Batthyány téri vásárcsarnok

Budapest főváros közgyűlése 1894. december 12-én döntött a Bomba téri csarnok felépítéséről. A pontos hely kijelölésekor több telket is megvizsgáltak, sőt a Margit-rakparton álló Blum-féle gőzmalom (a Szent Anna-templom mögötti terület) lebontása is felvetődött. Ha ennek helyén épült volna fel a csarnok, akkor a Duna-partra került volna az épület. A Bomba tér és Gyorskocsi utca közötti telek drágább volt, mint a számításba vehető többi, de forgalmi szempontból ez a hely látszott a legelőnyösebbnek.

Fényképalbum

Csarnoképítéskor természetesen városrendezési kérdéseket is megvizsgáltak. Többen javasolták, hogy a szomszédos ház felé nyissanak újabb utcát, hogy ez a magasabbra tervezett épület ne kapcsolódjék kisebb, földszintes épülethez. Készült tervjavaslat szabadon álló épületre is, de ennek gondolatát a gazdaságtalanabb helykihasználás miatt elutasították.

Az 1897. december 1-jén született határozat jóváhagyta a tervezett épület mellett a kocsiút kiszélesítését. A következő ülésen határoztak a Plébánia utca áthelyezéséről. Bérház és karzat nélkül akarták az épületet megépíteni. Az első tervek 1897 decemberében készültek el a Mérnöki Hivatalban. A II. (Rákóczi téri) és a III. számú (Klauzál téri) csarnokhoz hasonlóan, Krátky János, Máltás Hugó, Heuffel Adolf aláírásait olvashatjuk rajtuk. A tervező Klunzinger Pál volt. (Klunzinger Pál készítette a János-hegyi Erzsébet-kilátó eredeti terveit is, amelyet később neoromán stílusban Schulek Frigyes dolgozott át)

A terveket költségcsökkentés céljából visszaküldték a hivatalnak, mert jelentősen túllépték az előzetes elképzeléseket. A tervezetről vita alakult ki, mert az első csarnokok átadása után többen szóvá tették, hogy a fővárosnak nincs szüksége ilyen díszes épületekre, egyszerűbb vásárcsarnokokat kell építeni. A költségek csökkentése érdekében a Mérnöki Hivatal a pince elhagyását javasolta. A Közélelmezési Bizottság az épületnek csak az egyharmadát tervezte alápincézni, de ez is drága volt.

A finanszírozási nehézségek miatt a Vásárcsarnok Bizottságban az a vélemény alakult ki, hogy jobb, ha nem építenek csarnokot ezen a helyen. Helyette fedett vásárhely építését szorgalmazták. Ezt a gondolatot legjobban a Mérnöki Hivatal támadta, de a fedett vásár tanulmánytervét is elkészítették. Két út osztotta volna négy részre az épületet, a négy egység külön fedést kapott volna.

A tervezett épület falai 63m magasak voltak, s 8m magasan vezették volna ki a taréjszellőzőket. A vasszerkezetes épület határoló fala alul mintázattal rakott piros és sárga téglából, fölötte üvegből készült volna. Ez a tervezet leginkább a korai francia és spanyol vásárcsarnokokkal mutat rokonságot.

Kép az 1876-os budai árvíz idejéből (mai Szilágyi Dezső tér)
A képen - északi irányban - láthatók a Szent Anna templom tornyai,
valamint a Blum-féle gőzmalom (jobbra), amely ma már nem áll.

Helytakarékossági okokból a belső térben kocsiutat nem építettek volna. 220 állandó és 90 ideiglenes áruhelynek lett volna helye az épületben.

A Mérnöki Hivatal kitartott álláspontja mellett: nem szabad fedett piacot építeni, ide vásárcsarnok kell. Még annak is hangot adott a főváros, hogy ha a Mérnöki Hivatal nem tud olcsóbb vásárcsarnokot tervezni erre a telekre, bízzák meg Czigler Győzőt a feladattal.

