1938. május 25-én
ünnepélyes külsőségek közepette megkezdődik Budapesten a 34.
Eucharisztikus Világkongresszus. Az eucharisztia magyarul
oltáriszentséget jelent, a kongresszusi mozgalom ennek jegyében
Krisztus társadalmilag elismerhető és érvényesíthető hatalmát, a
világban való valóságos jelenlétét hirdeti. Ennek az eszmének a
tiszteletére szervezi meg a katolikus egyház 1881 óta a nemzetközi
eucharisztikus kongresszusokat.
HIRDETÉS
A 34. Világkongresszus
rendezésének jogát Budapest nyerte el. Ez - messze túlmutatóan annak
egyházi jelentőségén - óriási elismerésnek számított. Volt már
egyszer hazánkban ilyen kongresszus, de akkor még Magyarország az
Osztrák-Magyar Monarchia részeként volt rendezője, s a kongresszus
Bécsben volt.
A Magyar Királyság székesfővárosa, Budapest, 1938 májusának utolsó
hetében csak az 1896-os Milleniumhoz hasonlítható pompájú, katolikus
ünnepségsorozat színhelye volt. A több mint félmillió hazai és
külföldi zarándok azzal a benyomással távozhatott a dunaparti
metropoliszból, hogy ez a város, ez az ország a béke, a biztonság és
a jólét szigete az újabb háború előtt álló Európában.
A világ minden tájáról részt vett világi hívők mellett papok,
szerzetesek, apácák, prelátusok és főpapok jöttek el a rendezvényre.
Pacelli bíboros államtitkárral, a pápa legátusával az élen megjelent
14 bíboros, 48 külföldi érsek és 97 püspök.
Két ország nem képviseltette magát a rendezvényen: a bolsevik
Szovjetunió és a náci Németország. A náci újpogányság szellemében
Hitler az Anschluss után megtiltotta a német és az osztrák
katolikusoknak a részvételt.
A jó vatikáni
kapcsolatokkal rendelkező Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás
tízéves munkájának köszönhetően nyerte el Budapest a XXXIV.
világkongresszus rendezésének jogát.
A katolikus ünnepséget
összekapcsolták az 1938-as Szent István Jubileumi Évvel, annak
legkiemelkedőbb eseményének számított. Az állami és egyházi vezetés
egyetértett az egyházi és állami nemzeti ünnepek összefonódásával,
hiszen azok jól kiegészítették egymást. (Így lehetett az
eucharisztikus kongresszus fővédnöke a református vallású Horthy
Miklós kormányzó katolikus felesége, Purgly Magdolna).
Az egyházi
nagyjavadalmasok, a kormány, a székesfőváros és magánosok adták
össze a nagyszabású rendezvénysorozathoz az anyagi eszközöket. A
rendezők előzetesen 2.500.000 pengős költséggel számoltak, amit a
kormány túlméretezettnek talált. Végül is az állami (költségvetési)
hozzájárulás 100.000 pengő volt. A püspöki kar, a katolikus
intézmények, a vallásalap mellett a budapesti önkormányzat is
segített. Az 1937. évi költségvetésben 80.000 pengőt állított be
erre a célra, ami 1938 májusára 450.000-re emelkedett.
Horthy Miklós fogadja
Eugenio Pacelli bíborost, pápai legátust
a Keleti pályaudvaron (1938. május 24.)
A főváros erre az
alkalomra 14 katolikus templomot – köztük a bazilikát –
restauráltatott. Átrendezték a Hősök terét, lecsapolták a
városligeti tavat, kitisztították a medencét, padokat helyeztek el
benne, kijavították a körmenetek és környékük útvonalait. Ezekre a
munkákra további 450.000 pengőt fordítottak.
1938. május 23-án a
Keleti pályaudvaron, uralkodóknak kijáró állami és egyházi
protokollal fogadták a pápai legátust. Megjelent a kormányzó, a
katolikus Imrédy Béla miniszterelnök, Teleki Pál kultuszminiszter,
Hóman Bálint tárca nélküli miniszter és a kormány több tagja, a
képviselőház és a felsőház elnöke, a honvédség főparancsnoka.
