|
Annak oka, hogy Magyarország előkelő helyen szerepel gyógyfürdőzés
terén, a Kárpát-medence geológiai adottságaiban keresendő: a
földkéreg mintegy 10 kilométerrel vékonyabb a világátlagnál, ezért a
forró magma közelebb van a felszínhez. A geotermikus grádiens -
vagyis az a mutató, amely azt jelzi, hogy a Föld középpontja felé
haladva hány méterenként növekszik a hőmérséklet egy Celsius fokkal
- Európában átlagosan 33 méter, míg Magyarországon átlagosan 20, sőt
vannak helyek, ahol csak 15 méter. Ebből adódóan sokkal kisebb
mélységből lehet hévizet nyerni, mint a kontinens más pontjain.
További szerencsés adottság, hogy az ország ezekből a vizekből
bőséges mennyiséggel rendelkezik. Jelenleg több mint 300 ezer
köbméter termálvíz kerül felszínre naponta.
HIRDETÉS
A Sáros és Rudas fürdő első kiviteli tervpályázatának
előkészítése és eredménye az 1905-1907. évben
A
A Sárosfürdő pályázata.
A már ismertetett eszmei pályázat eredményeképen Budapest székesfőváros tanácsa
a Sáros-fürdő felépítésénél a kivitel alapjául szolgálandó terv beszerzése
céljából az 1905. évi július hó 6-án 28.014/1905—VI. tan. szám alatt kelt
határozattal szűkebbkörű kiviteli tervpályázatot rendelt el. A pályázat már
1,660.000 K építési költség helyett 1,800.000 K költséggel számolhatott. A
tervek elbírálására kiküldött bírálóbizottság a működését 1906. évi november hó
26-án tartott ülésében fejezte be. Ezen az ülésen Rózsa\<Hg\i Gyula
alpolgármester, a bírálóbizottság elnöke elnökölt és rajta kívül jelen voltak:
Kun Gyula, dr. Bódy Tivadar tanácsnokok, Heuffel Adolf középítési igazgató, dr.
Magyarevits Mladen tiszti főorvos, dr. Heltai Ferenc, báró esetei Herzog Péter,
Quittner Zsigmond, Wellisch Alfréd, dr. Bókay Árpád, dr. Reiner Ede, Francsek
Imre, dr. Tauffer Vilmos, Krátky János, dr. Sass István, Barczen Lajos, a bíráló
bizottság tagjai. A bírálóbizottság jelentését a következőkben terjesztette elő:
»A pályázati feltételek 1. pontja értelmében a szűkebbkörű kiviteli
tervpályázatra felhívott négy műépítész pályatervét 1906. évi február hó 3-ig
volt köteles benyújtani, viszont a feltételek 5. pontja értelmében a
bírálóbizottság hivatva volt működését a határidő lejárta után megkezdeni és
határozatát két hónapon belül meghozni.
Miként az a tekintetes Tanács előtt tudva van, a folyó év első hónapjaiban
fennállott teljesen abnormis politikai viszonyok a székesfőváros életének minden
nyilvánulásában a lehető legnagyobb mértékben hátrányosan voltak érezhetők úgy,
hogy a közigazgatás legtöbb ágában az ügyek hátráltatása és részben teljes
fennakadása elkerülhetetlenül bekövetkezett.
Ennek következménye volt az is, hogy a pályázati feltételek értelmében a
pályázat eldöntésére hivatott bírálóbizottság megalakulása és működésének
megkezdése a politikai viszonyok tisztázódásának idejéig akadályozva volt, és a
bírálóbizottság csakis f. évi május hó 26-án tartott ülésében alakulhatott meg
és kezdhette meg működését.
A bírálóbizottság f. évi május hó 26-án megtartott ülésében megalakult és
működését a beérkezett pályatervek felbontásával megkezdette és mindenekelőtt
megállapította, hogy a megtartott eszmei tervpályázat során pályázatra felhívott
négy pályázó műépítész, névszerint Sterk Izidor, Sebestyén Arthur és Hegedűs
Ármin, Alpár Ignác és Pecz Samu pályaművét a kiviteli tervpályázatra kivétel
nélkül benyújtotta, egyszersmind konstatálta azt is, hogy a pályázók a pályázati
feltételek 2. és 5. pontjában foglalt általános követelményeknek megfeleltek,
minélfogva elrendelte, hogy a pályázók részére az illetékessé vált egyenkint
3000—3000 korona tiszteletdíj kiutal-ványozása iránt a tekintetes Tanácshoz
előterjesztés intéztessék, mi meg is történt.
Egyidejűleg a bírálóbizottság a beérkezett pályaterveket kiadta Heuffel Adolf
székesfővárosi középítési igazgató úrnak, hogy azokat költségszámításaik
helyessége tekintetében ellenőrző számításoknak vétesse alá és azokat a
tervezési programm követelményei szempontjából is vizsgálja át, különös
tekintettel a gyakorlati kivitel követelményeire és erre vonatkozó jelentését a
bírálóbizottsághoz terjessze be. Egyidejűleg, az eszmei tervpályázat során
követett eljáráshoz hasonlóan, Heuffel Adolf középítési igazgató úr elnöklete
alatt dr. Magyarevits Mladen, Lechner Ödön, Quittner Zsigmond, Wellisch Alfréd,
dr. Reiner Ede, dr. Sass István és utóbb az elhúnyt Czigler Győző helyett
Francsek Imre bírálóbizottsági tagokból álló szakértői albizottságot küldött ki
a bírálóbizottság oly megbízással, hogy a pályatervek áttanulmányozása, azok
előnyei és hátrányainak összehasonlító méltatása alapján a bírálóbizottság
előzetes tájékozása céljából a bizottsághoz jelentést tenni szíveskedjenek.
A középítési igazgató úr a bírálóbizottságtól vett megbízatásnak megfelelt,
amennyiben az ellenőrző költségszámításokat, valamint a tervezetek leírását a
székesfővárosi mérnöki hivatal több szakközegének közreműködésével elkészítette
és a bírálóbizottság összes tagjainak f. évi július hó elején megküldötte.
Egyidejűleg intézkedett a középítési igazgató úr a szakértő albizottság
összehívása iránt, mely is július hó folyamán a középítési igazgató úr által
beterjesztett költségszámítások és műszaki leírások alapul vétele mellett
megkezdette a tervezetek összehasonlító elbírálására irányuló munkálatait és az
albizottság tagjai a beérkezett pályatervek mindannyiát részben egyenkint,
részben ismételt .összejöveteleik alkalmával többen együttesen a legbehatóbb
kritikai megbeszélés tárgyává tették. Mindazonáltal nem volt lehetséges az, hogy
a szakértő albizottság működését még a nyári nagy szünidő előtt befejezze annál
az oknál fogva, miután az albizottság tagjai az
előhaladott nyári évszakban nem voltak teljes számmal, vagy csak oly számmal is
egybehívhatok, hogy a bírálóbizottság elé terjesztendő javaslat megállapítható s
az albizottság tagjainak többsége által elfogadható lett volna.«
A kiküldött szakértő albizottság a nyári szünidő folyamán félbehagyott
tárgyalásait — az albizottság tagjainak f. évi augusztus hó 3-án tartott
értekezletén kifejezett kívánságához képest — szeptember hó második felében
folytatta és szeptember hó 21-én és utóbb 25-én tartott értekezletein befejezte.
A befejező értekezletében állapította meg a kiküldött szakértő albizottság a
bírálóbizottsághoz intézett jelentésének szövegét. Ebben a pályaművek előnyei és
hátrányainak összehasonlító méltatása után szakvéleményét
is kimomdotta és ezen alapuló javaslatait a bírálóbizottság elé terjesztette.
•
A kiküldött szakértői albizottság 1906. évi szeptember hó 25-én kelt
jelentésében a következőket olvassuk:
»Szakértői jelentésünk előterjesztését megelőzőleg meg kell említenünk,
miszerint a pályamüvek szerzői a pályázat alaki feltételeinek általánosságban
véve eleget tettek. A pályázat eredményét illetőleg azonban egész
általánosságban konstatálnunk kell, hogy az eszmei tervpályázat eredményei és az
ennek során szerzett tapasztalatok nem érvényesültek a kiviteli tervpályázaton
oly mértékben, mint azt reméltük, sőt mint azt jogosan el is várhattuk. A
kiviteli tervpályázaton résztvett pályaművek túlnyomó része nem tüntet fel oly
mértékű haladást ugyanazon tervezőknek az eszmei tervpályázaton szerepelt
alkotásához képest, mint aminőt az ügy érdekében jogosan vártunk, sőt
egyik-másik pályaműnél sajnálattal kellett az eszmei pályázat eredményével
szemben némi visszaesést konstatálnunk.
Az előttünk fekvő tervezetek költségei, mint arra az alábbiakban esetről-esetre
lesz alkalmunk reámutatni, a székesfőváros hatósága által a Sárosfürdő
építésének czéljára előirányzott 1,800.000 koronányi összeget kivétel nélkül és
pedig igen jelentékeny mértékben túllépik, mely túllépés minden egyes esetben
több százezer koronára rúg, a székesfőváros középítési igazgatója által végzett
ellenőrző számítások eredménye szerint.
A pályázók költségszámításai ugyan ezekkel szemben általában kisebb építési
költségeket tüntetnek fel, azonban a pályázók által alapul vett s a középítési
igazgató általános ismertetésében közölt egységárak összehasonlítása útján
meggyőződtünk, hogy a hivatalos ellenőrző számítás — mint azt a majdan
készítendő részletes költségvetés igazolni fogja — a valóságot inkább
megközelíti, mint a pályázók számítása.
Az építési költségek emelkedése különben természetszerű, tekintve, miszerint
azon idő óta, hogy a székesfőváros az 1,800.000 koronányi előirányzatot
megállapította, már több év telt el és ezen idő alatt úgy a munkabérek, mint az
építési anyagok árai legalább is 10%-kal, sőt még nagyobb mértékben emelkedtek.
