KEZDŐLAP  |  FÖLDRAJZ  |  TÖRTÉNELEM  |  MŰEMLÉKEK  |  KERÜLETEK  |  TEMPLOMOK  |  SZOBROK  |  HIDAK  |  MÚZEUMOK  |  FÜRDŐK  |  A VÁR

1684. június 30.  

Még 1683 decemberében felmerült egy török elleni nagy nemzetközi szövetség létesítésének a gondolata Lipót császár, a lengyel és spanyol király, a Velencei Köztársaság, Toszkána, a máltai lovagrend, a moldvai s a havasalföldi román vajdák részvételével. A császári követek megfordulnak a cári udvarban csakúgy, mint a perzsa sahnál, de eredménytelenül.

Apafit is szeretnék bevonni a paktumba, de ő csak jóindulatú semlegességéről biztosítja a ligát. Az átfogó nagyvonalú tervnek azonban csak egy szűkebb, de hatékonynak bizonyult változata valósul meg. Az 1684. január 16-én XI. Ince pápa védnöksége alatt újjászülető "Szent Ligá"-ban Habsburg Lipót német-római császár, Szobieszki János lengyel király, s az új velencei dózse, Don Marco Antonio Giustiniam szövetkeznek a török ellen.

A szerződés értelmében mindegyik fél a maga érdekkörzetében veszi fel a küzdelmet a szultán csapataival. Kimondják, hogy az egyik fél békét csakis a többi hozzájárulásával köthet, s ezzel semlegesítik a császár kompromisszum felé való tapogatózását.

Bécs nagy katonai előkészületei a minden eddigit messze felülmúló hadjáratra már 1684 elején megindulnak. Az udvari haditanács a támadó haderő összlétszámát 80000 főben állapítja meg. A február 16-án tartott haditanácskozáson rögzítik a folyó évi hadműveleti tervet.

1. Négy hadsereget kell kialakítani: a fősereget, a Felső-Magyar-országon s a Horvátországban operáló sereget, valamint egy Ausztriában visszatartott hadat;

2. A fősereg Párkánynál kel át a Dunán, s Buda várát veszi ostrom alá.

3. A horvátországi sereg előrenyomulva, Eszéknél elvágja a felvonuló török hadak útját a Drávánál.

4. A felső-magyarországi csapatok Érsekújvárt és Thököly felkelő hadát tartják szemmel.

5. Buda megvétele után egy, a helyzetnek megfelelő vár veendő ostrom alá.

6. Ha meghiúsulna Buda ostroma, úgy Érsekújvár, vagy egy másik, az osztrák-magyar határhoz közel fekvő vár ellen vonul a fősereg.

7. A fősereg harccselekményei során nem távolodhat el a Dunától, ahonnan ellátása utánpótlását kapja.

8. A seregek gyülekezési időpontja Lipót 1684. május 20-ában állapítja meg. A főseregnek Vágsellyén, a felső-magyarországi hadnak pedig Zsolnán kell lennie a fenti időpontban.

A szervező munka számottevő német birodalmi csapatkontingenst kapcsol be a hadseregbe. Az Eszterházy Pál nádornak adott utasítás szerint „a fegyverre szólított felkelők"-nek június 24-én kell a fősereghez csatlakozniuk.

Budavár ostromára való tekintettel erős tüzérséget biztosítanak. A bécsi arzenálban 87 tábori és 36 ostromágyú, továbbá 17 nehezebb mozsárágyú áll rendelkezésre. De ugyanott felhalmoznak 9700 mázsa lőport, 31700 ágyúgolyót és 7000 bombát.

A várfalak alá vájandó robbantó aknák készítésére egy század aknászt is szerződtetnek Velencéből.

Rendkívüli jelentőséget tulajdonít a hadvezetőség a dunai hajóhadnak,
melyre a tüzérség szállításán kívül a folyamatos élelmiszer-és lőszerszállítás is épül. Az evezőkkel és vitorlákkal felszerelt hajóhad 30-40 sajkából, 6 nagy és 2 kisebb gályából, 3 naszádból és 2 fregattból áll. A matrózokat Velencében, az evezéshez értő hajós katonaságot pedig Fiuméban, Zenggben, Buccariban és Triesztben verbuválják. A 3 naszádra 30-30 gyalogos katonát osztanak be. Az evezés pokolian nehéz munkáját részben török hadifoglyok, részben pedig az örökös tartományok börtöneiből összegyűjtött fegyencek végzik, akiket az evezőpadokhoz láncolnak.

Felállítanak egy 150 főből álló hajóhídépítő és hídverő századot is. Jó előre gondoskodás történik úgy a hátországban, mint a táborokban a sebesültek és betegek gyógykezelésére rendelt kórházakról. A hadjárat céljaira felhalmozott lisztkészlet 171000 mázsát tesz ki. A fősereg pénzkiadásainak fedezésére az Udvari Kamara fél millió forintot, XI. Ince pápa pedig 100 scudot bocsát Károly herceg rendelkezésére.

A fősereg főparancsnoka Lotharingiai Károly herceg lett, a lovasság parancsnoka Aeneas Sylvius Caprara gróf tábornagy, a gyalogságé Ernst Rüdiger Starhemberg gróf tábornagy, a tüzérségé Carl Eugen Croy herceg, a hajóhadé Gabriele Vecchio altábornagy. A felső-magyarországi had felett Johannes Schultz gróf altábornagy, a horvátországi felett pedig gróf Leslie tábornagy parancsnokol.

