|
A Nagykörút Budapest belvárosának egyik legfontosabb útvonala, mely
keresztülhalad a belső kerületeken, Újlipótváros déli határán, a
Lipótváros északi részén, Terézvároson, Erzsébetvároson,
Józsefvároson, valamint Ferencvároson – ezekről a városrészekről
kapták nevüket a Nagykörút egyes részei is: a Teréz körút, Erzsébet
körút, József körút, Ferenc körút.
A Nagykörút hagyományosan a Margit híd pesti hídfőjétől a Petőfi híd
pesti hídfőjéig tart, de az elnevezést használni szokták az Alkotás,
illetve Villányi úttal kiegészített, Budát is érintő teljes körre
is.
A Nagykörút az Andrássy út (Sugár út) kiépítése után a XIX. század
második legnagyobb városépítési alkotása volt Budapesten, ma is
nélkülözhetetlen funkciót betöltve a városszerkezetben.
A Nagykörúton 1887-ben a Nyugati tér és a Király utca között indult
el az első villamosjárat. Ma a körút közepén a 4-es és a 6-os
villamosok közlekednek. Európa legforgalmasabb villamosvonala, napi
200 ezer utassal.
Nagykörút a Barcsay
utcánál, 1896 körül
Háttérben balra a New York palota Buda,
Pest, és Óbuda 1873-as
egyesítése
után a főváros mind területében, mind népességében rohamosan
gyarapodott. A fejlődést a sugárirányú utak (Váci út, Király utca,
Kerepesi út, Üllői út) szabták meg a sík pesti oldalon. Az így
kialakuló, rendezetlen új külvárosok a belső városmag irányába
megfelelő kapcsolattal rendelkeztek, egymás közötti közlekedési
lehetőségeik a szűk utcák miatt nehézkesek voltak.
A
Fővárosi
Közmunkák Tanácsa már első évi jelentésében, 1868-ban kifejtette
a helyzet javítását szolgáló elképzeléseit: „A város zöme minden
összefüggés nélkül szórványosan csak itt-ott mutatja az emelkedésnek
némi jelét s nagyrészt elavult házakkal van megrakva. A fejlődésnek
csakis azáltal lehet okszerűbb irányt adni, ha a város területének
közepén egy szép, tágas s az egész városon keresztbe átvonuló út
nyittatik, mely által egyrészt felébresztetik a kedv annak mentén
díszesebben építkezni, másrészt ez az út, mintegy határvonalat
képezvén, legalább a városnak ezen belül eső részében célszerűbb
tömörülést fog előidézni”.
A
leendő útvonal nyomvonalát a természeti adottságok határozták meg.
Az egykor itt folyó Duna-ágnak köszönhetően az útvonalat a mélyebben
fekvő területeken vezették végig, ezáltal biztosítva a város
terveiben szereplő, gravitációs elven működő főgyűjtőcsatorna
kiépítésének lehetőségét is a körút alatt.
Az
első, Reitter
Ferenctől, a Közmunkatanács első főmérnökétől származó műszaki
terv a mélyfekvésű területeket
hajózható csatornával
szerette volna összekötni, felélesztve az egykori folyóágat. A
csatorna 8 láb mély, 120 láb széles lett volna, északi és déli végén
egyaránt zsilipkapukkal elválasztva a Dunától. Reitter szerint az
építés költségei 11.125.155 forintot és 87 9/10 krajcárt tettek
volna ki.
A
csatorna megvalósítására létrejött a Pesti Dunacsatorna-társaság,
majd 1868-ban Mention Alphons és üzlettársai lefoglalták maguknak az
előmunkálatok jogát, vállalva, hogy 4 év alatt kiépítik a legnagyobb
dunai hajókkal is hajózható ágat, 12 híddal és 48 rakodóhellyel. A
csatorna partjaira látványos palotasorokat terveztek.
A Népszínház 1877-ben
(ma Blaha Lujza tér)
A
csatorna végül pénzügyi okok miatt nem valósult meg, a helyén futó
közúti nyomvonal azonban véglegesen bekerült a városrendezési
tervekbe. 1871-ben a kormány a Körút építéséről törvényjavaslatot
terjesztett elő, melyet a (nagyrészt) vidéki képviselők ellenkezése
dacára elfogadtak. Az 1871. évi XLII. törvénycikk a Fővárosi
Közmunkák Tanácsa részére az útvonal kialítására 1.800.000 koronát,
a körúton építkezőknek pedig 15 éves adómentességet biztosított.