Mindezeknél fogva, mi a tervezetek építési költségeinek emelkedését indokoltnak
tartjuk és a mutatkozó költségtöbbletek dacára az összes pályaműveket
bevonandónak tartjuk az elbírálás keretébe.
Egyébiránt az építési munkabérek és építési anyagok árai tekintetében még nem
értük el az emelkedés maximumát és kötelességszerűleg arra kell irányítanunk a
székesfőváros hatóságának figyelmét, hogy minél hosszabb ideig tartatik függőben
az építeni szándékolt fürdők felépítése, fokozatosan annál nagyobb és nagyobb
anyagi áldozatokat fog azok létesítése igényelni, az építkezések árainak várható
emelkedése folytán.«
|
Ezek után ismerteti a szakbizottság jelentése mind a négy pályamunka előnyeit és
hátrányait. Minthogy mind a négy igen komoly pályamunka volt, megérdemlik, hogy
részletesebben is ismertessem mindegyikre vonatkozólag a szakértői albizottság
véleményét.
Petz Samu pályaműve.
»A tervezet fő jellemző vonása, hogy az a rendelkezésre álló területet igen
sürün épiti be, ennek következménye egyrészről, hogy az alaprajzi elrendezés nem
elegendőképen egységes és áttekinthető, másrészről a tervezetnek nagyon is
költséges volta, melynél fogva az az előirányzott összeget a megejtetett
ellenőrző számítások szerint kerekszámban 822.000 koronával lépi túl.
A sűrű beépítés és az alkalmazott csoportosítás következménye a feltűnően sok és
hosszú folyosó, mely a tájékozást megnehezíti, nemkülönben következménye a sok
és aránylag kis udvar, számszerint 9, melynek elrendezésével a tervező úgy
látszik a világítás javítását akarta elérni, nemkülönben a sok és szétdarabolt
várócsarnok is.
A tervezet részleteire áttérve dicsérettel kell felemlítenünk az egyes részeknek
megkonczipiálását. Különösen kiemelendőnek tartjuk a nép- és thermálfürdőknek és
pedig, úgy a férfi, mint a női fürdőknek magukban véve helyes és átgondolt
megtervezését, de viszont az egyes részek egymás mellé való csoportosítása, a
hozzájuk vezető közlekedés elrendezése, nem mondható egészen sikerültnek. A nép-
és thermálfürdőket általában hosszú folyosókon kell megközelíteni és különösen a
népfürdők előtere és a hozzájuk vezető folyosó nem eléggé világos.
Kifogás tárgyát képezheti, hogy a népfürdők vetkező helyiségeibe és onnan a
fürdőkhöz irányuló közlekedés egy és ugyanazon lépcsőn bonyolíttatik le,
nemkülönben az, hogy a női népfürdő zuhanyterme közvetlenül a meleg medence
termébe nyílik, mely elrendezés balneológiai szempontból nem helyes.
A magánfürdők (tudniillik ebben a tervezetben) a — sűrű beépítésből kifolyólag —
szintén nem közelíthetők meg a kellő könnyűséggel, sőt részben csak hosszú,
szaggatott folyosók közvetítésével válnak megközelíthetőkké.
A vendéglő és kávéházi helyiségek szép, tágas és tetszetős elrendezést nyertek,
az előcsarnokkal és a mellékhelyiségekkel együtt és kiemelendő itt, hogy ez a
tervezet a vendéglői és kávéházi helyiségeket a többi tervezettől eltérőleg a
Fehérvári-úti és Gellért-téri előkelő jelleggel bíró homlokzatokon helyezi el.
Általánosságban megfelelő a vendégszobák elrendezése, de nem előnyös a szálló
vendégei szempontjából, hogy a fűthető sétány és az Ivócsarnok a vendégszobák
nagy részéből csak hosszú, többszörösen megtört folyosók segélyével közelíthető
meg.
Felemlitendőnek tartjuk, hogy az orvosi rendelő és egyéb gyógyhelyisé-gek az 1
osztályú kőfürdők felett terveztetnek, mi is közegészségi szempontból nem helyes
elrendezés, daczára annak, hogy a modern födélszerkezetek felhasználása útján a
mutatkozó hátrányokat csökkenteni lehet. Az építési programm különben előírja,
hogy a szálló szobái társas-, nép- és kőfürdők felett közvetlenül el ne
helyeztessenek, ugyanez még nagyobb mértékben kell, hogy szem előtt tartassék az
orvosi és gyógyítóhelyiségek tekintetében. Ezen a hátrányos elrendezésen
különben aránylag könnyű szerrel lehetne segíteni a köfürdöknek, kádfürdőkkel
leendő felcserélése útján.
A homlokzati elrendezés reneszánsz stílusban van tartva, annak architektúrája
igen átgondolt és tetszetős alkotás, melyen meglátszik, hogy a tervező
jellegzetességre törekedett.
A tervezet összes költségeit a megejtett ellenőrző számítás 2,622.000 koronában,
a villamosáramnak házilagosan leendő előállítása esetén 2,732.000 koronában
állapította meg, mely összeg az előirányzattal szemben igen jelentékeny,
922.000, illetve 932.000 koronányi túllépést mutat. Tervező költségszámításában
ezzel szemben 1,786.797 korona költséget hoz ki, a gépészeti berendezések nélkül
azonban az ellenőrző számítások során $zem előtt tartott egységárak a fennálló
viszonyoknak inkább megfelelő lévén, ennek, valamint az ismételten eszközölt
köbtartalomszámításnak alapján, végzett ellenőrző számítás helyesebbnek és a
valóságot inkább megközelítőnek tekinthető a tervező költségszámításánál és bár
mint jelentésünk elején is volt alkalmunk említeni, a munkabérek és egyáltalán
az építkezések költségeinek emelkedése az előirányzattal szemben bizonyos
túllépést indokoltnak tüntet fel, az itt mutatkozó és több mint 30%-nyi
túllépést már valóban a tervezet hátránya gyanánt kell felemlítenünk.
Általánosságban az egész tervezetre vonatkozólag meg kell jegyeznünk, hogy az
egyes részek magukban véve átgondoltan, szépen és nagy tudással vannak
megkonczipiálva, azonban azoknak a rendelkezésre álló téren való csoportosítása
nem mindenben felel meg a kívánalmaknak és egészben azt eredményezi, hogy a
rendelkezésre álló építési terület igen sűrűn be van építve, azonban az egyes
részeknek nem mindenkor helyes és célszerű csoportosítása mellett.«
Alpár Ignác pályamüve.
»Az alaprajzi megoldást, illetőleg általánosságban konstatálható, miszerint
tervező az eszmei tervpályázaton bemutatott pályaművétől el-téröleg inkább
igyekezett a fürdőjelleget érvényesíteni és a szállónak az eszmei tervpályázaton
kifogásolt túlságos hangsúlyozását, melynél fogva az egész tervezet inkább egy
nagyszabású fürdőhotel jellegével bírt, csökkenteni. Kár azonban másrészről,
hogy ezzel a törekvéssel kapcsolatosan a tervezet nem éri el teljes mértékben a
fürdő- és szállóhelyiségek, valamint a fürdőhelyiségek egyes részei között
szükséges organikus összefüggést.
Az egyes részek tekintetében a népfürdők elrendezése ijjjmelyek a Kelenhegyi-út
(most Kemenes-utcza) felől tervezett tágas vesztibülön, valamint a téli sétányon
át közelíthetők meg, — bár azok a szükséges helyiségekkel el vannak látva,
különösen balneolúgiai szempontból nem mondható egészen kifogástalannak. Ügy a
férfi, mint a női népfürdőben a zuhanyterem közvetlenül a meleg medencze termébe
nyílik, mi is egyrészről a fokozatos lehűlés hátrányára van, másrészről a vízgőz
nagymérvű lecsapódására ad alkalmat. Ezen a hátrányon pedig segíteni csupán a
népfürdők elrendezésének megváltoztatásával lehetne.
A thermálfürdőket illetőleg felemlítendő a női thermálfürdő elrendezése, mely
általában véve szaggatott voltán kívül is különféle hátrányokkal bír. A
tisztasági előfürdő itt teljesen kikerülhető és a női thermálfürdő
meleg-medenczéje úgy a langyos medenczetermén, mint a massage-termen át
közvetlenül megközelíthető. Még inkább kifogásolható a női thermálfürdő bepakoló
helyiségének elrendezése, mely a tervezetben, valószínűleg csak tévedés folytán,
teljesen nélkülözi a bejáratot. De ettől egészen eltekintve, a bepakoló helyiség
elrendezése kedvezőtlen a fürdőmedenczéktől való távol-
ságánál, de főképen annálfogva, hogy a bepakolás után a betegek a zuhany-terem
és a hideg medenczeterem előtt elvezető folyosón kénytelenek a melegebb
medenczékhez közeledni. Ezzel szemben a Fehérvári-úton tervezett vesztibül másik
oldalán tervezett férfi-thermálfürdők elrendezése előnyösebb, tömörebb és a
kívánalmaknak általában véve megfelelő.
A kád- és kőfürdők elrendezése általánosságban véve megfelelő és a köfürdők
ezúttal vetkező helyiségekkel terveztettek. Nem egészen czélirányos azonban,
hogy a köfürdők általában a szálló helyiségektől távol vannak tervezve, —
ezenkívül még az, hogy a szállóhelyiségekhez a másodrendű kő- és kádfürdők az
elsőrendüeknél közelebb, tehát könnyebben megközelíthető módon vannak tervezve,
bár ezen a hátrányon esetleg az I. és II. osztályú kő- és kádfürdők felcserélése
útján lehetne segíteni.
A vendéglő- és kávéházi helyiségek a Kelenhegyi-úton, illetve Gellért-téren, a
közöttük levő bejárattal, csarnokkal, lépcsőházakkal és foyer-val együtt tágas
és tetszetős elrendezést nyertek, a szükséges mellékhelyiségekkel el vannak
látva és egészben véve a czélnak megfelelő módon vannak tervezve. Kifogás
tárgyát képezheti a kávéháznak a csarnok alá nyúló nyomott része, nemkülönben a
vendéglő tálalójának elrendezése, különösen abban a tekintetben, hogy ablakai a
fedett téli sétányra nyílnak.
