|
Az Orczy-ház a Károly
körúton (1925 körül)
E ház helyére épült az Erzsébet sugárút "kapuja", a Madách-házak
(háttérben az Anker-ház)
HIRDETÉS
A Wesselényi utca problémái
Häufflernek 1853. évi térképén a Síp utcától kezdődőleg szép egyenes
vonalat látunk a városárok vonaláig (Rottenbiller-utcáig) húzódni, s
onnan további egyenesben végig haladni a szőlőtáblák közt. Az utca
neve : Gasse.
Pest város 1870. évi átnézeti térképén már Aréna-utcát találunk e
helyen, nyilván az István téri népszínház közelségéért. E pontos
térképen arról is meggyőződünk, hogy Aréna-utca csak a Kertész utcát
követő névtelen utcáig — a mai Erzsébet körútig — jut el
zavartalanul, azon túl lépten-nyomon megszakad: csak szabályozási
vonalként létezik. Ez az Aréna-utca 1873-ban a Közmunkatanács
jóvoltából díszes nevet kapott Wesselényi Miklós bárónak, Széchenyi
daliás kebelbarátjának emlékezetére.
Az érdektelen szemlélő, aki a hetvenes évek városrendezését
figyelte, szép jövőt jósolhatott ennek az utcának vagy valamelyik
sugár irányú szomszédjának. Ugyanazok a feltételek, amelyek a
Terézváros északi részén közlekedést, levegőt és tisztaságot
követeltek, az Erzsébetvárosban is megvoltak.
A díszes nagy Sugárút létesítése azonban bizonyos reakciót váltott
ki, amely megnyilvánul a Közmunkatanácsnak abban az 1872. évi elvi
kijelentésében, mely szerint "a már fennálló váci, kerepesi,
kőbányai, üllői és soroksári főutakon kívül, több elsőrendű sugárút
irányú út előállítása még a legtávolabb jövőre terjesztett
gondoskodás által sem indokoltathatnék, miért is a szabályozási
tervbe felvett másod- és harmadrendű jelentőséggel bíró sugárirányú
utak létesítése csupán csak az illető telekbirtokhoz való
hozzájuthatás és a helyi közlekedés érdekében állapíttatott meg".
A Wesselényi-utca - mint láttuk - ily szerényebb rendezésre is
rászorult. Lakói azonban először mégis a Belváros felé gravitáltak.
Már 1873-ban a Wesselényi utcának az Országútra való kihozataláról
olvasunk. Ennek az érdekeltek költségén kellett volna megtörténnie,
amiben azonban nem jött létre megegyezés.
Idővel lassanként mégis kialakult a Wesselényi utca. Időközben az
Andrássy út kötött le minden figyelmet. Ennek elkészülte után 1886
és 1887 közt vált megnyithatóvá a Wesselényi utcának a Nefelejts- és
Rottenbiller utca közti szakasza. Ugyanekkor szó volt a Rózsa- és
Szövetség-utcák közti szakasz megnyitásáról is. A kérdés
tárgyalásánál a Közmunkatanácsnak utalnia kellett ama
tapasztalatára, hogy a nagy áldozattal végzett utcamegnyitások és
telekrendezések hatása nem egyszer nem fejlődhetett ki azért, mert a
Főváros nem tartott vele lépést az új utcák rendezésében; amíg ezek
csatornázva, kövezve, világítva és vízvezetékkel ellátva nincsenek,
a telektulajdonosok természetesen nem építkeznek.
Az útvonal életében jelentős volt az 1895-ös esztendő, amikor a
Székesfőváros előterjesztést tett a Közmunkatanácshoz, hogy a
Wesselényi utca a Síp utcától folytatólag a Dohány utcáig hat öl
szélességben megnyittassék.
A Tanács teljes mértékben méltányolta azokat a nagyfontosságú
érdekeket, amelyek a Wesselényi-utcához közlekedési és közegészségi
szempontból egyaránt fűződnek, sőt abban a meggyőződésben, hogy az
Andrássy út és a Kerepesi út között sűrűn beépített és tömören
lakott tekintélyes területen a Wesselényi-utca annyival inkább
közlekedési főér szerepére van hivatva, mert a párhuzamos többi
utcák is, nevezetesen úgy a Dohány utca, mint különösen a Dob- és
Király utca szintén nagyon keskenyek: az új szakasz szélességét a
szándékba vett hat öl helyett nyolc ölre ajánlotta. Itt csillant meg
a sugárúti ékesség a Wesselényi utca előtt, hogy azontúl a
szomszédban ragyogtassa csábos fényét.