Az 1684. évi hadjárat céljaira elvileg 72 ezer külföldi fegyverest mozgósítottak. Az Eszterházy Pál nádor vezette magyar felkelő sereg 15000 fős, amelyet négy csoportban helyeznek el: Érsekújvár körül 3000, a Rába-vonal védelmében s a drávai hadsereghez két-kétezret, s a Budát ostromló fősereghez 8000 huszárt és gyalogos hajdút. A lovasok sorában a vértesek, páncélosok és dragonyosok, azaz puskások mellett horvát és magyar könnyű lovasokat, huszárokat találunk. A Buda ellen operáló fősereg külföldi csapatainál a lovasok aránya a gyalogosokkal szemben eléri a 37,8%-ot. Ugyanekkor az egyes várak helyőrségének létszáma a kimutatások szerint 10500 fegyveres.

Javában folynak már a hadjárat előkészületei, amikor április elején XV. Lajos francia csapatai váratlanul megtámadják Luxemburg várát, a német birodalom területén. Erre a Haditanács a Magyarország ellen már részben felvonult csapatokat a Rajnához dobja át. A török elleni hadjárat szerencséjére azonban megnyugszik a helyzet, s augusztus 15-én Regensburgban 20 évre szóló fegyverszünetet köt Lipót és a napkirály.

Ez a kellemetlen intermezzo a legrosszabbkor éri a Habsburg-hadvezetést, noha Konstantinápolyban is súlyos gondok tornyosulnak. A múlt évi bécsi és esztergomi kudarc megtorlásaként Kara Musztafa pasa nagyvezér megkapja a selyemzsinórt, s utóda Kara Ibrahim pasa lett, aki a főcsapást Thökölyre kívánja mérni, mert „ezek az árulók, akik bennünket a könnyű hódítás csalfa ámításával mészárszékre vittek, s azután a magul biztonságában a távolból nézték a mieink vereségét."
 

V. (Lotharingiai) Károly Lipót (1643-1690)

Aeneas Sylvius Caprara (1631-1701)

A forrófejű nagyvezért azonban a szultáni tanács diplomatikus belátásra bírjad Thököly törők-tatár segítséggel az év elején némi múló sikert ér el Északkelet-Magyarországon, de alapjában nem veszélyeztetik a kuruc csapatok a tőrök elleni hadműveleteket.

A Vágsellyén gyülekezett fősereget Károly herceg május végén indítja
útnak, majd Párkánynál átkelve a Dunán, a folyam jobb! partján Buda felé veszi az irányt. Az elővéd Maximilian Starhemberg táborszernagy parancsnoksága alatt háromnapi könnyű ostrom árán június 18-án elfoglalja Visegrád várát. Itt értesül a főparancsnok arról a kellemetlen hírről, hogy egy 15000 főnyi oszmán had, az aleppói Musztafa pasa vezetésével már Budára érkezett.

A haditanács úgy dönt, hogy a fősereg első fázisban nem Buda, hanem Pest ellen vonul. A Habsburg-sereg Visegrádról visszatér Esztergomba, s a hajóhídon átkelve a Duna bal partján kezdi meg az előnyomulást Vác és Pest irányába. Esztergomban csatlakoznak a fősereghez a sziléziaiak, a lengyel lovasok és Eszterházy nádor magyar felkelőinek egy része.

Az ellenséges felderítés félrevezetésére Nagymarosról Nógrád ellen támadnak, de Musztafa pasa felismeri a cselt, s 20000 fős egri, temesvári, boszniai török és tatár csapattal elébe megy Lotharingiai Károly seregének, s Június 27-én Vác előterében harcba bocsátkoznak a felek. Az erős ágyútűzzel támogatott csatában a császári hadak fényes diadalt aratnak a pasa fölött, 3000 harcosát küldve „vértanúságra". Vác rövid lövetés után megadja magát, s ezzel megnyílik az út , Pest felé.

A csapatok egynapi pihenő után, június 29-én indulnak meg Pest irányába. Az élen erős huszár és dragonyos alakulatok haladnak, azzal a paranccsal, hogy a felbukkanó törököket ne pusztítsák el, hanem ejtsék foglyul, hogy megtudják tőlük a tényleges pesti helyzetet. A város felett gomolygó sűrű füstfelhő arról árulkodik, hogy a törökök a kiürített várost felgyújtották.
 

Ernst Rüdiger von Starhemberg (1638-1701)

Kara Musztafa pasa (1634-1683)

A fővezér az élen haladó dragonyosoknak elrendeli, hogy a falakhoz érve, leszállva lovaikról, másszák meg a falakat s törjenek be a városba. Az utóvéd-harcra Pesten berendezkedett 3 századnyi janicsárt meglepik a gyalogosok módjára rohamozó puskás lovascsapatok. A városba nyomult dragonyosok elé szörnyű látvány tárul. A visszavonult törökök az utolsó órákban a kezeik között lévő nagyszámú keresztény foglyot kegyetlenül lemészárolták.

Akárminő elszántsággal is védi a maroknyi oszmán Pestet, a nagy és megújuló erőkkel rohamozók támadásai elől kénytelenek meghátrálni. Az utolsó török bázis a hídfő körül alakul ki, szívósan fedezik a hídon át Budára menekülők útját. A dragonyosok a hídfőt védő kis janicsárcsapatot minden oldalról körülfogják. A kétségbeesett helyzetben harcoló utolsó moszlim katonáknak a budai várból a császári erőkre zúdított „gyilkos ágyútűz" fedezete alatt sikerül a hídon át Budára menekülniük, hátráltukban több helyen megbontják, s felgyújtják a hajóhidat.

