|
A
honfoglalás ezredik évfordulója megünneplésének gondolata az 1800-as
évek elejétől foglalkoztatta a kormányzatot és a közvéleményt.
Nagyszabású tervek, elképzelések egész sora látott napvilágot, míg
végül elfogadták az 1892. évi II. törvénycikket, amely kimondta, hogy
1895-ben rendezzenek Budapesten általános nemzeti kiállítást. Az
ünnepség megszervezésére Széll Kálmán elnökletével létrejött az
országos millenniumi bizottság. Javaslatukra az Országgyűlés
elfogadta és törvénybe iktatta, hogy a folyamatban lévő építkezések
ünnepségre történő befejezése érdekében az ezredévi kiállítás
megtartását 1896-ra tegyék át.
<< A kiállítás plakátja
A magyar kultuszminisztérium 1882. október 17-én felszólította a
Tudományos Akadémiát, hogy állapítsa meg a honfoglalás pontos
évszámát. Az Akadémia 1882. október 25-én ezt a következőkben
foglalta össze: "A
magyarok 888 előtt a mi hazánk területén még nem telepedtek meg, s
hogy 900-ban a magyar állam már meg volt alapítva".
A honfoglalás pontos dátumának meghatározása ezután a német és
magyar csillagászokra hárult. VI. Bölcs Leó bizánci császár
krónikásától tudjuk, hogy Bizáncban 891. augusztus 8-án teljes
napfogyatkozás volt. Ebből Theodor Oppolzer 1887-es táblázatai
alapján a kiváló magyar csillagász Lakits Ferenc 1890-ben
egyértelműen megállapította, hogy a magyar honfoglalás ideje 895-ben
volt.
Adminisztrációs okok miatt azonban a millenáris ünnepségek terve
csak 1892-ben került az országgyűlés elé. Hiába iktatták törvénybe
az 1895-ös kezdési időpontot, a szakemberek szerint a felkészülés és
a tervezett kiállítás időigénye még legalább négy év volt, ezért a
millenáris ünnepségeket csak egy év késéssel, 1896-ban tartották
meg, így a magyar kormány 1896-ot tűzte ki a millenáris ünnepségek
esztendejéül meghagyva a honfoglalásnak 895-ös dátumát.
A kiállítási terület térképe
(mai Városliget)
Az
ország polgárai a rendezvényről közreadott felhívásból értesültek,
hogy a millenniumi kiállítás célja kettős: egyfelől mutassa be az
ország elért fejlettségi szintjét, másfelől egy külön történelmi
részben gyűjtse össze a dicső múlt legszebb emlékeit és műemlékeit.
A Városligetben felépült kiállítást Ferenc József nyitotta meg 1896.
május 2-án.
A 240
pavilon, melyben kizárólag magyar eredetű tárgyakat, alkotásokat,
gyártmányokat és termékeket mutattak be, 548 ezer négyzetméteren
terült el. A Révai Lexikon statisztikája szerint az állandó és
időszaki kiállítók száma együttvéve 21.310 volt.
A
látogatók részére térképet nyomtattak, hogy segítsék eligazodásukat
a hatalmas területen. Emellett minden csarnokot, épületet
megszámoztak, és a térképen is ezekkel a számokkal látták el. A
Gizella út mentén olcsó, egyszerű házakat állítottak fel a vidékről
érkezők elszállásolására. 5 ilyen épületet létesítettek, amelyekben
egyszerre 1000 embernek tudtak szállást biztosítani.
A
millenniumi kiállítás két főcsoportra oszlott: míg a történelmi
főcsoport - a mai Vajdahunyad várának nevezett épületegyüttes - a
román stílustól a barokkig minden fellelhető építészeti irányzatot
bemutatott, továbbá a magyarság évszázadait tárta a kíváncsi
látogatók elé oklevelek, iratok, korhű eszközök, tárgyak, művészeti
alkotások segítségével (kiállították egyebek között Szent István
palástját, az Aranybullát, a Halotti beszédet), addig a jelenkori
főcsoport - tulajdonképpen az igazi kiállítás - 20 részre oszlott.
Ez utóbbi pavilonjai teljes körűen mutatták a kor Magyarországa
kultúrájának, néprajzának, művészetének, gazdaságának, hadseregének
dicsekvésre és közérdeklődésre érdemes részét. Az ezredévi kiállítás
területén több tucat önálló épületet emeltek magánszemélyek,
vállalatok, kereskedő és szolgáltató cégek, valamint Budapest, az
ország fővárosa is.