Az Erzsébet sugárút
tervezett nyomvonala
Az Erzsébet sugárút terve a Dob utca vonaláig
Ismét eltelt hét esztendő. 1902-ben az Erzsébetváros országos
képviselője, Morzsányi Károly, törvényhatósági bizottsági tag
és a Közmunkatanácsnak is tagja gyújtotta meg újra az erzsébetvárosi
sugárút fáklyáját. A fővárosi mérnöki hivatal erre különféle
változatokat készített két főtervtípus körül. Az egyik a Központi
Városháza károly körúti kapujából indult ki és a Damjanich utca
irányában szelte át az Erzsébetvárost, a másik a Dob utca
szélesítésével és vonalának megtartásával óhajtotta a kérdést
megoldani.
Általános volt a vélemény, hogy Erzsébetvárosnak szüksége van egy
sugárútra, tehát egy ilyen a Dob- és Király utca közötti megoldás is
örömmel üdvözlendő. Mindenesetre tisztázni kellett az eszme
részleteit és anyagi hátterét, miért is a Közmunkatanács ilyen
értelemben kereste meg a Fővárost.
A következő években egyes lelkes mérnökök máris készítettek
terveket, de hivatalosan ez ügyben nem történt semmi egészen
1908-ig, amikor a Székesfőváros először mondta ki határozatilag
annak szükségét, hogy a VII. kerületben egy új útvonal létesüljön.
A Közmunkatanács ez üggyel hivatalosan tulajdonképpen 1909-ben
foglalkozott először dr. Szentkirályi Kálmán ügyvéd beadványa
alapján, amely részletes számításokat is tartalmazott.
Ugyanezen évben, 1909-ben a Főváros arra az álláspontra
helyezkedett, hogy a Dobó utca kiszélesítése az Erzsébet sugárút
tervétől legyen független. 1910-ben a székesfőváros tanácsa erre
nézve konkrét javaslatot tett a Közmunkatanácsnak, amely azonban ezt
nem találta kielégítőnek, hanem saját műszaki osztályával tervet
készíttetett a Dob utca szabályozásáról, és ebbe beleépítette a
Runbach, Holló, Síp, Kazinczy, nagydiófa, Klauzál és Csányi utcák
kiszélesítését, illetve szabályozását, ami utóbb a Főváros
helyeslésével is találkozott.
1912-ben Andrássy Géza gróf a Közmunkatanács illsuztris tagja
mutatott be szabályozási tervet (lásd a lap tetején).
Sem a most említett, sem egyéb — szép számmal készült — terv
dolgában azonban végleges megállapodás nem jöhetett létre, még pedig
nemcsak a kérdésnek városrendezési szempontból való nagy fontossága
és az új városháza elhelyezésével történt kapcsolatba hozatala
miatt, hanem ama nagy anyagi áldozatok miatt sem, melyeket a művelet
végrehajtása megkövetelt.
Kétségtelen volt ugyanis, hogy a tervezett főközlekedési ér nemcsak
a Székesfőváros fejlesztése szempontjából bír kiváló jelentőséggel,
hanem az általa érintett városrész ingatlantulajdonosainak is nagy
gazdasági és üzleti értékgyarapodást biztosít; az ebben való
részesedésről a közpénztár semmi szín alatt sem mondhatott le.
Az Erzsébet sugárút ügyében a Székesfőváros első ízben az 1913. év
július havában foglalt el konkrét álláspontot. Az ekkor elfogadott
szabályozási terv arra a feltevésre van alapítva, hogy a Központi
Városháza nem marad meg jelenlegi helyén, hanem ez a tömb
felszabadul és parcellázva értékesítésre kerül, míg az új városházát
esetleg azon a tömbön építik fel, melyet a Károly körút, Dob utca,
Rombach utca és Király utca határol.
E terv szerint az Erzsébet út a Károly körútból kiindulva 25 méter
szélességben nyittatnék meg és kapcsolatba hozatnék a Damjanich
utcával, amely egy régebbi tervnél már jutott ilyen szerephez.