A Teréz körút 1890-es
években
Nagykörúti villamosok a Podmaniczky és Teréz körút sarkán
József körút 1890
körül
Háttérben az egykori Népszínház hátsó homlokzata
(most Blaha Lujza tér) |
 Jelenleg
nincs ajánlható cikk!
|
<<
A bal oldali képen - a mára lebontott
Népszínház
mögött - még kétszintes, falusias házak láthatók, míg tíz évvel
később felépítették az
Technológiai
Iparmúzeumot (lenti kép).
A Technológiai
Iparmúzeum 1889-ben A
Nagykörút Margit hídtól kiinduló északi szakasza a Fegyvergyár utca
tengelyét vette alapul. A környék akkoriban ipari létesítményekkel
volt beépítve, lakóházat csak elvétve lehetett találni.
Közbiztonsági szempontból az egyik leghírhedtebb környéke volt a
fővárosnak, így a városrendezés ennek megoldására is lehetőséget
teremtett.
A mai
Nyugati téren a leendő körúti nyomvonal keresztülvágta a Pest
indóházat, a mai Nyugati pályaudvar elődjeként szolgáló pályaudvar
csarnokát, melynek homlokzata a mai Jókai utca vonalában volt. Az új
útvonalhoz, valamint a vasúti forgalom megnövekedéséhez igazodva
készült el a mai Nyugati pályaudvar 1874-77 között.
A
Nyugati pályaudvar és az Andrássy út között a körút nyomvonala
javarészt beépítetlen telkeket vágott át, a Király utca és az Üllői
út között azonban jelentős bontásokkal járt az új nyomvonal
kiépítése.
Az
érintett szűk, rendezetlen utcákban a lakóházak földszintesek
voltak, elvétve akadt csak emeletes ház az istállókkal, műhelyekkel
tarkított negyedben. A Nagykörút kiépítése a kapcsolódó
mellékúthálózat épületállományára is kihatott, az emeletszámok
megnőttek, kialakítva a ma is jellemző, sűrűn beépített negyedeket.
Az
Üllői út és a Boráros tér között a körút nyomvonala a meglévő Malom
utcához igazodott. Az Üllői út és a Malom utca sarkán ma is álló
Mária Terézia laktanya bontása nem történhetett meg, így a
szabályozási vonal ehhez, a Malom utca déli oldalához igazodott.
A
Nagykörút létesítése során 251 épületet kellett elbontani, melyből
70% földszintes, 20% egyemeletes, 10% kétemeletes volt. Összesen
507.078 légköbméternyi épület került elbontásra. |
Villamos-pálya építése az
egykori Népszínház mögött, 1894-ben
|
A Nyugati pályaudvar
1878-ban
A Royal-szálló
1900-ban
A József körút
1907-ben
Balra a
Népszínház, a kép jobb szélén a
Technológiai Iparmúzeum
A József körút
az 1910-es (?)
években
A mai Blaha Lujza "tér" 1963-ban
Aluljáró építése a
Blaha Lujza téren az 1970-es (?) években |
A
Nagykörút kiépítése mögött a Sugár úttal szemben nem állt tőkeerős
bankcsoport. Ennek következményeként, bár a körút nyomvonalát
törvényben rögzítették, sem az államnak, sem a fővárosnak nem volt
pénze az útvonalat kisajátítani, középületeket felhúzni az új
útvonalon. Mindezt az 1873-ban kezdődött pénzügyi válság tovább
fokozta, így az új úton építkezés alig történt, 12 év alatt
mindössze 23 épület jött létre, köztük a Nyugati pályaudvar és a
Blaha Lujza téren állt, később elbontott Nemzeti Színház. A
Közmunkatanács ezekben az években csupán arra törekedett, hogy a
körút szabályozott nyomvonalán újabb építkezést ne engedjen.
A gazdasági válság megszűntével, 1879 után, az Andrássy úti
építkezések ismét pezsegni kezdtek, a Nagykörúton azonban szinte
leálltak. A helyzetet jól jellemzi, hogy 1880-ban és 1881-ben egy új
ház sem épült a körgyűrűn. A vizsgálatok kimutatták, hogy az
építkezést csak megfelelő adókedvezményekkel lehet feléleszteni,
biztosítva az építtetők érdeklődését. Ennek megalapozására jött
létre az 1884. évi XVIII. törvénycikk, megnyitva a Nagykörút
építésének következő időszakát.