A millenniumi kiállítás épületei közül napjaink Városligete hármat
őrzött meg: a műjégpálya épületét (az egykori Vaskapu- és
folyamszabályozási pavilont), a Vajdahunyad várát és a MÁV
csarnokát, a mai Közlekedési Múzeumot. Mindhárom épület
stílusa, hangulata jellemzően őrzi napjainkban is a kiállítás
emlékét. Illetve van még egy negyedik épület, a Petőfi Csarnok,
melynek helyén valamikor az Iparcsarnok állt.
A kiállítás főkapuja a mai Hősök terénél állt, innen a tavat átívelő
hídon át lehetett eljutni a Városligeti tó partján álló történelmi
főcsoport épületeihez. A pavilonok sora a történelmi főcsoport körül
épült fel. Az ezredévi kiállítás területét átszelte a korzó, ahol
zenepavilon, világító szökőkút, vendéglők, kávéházak sora hívogatta
a vendégeket. A korzón délután 4 órától este 10-ig 43 tagú
katonazenekar muzsikált. A történelmi főcsoport udvarán pedig
délután 5-től este 11-ig 32 zenész játszott.
A látogatók a millenniumi kiállítás mellett külön épületben
megcsodálhatták Feszty Árpádnak a Magyarok bejövetelét bemutató
monumentális körképét.
A kiállítás látogatóinak szórakozását szolgálta az Ős-Budavára
nevet viselő mulatókomplexum, mely az Állatkert által rendelkezésre
bocsátott 70.000 négyzetméter területen várta 30 krajcáros belépővel
éjszakába nyúlóan a nagyérdeműt. Török időket imitáló épületek, ódon
városrészletek, kastélyok váltogatták egymást. Az Ős-Budavár
elnevezés arra utal, hogy ez a kiállítórész a Budai vár török
időkben tapasztalható állapotát kívánta visszaadni. Felépítettek itt
egy mecsetet is, mely nemcsak díszlet volt, ugyanis a kiállítás
területére több törököt szerződtettek, és óránként felhangzott a
müezzin éneke. A müezzin július 28-án halt meg, mert a reumájára
felírt, külsőleg használandó gyógyszer nem használt, ezért az egész
üveggel megitta. Az Ős-Budavár adott otthont az élőképek
csarnokának, ahol a képeket úgy mutatták be, hogy az egyes alakok
mind élő személyek voltak. A területet 1900 nyarán elárverezték,
majd átalakították, és egymást váltották a tulajdonosok. Jelentősége
és látogatottsága folyamatosan csökkent. Helyét az Angolpark, mai
nevén Vidám Park, és részben az Állatkert foglalta el.
A kiállítás tárgyát képezte egy elektromos kisvasút, melyet ki
lehetett próbálni. A telefon-hírmondó pavilon belső falán
fülhallgatók voltak elhelyezve, melyekből folyamosan hallhatóak
voltak a legfrissebb politikai, színházi hírek. Az Állatkertben 50
krajcár fejében 250, Afrikából érkezett négert tekinthetett meg az
érdeklődő közönség. Az eredeti életkörülményeiket utánzó kunyhókban
töltötték napjaikat, és mesterségeiket mutatták be. Volt akvárium
is, bejáratát hatalmas cethalfigura mutatta. A terem falában
elhelyezett tartályokban tengeri állatok úszkáltak. A vizet az
Adriai-tengerből, az állatokat pedig Nápoly környékéről szállították
bizonyos időközönként. Az állatok tartásához megkívánt hőmérséklet
elérésére érdekében jéggel hűtötték a medencéket.
A Révai Lexikon a millenniumi kiállítás teljes látogatói létszámát
5.800.000-re teszi. A látogatók igen magas száma annak köszönhető,
hogy a vasút olcsó árai, az olcsó étkezési és szálláslehetőségek
vonzották a vidék szegényebb rétegeit is, akik egy kétnapos
programot utazással, ellátással együtt alig 10 koronából tudtak
lebonyolítani.
Az ezredévi kiállítás teljes bevétele 5.286.000 korona volt, míg a
kiadások 5.238.000 koronát tettek ki.
Forrás: Fuit.hu
A kiállítás főbejárata
Most a Hősök téri Milleniumi Emlékmű
áll a helyén
|
A megnyitó
A magyar, angol és német
nyelven irt meghívó a külföldieket invitálta a kiállítás
megtekintésére (Hirsch Nelli rajza a meghívókhoz melyeket a nagyobb
külföldi lapoknak küldtek szét)
Az Ős-Budavára
|
