|
A nagy létszámú
Habsburg-seregnek ismételt megjelenése Buda alatt Szulejmán részére
nem volt elriasztó hatású - amint Ferdinánd hitte, hanem éppen
ellenkezőleg: ingerlő fenyegetésnek tűnt. Ezért a szultán már 1542
őszén elhatározza, hogy Magyarország testébe mindeddig csupán kis
török szigetként beékelt Budának biztosítja éltető Duna menti
összeköttetését a birodalommal, de ugyanekkor kiépíti „Üngürüsz
szivének" védelmi övezetét is.
Ezt a magyarországi török hódítás részére kulcsfontosságú katonai
akciót saját fővezérlete alatt kívánja lebonyolítani. Nem kis
mértékben befolyásolja a padisahot döntésében, hogy európai
szövetségese, „a legkeresztényibb király", Ferenc, a franciák
uralkodója ismét támadásra ingerli, hogy V. Károly ellen folyó
háborúját a Habsburgok erejének megosztásával, egy, a birodalom
keleti részén kibontakozó ellenséges góc és zavarkeltés révén
segítse. A szultánnak ezúttal nagyobb tervei vannak: Bécs alá
készül, ám serege szűkös élelmezési helyzete ezt lehetetlenné teszi.
A török haditervet, az újabb, nagyarányúnak s igen jelentékenynek
tervezett hódítást jól átgondolt, koncentrált támadás jegyében
dolgozzák ki. Szárazföldön és tengeren, Ferdinánd és V. Károly ellen
egy időben indulnak meg a hadműveletek. A szultán Barbarossa
Hajredint 105 hajóból álló flottájával a Földközi-tengerre rendeli,
maga pedig személyesen indul Magyarország ellen. De nem csupán
Magyar-, Horvát- és Szlavónország elleni támadásokkal kívánja a
török kialakítani Buda biztosítási övezetét
Alig takarodik el a tél hava, 1543 kora tavaszán sújt le a török
haderő először. Uléma pasa boszniai csapataival egymás után foglalja
el rajtaütő támadásaival a Dráva és Száva közén Verőce előterében
Atyina, Rahoc, Sopron és Belostina várait, közelebb férkőzvén a
magyar határhoz.
Amíg Szulejmán seregével Eszéken táborozik, parancsára Rusztem
második, Mohamed harmadik, Koszrev negyedik vezér, valamint Murád
pozsegai bég megtámadja, s kemény harcok árán június 23-án beveszi
Perényi Péter Dráva menti erős várát, Valpót. Az előre küldött
ruméliai csapatok Ahmed beglerbég parancsnoksága alatt július 7-én
megszerzik Perényi másik számottevő várát, a Pécs melletti Siklóst
is. Július 20-án a védők nélkül maradt Pécs kardcsapás nélkül jut
török kézre.
A hajóhad Hadzsi Ali burszai emírnek, a dunai török flotta
parancsnokának a vezérlete alatt a szárazföldi csapatokkal karöltve
lassan, de biztosan húz észak felé. A nagy teherhajókon szállítják a
tüzérséget: 40 ostromágyút, melyekbe 135 kilós golyók járnak, és
több száz falkont és falkonettát. Egymás után jutnak ellenséges
kézre a Baranya megyei Szász és Baranyavár, a Tolna megyei Anyásvár.
A sereghez érkezett krimi tatárok Devlet Giráj kán vezetésével
messze a felvonulási úttól, Fejér, Veszprém és Győr megyékben
pusztítanak, dúlnak, pánikot keltvén a lakosság körében, de közben
nem kerülik el sorsukat Ozora, Simontornya, sőt a távolabbi Palota
vára sem. Ezekkel az újabb hódításokkal teljessé válik nemcsak a
Balkánról Buda felé vezető fő közlekedési útvonal, de a budai vár
délnyugati, déli előterének a biztosítása is.
A padisah teljes kíséretével egyetemben Buda alatt hajókra száll, s
a birodalom teljes pompáját megcsillogtató víziparádé keretében ér
Buda alá 1543. július 22-én.
Szulejmán fel sem megy a várba, hanem táborba száll, s a másnap
tartott haditanácskozáson dönt a budai pasa beszámolója nyomán a
következő katonai lépésekről. Annak a két várnak az elfoglalása
mellett határoz, mely a budai vár biztonsága szempontjából
kulcsfontosságú. Az egyik az Ausztria felől befutó hadiút Buda
előtti bázisa: a légvonalban 40 km-nyire fekvő Esztergom, a másik
pedig az ország szívétől 55 km-nyire délnyugatra elterülő dombos
vidék gócpontja: Székesfehérvár.