Az időszakban a kezdeti nehézségek után évente közel 20 ház épült a
körúton, majdnem annyi, mint amennyi az első építési időszak teljes
12 éve alatt. Az építkezések elősegítését biztosító törvény
elfogadása utáni hét évben 106 ház épült a körúton. Szinte teljesen
kiépült a Váci út és a Király utca közötti szakasz, de számos új ház
emelkedett az Erzsébet és József körúton is. Az időszak utolsó
esztendejében pedig már épült a mai Blaha Lujza téren a Hauszmann
Alajos tervezte Technológiai Iparmúzeum is.
Az adókedvezményekből fakadóan a körúti építkezések nyomán
túlkínálat alakult ki a lakáspiacon, a nagykörúti, a környéken
szokásosnál drágább bérletű lakások egy része kiadatlan maradt,
megfelelő tőkeerős bérlőréteg hiányában. Ez a túlkínálat vezetett el
oda, hogy az első építési főidőszakban tapasztalt, az
adókedvezményeket kihasználni szándékozó ingatlanspekulációs
törekvések eltűntek a későbbiekben.
A második építési főidőszakot elsősorban az a törekvés jellemezte,
hogy a Nagykörút kiépítése 1896-ra, a millenniumi ünnepségekre
elkészüljön. Ennek megfelelően az időszak 6 éve alatt 85 ház épült,
elsősorban a Király utca és az Üllői út között, de építkezések
folytak a Lipót körúton, ahol 1891-ig mindössze 6 új épület épült,
valamint a Ferenc körút (az egykori Malom utca) kiszélesített,
szabályozott oldalán. A körút fontosabb épületei közül ekkor épült
meg a Vígszínház, a Royal Szálló, valamint a körút egyik
legjellegzetesebb épülete, a New York-palota is. A gyors kiépülésnek
köszönhetően a tervek megvalósultak, a Közmunkatanács 1896.
augusztus 31-én a Nagykörutat átadhatta.
Az időszak végére, az átadás időpontjára a Nagykörút majdnem
teljesen kiépült, csupán a két végponton, a Lipót és Ferenc körúton
állt még néhány régi ház, vagy foghíjtelek, melyek csak az
Ezredéves Országos
Kiállítás ünnepségei után valósultak meg.
A nagykörúti építkezések befejezése egy egész évtizedig elhúzódott,
és csak 1906-ra lehetett arról beszélni, hogy a Nagykörút teljesen
kiépült. A befejező építkezések túlnyomó része a Ferenc és Lipót
körutak végső kiépülését szolgálták, kisebbik hányad pedig a még
ritkásan elszórt foghíjtelkek beépítésére törekedett.
A számokból látszik, hogy a befejező építkezések túlnyomó többsége
az átadás utáni első években történt. Ennek oka az adómentesség
1898-ban történt megszűnésére vezethető vissza, az építtetők eddig
az időpontig szerették volna legalább megkezdeni az építkezést.
1906
után a Nagykörúton egy telek maradt üresen, az Üllői út sarkán. Itt
sokáig tenisz-, és jégpálya működött, majd 1927-28-ban felépültek a
Corvin-házak, teljes beépítettséget adva a Nagykörútnak.
Az
építkezések mértékét leginkább akkor lehet érzékelni, ha a elbontott
251 épület 507.078 légköbméterét összevetjük az újonnan épített,
összesen 253 épület 4.669.240 légköbméterével. Látható, hogy a
beépített térfogat több mint kilencszerese az elbontotténak, a
környezet alapvetően változott meg, a falusias-kisvárosias részekből
nagyvárosi főút lett.
A Nagykörúton az épületek többsége ma is áll, a körút utcaképét ma
is az eredeti épületek határozzák meg. Közülük azonban számos épület
az átalakítások folyamán ma már sem eredeti külső, sem belső
kinézetét nem őrzi.
A
második világháborúban, valamint az 1956-os forradalomban számos
épület megsérült, a tatarozás során a díszítések egy része eltűnt,
más épületeket lebontottak. Új épületek jelentek meg a körúton: a
Lottóház, és a forradalom alatt szétlőtt egyik Corvin-ház helyén
épült társasház az Üllői út sarkán, a Madách Színház épülete az
egykori Royal Orfeum helyén, vagy a Skála Metró.
A
Blaha Lujza téren álló
Nemzeti
Színházat a metróépítés kapcsán felrobbantották, a mellette álló
egykori, végső homlokzatát a negyvenes években elnyerő
Sajtópalota a közelmúltban szintén eltűnt. Helyén épül a körút
legújabb épülete, mely irodaháznak és luxusszállodának ad majd
otthont.
A József körút
1920-ban |
Erzsébet körút a Dohány
utca kereszteződésével, 1894-ben
|