Kapcsolatosan a székesfőváros közönsége hozzájárult ahhoz is, hogy a
volt Váci körút egyenes meghosszabbításával a Központi Városház
tömbjén keresztül egy 25 méter széles főútvonal nyittassék, mely
egészen a Kígyó térig (ma Ferenciek tere) vezessen és ebbe a főútba
tereltessék az Erzsébet út forgalma a Belváros felé a Gerlóczy utcán
át, amely az elfogadott terv szerint szintén 25 méterre szélesedik.
E szertelenség népszerűsége természetesen nem lehetett hosszú életű.
Egy Erzsébet sugárútra feltétlen szükség volt. Erre meg kell lennie
a költségnek. Fölös volt azonban e mindenesetre nehéz problémát egy
még nehezebbel bonyolítani. Ezt belátta a székesfőváros közönsége
is, és az 1914. év elején e szabályozási tervet elejtette.
Az Erzsébet út ügyét most ismét a Közmunkatanács vette kézbe és
mindenekelőtt a székesfőváros vezetőségével igyekezett azt
megvitatni és a további tárgyalásokra előkészíteni.
Az értekezletek során az a nézet alakult ki, hogy olyan tervre van
szükség, melynek alapján a művelet költségszámításai a betterment*
alkalmazását felölelő külön törvény megalkotásának céljaira
megtehetők legyenek. A költségszámítások céljára a Közmunkatanács
elfogadta a székesfővárosi tanács 111. ügyosztályának az értekezleti
megállapodásoknak megfelelő új tervezetét, mely az Erzsébet útra
eddig felmerült sok terv közül aránylag a legjobbnak mutatkozott.
E terv szerint az Erzsébetvároson keresztül a Központi Városházához
vezetendő és általában 25 méter szélesre vett útvonal a Rottenbiller
és Damjanich utcák találkozásánál kezdődik, ahonnan 60 méter széles
térszerű kiképzésből indul ki és a mai Dob utca felhasználásával
halad a Klauzál térig. Innen az út a Király-utcához közeledő enyhe
görbülettel halad a Rombach-utcáig. A Rombach-utca és Károly-körút
között az út nagyobbméretű térszerű kiképzésbe jut és a Központi
Városháza telkének homlokzatára közel merőlegesen kapcsolódik a
Károly körút forgalmába.
* a
földtulajdon értékének oly emelkedése, amely nem a tulajdonos
ténykedéséből folyik. A betterment adó ennek az
értékemelkedésnek a megadóztatása.
Az Erzsébet sugárút és
környékének végleges szabályozási terve
Ami az útnak a Károly-körútba való betorkolásánál létesítendő tér
kihasználását illeti, különös tekintettel arra, hogy az új városháza
minden valószínűség szerint a mostaninak helyén fog felépülni, ezt a
kérdést a Tanács teljesen nyitva hagyta.
1914. évi április hó 14-én kelt a Közmunkatanácsnak ez a határozata,
amely a legjobbat ígérte azoknak, akik az új útvonal dolgát szívükön
viselték. A világháború kitörése azonban e szép tervek
megvalósítását is bizonytalan időre elhalasztotta. Tizennégy év
multával hozta ismét szőnyegre a kérdést a jelentkező magánérdek. Az
Orczy-ház Rt. ugyanis a várostól elvi építkezési engedélyt kért, ezt
azonban a város elutasította, mert a tervezet eltért a szabályozási
vonaltól. Ez a megmozdulás mindenesetre mementó volt arra, hogy az
Erzsébetvárosnak e zsúfolt és nem fejlődő részével valamit tenni
kell.
E célból 1929 februárjában a Közmunkatanács műszaki osztálya új
terveket készített, amelyeket a Tanács magáévá tett s azt — záros
határidő alatt teendő nyilatkozattétel céljából — átküldte a
Székesfővárosnak. 1929 májusában viszont a Székesfőváros mutatott be
új terveket a Közmunkatanácsnak. A Tanács ennek lényegét elfogadta,
egyben új végleges tervet készíttetett, amelyben költségkímélés
szempontjából a betorkolási tér méretét csökkentette s a leendő új
városházának szimmetrikus elhelyezést adott. Ezt az állásfoglalást a
Tanács 1929. július 16-án határozatilag kimondta. A kérdésnek
szavazásra történt feltételekor a tanácstagok egyenlő számban
szavaztak igennel és nemmel. A döntést Rakovszky Iván elnök
szavazata hozta meg. Ezzel a szabályozási terv megállapítást nyert.