A Pestet elözönlő felszabadító csapatoknak elég későn sikerül eloltaniuk a terjedő tüzet, majd a szakadatlanul tüzelő budai ágyúk hatósugarán kívül, Rákos mezején állítják fel táborukat, 1800 fegyveresre bízva a könnyűszerrel visszahódított város védelmét.

A hídmaradványokat Károly herceg teljesen el akarja pusztítani, nehogy azokat a budaiak megújítva, a várból Pestre törhessenek. Két eredménytelen kísérletet is tesznek. „Éjfél tájban egy nagy öreg hajót sokféle tüzes szerszámmal megrakván s meggyújtván - meséli egy magyar szemtanú - és úgy a Dunán táborárúi lebocsátván Buda városa alá, de semmi kárt nem tehete benne."

A másik vállalkozás során a pestiek négy hajóval eveznek át a hídroncsokhoz, de „midőn tüzes szerszámokkal az elhánt hidat gyújtogatták volna, náluk feles szurok lévén, mi is vigyázatlanságok miatt meggyulladván, magok mind elvesztenek miatta. Csodálatosképpen csak négyen maradának meg."

Eszterházy Pál
(1635-1713)

1684. július 

A hadsereg parancsnoki karában Pest váratlanul gyors és hihetetlenül
könnyű megszerzése után kínos vita bontakozik ki a következő lépés fölött Starhemberg altábornagy, a gyalogság parancsnoka, Bécs előző évi sikeres védelmének irányítója, hallani sem kíván Buda ostromáról, ő Érsekújvár megvívását javasolja.

Hangsúlyozza, hogy Budát tízezernyi, tüzérséggel jól ellátott török védelmezi, mindenre elszánt parancsnokok keze alatt. A vár magas sziklán álló falai igen jó állapotban vannak, s legalább 30000 gyalogost kíván meg az ostrom, ennyit pedig a bécsi hadvezetőség nem tud adni. De nem látja biztosítottnak a várostrom zavartalan élelem- és lőszerután-pótlását sem.

Az altábornagy nagy nyomatékkal hangsúlyozza, hogy „a budai vállalkozás semmi jó eredményt nem ígér!" Lotharingjai Károly herceg azonban Bádeni Lajos tábornagy ellenkező álláspontját teszi magáévá, s a budai vár megostromlása mellett dönt. A hadsereg Vácnál, a Szentendrei-szigeten át építette kettős hajóhídon át vonul a nagy folyam budai oldalára, s a közeledő török csapatok hírére Szentendrénél felsorakozik a küzdelemre.

Musztafa pasa 20-25000 lovassal, janicsárral és ágyúkkal vonul a Buda felé közeledő császári hadsereg ellen. Az 1684. július 10-én lefolyt ütközetben súlyos veszteséget szenvedett török csapatok július 12-én, az éj leple alatt meghátrálni kényszerülnek. A visszavonulók azonban nem Budára mennek, hanem a vártól délre 8-20 km-nyire fekvő Hamzabégnél (ma: Érd) telepednek le.

Lotharingiai Károly herceg serege július 14-én érkezik a budai vár alá, s Óbuda térségében táborozik le. A „német armadá"-t 33-34000 főnyinek említik az iratok. Ez tehát azt jelenti, hogy a végsellyei gyülekező táborba az egyes csapatkontingensek mégsem a megadott számban vonultak fel. A Pest őrizetére hagyott 1800 katonán túlmenően a létszámot apasztották az addigi harcok áldozatai és sebesültjei, sőt a betegek is, pedig Esztergomban a fősereghez csatlakoztak a sziléziai, a lengyel s a magyar csapatok. A császári sereg 70 ágyút szállít Budavár ostromára!

A budai törökök alaposan felkészülnek a küzdelemre. Kara Mohamed budai pasa mellett még több pasát találunk a parancsnoki kar élvonalában. Ibrahim pasát maga a szultán küldte Budára a védelmi harcok irányítására, de ott van még Ahmed pasa Szófiából, a két Oszmán Boszniából és Aleppóból. Cserkesz Ahmed és Abdulmumin az adanai, karamaniai, szmirnai és szendrői csapatokat vezette. Ott találjuk még Szeidi Oglu Ahmedet Temesvárról, valamint az egri pasát.

A vár védelmére 10000 válogatott harcos és janicsár marad a falak között Adanából, Szmirnából, Karamániából, Anatóliából, Rumé-liából, Egerből és Temesvárról. De még további nyolc szandzsák is elküldte csapatait budai helyőrség megerősítésére. A tüzérség 200 ágyúval rendelkezik. A lovasság az aleppói pasa, Musztafa vezérlete alatt Érdnél figyeli az ostrom hadműveleteit.

Az Óbudáról előrenyomuló császári csapatok a Víziváros előtti terepről könnyű harc árán szorítják vissza az igazhitűeket, úgyhogy napnyugtakor már Veli bég fürdőjénél (ma Császár fürdő) alakul ki a támadók arcvonala.

A parancsnokok szemrevételezve a várat, azt olyan gyenge állapotban lévőnek ítélik, hogy véleményük szerint két hétnél tovább képtelen lesz ellenállni. A hadmérnökök azonban óvatosságra intenek, s határozott véleményük szerint csakis szívós módszeres ostrommal lehet csak erőt venni Budán.

