|
Az Első Dunagőzhajózási Társaság 1833. évi közgyűlésén vetette fel
gróf Széchenyi István az Óbudán létesítendő hajógyár gondolatát.
Három év múlva elkészültek az első épületek. A festői megjelenésű
dupla hajószerelő csarnok a velencei arzenál mintájára készült
1840-ben, az ottani vízügyi igazgató, Pietro Pallocapa vezetésével
és tapasztalatai alapján.
| |
Fényképalbum |
|
A Hajógyári-sziget idillikus megjelenését az új híd felépítése
jelentősen megváltoztatta. Az impozáns sólyákat lebontották, hogy a
hídfőnél elég hely legyen Ferenc József császár és kíséretének
fogadására.
Az 1860-as években a Hajógyár Európa egyik legnagyobb gyára,
klasszicista stílusú épületeiben közel háromezer munkást
foglalkoztattak. A Hajógyár ez időben idegenforgalmi látványosság
is, festői környezete különleges látogatókat is idecsalogat. Liszt
Ferenc és Hector Berlioz is felkeresték művésztársaságukkal a
szigetet. Az 1890-es évek komoly minőségi változást hoztak a gyár
életében. Megkezdődött történetének harmadik, építkezésekben,
műszaki fejlődésben leggazdagabb, dinamikus, az első világháborúig
tartó korszaka. Ekkor épült - még 1895 körül - a keleti kazánház a
Hanzavárosok téglagótikáját idéző eklektikus stílusban. A nyerstégla
homlokzatot félkörös záródású, téglakeretezésű nyílások törik át. Az
oromzat alatt nagy, kör alakú mázas kerámiadísz, a gyár emblémája.
A gépszerelő csarnok 1902-ben épült, belül rácsoszlopos galériával,
kívül nyerstégla burkolatú, középrizalitja íves lezárású, felül az
építés dátuma. Az igazgatósági épület átalakítása is a század elején
történt.
A két világháború között újabb erőművet állítottak üzembe, de
számottevő épület már nem keletkezett. Sikertelenül próbálkoztak új
utca- és kiszolgáló hálózat építésével egy XX. századi ipartelep
képére formálni az öreg gyárat. Ahogy a középkori, girbegurba
utcácskájú városkából nem lehet nagyméretű metropoliszt varázsolni,
úgy nem lett sohasem a XIX. század elejétől folyamatosan épülő,
kaotikus műhelysorokból álló hajógyár korszerűen tervezett, modern
ipartelep.
A második világháború óta a befektetések a legszükségesebbre
szorítkoztak, lényeges technológiai modernizálás nem történt. A
biztonságos szovjet megrendelések birtokában erre nem is volt
szükség. A hajógyár megdöbbentő belső technológiai elavultsága akkor
vált nyilvánvalóvá, amikor a gyár vezetőségének új piac után kellett
néznie. A hajógyártás szándékával érkező külföldi befektetők már
csak a centrumhoz közeli, szép fekvésű, jó adottságú építési telket
látták a Hajógyári-szigetben.
A labilis talajviszonyairól, föld alatti átmosásairól és árvizeiről
híres sziget, ez a közlekedési és infrastrukturális szempontból
ellátatlan, kiépítetlen terület csak irreálisan nagy költségek
mellett válhatna építési telekké. A gyár felszámolása megtörtént,
berendezését elszállították. Az Óbudai Hajógyár, mely a magyar
ipartörténet egyik legérdekesebb és legjelentősebb színtere, ma
üresen, szomorúan, kifosztottan áll.
A hajógyár Rudolf Alt
festményén
A Hajógyári sziget
napjainkban
|
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Pietro Pallocapa
Építés
éve: 1836-tól
Stílusa:
eklektikus
Funkciója:
gyár
|
 |
Batthyány tér
» Árpád híd |
|
|
|
Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
|