A teljes magyar püspöki
kar Serédi bíborossal az élen épp úgy ott volt, mint Szendy Károly,
Budapest polgármestere. Az üdvözlő beszédek után az egyháziak a
Mátyás-templomba vonultak, ahol Montini helyettes államtitkár
olvasta fel XI. Pius pápa Serédihez intézett brevéjét Pacelli
legátusi kinevezéséről (Pacelli bíboros egy év múlva XII. Piusként
ülhetett a pápai trónra, Montini pedig 1963-tól VI. Pál pápaként
vezette a világegyházat).
Május 25-én délben
elállt az eső, kisütött a nap, és Budapest fölött felragyogott a kék
ég. Zavartalanul meg lehetett tartani az eucharisztikus
világkongresszus nyitóünnepségét a Hősök terén. A tér középpontjában
a karcsú oszlop tetején álló, kezében keresztet tartó angyal előtt
építették fel a római Szent Péter bazilika főoltárának hasonmását.
A
Szépművészeti Múzeum lépcsőin emelkedett az államfői páholy és a
világi notabilitások tribünje. A Műcsarnok előterében kaptak helyet
az egyházfők és a főváros vezetői. Délután 5 órakor Budapest római
katolikus templomaiban egyszerre szólaltak meg a harangok, hogy
tudtul adják a városnak és a világnak: megkezdődött a 34.
Eucharisztikus Világkongresszus. Ekkorra megteltek a díszpáholyok, s
megkezdődött az egyháziak impozáns bevonulása a Vajdahunyad várból a
Hősök terére. A több százezres zarándoksereg a tér távolabbi
részében és a leeresztett tóban elhelyezett padsorokban foglalt
helyet.
A budapesti eucharisztikus
világkongresszus emlékérme
Serédi hercegprímás latin nyelvű beszédében a kongresszus jelszavául
választott „vinculum caritatis”, a szeretet kötelékének értelmét
fejtegette. Az állam nevében Hóman Bálint köszöntötte az
eucharisztikus kongresszust. Ezt követően Pacelli bíboros, a pápa
legátusa szólt a hívőkhöz. Felidézte a magyar nemzet ezeréves dicső
múltját, amelynek során Magyarország a kereszténység védőbástyája
volt és maradt. Ez burkolt politikai üzenet volt: ez az ország
képviseli most is ebben a régióban következetesen a bolsevik
ateizmussal és a náci újpogánysággal való szembenállást. Pacelli
beszédében követte a bolsevizmust elítélő, 1937 márciusában kiadott
Divini redemptoris, illetve a néhány nap múlva közzétett, a náci
újpogányságot megbélyegző Mit brennender Sorge kezdetű pápai
enciklikákat.
A megnyitó ünnepséget este 8 órakor a budai királyi várban a
kormányzó és felesége által adott ünnepi vacsora követte. Este 10
órakor a márványteremben az egyházi és a világi, politikai elit
számára adott 1500 fős fogadással ért véget a nap.
A kongresszus első napjának, május 26-ának két kiemelkedő mozzanata
volt: a gyermekek és fiatalok tömeges szentáldozása a Hősök terén,
és este az impozáns hajóskörmenet a Dunán. Összesen 150 000
iskolájának vagy egyesületének egyenruháját viselő elemista és
gimnazista áldozott a nekik tartott szentmise keretében. Akik az
utolsó pillanatra hagyták a szentgyónást, azoknak az Andrássy út két
oldalán gyóntatószékeket állítottak fel.
Az esti hajós körmenet
koreográfiája és technikai kivitelezése egyedülállónak mondható az
akkori Európában.
„Egy város
szépségének hódolata, amikor alkonyat után egyszerre csak
felsugároztak a város fényei; a gyönyörű és hatalmas folyamban
tükröződve ringott a kereszténység kettős városa, Pest-Buda, mely
erre az éjszakára egészen az Eucharisztia jelvényeit öltötte magára.