Az ostrom első fázisa: a váralji Víziváros elfoglalása. Gróf Fontaine és
Parella márki tábornokok engedélyt kapnak, hogy a Vízivároson még az éjjel egy kis válogatott csapattal rajtaüssenek. A vállalkozás tüzérségi támogatással zajlik. A Duna-parton s az alsóváros előtti hegyen egy-egy sáncot hánynak, egyikébe 10, a másikba pedig 6 ágyút és 4 mozsarat vontatva. Éjfél tájban 300 önkéntes erős tüzérségi tűz fedezete alatt úgynevezett tárgyak, azaz nagy deszkalapok oltalmában közelíti meg a városfalat, hogy azon aknákkal rést robbantson. Az éber törökök azonban oly erélyesen és ügyesen védekeznek, hogy a vállalkozás meghiúsul.

A július 15-i haditanácson a fővezér Starhemberg altábornagyot bízza meg a későbbi módszeres ostrom vezetésével. A lovas csapatok Budát a Gellért-hegyig terjedően, közel félkörben bekerítik. A Rókus-hegyről 24 ágyúval és 17 mozsárral napokon át szakadatlanul lövik a Vízivárost és a város falát. A tüzérségi tűz július 17-én két megrohamozható rést tör a falon.

Július 18-án a Vízivárostól északra úgy állítják csatarendbe az ostromra rendelt csapatokat, hogy a balszárny a Dunára támaszkodik, a jobb pedig a vár északnyugati szöglete előtti magaslatokra. A terv szerint a balszárny és a közép tüzének fedezete alatt az erős jobbszárnynak nyugat felől be kell hatolnia a Víziváros és a vár közé, hogy elszigetelje a Váralját a vártól. Az ostromterv azonban meghiúsul, mert az Érdről feljött erős török lovas alakulatok megtámadják: a rohamra készülődő balszárnyat, s a küzdelemben a császáriakat messzire elvonják az alsóvárostól.

Ugyanekkor Budáról kétezer török ront a Duna-parti balszárnyra. Az itt parancsnokló Lajos neuburgi hercegnek csak nagy üggyel-bajjal, s a tartalékok bevonásával sikerül visszavetni a támadó oszmánokat. A gyilkos közelharcban 500 török pusztul el, 200 pedig megsebesül.

E küzdelmekkel terhes napon, éppen jókor vonul be az óbudai táborba Eszterházy Pál nádor 8000 magyar katonájával.

A fővezérlet, miután az ágyúk az alsóváros falán tört réseket tovább tágították, a következő nap, július 19-én általános rohamot rendel el a
Víziváros ellen. Starhemberg 4000 német gyalogost és 2000 magyart három csoportban úgy sorakoztatja fel a támadásra, hogy a bal rohamoszlop szárazon és vízen a Duna-parti körbástya, a jobb oszlop pedig az északi falszakasz rése ellen támad. Háromszáz ember pedig a városkapu betörésére vonul. A támadó csoportok mögött állítják fel a tartalékot.

A balszárny a jól védelmezhető vízirondellánál szívós ellenállásba ütközik, s képtelen behatolni a falakon. A rés ellen rohamozóknak is felkészült oszmán harcosok állják az útját. Csak akkor sikerül itt végül is beroppantani a védelmet, amikor a kapu betörésére rendelt katonák is a segítségükre sietnek. A résen át sűrű sorokban beözönlő, s a tartalékkal felerősített császári csapatok futólépésben törnek előre a Víziváros területén, s a harcoló török erőket hátba kapják. A törökök másik része futva tör a menekülés egyetlen útja, a Bécsi kapu irányába. A kibontakozó közelharcot Kara Mohamed budai pasa azzal pecsételi meg, hogy - tartva a támadók rohamától - üldözött katonáinak az orra előtt becsukatja a várkaput. A vad öldök-1 lésben 1000-1300 igazhitű muzulmán hull el, a többi pedig elszéledve a lakóházakban keres menedéket.

Már leszáll az este, amikori Starhemberg altábornagy elrendeli a Víziváros felgyújtását, hogy a lángtengerbe veszejtse a megbújt ellenséges katonákat. A felszabadító keresztény sereg első sikeres budai fegyverténye során csupán 40 katonát veszít, mégis megszerzi a budai vár ostromának bázisául a Várhegy lábánál elterülői Vízivárost.

Buda 1684-ben
(ismeretlen készítő)

1684. július-november  

A Víziváros birtokában és a sereg hátát nyugtalanító török had megsemmisítése után kezdetét veheti Buda vára módszeres ostroma.
Elsősorban is a tüzérségi állásokat szaporítják meg. Az ágyúsáncokat a vár körül három csoportban helyezik el. Az északi állásokat a mai Rózsadomb déli lejtőjére telepitik. Itt 11 ágyút és 4 mozsarat állítanak fel. A mai Városmajor fölött 7 löveget irányítanak a vár északnyugati szögletén emelkedő Esztergomi rondellára. Délen, a Gellérthegy tetejére 20 ágyút és 12 mozsarat, ugyanezen hegy északi oldalába pedig 11 ágyút és 8 mozsarat vontatnak tüzelőállásba a vár, s kivált a déli nagy rondella ellenében.

Délnyugat felől, a közeli Naphegyről 19 ágyú és 8 mozsár tüzel a Fehérvári kapuval szomszédos várfalszakaszra. Összesen tehát 68 ágyú és 32 mozsár lövi ekkor Buda várát „Éjjel-nappal a nagy iszonyú lövéseknek szüneti nem volt" - írja egy Budán tartózkodó magyar. Az ágyúk nemcsak a falakat törik, de kivált a mozsarak nagyszámban árasztják el bombáikkal a vár belső területét Nem ritka nap az, amikor 500-700 lövedék csapódik be Budán.

