|
Az Ördög-árokkal való
küzdelemhez egyként kellett technikai tudás, városrendezési és
pénzügyi ismeret. Az Ördög-árok históriája
oly régi, mint az ördögé. Nem is egy, számos olyan vízmosás van a
világon, amelyet a nép ördög művének tulajdonít. Van is rá oka: az
irgalmatlan nagy szakadék helyén lomhán terpeszkedik hónapokon át,
engedi, hogy gaz kiverje, állat felkeresse, a gyermeksereg
rablópandúr-tanyává alakítsa, egyszerre aztán elveszti béketűrését,
rohanó sárga víztömeggel telik meg, amely magával ragad mindent, ami
útjába kerül.
HIRDETÉS
Így volt ez régen. Az ember nem nyúlt az árokhoz, tehát az árok
nyúlt az emberhez. Ma már valamivel szelídebb. Úgy látszik a benne
lakó ördöggel is az állatszelídítők módjára bántak: kiöltek belőle
minden energiát, úgyhogy ha sikerült is összebeszélnie egy hiú
felhőszakadással, csak színpadiasan mutogatja zajló árját, amellyel
együtt szégyenkezve tűnik el a rá váró hatalmas csatornaketrecben.
Ez aztán minden érzés nélkül a Dunába löki.
Az Ördög-árok Nagykovácsi község határában indul el útjára, amelyet
az Erzsébet híd fölött fejez be, nyilván célzatosan a
Gellérthegynél, az egykori boszorkányok hegyénél. Itt együtt
panaszolhatják a szomorú sorsot, amelyet a civilizáció hozott
mindkettőjükre.
Nagykovácsi község felett, a Nagyszénás-hegység tövében kezdődik a
vadvizeknek ez a természetes, de rakoncátlan összegyűjtő medencéje.
Tizennyolc kilométeren át foglalkoztatja környezetét. Mária-Remetén
keresztül a hűvösvölgyi határon jut a főváros területére. Érinti a
Szép Juhásznét, a Lipótmezőt, majd a Budakeszi úton, a Városmajoron,
a Vérmező mellett a Krisztina körúti oldalon halad a Duna felé.
Mellékárkok is folynak az Ördög-árokba, így a Zugligeti-árok, amely a
Szarvas vendéglő tájáról jövet a Szép Ilonánál torkollik bele; a
magasabb fekvésű Budenz-árok és a törökvészi oldalon lévő
Kapiutcai-árok. Ez afféle régi szabású árokdarab, amint azt a
Guggerhegy felé sétálók méltányolni tudják.
A Közmunkatanács műszaki
osztálya a hetvenes években megállapította, hogy e budai ördögárok
vízszedő területe 9783 hektár (17.000 hold) és majdnem mindenütt
meredek oldalak által képezett szűk völgyeken rohan le. Úgy látszik
régen két egymás felett fekvő részből állott; az egyik része
eredetétől egész a Bátorhegyig (Hárshegy) terjedt, hol a
Petneházi-réten tavat képezett; a másik mélyebben fekvő része pedig
innét a Dunáig terjedt. A múlt században ez a két rész a köztük volt
természetes gátnak megszakadása következtében már egy folytonos
mederré vált, a tó eltűnt és az alatta fekvő árokrész meredek
hegytorkolattá lett.
Ez a «patak», mely még torkolata közelében is nagyobb hegyi árkokat
vesz fel magába, mindig veszélyeztette a Gellérthegy és Várhegy
közti völgyet. Ellene évszázadok óta nem történt semmi, ellenkezőleg
medrét tabáni részében ház- és támfalak beépítésével szűk,
szabálytalan csatornába szorították. A Tabánban ugyanis a házakat
védő támfalak az árok medrében szabálytalan módon és minden
összefüggés nélkül épültek akként, amint ezt az egyes
telektulajdonosok jónak látták, a nyílt árkot pedig a körülálló
házak lakói szemétlerakó helynek használták.
1868 körül a katonai hatóság, amely az Alkotás utcában kórházat
szándékozott építtetni, a toalett-folyadékot az Ördögárokba kívánta
levezetni. Ezt Buda városa nem engedte meg. Ekkor egy vegyes
bizottság útján részletekbe menő tárgyalások indultak meg, amelyek
azonban eredményre nem vezettek. Amikor pedig a Fővárosi Közmunkák
Tanácsa megalakult, Buda fővárosa 1870 szeptemberében az egész ügyet
hozzá tette át.
A tanács műszaki
osztálya a neki küldött tervet egészen elvetendőnek nyilatkoztatta
ki és új terv kidolgozásába kezdett. Az 1873. évi jelentésben már
arról olvasunk, hogy az első munkálatokat a Fővárosi Pénzalapból
megszavazott 376.000 forintnyi hozzájárulás biztosítja és hogy Buzzi
Bódog és Kéler Napoieon vállalkozók a munkát 1873. március 5-én a
Tanács felügyelete alatt a Horváth-kert mellett levő Szent
János-hídnál megkezdették.
 Az
Ördög-árok kiöntése 1875-ben
Jankó János rajza
1875. június 6-án este
hat órakor hatalmas esővíz zúdult a városra, amely az Ördög-árkot és
a rajta végzett munkálatokat 1200 m hosszban alaposan megrongálta. A
régi boltozat is több helyen beszakadt, magával sodorva a rajta
épült házakat is.