A szálló szobái tekintetében nem előnyös az az elrendezés, melynél fogva a
vendéglő konyhája fölé vendégszobák terveztettek.
Az orvosi és gyógyító helyiségek a szálló helyiségeitől távol és nehezen
megközelíthető módon vannak tervezve.
A gép- és kazánház, valamint az ezekkel kapcsolatos helyiségek általánosságban
véve megfelelők, előnyös a szivattyúház elrendezése a forráshoz lehető
közelségben, viszont nem előnyös a szénraktár alakja keskenységénél fogva, az
akkumulátorhelyiség pedig sötét és nem szellőztethető.
A ruhakezelés czéljára szolgáló helyiségek elrendezése kielégítő, kivéve a
ruhaszárítót, mely keskenységénél fogva jelen alakjában nem előnyös és a
ruhafelvonók elhelyezése sem mondható előnyösnek.
A homlokzati kiképzés a választott stílusban, átgondolt, komoly és
monumentalitásra törekvő alkotás.
Az épület költségei tekintetében meg kell jegyeznünk, hogy az eszközölt
ellenőrző számítások szerint, az összes költségek a gépberendezésekkel együtt
2,708.200 koronára tehetők és mint a költségszámítás alapjául szolgált
egységárakból látható, az ellenőrző számítás a valóságot jobban megközelíti,
mint a tervező számítása, ki is köbméterenkint átlag 13-53 koronányi, a fennálló
árviszonyok mellett nagyon is alacsonyan számított egységárat vesz
költségszámításánál alapul s így tervezetét 1,793.099 koronára költségell. Az
ellenőrző számítás szerint § székesfőváros törvényhatósága által előirányzott
1,800.000 korona költséggel szemben itt 908,200 korona többletköltség
mutatkozik. Ez oly jelentékeny többlet, mely a székesfővárosnak
a fürdő jövedelmezőségéhez fűzött számításait nagy mértékben hátrányosan
befolyásolhatja annál is inkább, mert mint a tapasztalat igazolja, a részletes
tervezés alapján kidolgozandó részletes költségvetés összege alig fog az
ellenőrző számítás során elért végösszegnek alatta maradni.
Mindezek után kimondhatni véljük, hogy a tervezet a fennebbiekben méltán
elismert jó tulajdonságai dacára, főképen az egyes alkotórészek organikus
összefüggésének helyenkint nem egészen kifogástalan voltánál fogva, nem nyújtja
azt az egységes és tökéletes megoldást, mely a követelményeket minden irányban
kielégítené. Emellett újból hangsúlyoznunk keli, hogy a pályamű költségei a
székesfőváros által erre a czélra áldozni
szánt összeggel szemben kétségtelenül és lényegesen nagyobbak lesznek, mi a
fürdő jövedelmezősége tekintetében eszközölt számításokat teljesen
illuzóriusakká teheti.«
Sebestyén Arthur és Hegedűs Ármin pályaműve.
»A tervezetnek az az alapeszméje, hogy egy tágas nagy középcsarnok körül rendezi
el a fürdő és szálló összes részeit képező épületeket szép, helyes és az
alaprajzi elrendezés egységes megoldására alkalmas. Tervezők alapeszméjükből
kiindulva több tekintetben helyes és tetszetős megoldásra jutottak.
Kiemelendőnek tartjuk a fürdőcsarnok megtervezését, mely előnyös perspektivikus
hatásával, a hozzá csatlakozó kör alakú lépcsöcsarnokkal és az aláhajtóval
ellátott főbe járóval együtt szép, sőt monumentális konczepcziót nyújt.
A helyes alapeszmével és több tekintetben elismerésre méltó megoldással szemben
azonban a tervezetnek vannak némely hátrányai, melyek
a különben dicséretre méltó tervezet teljes mértékben való érvényesülésének
akadályát képezik.
A tervezet megtekintésénél mindenekelőtt szembeötlő az a többi pályatervektől
teljesen eltérő elrendezés, mely szerint a pályaterv a nép-és thermálfürdőket
egymás fölött helyezi el, előbbit a földszinten, utóbbit az első emeleten. Ez az
elrendezés eredményezi, hogy a tervezet a rendelkezésre álló területen nemcsak
az összes programmszerű részeket elhelyezi, de ezenkívül még aránylag
jelentékeny szabad terület marad rendelkezésre. Előnyös ez az elrendezés abban a
tekintetben, hogy a szálló közönsége a thermálfürdőket az első emeletről
közvetlenül és könnyűséggel megközelítheti.
Műszaki szempontból az elrendezésnek keresztülvitele — bár azzal szemben
tárgyalásaink során aggályok merültek fel — nem ütközik akadályokba és a vas- és
betonszerkezetek technikájának mai fejlett és eló'haladott állapotában az
elrendezés, létesítése esetén előreláthatólag minden irányban eleget fog tenni a
követelményeknek, mint azt számos, a gyakorlatban kifogástalannak bizonyult
építmény példája igazolja. Kétségtelen azonban, mint az a tervezetből egész
világosan látható, hogy a thermálfürdőknek a népfürdők felett történt
elhelyezése következtében, az alul levő népfürdők helyiségei általában nyomottak
lesznek és mindkét népfürdő legfontosabb helyisége, a nagy medenczeterem nem fog
direkt világítást kapni s így világítása nem lesz kielégítő. Ez a hátrány még
fokozott mértékben áll a tisztasági elő-fürdők helyiségeire, valamint az öltöző-
és pihenőtermekre vonatkozólag, melyek ugyan rövidebb oldalukon némi direkt
világítást is kapnak, ez azonban a helyiség méreteit tekintve nem elegendő.
Mindezeknél fogva a nép- és thermálfürdőknek a tervezett módon egymás felett
való elhelyezését helyesnek és a czétnak megfelelő elrendezésnek nem tarthatjuk
és épen a tervezet teljes mértékben való érvényesülése érdekében szükségesnek
tartanánk a fürdőknek a rendelkezésre álló tér felhasználása mellett más módon
leendő elhelyezését.
Megjegyzés tárgyát képezte a tervezetnek az az elrendezése is, mely szerint az,
az egységes fürdőcsarnok konczepcziójával kapcsolatosan, úgy a fürdő, mint a
szálló helyiségeihez egy közös főbejáratot tervez, melyen s a hozzátartozó
előcsarnokon a fürdők és a szálló összes közönsége, valamint a bejáró közönség
is közlekednék, s így azok egymástól nem volnának kellőképen izolálva, holott a
szálló közönségének a fürdőket használó és főképen a bejáró közönségtől való
elkülönítése közegészségügyi és balneológiai szempontból, de meg közbiztonság
tekintetében is múlhatatlanul megkövetelendő. Ezzel szemben felemlíttetett, hogy
az egységes főbejárat viszont a fürdő adminisztrálása tekintetében mondható
előnyösnek.
A fürdők elhelyezésével szemben előadott és lényegbe vágó kifogásainkon túl még
meg kell említenünk, hogy úgy a nép-, mint a thermátfürdők hideg-medenczéi és
zuhanykamrái közvetlenül a melegmedenczébe nyílnak, mi is, különösen a fürdőket
használó csúzos betegekre való tekintettel, mellőzendő
elrendezés. Ezenkívül hátrányos a thermálfürdőknél az az elrendezés is, hogy a
hidegmedenczéknek direkt kijárata nincsen és ezekből a meleg-medenczén, illetve
a masszlrozó-helyiségen keresztül kell távozni.
A kő- és kádfürdők elrendezése a nagy fürdőcsarnok körül, valamint ezeknek a
fürdőknek berendezése is megfelelő, kifogásolandóknak tartjuk azonban a kőfürdők
vetkezőhelyiségeinek elégtelen megvilágítását.
A vendéglői és kávéházi helyiségek elrendezése megfelelő, azok szép, világos,
tágas termekkel és kellő számú, általában véve szintén eléggé tágas
mellékhelyiséggel bírnak. A vendéglő helyiségéből a vendéglő-árkádokhoz jutunk,
mely felett, az I. emelet magasságában van a félköralakú fedett sétálócsarnok
elhelyezve, kapcsolatban az ívócsarnokkal, mely a vendéglőárkádokkal lépcső
segélyével van összekötve. A fedett sétálónak a vendéglőárkádokkal kapcsolatos
elrendezése a vendéglővel, illetve a szállóhelyiségekkel való közvetlen
összeköttetésénél fogva a használó fürdővendégek szempontjából előnyös, kár
azonban, hogy a sétálóhelyiség hosszúság tekintetében nem elegendő,
czirkuláczióval nem bír és elrendezésénél fogva az oszlopcsarnoknál megkívántató
perspektívát is nélkülözi.
Kedvező a szálló szobáinak elrendezése, az előkelőbb jellegű szobáknak kellő
számban, terraszokkal, zárt erkélyekkel és fürdőkabinokkal való ellátásával, mi
azok czélszerűségét és egyszersmind jövedelmezőségét van hivatva biztosítani.
Hasonlóképen megfelelő az orvosi és gyógyítóhelyiségek elrendezése, kivéve a
gyógytornahelyiséget, melynek ablakai a fűtött fürdő-csarnokra nyilnak és így
úgy szellőzése, mint világítása elégtelen.
Egészben véve megfelelő a személyzeti lakások és egyéb mellékhelyiségek
elhelyezése és czélszerűnek mondható a gép- és kazánháznak külön, önálló
épületben történt elhelyezése is, a teleknek a Kemenes-utca felőli, hátulsó
oldalán.
A gép- és kazánház elrendezése, az előbbinek némiképen alacsony voltától
eltekintve, valamint a kapcsolatos helyiségeké is, általánosságban megfelelő. A
szivattyúház a víztoronytól kissé távol, 130 méternyire fekszik. Nem egészen
előnyös a szénraktár s az akkumulátorhelyiség elhelyezése, mely utóbbi a
ruhakezelő helyiségbe nyílik s a fejlődő kénsavgőzök a ruhakezelés szempontjából
ártalmassá válhatnak, s így az akkumulátorok itt el nem helyezhetők.