Az északi ütegeknek három rést sikerül törniük: egyet az északnyugati sarokrondellán, kettőt pedig a szomszédos falakon. A rombolás teljesebbé tétele céljából hatalmas kétüregű aknát mélyítenek itt a rés közelébe, hogy ledöntsék a falcsonkokat. Az akna hibás kialakítása miatt azonban a több mint 22 mázsányi lőpor felrobbanása sem hoz kimutatható eredményt. A réseket pedig éjjel a törökök elreteszelik.

Starhemberg ostromterve három irányból veszi támadás alá a várat. A fő támadás a Naphegy felől a Fehérvári kapu és rondella mellett húzódó várfalszakasz ellen irányul. Itt az ostromot maga az altábornagy vezeti. A két melléktámadást Maximilian Starhemberg táborszernagy irányítja. Az egyik célja a vár északnyugati szögletbástyája, az Esztergomi rondella, a másiké pedig a vár keleti oldala alatt a Duna-parton emelkedő vízirondella.

Mindhárom irányból ostromárkokat készítenek a tüzérségi tűz fedezete alatt a falakhoz, bástyákhoz. Az árkok azonban a szakszerűtlen munka folytán nemcsak szűkeknek, 'de egyenetleneknek is bizonyulnak, sőt kiderül, hogy sem megfelelő sáncokkal, sem pedig lövőpadokkal nincsenek ellátva.

A velencei aknászok is nagy munkában vannak, s bár egyik aknát vájják a másik után, kivált az Esztergomi rondella, a Bécsi kapu és a vízirondella térségében, de semmi eredményt nem tudnak felmutatni. Az aknák vagy túlságosan rövidekre sikerülnek és ártalmatlanoknak bizonyulnak, vagy ha el is érik a vár falát, nem tesznek számottevő kárt abban. Sőt több esetben a szakszerűtlenül készített akna felrobbantása „nem hogy a belsőknek ártalmokra, de inkább magoknak visszaszaladásával nagy veszedelmekre szolgált." Egy sor aknát pedig az éber törökök hatástalanítanak.

Marsigli olasz hadmérnök megfigyelése szerint nem csupán az ágyúk
felállítási módja és helye hibás, de az ágyúgolyók öntése is sok esetben hibás.

A császári haderő szakszerűtlen műszaki munkálatai mellett az ostrom jellemzőivé válnak a naponként rendszeresen megismétlődő eredményes török kirohanások a várból, melyek részben emberveszteséget okoznak, részben pedig a már elkészült ostrommunkálatok megsemmisítésére irányulnak. Egy-egy kicsapásról a moszlim harcosok gyakorta több száz levágott fejjel térnek vissza falaik mögé, sőt foglyokat is hurcolnak magukkal, akiket a pasák mind lefejeztetnek.

A heves ágyúzás és az aknázás eredménytelenségének a fényében a Buda felszabadítására érkezett hadsereg kezdeti szép sikerei és katonai fölénye szertefoszlik. Rendkívül súlyosan érinti a Habsburg-hadat az egyre érezhetőbbé váló emberhiány. A harci veszteségek, a kimerülések s a széltében-hosszában dúló járvány széles rendet vág az ezredek soraiban.

Egy hivatalos kimutatás szerint augusztus derekán a gyalogság állománya 55,3%-ára olvad le, de a lovasok között is 18%-os a veszteség. Lipót császár 34000 főnyi büszke hadának a létszáma 21000-re csökken. Zavarok vannak az élelmiszer- és lőszerutánpótlás dunai szállításában is.

Különösen nagy probléma a lovasság tekintélyes takarmányszük-ségletének a biztosítása. A lovak kőzött számottevő az elhullás a megerőltető szolgálat ellenére is hiányos takarmányozás miatt. A helyzet további romlását eredményezi, hogy augusztusban hírét hozzák a kémek egy nagyobb török hadsereg készülődésének.

Károly lotharingiai herceg 11-én Lipótból küldött jelentésében nem szépíti Budát ostromló hadserege nehéz helyzetét, sőt a sorold között már az ostrom leállításának a célszerűsége is kiérezhető. A bécsi haditanács elnöke, Hermann bádeni Őrgróf „a császári fegy- verek tekintélyéinek szem előtt tartásával a harcok folytatását követeli. A császár a helyzet felmérésére Rudolf Rabatta lovassági tábornokot sürgősen Buda alá rendeli. Az elkészült jelentés tragikus képet fest a fősereg helyzetéről.

Beszámol Rüdiger Starhemberg tábornagy határozatlannak talált hadvezetéséről, a: hatástalannak bizonyult aknaásásokról, a naponként megújuló törők kitörésekről, a lázas] betegségekről, melyek nemcsak a fővezért, dg a tábornoki s a tisztikar egy részét is ágynak döntik. A 34000 fős had 12500 harcképp katonára olvadt le. „A bátor tisztek s a legjobb katonák Buda falai alatt már el vannak temetve." A jelentés elmondja, hogy felhágjanak az Esztergomi rondella eredménytelen ostromával, és „minden használható erő"-t a Duna-parti vízírondella s kapcsolódó részét! ellen vetnek be.

Rabatta tábornok úgy véli, hogy csakis akkor szabad Buda ostromát folytatni, ha a sereg a felmentő török had megérkezése előtt számottevő erősítést kap.

