|
1911. április 1-jén kezdték meg Újpesten a vízvezeték-hálózat
csőfektetését, július elején pedig a víztorony építését egy mérnöki
alkotást emelve Újpest szimbólumává. A munkálatok Népszigeten
történő párhuzamos elvégzésével együtt a városban a vízszolgáltatás
1912. június 17-én megindult.
| |
Fényképalbum |
|
"Vízvezeték létesítésére Újpest - még mint nagyközség - hatóságát a
belügyminiszter 81724/1904 sz. leiratában már az 1905. évben
utasította - olvasható dr. Ugró Gyula Újpest monográfiájában. -
Politikai és közigazgatási válságok, majd pedig a várossá való
átalakulási munkálatok miatt a nagy fontosságú kérdéssel a
polgármester jelentése kapcsán csak az 1908-ik év vége felé
foglalkozhatott Újpest város képviselőtestülete." A
képviselő-testület elé terjesztett műszaki és pénzügyi szempontok
szerint "a vízművet olyképpen kell megépíteni, hogy 60000 lakos
számbavétele mellett naponként és fejenként 120 liter fogyasztást
véve alapul, szállítóképessége 7200 m3 legyen".
A jövőre gondolva azonban a feltételeket már úgy szabták meg, hogy a
vízmű kapacitása egy 100000 fős várost is el tudjon látni 150
l/nap/fő igény mellett, továbbá hogy mind közfogyasztásra (utak
locsolása), mind tűzoltásra a vezetékhálózat alkalmas legyen
("minden hosszabb utcában 100 m távolságra egy-egy- tehát kb. 324
vízcsap létesítendő. A csővezetékben levő nyomásnak oly magasnak
kell lennie, hogy tűz esetén egy három emeletes ház teteje két
darab, egyenként 20 mm átmérőjű vízcsővel közvetlenül a tűzcsapból
is fecskendezhető legyen").
A víztorony 1913-ban és 1964-ben (lent)
A városhoz a vízmű kialakítására három ajánlat érkezett. A két
fővárosi társaság (Trust Részvénytársaság Villamos és Közlekedési
Társaság, illetve Villamos Vállalatok Részvényrársasága - Phöbus)
mellett a Compagnie Générále des Conduites d' Eau Liége Belgique
belga cég tett ajánlatot a koncesszióra, mely utóbbi a legkedvezőbb
lévén, elnyerte a megvalósítás jogát.
1910-ben a belga társaság 2 millió korona alaptőkével magyar
részvénytársaságot alapított, és ezt a céget (a Duna alsó folyását
jelölő Ister elnevezésre utalva) "Ister Magyar Vízmű
Részvénytársaság" néven cégjegyeztette. A vízjogi engedélyezés
ügyében a vármegye alispánja a vízi munkálatok (úm. kutak,
gyűjtőakna, szivattyútelep, víztorony, víz-elosztóhálózat)
létesítésére az engedélyokiratot 1910. évi 20 128 kig. sz. alatt
kiadta. Mivel a vízfogyasztás a különböző napokon nem egyenletes,
átmeneti tározásról kellett gondoskodni, célszerűen a víztározó
magasságát úgy meghatározva, hogy a közlekedőedények elve alapján a
legmagasabban fekvő vízfogyasztónál is meglegyen a megfelelő
víznyomás.
A síkvidéki Újpest részére ezt az átmeneti tározást kizárólag
víztoronnyal lehetett biztosítani, amelynek építészeti terveit
Dümmerling Ödön, szerkezeti terveit dr. Mihailich Győző egyetemi
tanár készítette, akinek munkája többek között - akkor - a világ
legnagyobb fesztávolságú, 38,5 m-es vasbeton hídjának (Temesvár,
Ligeti úti híd, 1909) és a szolnoki közúti Tisza-híd
acélszerkezetének (1912) tervezése volt.