A víztartók alacsonyan vannak elhelyezve, mí az emeletekre való vízszállítás
szempontjából hátrányos.
A ruhakezelés czéljára szolgáló helyiségek elrendezése az elmondottaktól
eltekintve, általánosságban megfelelő.
Felemlítendő ezeken kívül a telek Fehérvári-út felőli homlokzatvonala irányában
tervezett és üzletek elhelyezésére szánt földszintes épület is. Ezt a tervezők
minden valószínűség szerint a tervezett alaprajzi elrendezés folytán üresen
maradt területrésznek némiképen való értékesítése céljából
tervezték s az önálló kis épület ennek a czéljának meg is felelhet, azonban a
fürdőépülettel magával összefüggésben nem áll és annak tartozékát nem képezi.
A tervezet homlokzati megoldása modern, egyes részeiben tetszetős és egészben
véve ügyes, a fürdőjelleget a lehetőségig megközelíteni törekvő alkotás. Helyes
és tetszetős a Gellérthegy barlangjához, illetve az ennek kiszélesítendő
előteréhez a szálló épület II. emeleti magasságából kiindulólag tervezett
átjáró, valamint az ennek kiindulása gyanánt szolgáló eléggé masszív torony is,
mely a tervezők szerint eszthetikai szempontból azzal a rendeltetéssel is bír,
hogy a teleknek a híd felé eső sarkát a szomszédos sziklák erőteljes arányaival
szemben kiemelje és érvényre juttassa.
Dicsérettel kell felemlítenünk a tervezőknek azt a buzgóságát, melynél fogva ű
Gellérthegy keleti oldalának rendezésére vonatkozó munkálatot is dolgoztak ki és
azt pályamüvükhöz csatolva, a hatóságnak felajánlották. A tervezetet részünkről
is figyelmébe ajánljuk a székesfőváros hatóságának.
A tervezet összes költsége a megejtett ellenőrző számítások nyomán 2,462.000
koronára tehető, mi is az előirányzott 1,800.000 korona összeggel szemben
662.000 koronányi többletkiadást tüntet fel. Az ellenőrző számítás során alapul
vett egységárakat tekintve, mi az itt elért végösszeget eléggé megkozelithetőnek
találjuk és nem hisszük, miszerint a részletes terv és költségvetés kidolgozása
során ezzel szemben kisebb költségösszeg volna elérhető. Megjegyzendőnek tartjuk
azonban, hogy a költségtöbblettel szemben a rendelkezésre álló hasznosítható
területek is nagyobbak a tervezési programm-ban megkövetelt területeknél,
nemkülönben a szálloda szobáinak elrendezése is díszesebb és jövedelmezőség
szempontjából is előnyösebb, mindezeknél fogva a mutatkozó többletköltség is
indokolható és az gyümölcsöző is lehet.
A tervezetet általában véve helyes alapeszméből kiinduló és a feladat helyes
felfogásáról tanúskodó alkotásnak kell tekintenünk, melynek teljes
érvényesülését azonban egyrészt annak felemlített eléggé lényeges hibái,
másrészt a tervezetnek mégis tagadhatatlanul költséges volta akadályozzák.
A tervezet hiányai azonban nézetünk szerint nem olyanok, hogy azok megfelelő
átdolgozás útján nem volnának kiküszöbölhetők és ebben az esetben ez a tervezet
a célnak megfelelő és emellett nagyszabású megoldási volna hivatva nyújtani.a
Sterk Izidor pályaműve.
»A tervezet általánosságban helyesen alkalmazkodik alaprajzi elrendezésével a
rendelkezésre álló építési telek alakjához, a szabálytalan idomú telekre szép és
szimmetrikus alaprajzi megoldást koncipiál. Az általános elrendezés egységesen,
könnyen áttekinthető módon van megkoncipiálva, 1 bejáratok, vesztibülök és
lépcsőházak helyes elrendezése és a folyosóknak egyszerű ós átgondolt
megtervezése folytán minden helyiség könnyűséggel elérhető.
A helyiségek helyes elosztása mellett gondot fordít a tervezet azok
megvilágítására, melyet szimmetrikusan elrendezett három nagy és a Kemenes-utca
felőli hátulsó telekrészen tervezett gépház előtt levő egy kisebb, mélyített
udvar útján kedvező módon ér el.
A főbejáratok elosztása és ezek kapcsolatában a folyosók megfelelő elrendezése
útján amellett, hogy az összes helyiségek megközelíthetőségét biztosítja,
egyszersmind az épület egyes részeinek egymástól való kívánatos elkülönítését is
sikerült elérnie.
A fürdőhelyiségek elhelyezése és csoportosítása általánosságban véve megfelelő,
azok elrendezése balneológiai szempontból — az előadandó megjegyzések
figyelembevételével — szintén kielégítő. így kielégítő általánosságban a
Kemenes-utcai külön bejáró két oldalán közelítőleg szimmetrikus módon
elhelyezett férfi és női népfürdő, nemkülönben a Fehérvári-úti főbejáraton, a
tágas vesztibülök és csarnokon át megközelíthető thermálfürdők elrendezése is.
Gond van fordítva, különösen a népfürdőknél a meleg, langyos és hidegmedencék,
valamint a kényszer-előfürdők balneológiai szempontból megkívántató
fokozatosságára, ezzel szemben a termálfürdők elrendezésénél kifogásolandó az
egyes helyiségek beosztása, nevezetesen az, hogy ezeknél a tisztasági elöfürdö
könnyűséggel elkerülhető, nemkülönben, hogy a zuhany-terem közvetlenül a
melegmedenceterembe nyílik, mi a fürdőket használó betegekre való tekintettel
elkerülendő és nagymérvű vízgőz lecsapolására ad alkalmat. Még érezhetőbb hiány
azonban, hogy a társasfürdők csak felülvilágítással bírnak és azok helyiségei
nem lesznek eléggé világosak és szellőzhetek. Azonban az oldalvilágítás
berendezése nincsen kizárva.
A kőfürdőknek az alacsony földszinten, a kádfürdőknek pedig a magas földszinten
való elrendezése általánosságban szintén megfelelő és szimmetrikus, azok az
egységes és könnyen áttekinthető módon megtervezett folyosók segélyével — bár
ezek nagyrészt szélesebbek lehetnének — mindannyian egyszerűen és könnyen
megközelíthetők. A különféle helyiségek helyes és balneológiai szempontból
megkövetelhető csoportosítása szempontjából azonban kifogásolandó az az
elrendezés, melynél fogva a Fehérvári-úti homlokzat mentében, az alacsony
földszinten tervezett I. és II. osztályú kőfürdők felett közvetlenül, a magas
földszinten az orvosi és gyógyító helyiségek, valamint az igazgatói lakás
terveztettek. Ezen az elrendezésen segíteni kellene, mi is talán a kád- és
kőfürdők elhelyezésének felcserélése útján volna a tervezetnek nagyobb mértékben
való megváltoztatása nélkül elég könnyűséggel elérhető. Hasonlóképen kifogás
tárgyát képezheti az is, hogy a kőfürdők vetkező helyiségei csupán másodrendű
világítással bírnak.
A vendéglő- és kávéházi helyiségeket a legtöbb pályatervhez hasonlóan ez a terv
is a Gellért-téri, illetve Kelenhegyi-úti homlokzatok mentében helyezi el,
közöttük a szép, ovális vesztibüllel, úgy a vendéglő mint a kávéház
szép, tágas helyiségekkel vannak elrendezve, melyek a kellő számú
mellékhelyiségekkel együtt a kívánalmaknak teljesen megfelelnek. A
vendéglőhelyiség megtervezésénél a nívókülönbség helyesen fel van használva az
alacsony földszinten a konyhán és egyéb mellékhelyiségeken túl egy tágas
söntéshelyiség elrendezésére, mi is a vendéglő jövedelmezőségét emelni alkalmas.
A kávéházi helyiség közvetlen összeköttetésben áll a termálfürdőkhöz
csatlakozólag félköralakúan kiképezett díszes fedett sétánnyal és ezzel együtt
az ívócsarnokkal, melyek szép és nagyszabású elrendezését dicsérettel kell
kiemelnünk. Másrészt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a fedett sétány köríves
része szűk és azt mindenesetre bőségesebben kellene méretezni, hasonlóképen mint
részben a fürdőkhöz vezető folyosókat is, melyek jelenlegi méretezésük mellett a
közlekedő és várakozó közönség részére nem volnának teljesen elégségesek.
Kielégítő módon vannak a szálló vendégszobái és többi helyisége is megtervezve
és előnyös az az elrendezés, melynél fogva a szálló szobái általában balkonokkal
vannak ellátva.
Az orvosi és gyógyító helyiségek elrendezésében változtatás szükséges,
amennyiben a varószoba, mely feltüntetett elhelyezésében célszerűtlen, az orvosi
rendelőszobával felcserélendő.
A modern stílű homlokzat kiképzése igen tetszetős, átgondolt koncepciót nyújt
úgy a fő-, mint a mellékhomlokzatokat illetőleg és különösen felemlítendőnek
tartjuk, hogy ennek a pályaműnek sikerült homlokzati megoldásával a fürdőépület
jeliegét leginkább megközelítenie.
A tervezet költségeit illetőleg az ellenőrző számítások a hozzávetőleges
költségeket, a gépberendezés költségeit is beleértve, kerekszámban 2,145.900
koronára tették, mely összeg, abban az esetben, ha a villamosvilágítás és
erőátvitelhez szükséges áram házilagosan állíttatik elő, 2,255.900 koronára
emelkedik. A tervező által számított, 1,649.920 korona hozzávetőleges költséggel
szemben az ellenőrző számítások alapján vett egységárakat tekintve, ezen
számítások mutatkoznak olyanoknak, melyek a valóságot inkább megközelítik.
A fennebbi építési költséget véve alapul, a pályázati feltételekben előirányzott
1,800.000 koronányi összeggel szemben 345.000 koronányi, illetve 455.900
koronányi többletkiadás mutatkozik ennél a tervezetnél. Ez az összeg magában
véve igen jelentékeny, azonban az előirányzott összeg megállapítása óta az
építkezések áraiban elért nagymérvű emelkedés ezt a többletet jórészt indokolja.
