|
A várhegyi mésztufa-barlang hajdani hévforrások által kioldott
üregek és mesterséges mélypincék láncolatából álló labirintus a
Várhegy felszíne alatt. A több, mint 10 km hosszú barlangrendszer
bejárható szakasza 3,3 km, 5-10 méter mélységben húzódik a Dísz tér
- Úri utca - Tárnok utca - Szentháromság utca - Országház utca által
közrefogott terület alatt. Várbeli bejárata az Úri utca 9. szám
alatt található.
| |
Fényképalbum |
|
A Várhegy mélyének üregeire már kora középkori iratok is utalnak.
Ezeket az üregeket nagyrészt a késő középkorban és a török hódoltság
alatt védelmi célokból járatokká kapcsolták össze. Még a második
világháborúban is bombabiztos óvóhelyként használták. A
barlangrendszer megtekinthető részében a magyar történelem egyes
jeleneteit bemutató Panoptikum és A magyar mondavilág és a
honfoglalástól a mohácsi vészig című kiállítás látható.
Körülbelül 600 méter hosszú, megtekinthető szakaszán a járatok,
termek nagy részében csak a mennyezetet alkotja természetes szikla,
az oldalfalakat mesterségesen alakították ki. Néhol kisebb
cseppkőképződményeket is találunk, másutt gótikus kapukat, faragott
oszlopokat, török kori boltíveket és barokk falmaradványokat. Van,
ahol két-három pincejárat is húzódik egymás alatt. A járatokban
körülbelül 80 kutat fúrtak a vízellátás biztosítására.
A Várhegyen már a Budai Vár megépítése előtt is laktak emberek. E
középkori falu lakói valószínűleg kútásás során bukkantak rá a
mélyben rejtőző barlangokra. A természeti adottságokat kihasználva,
lejáratokat vájtak az üregekhez és pincévé mélyítették azokat. A
barlangi kutak átvizsgá-lásakor a XI-XII.századra utaló leleteket
találtak.
IV. Béla a tatárjárás után, 1247 tavaszán elrendelte a Budai Vár, a
király új székhelyének megépítését. A kora-középkori városépítõknek
két célja volt: megvédeni a lakókat a külsõ ellenségtõl és
egyidejûleg biztosítani az élethez elengedhetetlen feltételeket
falon belül.
A külsõ védelmet az akkor 5-10 méter magas várfalak biztosították,
míg a vízellátásra a Várhegy barlangjaiban található víz volt a
legalkalmasabb. A barlangpincék kútjai még ostrom idején is iható
vizet szolgáltattak.
A házak alatt található üregek más célra is hasznosíthatók voltak:
élelmiszer tárolására, az idegenek - vagy éppen az adószedõk - elõl
az értékek elrejtésére. A török korban közülük nem egy jégveremként
szolgált.
Fontos funkciója volt a barlangoknak tüzvészek, háborúk, ostromok
idején. Van olyan vélemény is, hogy a védők képesek voltak
csapataikat átcsoportosítani a föld alatt. Több leírás szól arról,
hogy a védők a várfalak oldalába kivezetett barlangokból kitörve
támadtak az ostromlókra.
Találóan jellemezte a Várhegyet Evlija Cselebi, a híres török utazó,
amikor feljegyezte: "A Budai Vár belülről üres." Rebesgették, hogy
egy-egy budai pasa megunt háremhölgyeit a mélyben falaztatta el.
Sokan eredtek török kincsek után is a Várhegy gyomrába. A mai kor
kutatói, szakemberei sem megunt háremhölgyet, sem kincseket nem
találtak ezeken a helyeken, legfeljebb rozsdás sarkantyúkat,
cserépdarabokat, régi ágyúgolyókat. A múlt századra a barlangpincék
nagy része feledésbe merült. A képzelet "fekete grófok" tanyáit,
szellemek lakóhelyeit képzelte a föld alá. Az elhanyagolt üregek
egyre több gondot is okoztak. Az útbeszakadások miatt -az 1800-as
évek végén- elrendelték a pincerendszer felmérését. Végül határozatt
született, hogy a vári üregeket törmelékkel, szeméttel, földdel be
kell tömni.
Századunk harmincas éveiben ismerte fel Kadic Ottokár, a kor
legkiemelkedőbb barlangkutatója, hogy a "törökpincéknek" nevezett
üregek valójában természetes mésztufabarlangok. Tervet készített a
barlangpincék kitisztítására és bemutathatóvá tételére, amelyhez
elsőként az I. kerületi elöljáróságot sikerült megnyernie.
A főváros 1935-ben a Magyar Barlangkutató Társulatra bízta budavári
barlangpincék feltárását. Várhegyi Barlangbizottság alakult. Még
ebben az évben megnyitották az elöljáróság épületéből induló
lejáraton keresztül a nagyközönség előtt a barlangrendszer egy
részét a Szentháromság utca alatt. Mesterséges áttörésekkel és "altárók"
vájásával egyre több üreget kapcsoltak össze. Egy ilyen átjáró
kialakítása során fedezte fel Kadic azokat a kezdetleges
kovaeszközöket is, amelyek tanúsítják, hogy a hajdani melegforrások
környékén már az ősember is megtelepedett.
A háború kitörése után a pincékből óvóhelyeket alakítottak ki, az
idegenforgalmat megszüntették. A várfennsík középső részén új
járatok nyitásával, a meglévő üregek megerősítésével több kilométer
hosszú óvóhely-labirintust hoztak létre. Ekkor épült meg a mai napig
működőképes Sziklakórház. A második világháborúban egyes adatok
szerint több, mint 4000 ember talált menedéket a Vár alatti
pincerendszerben.
A több mint négy kilométeres kiépítettségét az ötvenes években érte
el. Nagy része titkos objektumnak számított. A korszerű polgári
védelmi igényeknek ma már nem felel meg. A barlangkutatók a 60-as
évek elején kiharcolták, hogy újra megnyíljon az idegenforgalom
számára, ám 1975-ben -pénzhiány miatt- be kellett zárni. 1982 óta
hazánk fokozottan védett barlangjai közé tartozik.
1985-ben a felszínen jelentkező hatások, útbeszakadások, süllyedések
újra ráirányították a figyelmet a barlangrendszer által okozott
gondokra. Átvizsgálták a labirintus-rendszert, a szükséges helyeket
megerősítették, a vári forgalom csillapítására
forgalomkorlátozásokat vezettek be.
|
HIRDETÉS
HIRDETÉS
|