Az árok befedése
végül 1876 júniusára készült el a Vérmezőig. Azóta a Horváth-kertben
csak az 1838-ban állított Nepomuki Szent János-szobor emlékeztet a
patak nyomvonálara.
Az 1874. évben
szorgalmasan folyt a munka a Szent János-tér és 1 (jelenlegi
Krisztina-kőrúton levő) Áldásy-ház között. A munka folytonosságát
azonban kisebb-nagyobb akadályok gátolták, mindazonáltal remélhető
volt, hogy a nagy mű 1875-ben elér legalább a Városmajorig. Sajnos,
nem így történt. Egy hónap sem telt el és az Ördög-árok megrendezte a
legpokolibb táncot, amelyet valaha produkált.
1875. június 26-án volt az az óriási felhőszakadás, amelyre a
budaiak úgy emlékeznek, mint az 1810-es tabáni tűzvésznek és az
1838-as pesti árvíznek borzalmakban egyenrangú folytatására. A
hírlapok tudósítása szerint a városban egyes helyeken az utca a
kövezettel együtt eltűnt és tátongó mélységet hagyott hátra; máshol
iszappal borított utcák, összeomlott házak, düledező falak, vízzel
telt pincék és lakások, az udvarokra kihordott bútorok, gyászoló
özvegyek és árvák hirdették a borzasztó csapás nagyságát, amely
minden emberi képzeletet felülmúlt. Az Ördög-árok régibb boltozata
több helyen beszakadt: a rajta épített házak a lakókkal együtt
elsodortattak és eltemettettek; az árvíz tartama alatt a Vérmező és
Kelenföld síktengernek látszott.
Az egykorú Horváth Farkas a hegyvidék kárát így ecseteli:
- Ez év június 26-ika volt azon válságos nap, - írja - amelynek
áldozatul esett a főváros jobb parti részén minden, amit a bősz
vihar és vízár útjában talált. A gyönyörű budai hegyvidék, amely
eddig gyönyört és élvezetet nyújtott, a gazdag fürtökkel kecsegtető
és bő termést ígérő szőlők a vihar után olyan képet tártak fel,
amelyre a fájdalom könnyei nélkül tekinteni nem lehetett.
Az országutak 3-6 lábnyi
iszappal és kőtörmelékkel borítottak, a közutak betömettek, minden
közlekedés meg volt akasztva; a vízlevezető árkok ölekre menő
szélességben kimosottak, hidak, védfalak elsodortattak, az utakon és
egyes szőlőkben helyükről csak lőpor segítségével kimozdítható
roppant kövek hevertek. Számos szőlőnek nyomát sem lehetett látni.
Súlyosan érintette ez az
eset a Közmunkatanácsot, hiszen önszántából ment bele a küzdelembe,
amelyre mások nem mertek vállalkozni. Rögtön kikutatta a baj okát és
sietett azt orvosolni.
A csatorna belsejében
támadt kár abban találja magyarázatát, mondja a jelentés, hogy a
csatorna a Vérmezőn létező nyílt árokkal nem lévén még összekötve, a
János-hídnál fenntartott beömlő nyíláson át a hegyekről lesöpört
hordalék az árok Horváth-kerti részének oldalfalaiból kirántott
nehéz fed-kövek a csatorna belsejébe rohamos erővel behajtattak. Ez
nem történt volna, ha az árok a Vérmezőn a nyílt árokkal már
összekötve és a köztük tervezett anyagszedő akna már kiépítve lett
volna... Mindazon házak, melyek az Attila-utca, Ördög-árok, a
Szent János-tér és Sas-tér között fekszenek, hasonló esetekben
mindaddig ki lesznek téve az áradás veszélyeinek, míg a jelen mély
felszínen maradnak, mert a hegyekről leomló víz csakis az
Ördög-árokban találván lefolyást, amint ez megtelik, a környező
mélységben fogja keresni és találni útját s ha másként nem, az
Ördög-árokba nyíló házi csatornákon által fogja a házak mély
területét elönteni.
A műszaki osztály további javításokat eszközölt tervén, amelynek
alapján 1876 június havában elérte az egyik főcélt, azt t. i., hogy
a csatorna a vérmezői nyílt árokrésszel összeköttetésbe került és
hogy a fennmaradó nyílt árok a Szent János-hídig betölthető volt, a
még az előző évekből fennmaradt Szent János-hídi nyílás pedig
beboltoztatott. Ez évben épült meg a kőfogó gödör is.
Még másfél évi szorgalmas munkára volt szükség, hogy a tervbe vett
munka - az Ördög-ároknak a Városmajortól a Dunáig fedett csatornává
alakítása - befejeződjék. Ez 1878 május végére bekövetkezett.
A Tanács büszkén hivatkozhatott nemcsak arra, hogy a közelmúlthoz
hasonló katasztrófák most már nem ismétlődhetnek meg, hanem arra is,
hogy a teljesítmény hatása alatt abban a városnegyedben, ahol ötven
év óta nem épült egy ház sem, most már - jóllehet nem kedvezőek a
viszonyok - öt új ház emelkedett. Továbbá, hogy amíg eddig csak a
Duna közvetlen szomszédságában fekvő utcák kaphattak csatornát,
addig most már az egész völgy, amely a Dunától a Városmajorig ér;
összes oldalaival együtt csatornákkal ellátható.
Az Ördög-árokkal való további küzdelmet a Főváros folytatja
becsülettel. |
 Jelenleg
nincs ajánlható link! |
|