Buda déli átkarolásának
elhárításában játszik a törökök számára fontos szerepet az ősi
magyar koronázó város. Esztergom azonban nemcsak a felszabadító
keresztény hadak egyik Buda elleni fő támaszpontja, de annak
birtokában eredményesen háborgatható az oszmán kézen lévő budai
központ is. A Dunára támaszkodó Esztergom bizonyos mértékig
védelmezi Szulejmán kiszemelt áldozatát: Székesfehérvárt. Éppen
ezért ügyes taktikai fogása a török hadvezetésnek a két vár ostroma
sorrendjének a megválasztása. Az első csapást Esztergomra mérik.
Budán hajózzák be az ostrom tüzérségét. „A nagy kaliberű 40
ostromágyú közül némelyek negyed-fél mázsás (12-22,5 kg),
mások három mázsás (135 kg), ismét mások harmadfél mázsás
(157 kg), némelyek pedig két mázsás (90 kg) kőgolyókat
lőnek - írja a hadjárat török krónikása, Güzel Szinán csausz. -
Ezeken kívül voltak még badzsaluskák és másféle ágyúk, melyek egy
mázsától (45 kg) lefelé 10 okás (12,80 kg) kőgolyókat
lőnek. Továbbá volt itt még 400 zarbuzán is." A spanyol Martino
Lascano és Francesco Salamanca 1300 spanyol és olasz, valamint 600
német katonával védelmezi Esztergomot, de végül is 16 napi véres
küzdelem után, augusztus 10-én a fontos vár, s az első magyar
királyok székvárosa Szulejmán kezére jut.
Egyébként Esztergom az első jelentékeny magyar vár, melyet a törökök
szívós ostrommal szereznek meg. Miután Uszturgun, vagyis Esztergom
parancsnokává emeli a szultán Hasszán pasát, s 3500 törökkel és 1200
keresztény martalóccal megerősíti a várat, az Tata kézre kerítésére
tör. A spanyol és német zsoldosokkal ellátott kis vár meg sem
kísérli a védekezést. A „világhódító sereg" ezután teljes
hadierejével Székesfehérvár elfoglalására indul.
Szerencsés napon kezdődik az ostrom: augusztus 20-án, amikor a
Habsburgok földközi-tengeri hadikikötőjében, Nizzában szállnak
partra a padisah katonái. Fehérvár védelmét a korszak kiváló
katonája, Pest korábbi parancsnoka, s a budai várharcok hős részese:
Varkocs György vezeti, de a keze alatt vitézül harcoló spanyol,
olasz, német és magyar katonák nem tudják azt megtartani az elsöprő
fölénnyel szemben. Tizenöt napi öldöklő harc után, szeptember 3-án
megadja magát Székesfehérvár is. A jelentős vár élére a budai pasa
fivére, Jahjapasaoglu Ahmed, Ainebakti (Lepanto) bégje kerül. A
magyar királyok koronázó és temetkező városa 1000 janicsárral és
3000 martalóccal Üsztülni-Beligráddá lesz.
Ferdinánd, Szulejmán hadjárata hírére, megfeszített erővel próbálja
fokozni Bécs védelmét. Az ausztriai határon 8000 német és 4000 olasz
áll fegyverben. Győrnél és Nyitránál 8000 magyar huszár táborozik.
Maga az uralkodó 20000 fegyveres kíséretében érkezik Prágából
Pozsonyba. A győri táborban a magyar lovastisztek legjobbjait
találjuk Zrínyi Miklós horvát bánnal, Báthori András országos
főkapitánnyal, Verbőczy Imrével s a szerb menekült Bakics Péterrel
az élen. Ők tőlük telhetően mindent elkövetnek, hogy ki-védjék a
portyázó török és tatár csapatok hullámait. Sőt még támadásra is jut
erejük. A somlyóvásárhelyi tatár táboron olyan eredményesen ütnek
rajta, hogy 3000 holttest marad a csatatéren. A Fehérvárról
kiszorult Kápolnay Ferenc és huszárcsapata is bátran szembeszáll a
ráküldött Malkocs bég iszlám harcosaival és bátran vállalja a
halált.
Pozsonyban lázasan folynak a tárgyalások, hogy hol, mikor s mit
lehetne kezdeni az újabban elvesztett területek visszaszerzése
terén, de közben a szultán hazaindul, mire a cseh és a német
birodalmi katonaság is sebesen elhagyja az országot, elmúlván a
népüket fenyegető közvetlen veszély.
A Buda-Esztergom-Székesfehérvár háromszög minden pillére kidőlt. De
az északi, északkeleti részeken is megkezdődik a Buda várát övező
török védőgyűrű kiépítése. 1544-ben a még dacoló Visegrád vára is
elesik a Duna mentén, majd pedig a felső-magyarországi végvárláncból
a budai vártól 45 km-nyire lévő Nógrád, s 55 km-nyire lévő Hatvan is
elesik.
Buda 1541. évi tragédiája Esztergom, Fehérvár és Hatvan elestével
tetőzik, s ez másfél századra pecsételi meg az ország sorsát.
|
 Jelenleg
nincs ajánlható cikk! |
|