Ezenkívül, tekintve azt, hogy ez a tervezet az, mely az előirányzott építési
költséggel szemben az összes pályaművek között a legkisebb eltérést mutatja,
kimondhatjuk, hogy a tervezet pénzügyi szempontból is aránylag a legkedvezőbb.
Mindezek után, összegezve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy ez a pályamű
— a fennebbiekben felsorolt s a részletekre kiterjedő hiányai dacára — általában
véve úgy a feladat helyes felfogása, mint annak megvalósítása tekintetében
komoly és számottevő alkotás, mely a fennebbiekben ismertetett némely — különben
nagyrészt eléggé könnyen kiküszöbölhető —
hiányai mellett is már a jelen alakjában a kivitel alapjául szolgálhatna.«
*
A szakbizottság a fenti részletes bírálat után javaslatát a következőkben
foglalta össze :
»Mint a fennebbiekből látható és mint azt a szakértő albizottság egyhangúlag
kimondotta, a kiviteli tervpályázatra beérkezett összes terveket tekintve, ezek
között relatíve legjobbnak és úgy a tervezési programm követelményeit leginkább
megközelítőnek, mint általában a fürdőintézethez fűzött követelményeket is a
lehetőségig kielégítőnek Sterk Izidor pályaművét tartjuk, mely a jelentésünkben
részletezett egyes hiányai mellett is már jelenlegi alakjában a kivitelre
alkalmas volna.
De ezzel együtt a szakértő albizottság többsége annak a meggyőződésének is
kifejezést ad, hogy a relatíve megfelelőbbnek talált pályaterven kívül Sebestyén
Artúr és Hegedűs Annin közös pályaterve is előnyös tulajdonságokkal bír, hogy ez
a tervezet egyszerűen nem mellőzhető, annál kevésbbé, miután a tervezet egy
nagyobbszabású koncepciónak alapjait látja megvetve, mely is egy újabbi és a
fentebbiekben részletezett hiányokat kiküszöbölő átdolgozás során teljes
mértékben érvényre juthat.
Erre való tekintettel, valamint tekintve, hogy a szakértő albizottság
többségének véleménye szerint még a relatíve legjobbnak elismert pályamű sem éri
el az abszolút becsnek a pályázati feltételek 9. pontjában megkövetelt mértékét,
tisztelettel javasoljuk a t. bírálóbizottságnak, méltóztassék a fürdőépület
tervezésével elérni kívánt cél minél teljesebb mértékben való elérhetése
érdekében oly értelmű javaslatot terjeszteni a székesfőváros t. törvényhatósága
elé, hogy egyrészről Sterk Izidor, másrészről Sebestyén Artúr és Hegedűs Ármin
pályázók a jelentésünkben részletezett észrevételek közlésével és az eddigi
pályázati feltételek és tervezési programm alapján, újabb szűkebb pályázatra
volnának felhívandók.
Kötelességünknek tartjuk itt felemlíteni, hogy megállapodásunknak ezen utolsó
pontjával szemben Wellísch Alfréd szakértő albizottsági tag különvéleményt
jelentett be, amennyiben ő Sterk Izidor pályaművét nemcsak relatíve legjobbnak,
de abszolút beccsel bíró alkotásnak tartja, minélfogva a pályázati feltételek
értelmében nevezett pályázó a kivitellel megbízandó.
Végül a másik két pályamű, nevezetesen Petz Samu és Alpár Ignác műépítészek
pályaművei tekintetében megjegyezzük, hogy ezek szintén alapos és nagy tudással
megalkotott és valóban igen számottevő alkotások,
melyek jó és dicséretes tulajdonságait a fennebbiekben méltán elismertük,
azonban ugyancsak fennebbiekben részletezett hiányaiknál és különösen a
tervezetek nagy költségeinél fogva azokat a kivitel céljára javaslatba nem
hozhattuk.«
*
Az említett befedező bírálóbizottsági ülésen az elnöklő alpolgármester
mindenekelőtt azt a kérdést intézte a bírálóbizottsághoz, »vájjon tekintve az
összes pályaterveknek az eszközölt hivatalos költségszámítás során konstatált
jelentékeny költségtúllépését, hajlandó-e a bírálóbizottság a szakértő
albizottság ily irányú javaslatához képest, az összes pályaműveket a
költségtöbbletek dacára pályázatra bocsátani, illetve bírálat keretébe bevonni?«
Dr. Hettai Ferenc feltétlenül eldöntendőnek tartja — mielőtt a bírálóbizottság
további tárgyalásokba bocsátkoznék — azt a kérdést, vájjon, tekintettel a
székesfőváros által a fürdők létesítésével elérni kívánt jövedelmezőségre, a
jelentékeny, sőt nagy túlkiadással egybekötött pályaművek bevonandók-e
mindannyian az elbírálás keretébe és csak azután lesz eldöntendő, javaslatba
hozza-e a bírálóbizottság valamelyik tervezetet kivitel céljára, vagy esetleg
újabb szükebbkörű pályázatot tart elrendelendőnek.
Quittner Zsigmond ésH ellisch Alfréd hangsúlyozzák azokat az indokokat, melyek a
szakértő albizottságot is irányították, mikor a mutatkozó többletköltségek
dacára az összes pályamüveket az elbírálás keretébe bevonandónak tartotta. Maga
az építkezések anyagáraiban és munkabéreiben az utóbbi évek során beállott igen
nagymérvű emelkedés legnagyobbrészt indokolja a mutatkozó költségtöbbleteket
úgy, hogy egy, a székesfőváros által előírt építési programmnak megfelelő
fürdőépületet, az előírt 1,800.000 korona költséggel megtervezni ma már alig,
vagy épen nem lehetséges.
Ezeknek a felszólalásoknak eredményeképen az elnök kimondta a bírálóbizottság
egyhangú határozatát, hogy a szakértő albizottságnak azt a megállapodását, mely
szerint a mutatkozó költségtöbbletek dacára az összes pályaműveket bevonta az
elbírálás körébe, indokainál fogva szintén magáévá teszi és | bíráló eljárást a
kiviteli tervpályázatra beérkezett összes tervezetekre kiterjeszti.
Az elnöklő alpolgármester második kérdése az volt: elfogadja-e a bírálóbizottság
a szakértő albizottságnak az újabb szűkebbkorü pályázatra vonatkozó javaslatát,
avagy hajlandó-e a pályaművek valamelyikét oly mértékben abszolút becsünek
elismerni, hogy azt a székesfőváros törvényhatóságának már most a kivitel
céljára leendő elfogadásra ajánlja.
Wellisch Alfréd a bírálóbizottságban .is kifejtette azokat az indokokat, melyek
őt a szakértő albizottság elé terjesztett különvéleményének bejelentése
alkalmával vezérelték. Utalt a szakértő albizottság jelentésében a Sterk Izidor
pályaművére vonatkozólag előadottakra, melyeknek nézete szerint
egyéb konklúziója nem lehet, mint hogy azt a pályaművet, melyet a sza értő
albizottság már a jelen alakjában kivitelre alkalmasnak ismert fel, a
bírálóbizottság, mint kétségtelenül abszolút becsű alkotást a kivitelre
alkalmasnak nyilvánítsa és a pályamű szerzőjének a kivitellel leendő
megbízatását javasol ja a székesfőváros törvényhatóságának.
Kun Gyula tanácsnok megállapította, hogy a pályázat kérdésének eldöntése
tekintetében eddig három lehetőség volt és pedig az, hogy a szakértő
albizottságnak. az újabb szükebbkörü pályázatra vonatkozó javaslata, vagy ezzel
szemben Wellisch Alfréd különvéleménye fogadtatik el, ezeken kívül fennáll az a
lehetőség is, hogy egyik javaslat sem nyeri el a többséget, mikor is újabb
kiviteli tervpályázat válhatik szükségessé. A szakértő albizottság jelentéséből
azt látja, miszerint az építési költségeknél mutatkozó nagymérvű túllépéseken
kívül a pályatervek balneológiai szempontból sem kifogástalanok, sőt a
tervezeteknél balneológiai szempontból csaknem kivétel nélkül ugyanazok a
hiányok konstatáltattak. Miután pedig egy fürdőépület megtervezésénél a
balneológiai szempontok elsősorban bírnak fontossággal, ezeket pedig az előttünk
fekvő tervezetek által nem látja teljes mértékben kielégítve, azt a javaslatot
terjeszti a bírálóbizottság elé, hogy az összes tervezők a szakértő albizottság
jelentésében foglaltak figyelembevételével tervezeteik újabbi átdolgozására,
illetve újabb kiviteli tervpályázatban leendő részvételre volnának felhivandók.
Dr. Heltai Ferenc mindenekelőtt utalt arra, hogy a fürdők kiépítésének kérdése
elsősorban és kiválóképen pénzügyi szempontból bírálandó el, tekintettel a
székesfővárosnak ehhez a kérdéshez fűződő pénzügyi érdekeire. Visszapillantást
vetve az ebben a kérdésben lefolyt tárgyalásokra, utal azokra a munkálatokra,
melyeket a fürdők jövedelmezősége tekintetében a tárgyalások során alkalma volt
előterjeszteni és kifejtette, hogy a székesfőváros törvényhatóságának a fürdők
kiépítése iránt meghozott elvi határozatánál irányadókul szolgáltak, sőt döntő
fontossággal bírtak az építendő fürdők jövedelmezőségére vonatkozólag
kidolgozott igen alapos számítások, melyek azonban a fürdők építési költségeit
is szigorúsággal megállapították és melyek szem előtt tartásával kellett a
Sárosfürdő építési költségeinek maximumát 1,800.000 koronában megállapítani.
