duna mindkét partján erődítéseket állított, s
azokat kisebb ágyúkkal látta el, Buda és Pest között pedig a Dunát
vastag lánccal záratta el, hogy megakadályozza az áthaladást. De oly
nagy volt a naszádosok vakmerősége, hogy jóllehet a folyam mindkét
partján felállított ágyúk golyóitól többen elestek, mégis nagy
üggyel-bajjal áttörve a láncon a folyam ellenében Esztergomig
eveztek, hol elnyerték méltó jutalmukat Ferdinándtól.
Szapolyai János
magatehetetlen bénultságában trónolt budai várában. Frangepán
Kristófnak, a kiváló katonának a tanácsát semmibe véve, fehérvári
koronázása után szélnek eresztette serege zömét, s a 2-3 ezerre
csökkentett maradék erővel akarta védelmezni uralmát.
„Buda várában és városában hallgatag elmével csodálkoztak János
királyon - számol be a szemtanú Szerémi -, hogy tőle semmi
mozdulást nem lát a néptömeg." Amikor már Budavárából is látják
a közelgő Habsburg-hadsereg tábori tüzeinek füstjét, „András deák
mondta: Király uram, mit vársz, hiszen mindjárt elfognak
bennünket... A szegény király vigasztalt minket, hogy ne féljünk
mert Cibak Imre úr mindjárt kiragad bennünket a németek kezéből. De
az sohasem jelent meg János királynál abban az 1527. esztendőben."
A lélekben összeomlott uralkodó végül is meghívta a várba a budai
polgárokat. Mikor megjöttek, köszöntötte őket, s azt tanácsolta
nekik, hogy vezessék be tisztelettel Ferdinánd királyt a városba s a
várba. A budai vár kulcsait átadta Szabó János bírónak, hogy adják
azt át Ferdinánd kezébe.
A székvárosát és országát nem védelmező király augusztus 15-én végül
kíséretével puskalövés nélkül elmenekül a budai várból. Szerény
kíséretével áthajózik a pesti oldalra, s ott összevont 2-3 ezernyi
fegyveresével előbb Gubacs faluba (a mai Pesterzsébet területén),
majd sebesen Rákosra és Kerepesre vonul, ahonnan Hatvanon át
Kelet-Magyarországnak veszi az irányt. Buda polgárai pedig
behódolnak Habsburg Ferdinándnak.
János király teljes passzív katonai magatartása és pánikszerű
menekülése ellenére a (Habsburg-sereg rendkívül óvatosan halad a
'Duna-kanyartól Buda felé. Bár augusztus 19-én elérhetné Budát a
„német király", figyelemmel van a magyarság nemzeti érzelmeire, s
csak 20-án, István magyar király ünnepén vonul be oda. Előbb azonban
Nádasdy Tamást kíséretével előreküldik, hogy János király
hátrahagyott őrsége által átadott budai várra kitűzzék lobogóját. A
vár biztosítására pedig a Gellért-hegy déli oldala előterében
katonaságot telepítenek.
Egy szűk esztendő leforgása alatt tehát négy uralkodó zászlaját is
lengette a szél Buda várának ormán: Lajos királyét, Szulejmán
szultánét, Szapolyai Jánosét, s végül Habsburg Ferdinándét.
Figyelemre méltó
körülmény az is, hogy a háromszoros birtokcsere egyetlen puskalövés
nélkül zajlott le.
1527. augusztus 20-án a sereg vezetői és 2400 díszes öltözetű,
pompás fegyverzetű katona kíséretében veszi a Habsburg-uralkodó
birtokába Buda királyi várát. A vár új urai megtekintik a
kifosztott-ságában is impozáns palotákat, s elragadtatással
nyilatkoznak Mátyás és Zsigmond királyok műveiről.
De a hirtelen jött siker nem teszi a vezéreket elbizakodottakká.
Árulók vagy merénylők után átkutatják a várpalota minden zegét-zugát,
mivel tudomásukra jut, hogy Budán sok a János-párti kém. A keleti
Duna-part biztosítására fegyveres naszádosok eveznek át Pestre.
A hadvezetőség egyik
első és legfontosabb dolga az, hogy megépíttesse Buda és Pest között
a 150 hajóból álló hidat. Amikor pedig felfigyelnek arra, hogy
Szapolyai egyes bátor lovascsapatai egészen Pestig merészkednek
hírek után, még egyezer német nehéz lovassal, 200-220 magyar
huszárral, illetve könnyű fegyverzetű német harcossal erősítik meg
Pest városát és környékét.
A Budán tartózkodó király Béccsel s a birodalommal való zavartalan
és folyamatos kapcsolatának biztosítása érdekében megszervezik
Pozsonyon át a magyar főváros első postavonalát.
A hadsereg fővezérletében szeptember 21-én változás áll be, ugyanis
Kázmér brandenburgi őrgróf hirtelen meghal, s Ferdinánd utódául a
félkezű Nicolaus Salm grófot nevezi ki, akinek feladatul adja János
király hadainak üldözését. Háromezer válogatott gyalogosból, ezer
német lovasból és 1300 könnyű fegyverzetű katonából összeállított
sereg 19 ágyúval veszi üldözőbe a menekülő nemzeti királyt. Tokajnál
csapnak össze. A csatasíkon 3 ezer harcos hullája marad. Szellemesen
állapítja meg egy szerző, hogyha ekkor Salm győztes hadának sikerült
volna elfognia János királyt, úgy egyszer s mindenkorra meg lett
volna oldva Magyarország kettős királyságának tragikus problémája.
János a vesztett csata után a Tiszántúlra, majd Erdélybe menekül.
Ferdinánd frappáns katonai sikerei egyre több és több tekintélyes és
hangadó urat csalogatnak át a Szapolyai-táborból. Méltán írhatta
Benczédi Székely István, hogy Ferdinánd János királyt „megveré az
önön híveinek árultatása által." Verancsics Antal is úgy látja,
hogy „János királyiul elállónak az magyari urak" Szapolyai „birodalmá"-ból,
a Szepességből és a bányavárosokból is egyre több a behódoló.
Ferdinánd könnyű sikerére azonban árnyékot vet, hogy a Duna mellékén
egymást érik az idegen zsoldosok barbár erőszakos-kodásai. A
landsknechtek már a hadjárat kezdetén Győrben szabad prédálást
követelnek, de akkori fellépésüket Ferdinánd még egy kivégzéssel
gyökereiben elfojtja.
Az október 6-ára Budára meghirdetett országgyűlés helyben hagyja és
megerősíti a Habsburg főherceg magyar királlyá választását,
ellenfelét, Szapolyai Jánost pedig felségsértőnek és hazaárulónak
nyilvánítja. A Perényi Péter koronaőr által János király oldaláról
áthozott koronával november 3-án Ferdinándot, 4-én pedig hitvesét
(Annát) Székesfehérvárott, ugyanaz a nyitrai püspök koronázza meg,
aki egy esztendővel korábban ugyanott Szapolyai Jánost is királlyá
kente.
S míg a két magyar király egymás ellen emészti erejét, a török
had-vezetés az összeomlott déli magyar végvárrendszer egy sor még
ellenálló várát foglalja el. A boszniai és a szendrői bégek
összehangolt akciói során török kézre jut Boszniában a
kulcsfontosságú Jajca, s egy sor kisebb erőd, Dalmáciában, Horvát-
és Szlavónországban pedig több vár. |
|