Ebben az 1929-es évben tetőpontját érte el az Erzsébet sugárút
körüli izgalom. Ez időben történt, hogy a székesfőváros tanácsa dr.
Ál-dássy József belügyminiszteri államtitkárnak a Dob utca és Csányi
utca sarkán levő építkezése dolgát nem volt hajlandó érdemlegesen
tárgyalni, míg a Közmunkatanácstól az Erzsébet sugárút megnyitásával
kapcsolatos költségek tekintetében határozott választ nem kap. Ezzel
szemben a Közmunkatanács álláspontja az volt, hogy a
Székesfővárosnak ezt az ügyet haladéktalanul le kell tárgyalnia,
mert az Erzsébet sugárút szabályozási terve törvényszerűen meg van
állapítva, ebből 1 szempontból tehát a konkrét magánépítkezés meg
nem akasztható.
A közönség a valónál talán kissé nagyobbnak látta a Közmunkatanács
és a Székesfőváros vezetősége közti ellentétet, amely az év
előrehaladtával mindjobban elsimult. Ez időben a helyzetet Rakovszky
Iván elnök a következőkben jellemezte:
"Az Erzsébet sugárút dolgában a Székesfőváros és a Közmunkatanács
között hatásköri összeütközés nem lehet, mert mind a két hatóság meg
fog maradni törvényes hatáskörében. Ebben az ügyben annakidején sem
fenyegetett komoly ellentét. Úgy tudom, hogy a Közmunkatanácsnak ez
ügyben a székesfővároshoz intézett átirata a székesfőváros vezető
köreit erről meggyőzte s így további nehézségek alig fognak
előfordulni. A szabályozás anyagi kérdéseit illetően kétségkívül
minden nehézség nélkül létre fog jönni a megegyezés. A régi
gyakorlat szerint az utcákat a Közmunkatanács sajátítja ki a
Fővárosi Pénzalap terhére. A tereket a főváros szabályozza a maga
költségére. Itt tulajdonképpen csak két térről van szó; az egyik a
Károly király úton lenne, szemben a városházával, ez már amúgy is
városi telek; másik a Klauzál-tér egy kis darabja. Általában, ami a
szabályozás költségeit illeti, elvi álláspontom, hogy előzékenységet
tanúsítsak a város iránt.
Az Erzsébet sugárút megnyitásának és a sugárút folytatását tevő
dob utcai rész kiszélesítésének — a Teréz körútnál — a
Közmunkatanács terve szerint alig lesz lényeges pénzügyi akadálya.
Az érdekelt telektulajdonosok bizonyára szívesen lemondanak a
kiszélesítéshez szükséges egyes teleksávokról annak a nyereségnek
fejében, hogy utcafrontot kapnak, illetve mellékutcáról előkelő
útvonalra jutnak.
Két nehezebb pontja van az út megteremtésének: az egyik a Klauzál
tér megnagyobbítása, másik az Erzsébet körút kérdése. Minthogy
azonban a Közmunkatanács külföldi példák nyomán immár nem zárkózik
el mereven az eddigi szabályok mértékénél magasabb építkezések elől,
ott, ahol világosság és levegő nem hiányzik, ennek a két
útrészletnek a kiépítését úgy vélem biztosíthatónak, hogy az áldozat
hozatalára kényszerült telektulajdonosoknak az építési magasságok
felemelésével adunk ellenértéket. Ezek a házak tágas térre, illetve
széles útvonalakra nyílnak s így a közegészségügy érdekein sem
történik sérelem, ha az épület magasságok felemelését megengedjük".
A Közmunkatanács e nyugodt és céltudatos eljárása meghozta
gyümölcsét, mert 1930-ra minden ellentét elsimult. A Székesfőváros
1930. évi február hó 19-én tartott közgyűlésén a Közmunkatanács
terűéhez hozzájárult és tudomásul vette, hogy az útvonal
szabályozásának végrehajtását a Tanács vállalja. Szó volt ezenközben
kisebb módosításokról, amelyek részben elfogadtattak, részben
függőben maradtak, mint pl. a Károly király-úti rizalitok kérdése,
stb. Az ilyesmi azonban eltörpül ama nagyszabású megmozdulása előtt,
amelyre a Közmunkatanács vállalkozott. Negyven évig tartott, amíg
erre a startra megnyílt az alkalom.