A Lánchíd szinte maga a megelevenedett kongresszusi jelvény; az
Erzsébet-hídon égő vörös kontúrjaival a kehely, a félmillió ember a
partokon” – olvasható a kongresszus emlékkönyvében.
Az esti félhomályban a
sziporkázó fények neobarokk összhatást keltettek, s a rendezők jól
kihasználták a Duna két partján elterülő világváros egyedülálló,
háborúk és kontár építészek által fel nem dúlt csodás panorámáját. A
Lánchíd modern kivilágítása, a királyi vár, a Koronázó Főtemplom és
az Országház díszkivilágítása, a rakpartok mindkét oldalon fényárban
úszó szegélye impozáns díszletet adott az „eucharisztikus
flottatüntetésnek”.
XI. Pius pápa
legátusának, Pacelli bíborosnak érkezése (Filmhíradók Online)
A körmenet a Szent István Bazilikából indult a Duna-partra, az
Eötvös téri hajóállomáshoz. Pacelli legátus teljes bíborosi
ornátusban vitte az oltáriszentséget a hajóra, s a menet
megindulását messze hangzó harangzúgás köszöntötte. Legelöl lovas
rendőr díszszakasz haladt, majd a honvéd díszszázad követte a
zenekarral. A körmeneti kereszt alatt a világi és szerzetes papság
serege haladt. A papok kezében égő gyertya lobogott. Díszes
baldachin alatt lépdelt a legátus, kezében az aranyozott
szentségtartóval. A baldachintól jobbra a Pázmány Péter
Tudományegyetem tanácsa, élén a rector magnificusszal, jobbján a
fővárost képviselő polgármesterrel. A legátust a bíborosok menete
követte, a sort Serédi bíboros zárta.
A Zrínyi utcán át értek az Eötvös térre, ahol a körmenet 9
kivilágított hajója várta őket. Az elöl haladó hajó orrában
hatalmas, kivilágított kereszt állt. A Gellért-hegyről felröppenő
rakéta jelezte, amikor elindult a főhajó, a Szent István-gőzös.
A Szent István fedélzetén a
főpapok foglaltak helyet, a koronaőrség és a folyamőrség tagjai
álltak díszőrséget, a hajó elején pedig 12 harsonás állt. A hajós
körmenet a Duna folyásával szemben, felfelé indult, a Margitszigetet
megkerülve folytatatta útját lefelé a Dunán a Horthy Miklós
hídig, s itt megfordulva ért vissza az Eötvös térre. A
rakpartokon 3000, égő fáklyákat tartó levente állt díszsorfalat. A
nagyszerű látványban a kormányzó és környezete a királyi palota
erkélyéről gyönyörködött.
A tömeget a Gellért-hegyen rendezett tűzijáték szórakoztatta. A
tűzijáték végén a Citadellánál 50 méter magas, hatalmas kereszt
gyulladt ki bengáli tűzből, vörösre festve a főváros egét. Az ünnepi
látványosságnak éjfél körül lett vége. A kongresszuson őszinte
hittel részt vevő vallásos tömegeknek életre szóló, felejthetetlen
élményt szereztek a látottak, megerősítve hitüket és keresztény
meggyőződésüket.
A kongresszus második napja nem a látványosságoké és körmeneteké,
hanem az áhítaté és a szakszerű eszmecseréké volt. Reggel 8 órakor a
Hősök terén a katonák szentmiséje és közös áldozása nyitotta a
napot. Ezen a tábornoki kar katolikus tagjai és több ezer honvéd
vett részt. Délelőtt a bazilikában görög rítusú szentmisét mondtak.
A szakosztályi gyűlések közül kiemelkedett az ifjúsági nagygyűlés. A
kongresszus legfelemelőbb lelki élménye a 150.000 férfi május 27-én
tartott éjszakai szentségimádása volt a Hősök terén, amely a Csávossy Elemér jezsuita atya által vezetett három felvonásos
misztériumjáték keretében zajlott.
Forrás: Élet és Tudomány
Gergely Jenő, Vadász Sándor
A Kongresszus megnyitása
a Hősök terén (Filmhíradók Online)