Most már az előttünk fekvő tervezetek bármelyike fogadtassák el a kivitel
alapjául, 400.000-től egész 800.000 koronányi túlkiadással állunk szemben, mely,
mint a tapasztalat igazolja, a részletes tervezés s a kivitel során 1,000.000
koronára, sőt többre is fel fog szaporodni. Ez az óriási többletköltség a
székesfőváros hatóságának a fürdők jövedelmezőségéhez fűzött Összes számításait
teljesen illuzó-riusokká teszi és ennek konzekvenciáival a bírálóbizottságnak
okvetlenül számolnia kell. Mert ha a bírálóbizottság a pályatervek valamelyikét
abszolút becsűnek elismeri és az előadottak dacára kivitelre javasolja, úgy vagy
az elé a kényszerhelyzet elé állítja a székesfőváros törvényhatóságát, hogy
pénzügyi
érdekeinek kockáztatásával fogadja el a bírálóbizottság javaslatát, vagy kiteszi
magát annak, hogy a kivitelre vonatkozó javaslatát a székesfőváros
törvényhatósága el nem fogadja, ezeknek pedig nem akarja kitenni sem a pályázó
műépítészeket, sem pedig a bírálóbizottságot. Leghelyesebbnek tartaná
mindezeknél fogva, ha a bírálóbizottság, mielőtt a megbízatás kérdésében
határozna, a székesfőváros tanácsa útján előterjesztést intézne a székesfőváros
törvényhatóságához aziránt, vájjon a székesfőváros pénzügyi érdekeinek
szempontjából lehetséges-e a fennforgó körülmények között a szükebb-körű
pályázat elbírálásával tovább foglalkozni és a kivitel iránti javaslatot
előterjeszteni.
Báró esetei Herczog Péter a maga részéről is kifejtette, hogy a kérdést pénzügyi
szempontból igen komolynak és a legnagyobb mértékben meggondolandónak tartja.
Teljesen osztozott abban a nézetben, hogy a fürdőépületnek a tervezetek alapján
leendő felépítése esetén a többletkiadás az 1,000.000 koronát meg fogja
közelíteni, sőt azt esetleg túl is haladja. Hogy ez a túlkiadás, tekintve, hogy
a jövedelmezőségi számítás alapjául 1,800.000 korona épitési költség szolgált,
nagy deficitet fog előidézni, az kétségtelen, úgyannyira, hogy ennél sokkal
kevésbbé hátrányosnak kell tartani a kérdés további elodázását is. A változott
viszonyokhoz képest a jövedelmezőség-számításokat szükségesnek véli a
székesfőváros tanácsának, illetve a pénzügyi és gazdasági ügyosztálynak
közbenjöttével revízió alá vétetni és ennek eredményéhez képest határozni.
Dr. Bódy Tivadar tanácsnok mindenekelőtt kijelenti, hogy teljes mértékben osztja
az előtte szóló bírálóbizottsági tagok aggályait annál is inkább, mert neki,
mint a székesfőváros tanácsa pénzügyi és gazdasági ügyosztálya vezetőjének
elsősorban kötelessége a székesfőváros pénzügyi érdekeit érvényre juttatni.
Különben is hivatkozik a tervpályázat alapjául szolgáló pályázati hirdetésre és
építési programmra, mely utóbbinak 2. pontja feltétlenül megkívánja, hogy az
épitési költségek az előirányzat keretén belül maradjanak és a jövedelmezőségi
számítás tényezői is figyelembe vétessenek. A pályázati programm ezen imperatív
rendelkezésének pedig érvényt kell szereznünk annál is inkább, mert a fürdők
jövedelmezőségéhez fűzött számítások megvalósulása a székesfővárosnak eminens
fontosságú érdekét képezi. Konstatálja továbbá, hogy abban az értelemben, hogy
az a minden szempontból támasztható követelményeknek megfelelne, egyik beküldött
pályaterv sem abszolút becsű munkálat, mert azok, mint a szakértő albizottság
jelentéséből látható, főképen a pénzügyi szempontból felállított kívánalmakkal
szemben, de meg többé-kevésbbé a közegészségügyi és balneológiai szempontból
támasztható követelésekkel szemben is eltéréseket mutatnak. Mindezek után a
leghelyesebbnek tartaná Kun Gyula bírálóbizottsági tag javaslatának elfogadását,
azzal a pótindítvánnyal kiegészítve, hogy az újabbi szűkebbkörű tervpályázat
során az előírt építési költségek múlhatatlanul betartandók, amennyi-
ben pedig az építési költségeknek az utóbbi években észlelhető emelkedése
mellett a megállapított építési programm betartása esetén nem volna lehetséges
az épületnek 1,800.000 korona költséggel kielégítő módon leendő megtervezése,
erre az estre felhívandó a székesfőváros tanácsa, hogy a mérnöki hivatal
meghallgatása és a jövedelmezőségi számítások megfelelő átvizsgálása mellett az
építési költségek megváltoztatása, illetve a mai árviszonyoknak megfelelő
felemelése iránt javaslatot tegyen a székesfőváros törvényhatóságának.
Dr. Reiner Ede a maga részéről is teljes mértékben elismerte és méltányolta a
pénzügyi szempontok fontosságát, de épen ezek szempontjából nem hagyható
figyelmen kívül, hogy a székesfővárosnak a Sárosfürdői forrás megszerzése
céljából meghozott nagymérvű pénzáldozatai immár évek sora óta teljesen
gyümölcsözés nélkül vannak befektetve és a fürdő elismert kitűnőségíi gyógyító
vize ugyancsak évek óta teljesen használatlanul vezettetik a Dunába. Hogy ez
mily mérvű kamatveszteségeket idéz elő, könnyen elképzelhető és nézete szerint
az ezen a réven előálló veszteség minden valószínűség szerint súlyosabb, mint az
építkezés drágulása folytán szükséges pénzbeli áldozat. Ajánlja a
bírálóbizottság határozatánál ennek a körülménynek kellő méltatását és
egyszersmind a szakértőbizottságban elfoglalt álláspontjához híven, kéri az
albizottság javaslatának elfogadását.
Dr. Bókay Árpád mindenekelőtt kijelentette, hogy a maga részéről nem látja
elegendöképen indokoltnak a szakértő albizottságnak újabbi szűkebbkörű
pályázatra vonatkozó javaslatát és kívánatosnak tartotta volna, ha ezt a
javaslatot még bővebben indokolták volna meg. Egyébiránt a bírálóbizottság arra
a célra volt kiküldve, hogy döntsön a tervpályázat eredménye felett és valóban,
a pályaterveket tekintve, a határozat kimondása nem is jár lényegesebb
nehézségekkel, bár másrészről azt is elismerte, hogy egyes kifogások, melyek
főképen a részletekre terjednek ki, minden egyes pályaművel szemben felhozhatók.
Ismétli azonban, hogy főképen a közegészségügyi és belneológiai szempontból
felhozott aggályok nem bírnak döntő fontossággal, annál kevésbbé, mert azok
legnagyobbrészt olyanok, hogy átdolgozás során könnyűszerrel mellőzhetők. A
kérdést teljesen megérettnek látja arra, hogy a pályázat eredményét eldönthessék
és a székesfőváros hatóságának a pályatervek legjobbját a kivitel céljára
javaslatba hozzák. Ezt szükségesnek tartotta elmondani annál is inkább, mert sem
célirányosnak, sem méltányosnak nem tarthatta azt, hogy a pályázat sorsa
továbbra is függőben tartassák.
Quittner Zsigmond szükségesnek tartotta a tárgyalás során elhangzottakhoz képest
kiterjeszkedni az építési költségek kérdésére és kifejtette, hogy a pályázóknak
nem lehet teljes mértékben terhére róni az építési költségeknél az
előirányzattal szemben mutatkozó túllépéseket. Minden szakértő előtt ismeretes,
hogy az építési anyagok árai, valamint a munkabérek mily rendkívüli emelkedési
tüntettek fel az utóbbi években és ismeretes, hogy ez az
emelkedés 20—25%-ra, sőt egyes esetekben még többre is felrúg és ma még be sem
látható, hogy a különféle árak mily magasságokat fognak elérni. Ezzel szemben az
egyes pályázók munkálatainál mutatkozó költségtöbbleteket egyáltalán nem
tarthatja túlságosnak és teljesen bizonyos abban, hogy a megadott épitési
programm alapján létesítendő épület költségei még az eddig számított
költségeknél is lényegesen magasabbak lesznek. Ezt a bírálóbizottságnak
konstatálnia kell és erre fel kell hívni a székesfőváros törvényhatóságának
figyelmét azzal a megjegyzéssel, hogy ez a fennálló árviszonyok által indokolva
van és a mutatkozó költségtöbbleteket a tervezők hátrányára felróni nem lehet.
Kérte a bírálóbizottságot, hogy ezek figyelembevételével és kellő méltánylásával
döntsön az előterjesztett javaslatok értelmében.
Heuffel Adolf utalt arra, hogy a tárgyalás során ismételve szóvá tétetett a
tervezetek abszolút értékének kérdése és kifejti, hogy még az abszolút becsű
munkálatot sem tarthatja olyannak, mellyel szemben egyáltalán semminemű
észrevétel vagy kifogás fel nem merülhetne, mert ily szempontból abszolút becsű
munkálatot alig, vagy épen nem lehetne találni, pedig ő a tervpályázatra
beérkezett mind a négy pályázatot nemcsak komoly és számottevő alkotásnak, de
abszolút beccsel bírónak is tartotta.
A javaslattevő bírálóbizottsági tagok rövid zárószava után az elnök
kijelentette, hogy a kérdés feletti vita be lévén fejezve, a bírálóbizottságnak
határozatot kell hoznia. Épen ezért a felmerült különböző indítványokat
szavazásra tette fel.
A szavazás eredményéhez képest az elnök kimondta, hogy a bírálóbizottság
elfogadta a kiküldve volt szakértő albizottság javaslatát, ennélfogva ez mint a
bírálóbizottság javaslata kerül a székesfőváros törvényhatósága elé.
Egyszersmind kimondta, hogy a szakértő albizottság javaslatának elfogadásával a
megbízatás kiadására vonatkozó további szavazás szüksége fenn nem forog.