Az újpesti víztorony egy 1500 m3-es ún. Intze-rendszerű vasmedencét
foglal magában. (Otto Intze - 1843-1904 - az aacheni műegyetem
professzora volt. Rendszerének lényege, hogy lapos tartályfenék
helyett csonkakúp és gömbsüveg kombinációját alkalmazta, s ezáltal a
tartály szerkezeti elemeiben kedvező erőjátékú, gazdaságos
csomópontokat tudott létrehozni). A medence 15 m átmérőjű. Teljesen
megtöltve a vízszint 40 m magasan áll az utca, és 54 m magasan a
Duna "0" szintje fölött.
A víztorony alapozása 19,0 m átmérőjű 2,40 m vastag beton lemez. A
torony alsó - fő teherhordó - része téglafal, 9,50 m belső
átmérővel, 1,80 m kezdő falvastagsággal. A felépítmény 27 m
magasságig mintegy 2,0 méternyit szűkül, a konzolok alsó alján a
külső átmérő kb. 11,6 m. A víztorony építészeti kialakításánál
ügyeltek arra, hogy az a város díszére legyen.
A torony szerkezeti megoldásának alkalmazkodnia kellett a homlokzati
terv megszabta követelményekhez. Ugyanakkor fokozott gondosságot
igényelt a tervezésnél a medencét burkoló fal és tető nagy súlyának,
a tekintélyes szélnyomásnak és nem utolsósorban a burkolófalnak az
alépítmény falához képest nagy (2,5 m-es), konzolos kiugrásának
figyelembevétele is.
Az alépítmény - a téglából falazott kb. 26 m magas toronytörzs és az
alaplemez- fölött maga a torony három alapvető szerkezeti elemből
áll (a medencét ebből a szempontból a technológia részének
tekintjük): az acél tetőszerkezetből, a medencét védő - eredeti
szóhasználattal élve vasbeton körülburkoló falból és az ezek terheit
hordó nyolc vaskonzolból.
 
A víztorony helyén a földkiemelés 1911. július 3-án kezdődött meg,
miután az újpesti Schreiber Gyula cégével az építési szerződést
megkötötték és a műtárgyat kitűzték. Ez év októberére a tornyot
fölfalazták, novemberben már a vasmedencét szerelték. Az építési
munkákat 1912. július 8-án fejezték be, "és ekkor a víztorony kulcsa
a vízvezeték üzemvezetőjének átadatott". A tető vasszerkezetének
súlya 20,2 tonna, az alátámasztó konzolszerkezete pedig 9,4 tonna.
A vasbetonszerkezetek anyagszükséglete 170 m3 beton és 17 tonna
betonacél volt. Építése idején az építőköltségek 225 000 koronát
tettek ki.
Az újpesti városi vízművet Zarka Elemér műszaki tanácsos tervei
szerint az Ister Magyar Vízmű Rt. létesítette, a víztorony építész
tervezője Dümmerling Ödön építész volt. Az építmény átadásakor a
várost Hoffer Mihály városi tanácsos és Goll Jenő városi
gépészmérnök, építést ellenőrző mérnök képviselte. A tornyot a már
említett Schreiber Gyula vállalkozó építette, a vasszerkezeteket a
Kőbányai Gép- és Vasszerkezeti Műhely, a vasbeton szerkezeteket
pedig a Melocco Péter Rt. készítette.
A tornyot Újpest várostól (akkor már a főváros IV. kerületétől) a
Fővárosi Vízművek az 1950-es években vette át üzemeltetésre. 2003
februárjáig a környékbeli gyárak ipari vízellátását biztosította. A
Fővárosi Vízművek szakembereinek 2003. április 22-i tájékoztatása
szerint azóta a műtárgyat használaton kívül helyezték. A Víztorony
azonban ma is Újpest (egyik) szimbóluma.
Forrás: Újpesti Újság |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Dümmerling Ödön
és Mihailich Győző
Építés
éve: 1911-1912
Stílusa:
?
Funkciója:
víztorony
|
Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
|
