|

A telek - amelyre épült - 1803-ban került gróf Sándor Vince
tulajdonába. Bár a feljegyzések hiányossága miatt az építkezés
kezdete ismeretlen, az bizonyos, hogy 1805-ben már itt született
gróf Sándor Móric, az „ördöglovas” az 1820-as, 30-as évek Pestjének
egyik híressége, egyben a Sándor család utolsó férfi tagja, a
homlokzaton is olvasható 1806-os év (MDCCCVI) pedig az átadás éve.
| |
Fényképalbum |
|
Az épület Pollack Mihály és Johann Aman tervei alapján klasszicista
stílusban készült, valamikor 1803-1806 között. Az eredeti tervek
ugyan megsemmisültek, de egy 1822-es részletes leírás fennmaradt,
mely később alapul szolgált a 2000-2002 közötti teljes
helyreállításhoz. A palotát Sándor Móric 1831-ben eladta az (őrgróf)
Pallavicini családnak, akiknek levéltárában számos, az 1810-es
évekből származó rajzot és újabb leírásokat találtak a palotáról,
ezeket szintén felhasználták a későbbi újjáépítéshez.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követően a
Magyarország kormányzójának kinevezett Albert főherceg rezidenciája
volt 1851-1856 között. Ez adta később az ötletet gróf Andrássy Gyula
miniszterelnöknek, hogy a korban roppant reprezentatívnak számító
épületet a magyar állam előbb kibérelje, majd 1881-ben végleg meg is
vásárolja a mindenkori miniszterelnök számára, állandó lakhelyül.

Első ilyen lakója maga Andrássy volt, őt (kisebb megszakításokkal)
egészen 1945-ig követték utódai, összesen 16-an, habár több, rövid
ideig regnáló későbbi miniszterelnöknek ideje sem volt beköltözni.
1921-ben Horthy Miklós és családja szintén beköltöztek az épületbe,
így az egészen 1944-es bukásáig egyben kormányzói székhelyül is,
illetve számos kihelyezett kormányülés helyszínéül szolgált. A
Sándor-palotában vetett véget életének a háborúba sodródás
lelkiismereti terhe alatt gróf Teleki Pál 1941. április 2-áról 3-ra
virradó éjjel.
Az épület Budapest ostromakor szinte teljesen megsemmisült, déli
része teljesen beomlott, számos pótolhatatlan műkincset temetve maga
alá. Ami kulturális és egyéb érték megmaradt, azt a fosztogatók
hamar széthordták. A háborút követően csupán állagmegóvó
helyreállításon esett át, vagyis az eredeti állapot helyett
praktikussági szempontok alapján kerültek helyreállításra vagy
átépítésre bizonyos részek, így többek között új tetőszerkezetet
kapott a palota, illetve a Duna felé néző oldalról elbontották a
teraszt.
Az épületben az 1959-es tervek szerint az 1957-ben alapított
Legújabbkori Történeti Múzeum kiállításának egy része kapott volna
helyet, erre azonban nem került sor, csupán a múzeum raktáraként
funkcionált. Később, 1978 és a '80-as évek második fele között
többször is az Építészeti Múzeum készült beköltözni, erre azonban
sohasem került sor.
1989-ben turisztikai szempontok alapján kívülről tatarozták, hogy a
Budavári Siklón érkező turisták ne egy második világháborús nyomokat
viselő rommal szembesüljenek, mikor kilépnek a járműből.
Felújításáról az Orbán-kormány (1998-2002) hozott határozatot, az
1806-os állapotokat lehető legalaposabban tükröző teljes
helyreállítására 2000 ősze és 2002 között került sor a Pallavicini
család levéltárában, illetve egyéb helyeken talált leírások,
feljegyzések, rajzok alapján. Az épület felújítása – akkori árakon
számolva – 2,2 milliárd forintba került.
Az Orbán-kormány tervei szerint újra a miniszterelnök székhelye lett
volna a Sándor-palota. Medgyessy Péter, az új kormányfő azonban
2002-ben közölte, hogy nem kíván odaköltözni. 2003. január 22. óta a
Sándor-palota a mindenkori magyar köztársasági elnök és a
Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) otthona.
 |
HIRDETÉS

| |
Adatok |
|
Tervezője:
Pollack Mihály
Építés
éve: 1803-1806
Stílusa:
klasszicista
Funkciója:
lakóház (hivatal)
|

HIRDETÉS
|