|
A középkorban a ferencesek Szent János-temploma állt itt, amely
1269-70-ben épült, később a Szent Zsigmond prépostsághoz tartozott a
templom, amelyet a vár török megszállásakor a törökök kifosztottak,
s elpusztítottak. A keresztény templom épületének egyes megmaradó
részei felhasználásával a török időkben mecsetet építettek, amely
Buda 1686-os ostromakor dőlt romba.
| |
Fényképalbum |
|
A telket 1693-ban adták át a karmelitáknak. 1725-ben rakták le a
templomuk alapkövét, amelynek építése 1736-ra fejeződött be, de
csupán 1763-ban került sor a felszentelésére. II. József azonban
1784-ben a rendet feloszlatta. 1786-os budai látogatásának
alkalmával személyesen intézkedett arról, hogy színházat alakítsanak
ki a karmelita templomból az 1784-ben Budára telepített központi
kormányhivatalok tisztviselői karának szórakoztatására. Kempelen
Farkas készítette a terveket, amelyek jelenleg vagy lappanganak vagy
elvesztek. A színház falába elhelyezett korabeli emléktábla jól
mutatja a hely, az épület történetét: "Itt állott a b. szűznek u. n.
új, vagy kisebb egyháza, mely a sz. Zsigmond-prépostsághoz
tartozott. Először 1471. említtetik, midőn horogszeghi Szilágyi
Erzsébettől, Mátyás k. anyjától gazdagon megajándékoztatott. A
törtök korban (1541-1686) leromboltatván, 1692-ben a karmeli szerzet
által József tiszteletére ismét letelepíttetett. II. József császár
alatt pedig 1784. német színházzá alakíttatott" (Betűhíven az
eredetiből lejegyezve).
A fenmaradó iratok szerint 1790-ben Budán közel huszonháromezer
ember lakott, akik közel sem tudták volna eltartani a Várszínház
működését. Ebben jelentős változást egy bécsi határozat hozott: II.
József császár 1783. november 23-án keltezett rendelete alapján a
Magyar Királyi Helytartó Tanácsot, a Magyar Udvari Kamarát, és a
hétszemélyes táblabíróságot Pozsonyból Budára helyezte át, aminek
hatására 1784-től seregestől költöztek át a várba, és környékére a
hivatalnokok, családjaikkal, és az őket kiszolgáló személyzet
tagjai, valamint boltosok, korcsmárosok, fuvarozók, kereskedők.
Az elhagyott zárdaépület raktárként is szerepelt rövid ideig. A
Pesten működő német színtársulat direktora Bulla vetette fel annak
eszméjét, és folyamodott a helytartó tanácshoz, hogy a zárda
ebédlőjét, vagy esetleg magát a templomot alakítsák át színházzá.
Javaslata nyomán került elő a színházépítés gondolata a legmagasabb
körökben. Kempelen Farkas tanácsost az udvarnál igen megbecsülték
korábbi találmányai miatt, így amikor a volt Karmelita templom
színházzá való átalakítás terve megszületett, hozzá fordultak, hogy
annak részletes terveit, gépszerkezeteit és várható költségvetését
elkészítse. A színház tervét azonban összevonták, a szomszédos volt
klastrom kaszinóvá való átalakításával.
Kempelen elkészítette az összevont intézmény tervét, és javaslata
szerint három un. "Lausthaus" és három tekepálya kerülne
felépítésre, valamint a színház földszíntjét úgy terveznék, hogy
farsang és bálok idején annak padlója fölemelhető legyen (nem
valósult meg).
Az építészeti igazgatóság a javaslatot elfogadta, mivel számításaik
szerint, az így felszabaduló helyek remélhető bérletéből
finanszírozni lehet az építkezés költségeit, s javasolta a testület,
hogy bízzák meg Kempelen Farkast az átalakítási munkálatok
vezetésével. Határozatot hoztak továbbá, hogy a klastrom, és a
templom elvételéért a város fizesse meg a vallás-alapnak járó
kártalanítást. Ez hosszú perlekedést vont maga után, amelyet
követően Buda városa húszegynéhányezer aranyforintról szóló
kötelezevényt ugyan aláírt a vallás-alap felé, de annak megfizetése
alól később felmentetett.
"A színház, kaszinó, és terasz átalakítási munkálatait Kempelenre
lehet bízni, s a kincstár fizesse ki az átalakítás költségeit, 28
362 forintot és negyvenöt krajzárt, hanem nem illik, hogy Kemplen
vegye át ezeket a munkálatokat, mivel közhivatalnok. Egyebekben a
kancellária javaslatát helyben hagyom" József m. p.
II József döntése elindította az építkezéseket, amely
megvalósulásáig számos tervmódosuláson ment keresztül. Kempelen
Farkas 1787 januárjában kezdte meg a munkálatokat. A pénz kezeléssel
Pogner Károlyt bízta meg a város, akinek előterjesztése nyomán
döntött az utalványozásról a helytartó tanács. A pénz kifizetése
folyamatosan az építkezésekkel párhuzamosan folyt, és amelyet az un.
Hauptzahlamt (Fizető Vámhivatal) fizetett ki. Az előre eltervezett
összeg kevésnek bizonyult, mert már 1787 októberben kimerült az erre
elkülönített pénz. További 2500 forint volt az, amelyet kifizetett
plusz költségként a Hauptzahlamt, 1788 elején még kiegészült további
1500 forinttal, amelyet viszont a város fizetett ki. Az
építkezéseket a kamarilla megbízásából Kristof Hikisch pallér
vezette.
Az 1788-ban kiadott gótai "Theater-Kalender"-ben, amelyet Carl
Wilhelm Ettinger szerkesztett találni leírást arról, milyen volt a
megnyíló budai Várszínház. Ebből a leírásból tudhatta meg az utókor,
hogy az átadást követően Kemplent ismét Bécsbe helyezték, s az
intendatúrával báró Schönsteint bízták meg. A nyitás éveiben 17
díszlete volt a színháznak, amelynek túlnyomó részét maga Kempelen
tervezte. Dicséri és kiemeli a kalendárium Kemplen-féle ó-gót, és
lovag díszletét, "mely pompára és remek munkára mindegyiknél
különb". Az átalakítások egy pontján, 1787 telén Bulla-féle társulat
tartott előadásokat a volt karmelita klastrom reflektóriumában (gótai
"Theater-Kalender" leírása szerint).
Az első felújítás 1815-ben történt, majd 1854-ben következett a
második. Az első világháború idején, 1914 és 1918 között az épület
katonai raktárként funkcionált, majd felújították és néhány évig
ismét színház működött benne. 1924-ben azonban az épületet bezárták,
mivel a karzat leszakadt. Berendezését 1943-ban tűzbiztonsági
okokból kifolyólag lebontották. 1945-ben a második világháború során
az épület megsérült, szerkezeti helyreállítására 1947-ben került
sor.
|
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Hild József
Építés
éve: 1851-1905
Stílusa:
Neoreneszánsz
Funkciója:
Templom
|
HIRDETÉS
|