A budai törököket augusztus végén súlyon veszteség éri. Kara Musztafa pasa kezét egy ágyúlövedék szétroncsolja, majd pedig egy becsapódó bomba darabokra szaggatja. Tisztét Buda vára élén a szultáni küldött a fanatikusan harcias Saitán (ördög) Ibrahim veszi át.

A császáriak katonai helyzetének megmentésére szeptember közepétől egymás után érkeznek az újabb pihent csapatok Buda alá. Miksa bajor választófejedelem a 8000 főnyi gyalogság mellett lovasokkal érkezik. Befut Károly Gusztáv badendurchlachi őrgróf vezetése alatt egy 4000 főnyi svábföldi kontingens is, továbbá néhány ezred Csehországból és Alsó-Ausztriából. Bár az utóbbiak létszámát nem ismerjük, de valószínűleg 28-30 000-re gyarapodott ismét a budai várat ostromló fősereg.

A frissiben érkezett harcos Miksa bajor választófejedelem ezredeit a Gellért-hegy aljában helyezik el, s ostromműveleteinek céljaként a vár déli végében emelkedő nagy rondellát jelölik meg. Saját tüzérségét két állásban helyezi el, egyikébe 14 ágyút, másikába pedig 8 mozsarat vontattat. Nagy energiával, a többi császári támadó bázissal összehangoltan folyik a tüzérségi előkészítés. Ötnapi lövetés után, szeptember 18-án a déli nagy rondella falán sikerűi egy jókora rést törni. A bajor csapatok, tisztjeikkel és zászlaikkal az élen rohamra lendülnek, de a háromórás kemény tusa nem hoz eredményt.

A bajorok aktivitása lendületbe hozza az ostromot vezető Starhemberg tábornagyot is, aki minden emberileg elkövethetőt megtesz, de hasztalan. Támadását a Fehérvári kaput védő rondella s a mellette húzódó falszakasz ellen készíti elő. Itt egy-egy aknát is mélyíttet a bástya és a fal alá, sőt a háttérben már rohamra sorakoztatja fel katonáit.

Mindkét akna azonban oly gyatra hatásúnak bizonyul, hogy a gyalogsági támadást meg sem lehet kísérelni. Az ismételt sikertelenség a fővezér és Starhemberg között a már korábban is feszültté vált légkört elmérgesíti.

A Víziváros felszabadítása  Buda visszavétele, 1686.

Jelenleg nincs ajánlható cikk!

Mivel egyre több értesülés fut be a főhadiszállásra a közeledő török-tatár felmentő seregről, biztosító körsánccal veszik körül a császári tábort. A szeptember 22-én kiküldött lovas járőr a török hadat Budakeszi és Budaörs között találja, mintegy 7 km-nyire a vártól. A frissen érkezettek a budaváriakkal összehangolt támadás keretében meg aznap megrohanják a Habsburg-erők Nap-hegy körüli záróvonalát, ahonnan azonban keményen visszaverik őket. A budaiak azonban teljes sikerrel járnak. A Bécsi, és a Fehérvári kapun kiütött nagyszámú oszmán harcos megsemmisíti az ostromló seregnek 70 napos megfeszített munkával készült árok- és sáncrendszerét, földmunkálatait. Hasonló akció a bajorok Gellért-hegy alatti állásai ellen azonban eredménytelenül zárul.

Amikor Musztafa felmentő csapatai már 4 km-nyire merészkednek, nagy lovastámadást terveznek ellenük, a beköszöntött esőzés azonban meghiúsítja a kezdeményezést. A törökök azonban mit sem törődve az esővel, megrohanják az Aspremont- és Salm-ezredeknek a budai hegyekben meghúzódó záróállásait, s mivel az esőzés miatt a császáriak nem használhatják lőfegyvereiket, a támadók nagy mészárlást rendeznek soraikban. A fővezér kemény megtorló visszavágást rendel el. Kevés híján az egész sereg Musztafa pasa ellen vonul, aki meglátva a hatalmas tömeget, Fehérvárra menekül.

Az eredménytelenség hatása alatt a szeptember 29-én tartott haditanács szótöbbséggel úgy dönt, hogy állásaik megtartása mellett az eddigi támadási irányokat feladják, s egyesítik erejüket a várat dél felől támadó bajor ezredekkel. Budavár ostromát kizárólag a déli rondellára összpontosított támadással folytatják. A parancsnokok megítélése szerint ugyanis ott hatolhatnak be leginkább a vár területére.

Lotharingiai Károly herceg Lipót császárnak élesen veti fel a kérdést: folytassák-e vajon az ostromot, vagy hagyjanak fel vele? Az uralkodót láthatóan kényelmetlenül érinti a személyének szegezett kérdés, s nagyon logikusan azt válaszolja, hogy erre kizárólag a Buda alatt küzdő csapatok parancsnokai adhatnak megnyugtató választ. A császár finom fogalmazásából azonban egyértelműen kitetszik, hogy a bécsi Burgban a küzdelem továbbfolytatását látják helyesnek.

Ugyanekkor változás áll be az ostromló csapatok parancsnoki tisztében, amennyiben Lipót Rüdiger Starhemberg tábornagynak engedélyezi, hogy saját kérésének megfelelően, az egészségi állapotára való tekintettel eltávozzék a vár alól. A betegsége mellett kétségtelen szerepet játszik távozásában a fővezérein való feszült helyzete is.