Egyúttal egyhangúlag elfogadta a bírálóbizottság dr. Bódy Tivadar
bírálóbizottsági tagnak az indítványozó által némiképen módosított azt a
kiegészítő javaslatát, mely szerint:
tekintettel az építési költségeknek az utóbbi évek során észlelhető jelentékeny
emelkedésére, javasolandó volna a székesfőváros törvényhatóságának, hívja fel a
székesfőváros tanácsát oly irányban, hogy a mérnöki hivatal meghallgatása és a
jövedelmezőségi számítások megjelelő átvizsgálása mellett az előírandó építési
költségek iránt a mai árviszonyok szem előtt tartása mellett javaslatot tegyen.
*
A bírálóbizottság jelentésében hivatkozik arra, hogy »tárgyalásai során
mindenekelőtt kiváló figyelem fordíttatott a kiviteli tervpályázatra beérkezett
pályaművek költségeire, annál is inkább, mert, mint az a középltésí
igazgató úr vezetése mellett végzett ellenőrző számításokból látható, a
pályamüvek az építési programm 2. pontjában kikötött azon feltételt, mely
szerint feltétlenül megkívántatott, hogy az építési költségek az előirányzott
összegek keretén belül maradjanak, be nem tartották. Ugyanis az építési programm
4. pontjában előírt 1,800.000 korona költség helyett a végzett hivatalos
ellenőrző számítások szerint az egyes pályatervek építési költségei kerekszámban
a következők voltak:
Sterk Izidor pályamüvénél......................................2,145.900 K
Sebestyén Arthur és Hegedűs Ármin pályaművénél
..........................................2,462.000 «
Pecz Samu pályamüvénél........................................2,622.000 «
Alpár Ignác pályamüvénél......................................2,708.200 «
tehát a betartandó építési költséggel szemben igen jelentékeny, 345.900
koronától 908.000 koronáig emelkedő túlkiadások mutatkoztak.
A mutatkozó túlkiadások annál is inkább beható megbeszélés tárgyát képezték,
mert azonkívül, hogy az építési programm az előirányzott építési költség
betartását egész szigorúsággal előírta, az is komoly megfontolást igényelt,
vájjon a székesfővárosnak a fürdők jövedelmezőségéhez fűzött számításai a
mutatkozó jelentékeny—és az építés során valószínűleg még növekedő
— túlkiadások által nem fognak-e oly mértékben hátrányosan befolyásoltatni, hogy
ezáltal az egész jövedelmezőségi számítás illuzóriussá válhatik.
Másrészt azonban figyelembe vette a bírálóbizottság, hogy azon idő óta1 mikor a
székesfőváros a tárgyalások során bemutatott jövedelmezőségi számítások alapján
a fürdők kiépítését elhatározta, az építési költségek mily jelentékeny mértékben
emelkedtek. A bírálóbizottság szakértő tagjai részéről előadatott ugyanis, hogy
úgy az építési anyagok, mint a munkabérek az utóbbi évek folyamán 20—25
százalékkal, sőt még nagyobb mértékben is emelkedtek és olyan fürdőépületet,
minő a kiadott építési programúinak megfelel, a megállapított építési költség
mellett immár felépíteni alig, vagy épen nem lehetséges, sőt minél tovább marad
függőben az építés kérdése, annál jelentékenyebb további emelkedése várható az
építési költségeknek. Ezekre az összes szakértő tagok által megerősített és
különben is általánosan ismert körülményekre való tekintettel a bírálóbizottság
az építési programm 2. pontjának ellenkező rendelkezése dacára szükségesnek
tartotta
— a kiküldött szakértő albizottság javaslatának megfelelőleg — az összes
pályaterveket a mutatkozó és hivatalosan konstatált jelentékeny túlkiadások
dacára a bíráló eljárás körébe bevonni.
Ezek kapcsán a bírálóbizottság teljesen magáévá tevén a kiküldve volt szakértő
albizottmánynak jelentésében az egyes pályaművek előnyeire és hátrányaira
vonatkozólag előadott véleményt, a szakértő albizottságnak azzal a
szavazattöbbséggel — még pedig az összes szavazatokkal, Wellisch
Alfréd albizottsági tag úr különvéleményével szemben — előterjesztett
javaslatával foglalkozott a lehető legbehatóbban, melynél fogva a kiviteli
tervpályázaton résztvett pályaművek szerzői közül kettő, névszerint egyrészről
Sterk Izidor, másrészről Sebestyén Arthur és Hegedűs Ármin szűkebbkörű
tervpályázatra volnának felhivandók és ennek eredményéhez képest volna a kivitel
iránt a megbízás kiadandó. Ezzel szemben más oldalról javasoltatott, hogy már
most javaslat volna intézendő a székesfőváros törvényhatóságához a
bírálóbizottság által legjobbnak elismert és emellett abszolút becscsel bírónak
is elismerendő pályamű szerzőjének a kivitellel leendő megbízatása iránt.
Utalással tehát a bírálóbizottság idevonatkozó tárgyalásairól felvett
jegyzőkönyvre, valamint a bírálóbizottság által teljesen magáévá tett szakértő
albizottsági jelentésben foglalt részletes indokolásra, van szerencsénk
jelenteni, miszerint a bírálóbizottság mellőzvén még a szükebbkörű pályázatban
résztvett összes pályaművek szerzőinek újabbi szűkebbkörű pályázatra leendő
felhívására vonatkozó indítványt, azzal a javaslattal járul a székesfőváros
tekintetes Tanácsa útján a székesfőváros Törvényhatóságához:
méltóztassék a megtartott szükebbkörű, kiviteli tervpályázat eredményéhez képest
egyrészről Sterk Izidor, másrészről Sebestyén Arthur és Hegedűs Ármin pályázó
építeszeket a kikütdvc volt szakértő albizottság jelentésében részletezett
észrevételek közlésével újabbi szükebbkörű pályázatra felhívni;
egyszersmind, tekintettel az építési költségeknek az utóbbi évek során
észlelhető jelentékeny emelkedésére, javasolja a bírálóbizottság, miszerint a
székesfőváros tekintetes tanácsa felhívandó volna aziránt, hogy a székesfőváros
mérnöki hivatal meghallgatása és a jövedelmezőségi számítások megfelelő
átvizsgálása mellett az előírandó
építési költségek iránt a mai árviszonyok szem előtt tartása mellett javaslatot
tegyen.«
*
A székesfőváros tanácsa eleget tett a bírálóbizottság határozatának és
4843/1907—VI. sz. határozatával felhívta a székesfőváros mérnöki hivatalát, hogy
végezzen újabb számításokat a költségösszegnek újabb megállapítására és az új
költségek határain belül felépülő fürdő jövedelmezőségére vonatkozólag.
A mérnöki hivatal 1907. évi március hó 7-én be is terjesztette jelentését.
Megállapította, hogy nemcsak az építési programm elkészülésekor megadott
költségvetési keret nem elegendő az időközben bekövetkezett drágulások miatt,
hanem, hogy az 1906. évi július havában beadott pályaművek számításai óta is
módosultak a költségek. így például a Sterk-ié\e tervnél a beépítendő köbméterek
költségét 20-56 koronában vették alapul, holott azóta legalább 15%-os drágulás
következett be s így köbméterenként 24 korona költséget kell számítani.
Hozzávéve az eddig figyelmen kívül hagyott berendezési tárgyakat is, a mérnöki
hivatal a jelentésében megállapítja, hogy »ezek szerint a Sárosfürdő építésének
összköltsége 2,806.000 korona, vagy kerekszámban 2,800.000korona.
A jövedelmezőségre vonatkozó számítások előtt a mérnöki hivatal jelentésében
rátért arra a kérdésre is, hogy az építési programrora vonatkozólag nem
lehetne-e annak egyes részeit a cél veszélyeztetése nélkül elhagyni, esetleg
módosítani? A mérnöki hivatal kijelentette, hogy »már a kiviteli tervpályázat
programmjának az illető bizottmányok által történt megállapításánál mindazon
tényezők figyelembe lettek véve és ezek szem előtt tartásával lett a programm
összeállítva, melyek úgy a fürdő célszerű kihasználására, tehát
jövedelmezőségének fokozására, mint annak gazdaságos kivitelére és beosztására,
szóval a fürdőlétesítményeknek előnyös voltára lényeges befolyással bírnak;
tehát abból egyes részeket elhagyni a cél veszélyeztetése nélkül nem lehet, de
nem is indokolt, mert ha a kihagyandó részek csak kisebb terjedelműek, ez az
építési költség nagyságának csökkentésére lényeges befolyással nem bír, ha pedig
az elhagyandó részek oly számban és terjedelemben kontempláltatnak, hogy azok
folytán az építési költség legalább érezhető mértékben kisebbedjék, akkor a
fürdő már céljának meg nem felelne,
sem a város által hozzáfűzött követeléseket ki nem elégítené.«
*
Az újból elvégzett jövedelmezőségi számításokba belevonták a Rudasfürdő
igazgatóját is, akinek a közbenjöttével a régi egységárakon, de más statisztikai
adatok alapján figyelembevett személyforgalom szerint a következő eredményeket
hozták:
Marad..... 2.570-85 K
jövedelmi többlet. Ezek szerint a jövedelmezőség szigorú számítással
202.1'1-0-60 x 100 |M Sfe
- = 5-069% ==.5-07% tesz,
3,990.800
Összehasonlítva a régebbi jövedelmi számításokkal a jelenlegit — mondja a
mérnöki hivatal — tapasztaljuk, hogy lényeges eltérés nem történt, miután a
régebbi befektetés 5-64%-os jövedelmezőségével szemben, az
újabbi befektetésnél 5*07% kamatozás éretett el.
*
A tanácsi VI. (pénzügyi és gazdasági) ügyosztály a bírálóbizottság jelentése
alapján hosszabb és alaposan megindokolt előterjesztést készített a tanácshoz.
Ebben hivatkozik a Sárosfürdő pályázatának történetére is és
megállapítja, hogy az eszmei pályázatra beérkezett összesen 13 terv közül
nyilvános szavazás útján 1904. évi október hó 31-én a pályázati feltételeknek
mindenben megfelelő »Poseidon«, Togo«, »Hygiea« és »Világváros« jeligéjű műveket
ítélte a bírálóbizottság a szükebbkörű kiviteli tervpályázatra bocsátandóknak.