Fel is kérték Czigler Győzőt vázlatterv és előzetes költségbecslés készítésére, de 1899. június 7-én mégis az a döntés született, hogy a Főváros Mérnöki Hivatala kapjon megbízást a további tervek kidolgozására. A végső tervek a korábban vitatott 1897-esek alapján készültek.

Hermann Béla nyugalmazott tanácsost bízta meg a főváros az előkészítő munkák irányításával. Az építési bizottság elnökének Almády Gézát nevezték ki. 1900. május 3-án a telken lévő hét régi épület bontásával kezdődött a munka. Az erre kiírt pályázatot Feldmayer József és Lunger Ignác ajánlata nyerte meg. 1900. augusztusában kezdték az építkezést, s a következő év októberében átadták a csarnokot. Már 1901-ben szorgalmazták, hogy „tegyenek intézkedést hogy a Szent Endrei vicinális vasút sínhálózata egészen a Bomba térig meghosszabbíttassák s így az áruk közvetlenül a térre érkezhessenek."

Téralakítása, homlokzati megjelenése, az alkalmazott szerkezetek tanúsítják, hogy ez az épület a korábban megkezdett program folytatása. A belső a Központi Vásárcsarnokra emlékeztet. A kiemelt főhajóhoz merőlegesen négy kereszthajó kapcsolódik. Ezeket íves alsó övű rácsos tartóval sorolták közvetlenül egymás mellé. Az épület vasszerkezeteit a Schlick-gyár készítette. Alapterülete 3156 m2, 690 árudának volt benne hely.

Az eredeti elképzelés szerint a csarnok a szomszédos bérház telkére is kiterjedt volna. Az első tervek szerint a mainál szélesebb lett volna. Költségcsökkentés miatt döntöttek úgy, hogy a szélső épületet meghagyják, de azt kétszintesre bővítettek, hogy a felügyelői lakáson kívül egy üzlethelység bérlőjének is itt adhassanak lakást.

Az árudák bérbeadása 1901. novemberében kezdődött. További négy hónapot szántak az épület berendezésére. A megnyitásra 1902. április 13-án került sor. Az ünnepélyes megnyitón az előkelő polgárság megtöltötte az épületet, ahol jelen volt Márkus József főpolgármester is. Buda vásárcsarnokát Halmos János polgármester nyitotta meg. Az épület megnyitásával megszűnt a Bomba, a Corvin, a Fazekas téri piac - a lakosság tiltakozása miatt azonban megmaradhatott a Széna téri.

A csarnoknak nem volt akkora forgalma, mint a korábban átadott csarnokoknak. Már az épület megnyitásakor szerény volt az érdeklődés, sőt megnőtt a Krisztina, a Széna téri, valamint a budavári piac forgalma. 1902 szeptemberében Ziegler Nándor javasolta, hogy szűnjön meg a Széna téri piac, a csarnokban pedig bővítsék az áruféleségek körét, tegyék lehetővé az iparcikk árusítást is.

1905-ben arról panaszkodtak, hogy a csarnok teljesen üres. Évente 7000 pengő veszteségük volt. A vevők nem kedvelték meg a csarnokot, ezért például "csavargőzös" járat indítását javasolták a Fővám és a Bomba tér között, hogy a vásárlókat becsalogassák.

1907-ben lett a Bomba térből Batthyány tér. 1936-ban az elnéptelenedő csarnokot fedett teniszcsarnokká akarták átalakítani. Az Országos Testnevelési Tanács 30 évre 20 aranypengőért évi tíz alkalommal kapta volna meg az épületet főiskolai rendezvények céljára. Végül a csarnok megtarthatta eredeti funkcióját, a budaiak szép lassan megszerették. Az 1970-es évekig az épület galériáján volt a nagy budapesti virágpiac.

Forrás: Nagy Gergely: Vásárcsarnokok

Az Ön által használt böngésző nem ismeri a beágyazott kereteket, vagy jelenleg úgy van beállítva, hogy ne jelenítse meg azokat.
HIRDETÉS