A kijelölt egyetlen támadási iránynak meg^j felelően lázas ütemben folynak az ostroma munkálatok. Szeptember 30-án a vívóárkai elérik a déli nagy rondellát. Október 1-én 6 nehéz faltörő ágyú kezdi meg közelről^ a körbástya lövetését - s 4-én már átjárható rést nyitnak a falán. Még aznap rohamra vezénylik a bajorokat. Valamennyi ágyújuk és mozsaruk erős tüzének fedezete alatt támadjanak a csapatok.

A résnél két óra hosszat változó szerencsével folyik a gyilkos közelharc. A bajorok már-már győzedelmeskedni] amikor egy erős török lökés kiveti őket elfoglalt állásaikból. A meghiúsult támadás 400 katona életét követeli. A Margitszigeten át épített hajóhíd pestii hídfőjét 1700 fegyveres biztosítja az egri s az érsekújvári törökök portyái ellen. Az éber Dünnewald altábornagy a Dunán őrködtében könnyű sajkákon és naszádokon fegyvereseket küld a császári folyami szállítmányokra vadászó török hadihajók ellen.

A várostrom a továbbiakban semmi eredményt nem hozó szakadatlan aknázással telik, A bajoroknak egy, a déli rondella alá készülő s eredménnyel kecsegtető aknája munkálatait is abba kell hagyni, mert a mélyre vájt üreget elárasztja a víz.

A támadó sereg már harmadik hónapja, nem boldogul Buda falaival, illetve a törökök bátor helytállásával. A moszlim harcosok nemcsak a küzdelem terén állnak derekasan helyt, de a tüzérség okozta falrongálásokat is az éj leple alatt gondosan és gyorsan helyreállítják.

Károly herceg, gróf Rüdiger Starhemberg tábornagy felmentésének alkalomszerűségét megragadja, s kéri a császárt és a Haditanács elnökét, hogy Hermann bádeni őrgrófot küldje Buda alá az ostromműveletek további vezetésére. A tábornagy csak kénytelen-kelletlen utazik uralkodója parancsára a budai táborba.

A már őszi esőzésekkel is nehezített helyzet közepette megfordul a kocka: az ostromlott budai törökök erős és rendszeres kirohanásaikkal ténylegesen támadókká lépnek elő, a császári hadsereg pedig immár védekezésbe kényszerül.

A Haditanács elnöke helyszíni tapasztalatai nyomán már nem követeli az ostrom folytatását, hanem az ezredek téli elszállásolása körül kíván tevékenykedni. Lipót parancsára ugyanis Budát a tél tartamára is szoros gyűrűben kell tartani.

A magyar csapatok október 26-án megkezdik elvonulásukat a táborból. Eszterházy Pál nádor így ír az uralkodónak: „Budát ugyan vívjuk, legkegyelmesebb császár, de ha így folytatjuk az ostromát, tartok tőle, hogy nem jut a kezünkbe. A magyar katonaság is fogyni kezd végínsége miatt, elesége nincs, fizetése nem érkezik, szavakkal többé nem tarthatom őket. S e nyomorúság közepette veszem a vármegyéknek szóló parancsot, mely a jövő télen is Magyarországon kívánja elszállásoltatni a hadakat, mely oly zavarba ejti a nemzetet, hogy néhány nap alatt valamennyien eltávoznak a táborból. S ez igen természetes... Mi bizony, hű szolgálatain kért jutalmat, nem büntetést reméltünk, s a lotharingiai herceg tanúságot tehet buzgalmunk felett. Isten a megmondhatója, mennyi fáradtsággal szedegettem hadaimat egyívé, s mindez egy krajcárjába se került a kincstárnak, azon kevés kenyéren kívül, melyet itt kiosztogattak, mely nagyjából olyan rossz volt, hogy senki sem volt képes megenni."

Luigi Ferdinando Marsigli
(1658-1730)

A Fehérvár térségéből ismét felhúzódó Musztafa pasa október 30-án ismét megtámadja a császáriak körülsáncolt vonalát, de azok sikerrel visszaverik a törököket.

A török hadvezetés mindenáron gondoskodni kíván a budaiakról, s ezért október 31-én 7 nagy teherhajó evez fel a vár alá, megrakva élelmiszerrel, de nem hiányoznak a további harcokhoz nélkülözhetetlen tüzérek, aknász katonák s néhány csapat válogatott harcos sem. A budaváriak, hogy biztosítsák a zavartalan kikötést, sűrű csoportokban törnek ki a Duna felé tekintő Vízi kapun. Lerohanják a bajorok közelben húzódó ostromárkait, s vadul lekaszabolják az ott szolgálatot teljesítő két századnyi muskétást.

A hajókról lobogó zászlók alatt vidám zeneszóval vonulnak fel Budára a frissiben érkezettek. Betelik a bajorok sorsa is. A városból nagy csapatokban kirontó oszmánok a jól kiépített állásokra vetik magukat, s teljesen tönkreteszik az ostromárkokat és sáncokat

Egyértelmű a belátás a Budát vívó sereg hadvezetésében: nincs már mit keresniük a vár alatt sőt annak téli körülzárásáról is lemondanak. November 1-én a még táborban fekvő betegeket átszállítják a Margitszigetre, hogy onnan majd továbbvigyék őket. Az ágyúk és a mozsarak is hajókra kerülnek, s november 3-án megindul a császári sereg Esztergom felé. A várat ostromló tábor távozásával párhuzamosan Pest városát is kiürítik a Habsburg-csapatok.