Mielőtt azonban az eszmei tervpályázat pályanyertes művészeit a kiviteli
pályázatra felhívta volna, 1904. évi december hó 9-én 261.812/1904. sz. alatt
kelt határozatával felhívta a középltési igaztatót, hogy a pályázat eddigi
tanulságaihoz képest a pályázati feltételeknek pótlására és kiegészítésére
tegyen javaslatot.
A középítési igazgató 1905. évi február hó 5-én kelt jelentésében tette meg
javaslatait, amelyeket a tanács elfogadván, 1905. évi július hó 6-án 28.014. sz.
alatt kelt határozatával a kiviteli tervek benyújtására 1906. évi február hó
3-án déli 12 óráig adott határidőt, ugyanezen határozatával egyúttal a
Sárosfürdő építési költségelőirányzatát 1,600.000 koronáról 1,800.000 koronára
emelte fel.
A kitűzött határidőig mind a 4 építőművész be is nyújtotta a kiviteli
pályaterveket, azonban a közbejött politikai helyzet folytán a főváros
közigazgatásában előállott zavarok következtében a bírálóbizottság csak 1906.
évi május hó 26-án tartott ülésében kezdhette meg működését.
Az ügyosztályi előterjesztés elmondja, hogy az építési költségeknek a drágulás
folytán szükségessé vált újabb megállapítására vonatkozólag »a meghallgatott
szakközegek véleményét az alábbi számítás tekintetében, mely már az építkezés
tartama alatt a befejezésig való áremelkedésre is tekintettel van, magukévá
tévén, az építési költségek az alábbiak szerint volnának módosítandók:
Épületek költsége ..........•..............................2,350.000 K
Gépberendezés, kémény és víztartók ............. 160.000 «
Belső berendezés költsége ....................... 296.000 «
Vagyis összesen kereken ..........2,800.000 K
az eddig előirányzott 1,660.000 korona, illetve 1,800.000 koronával szemben.«
Ehhez képest a fürdőbe fektetendő maximális összes tőke, viszonyítva az eddigi
előirányzathoz, a következőleg alakul:
- ÚJ Eddigi Építési költség a gépberendezéssel és eisirinyzat belső
felszereléssel, valamint az lnter-kaláris kamatokkal együtt az eddigi
előirányzatot a kiviteli pályázati feltételekben felvett összegében kitüntetve
és hozzáadva az Interkalárét.., 2,940.000 K 1,890.000 K
Telek és forrás ára ..........................1,050.539 jj 1,050.539 «
összesen..........3,990.539 K 2,940.539 K
vagyis kereken 4 millió korona.
Ezzel szemben a bevételek valószínű alakulását is újólagos vizsgálat alá vévén,
azok főösszegét a fürdőüzemre preliminált 138.297 koronával, vagyis összesen
235.657 koronával szemben 336.851 koronával irányozzuk elő, amiből 235.191
korona esik a tulajdonképeni fürdő üzemre és 101.660 korona a szálló
jövedelmére. A szálló jövedelmezőségi számításában lényeges eltérés nincs;
mindössze is a szobák forgalma után naponkint szedendő 20 fillér külön
világítási díj 4300 koronányi jövedelmével emelkedik a rendkívül mérsékelt
számítás, mely 80 szobának % évi igénybevétel mellett átlagos napi 4 koronával
számított és a vendéglőnek és kávéháznak 10.000 koronára becsült jövedelmére
támaszkodik, ami a mai lakásárak és szálló szükség mellett a legszerényebb
valószínűség mértéke mögött is messze elmarad.
A fürdő üzemének bevételeinél kimutatott többlet majdnem kizárólag a társasfürdő
és a népfürdő üzemére esik és az elsőben a valószínű látogatottság helyesebb
megállapításában, utóbbinál a díjak mérsékelt felemelésében leli magyarázatát. A
népfürdőtől eltekintve, az összes díjakat az eddigi előirányzathoz képest
változatlanul vettük figyelembe, bár azokat az előző számítások keretében igen
mérsékelten vettük fel.«
Ezek szerint az ügyosztály számításához képest a jövedelmezőségi számítások
végeredménye következőleg zárul:
Maximális befizetés
Minimális bevétel .....
Ebből kezelésre le 40%
Marad tiszta jövedelem
vagyis a jövedelmezőség az eddigi 5-64% helyett még mindig 5-07%-ot tesz ki. A
befektetett összes tőke amortizálására 5% mellett évi 199.539 korona kellvén, a
202.110 korona tiszta jövedelemből az amortizáció levonása után még egy csekély
jövedelmi többlet is marad.
Az ügyosztályi előterjesztés még a következőket is megemlíti:
»De meg kell említenünk azt is, hogy itt nem új, versenyző-fürdő létesítéséről
van szó, hanem egy régi, ma is kitűnő hírrel bíró fürdőintézet
helyreállításáról\ melynek sokkal primitívebb állapotában, teljesen rossz
közlekedés mellett is nagy forgalma és állandó látogatottsága volt, s melynek
újólagos felépítése és üzembe hozatala nem új versenytársat, hanem egy rég
nélkülözött közszükséglet kielégítését jelenti. Azelőtt is megvolt mindkét
fürdőnek a maga külön közönsége és nevezetesen a Sárosfürdőt inkább a környék és
a vidék gyógyulást kereső közönsége kereste felj Ezekre számítunk ma is és
bizton reméljük, hogy a fürdő üzembehelyezésével meginduló idegen-
forgalom nemcsak magának és közvetlenül a Sárosfürdőnek üzemét fogja
jövedelmezőleg ellátni, hanem összes fürdőinknek és az egész városnak forgalmára
előnyösen fog hatni.
Annál kevésbbé féltjük a Rudasfürdőt a Sárosfürdő versenyétől és viszont, mert
az építési programm szerint egészen világosan nem egymással versenyző, hanem
egymást kiegészítő két fürdőintézetről van szó. A Sárosfürdő gyógyfürdő lesz,
melynek jövedelmezősége a thermál-gyógyfürdőkre, a népfürdőkre és a szálló
forgalmára van alapítva s mely látogatottságát előreláthatólag a vidékről jövő
gyógyulást kereső betegekben fogja találni, a Rudasfürdő pedig tisztasági,
kényelmi fürdő, melynek jövedelmezősége a gőzfürdő és az uszoda forgalmán
alapszik, s melynek közönsége előreláthatólag a főváros közönségéből fog
kitelni, úgymint eddig is. Hogy mennyire nem egymással versenyző, hanem egymást
kiegészítő két fürdőintézetről van szó, az is mutatja, hogy az építési programm
szerint a Népfürdő a Rudasfürdőben teljesen megszűnik s ezáltal mintegy évi
35—40.000 főnyi látogatót enged át a felépítendő Sárosfürdőnek.
Csak egész röviden akarunk még arra rámutatni, hogy az építkezési költségek
ilyen jelentékeny felemelése mellett most már azokból valószínű megtakarításra
lehet számítani; továbbá, hogy az üzem növekedésével a kezelési költségek aránya
természetszerűleg javul, valamint, hogy egy ily fürdőintézet maga is új adó- és
jövedelmi forrás, hogy annak forgalma annyira emelhet egy várost, hogy külföldi
városok a fürdők összes jövedelmét azok további fejlesztésére fordítják s végül
még csak azt, hogy bármily szerény volna is egy ilyen befektetés
jövedelmezősége, még mindig kedvezőbb a mai állapotnál, mikor a fővárosnak
egymilliót meghaladó tőkéjének kamatai a Dunába folynak. Ha pedig számításba
vesszük a m. kir. miniszterelnök úrnak azon kijelentését, hogy a fürdő
felépítése esetére a forrás vételárát a fővárosnak visszatéríti, úgy nemcsak a
fürdő jövedelmezőségét jelentékenyen emelő tényezőre mutattunk rá, de arra a
nagy jelentőségre is, melyet a fürdő felépítésének a kormányelnök úr is
tulajdonít, s arra az erkölcsi kötelességre, mely ezzel szembén a fővárosra
hárulM)
*
Az ügyosztály az előterjesztésben tett javaslatokat a következőkben foglaljuk
össze:
»Méltóztassék a t. közgyűlés elé oly előterjesztést tenni, hogy a Sárosfürdő
felépítésére előirányzott 1,800.000 korona összköltséggel szemben a megváltozott
viszonyokhoz képest az összköltséget 2,800.000 koronára felemelni méltóztassék,
amiből 2,350.000 korona esik a tulajdonképeni
*)Az előterjesztés a későbbi 1908. évi XLVII. t-c.-re céloz, amely a Sárosfürdő
vételárának visszatérítését helyezi kilátásba a főváros részére azon esetben, ha
a fürdőt 1912-ig felépíti.
építkezésre, hogy fovábbá Sterk Izidor, valamint Sebestyén Arthur és físgedűs
Ármin kérvényeinek mellőzésével a zsűri jelentését a pályázati feltételek
értelmében változatlanul elfogadni és ehhez képest a pályadíjat mind a négy
tervező műépítésznek kiadatni, Sterk Izidor és Sebestyén Arthur—Hegedűs Ármin
pályázókat 4 hónapra rövidíthető határidővel pótpályázatra felhívni
méltóztassék, megállapítván, hogy a pótpályázaton elfogadandó terv a kivitellel,
a másik pedig 2000 koronával lesz díjazandó, a kiviteli pótpályázati feltételek
kellő világosságú magyarázatául azt is megemlítvén, hogy miután a szükséglendo
költségek fedezete tekintetében a főváros külön fog intézkedni, a kivitel
foganatosítása csakis a szükséges költségek fedezetének jogerős engedélyezése
után fog a főváros részéről általa saját belátása szerint egy-oldalúlag
megállapítandó határidőben eszközöltetni.«
A tanács az ügyosztály javaslatát megáévá tette és a közgyűlés elé terjesztette. |
HIRDETÉS
 Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
|
7.
rész:
A Sáros és Rudas fürdő első kiviteli tervpályázatának 