Az Erzsébet sugárúti tervpályázat
Az ügynek e stádiumában a Közmunkatanács tervpályázatot írt ki az
Erzsébet sugárút betorkolásának építészeti kiképzésére. A döntés
1930. augusztus elején történt meg. A bíráló-bizottság elnöke
Rakovszky Iván volt; tagjai: dr, Czabalay Kálmán a Közmunkatanács
alelnöke, Fodor Sándor miniszteri tanácsos, a Közmunkatanács mérnöki
osztályának vezetője, Karkas Rezső fővárosi tanácsnok, dr. Hültl
Dezső műegyetemi tanár, K. Császár Ferenc építésztanár, főv.
törvényhatósági bizottsági tag, Hoepfner Guidó építész, királyi
tanácsos és Kotsis Iván műegyetemi tanár, aki egyúttal a bizottság
előadói tisztét töltötte be.
A bizottság 47 terv fölött mondott bírálatot, mely tervek számottevő
része rendkívül értékes munkát ölel fel, aminek révén a tervpályázat
színvonala igen magas volt és azon a magyar építészi kar
teljesítőképességének legjavát produkálta.
A feladat a Károly körút és Erzsébet sugárút csatlakozásánál előálló
térség építészi megoldása volt, abból a szempontból, hogy a főváros
nagyforgalmú üzleti és közlekedési gócpontjában egy építészetileg
kiemelkedő, harmonikus városkép alakuljon ki. A program kikötése
értelmében az Erzsébet sugárút a betorkolás előtt áthidaltatik egy
keresztarányú épületszárnnyal, amely alul a közlekedés számára
nyitott és amely a tér másik két oldalával együtt egy a Károly
körútra néző nyugodt hatású térséget határol. Megengedtetett a tér
hangsúlyozása céljából egyes helyeken a szabályzatban előírt
méreteknél nagyobb magasságú felépítmények létesítése is.
A díjak kiosztásánál a bíráló-bizottság elsősorban honorálta a
program feltételeinek az esztétikai és reális vonatkozások
tekintetében való helyes kielégítését és ezek után méltányolta az
építőművészeti szempontból kiemelkedő szabadabb gondolatokat.
A díjazott, megvett és megdicsért tervek révén a bíráló-bizottság a
Közmunkatanács részére oly megoldásokat választott ki, amelyekből
módjában fog állani a kivitel céljára legalkalmasabb terv
kiválasztása.
Az első díjat az "Egy" jeligéjű terv nyerte el, szerzője
Árkay
Aladár; a másodikat a "Metro" jeligéjű, szerzője Friedrich Lóránt; a
harmadikat a "Városkép" jeligéjű, szerzői Árvé és Gerstenberger.
Megvétettek a következő építészek tervezetei, kezdő betűszerinti
sorrendben: Almássy Balogh Lóránt, Komor Marcell és János, Orbán
Ferenc, Sándy Gyula, Schömer Ferenc, Walder Gyula. Dicsérő
elismerést nyertek sorszám szerint fölsorolva a következő jeligéjű
tervek: Mercur, Korszellem, Corvin magyar hete, Traforo, Üzletház és
lakóház, Nyitott sugárút.
A
Fővárosi Közmunkák Tanácsa egyik tervet sem tartotta kivitelezésre
alkalmasnak, ezért a végleges tervet maga a Közmunkatanács
készítette el a pályaművek anyagának felhasználásával.
A Közmunkatanács Wälder Gyula műegyetemi professzort bízta
meg az egységes építészeti kiképzés tervének elkészítésével. Wälder
átvette Árkay tervéből a diadalívszerű épületet az Erzsébet, illetve
Madách sugárút méltó indítására, egyesítve saját tervének árkádos
pilonjaival. Az építkezés 1937-ben kezdődött el, miután lebontották
az Orczy-házat, megváltoztatva ezzel Pest egyik igen jellemző
városrészének arculatát. A Madách tér épületegyüttese műemléki, a
Károly körúti épületek pedig fővárosi védelem alatt állnak.
Forrás:
Siklóssy László - Budapesti Közmunkák Tanácsa története
|
Andrássy Géza gróf
Morzsányi Károly
országgyűlési képviselő
Árkay Aladár
|