Buda falai alatt 1684 nyarán és őszén mintegy 20 000 katona veszti életét fegyver, kimerülés, vagy járványok miatt. Az elcsigázott és leromlott hadseregből a Buda és Esztergom közötti menetben még további 2000 ember. Az oszmánok nem nézik tétlenül volt ostromlóik távozását. A Margitszigetre csapnak, s az ott fekvő mintegy ezer beteget fogságba ejtik, majd a tatárok továbbvágtatnak, s átúsztatva a Dunán, a Szentendrei-szigeten még utolérik a poggyász egy részét, 900 beteggel. A kocsik rakományát zsákmányul ejtik. A katonákkal - betegekkel s egészségesekkel egyaránt - irgalmat nem ismerve végeznek.

1684. november 5-e örömünnep a török Budán. Musztafa pasa és serege ágyúdörgés és üdvrivalgás közepette vonul be a megvédett vár biztonságot jelentő falai közé.

A magyar csapatokkal támogatott császári hadseregnek óriási vér- és pénzáldozattal, s nemzetközi erőfeszítéssel megszervezett újabb kísérletei Buda megszerzésére ismételten eredménytelennek bizonyultak. Visegrád, Vác és Pest megszerzése, a szentendrei és érdi csaták diadala, s Víziváros elfoglalása nem hogy a budai vár ostromának serkentőjévé vált volna, de éppen ellenkezőleg, a hadseregvezetés önelégültségét és vétkes optimizmusát eredményezte.

Marsigli a hadmérnök tárgyilagosságával jelenti, hogy az ostromoknál nem szabad túlságosan bízni a természeti fekvés előnyeiben, s abban, hogy a folyó megvédi a támadókat, még akkor sem, ha az oly nagy, mint a Duna. Az ostrom baklövései megmutatták - írja-, hogy végzetes dolog lekicsinyelni az ellenség erejét, és ügyetlennek, gyengének hirdetni mindenfelé.

A főparancsnok, Károly herceg, ugyan a mozgó hadviselésben, a nyíltszíni csatákban sikeres hadvezérnek bizonyult, de a nagy technikai felkészültséget és sokoldalú katonai jártasságot igénylő várostrom vezetésében már bizonytalan talajon állt. Ezért is adta át az ostromműveletek vezetését Rüdiger Starhemberg altábornagynak, ki bár Bécs védelmében számottevő érdemeket szerzett, de Buda alatt nem adta tanújelét ostromművészetbeli hozzáértésének.

A fővezér és Starhemberg közötti feszültség pedig mindenképpen jelentékeny kárára volt a vállalkozásnak. A hadműveletekben nem ismerhető fel egy kidolgozott, határozott cél. A hadsereg bár számottevő tüzérségi erő felett rendelkezett, a több mint száznapos ostrom alatt mégsem sikerült a várfalak rombolását elérnie.

Az aknakészítő velenceiek tevékenysége pedig egyenesen a kudarc egyik jelentékeny részesének bizonyult. Jól jellemzi az ostrom hadműveleteit, hogy a 100 nap alatt nem került sor a vár ellen egyetlen nagy erőbedobással megszervezett gyalogsági rohamára sem. Az a körülmény pedig, hogy az ostromárkok műszakilag tökéletlenül voltak elkészítve, semmivel sem menthető.

Az élelmiszer- és lőszerutánpótlás zavarai viszont a dunai hajóhadnak az operáló sereggel való együttműködési és szervezési hibáira utalnak. A nagy dunai gályák felépítése is hibásra sikerült, mert veszélyesen nehézkesen mozogtak. Az olasz Marco d'Aviano a sorozatos hibák és mulasztások láttán így ír hazájába: „Nem tudom, de úgy gondolom, hogy ha Isten csodát nem művel, Budát nem foglaljuk el!"

A Habsburg-haddal szemben a budai törökök viszont katonailag kifogástalanul oldották meg a rájuk hárult feladatokat. Felismerték és
nagy sikerrel alkalmazták mindjárt az ostrom kezdetétől fogva az egy időben esetleg két ponton is intézett erős kirohanásaikat amelyeket az esetek egy részében gyümölcsözően kombinálták Musztafa pasa felmentő hadának akcióival.

A fősereg budai ostromkísérletével karöltve Leslie tábornagy Dráva melléki hadserege, melynek alapfeladata a török had felvonulási útjának Eszéknél való elvágása volt, a gyuragyevói bázisról kiindulva csak Verőcét foglalja el, majd késedelmeskedve ugyan előre tör Eszék irányába, de 40 km-nyire a kulcsfontosságú drávai átkelőhelytől jóvátehetetlenül elakad.

A felső-magyarországi hadműveletek sorára Schultz tábornagy seregével sikeresen operál Thököly csapatai ellen Pálffy Károly és Frederico Veterani tábornok. Trencsénen át előnyomulva eredményesen teszik rá kezüket Liptó, Szepes és Sáros vármegyékre, Eperjes-1 sel, Késmárkkal és Bártfával egyetemben.

A magyarországi akciókkal párhuzamosan a Szent Liga lengyel s velencei csapatai is i megkezdik harcaikat a törökök ellen. A lengye-lek Podoliára támadnak, s bár Kamieniecnél nem sikerül az ostrom, de Jarovicát megszerzik, nyugtalanítva a térség oszmán katonai erőit.

A Velencei Köztársaság hajóhada Dalmáciára támad Sebeniconál és Catarónál, de Francisci Morosini a főtámadást Görögország (Morea) nyugati partvidéke ellen intézi, ahol sikerül elfoglalnia Sancta Maurot (ma: Leukos) szigetét, több kisebb társával egyetemben, sőt Albánia szárazföldjén is szilárdan megvetik a lábukat, Prevese fontos kikötőjének a birtokba vételével.