|
A mai Roosevelt tér sarkán állt a Diana fürdő épülete. A pesti
Duna-partnak ezen a szakaszán ekkor még hajók rakodtak, ezért is
nevezték Rakpiacnak, Kirakodó térnek. A XIX. század első harmadában
a teret Hild József épületei vették körül. Az eredetileg
Duna-fürdőnek, majd később az itt álló szoborról Diana-fürdőnek
elnevezett épület 1822-ben épült Pfeffer Ignác számára. A
földszinten fürdő, a felső szinten lakások voltak (itt lakott
Széchenyi István 1827-32 között). A mai épület falán emléktábla
hirdeti, hogy gróf Széchenyi István az épület elődjében lakott.
| |
Fényképalbum |
|
Quittner Zsigmond tervei alapján 1909-ben épült a Pesti Magyar
Kereskedelmi Bank számára a ma is látható palota.
A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Magyarország legrégibb bankja.
Alapítása egyik fontos vívmánya volt a magyar gazdasági közéletnek s
az alapítók is, meg a magyar közvélemény is úgy tekintették ez
intézetet, mint a hazai kereskedelemnek s iparnak olyan eszközét,
amely az osztrák mindenhatóság kiszorítása után a magyar gazdasági
életnek emeltyűje lesz, sőt a vérmesebb politikusok a magyar állam
pénzügyi önállóságát is a Bank működésével kombinálták.
 Az
alapításban a legtekintélyesebb pesti kereskedők vettek részt, akik
1830. Ullmann Móric indítványára szabadalomért folyamodtak a
helytartó tanácshoz, hogy 4000 darab 500 konvenciós ezüst forint
névértékű részvény kibocsátásával Pesten egy kereskedelmi bankot
alapíthassanak. A folyamodvány nagy körültekintéssel már eleve
megcáfolta mindazokat az ellenvetéseket, amelyeket gazdasági
szempontból támaszthattak volna ellene, sőt kimutatta azt is, hogy
miután az osztrák nemzeti bank sem nálunk, sem Ausztria városaiban
nem él bankfiók-nyitáshoz való jogaival; azért a tervezett intézet
felállítása nem rövidíti meg az osztrák nemzeti bank jogait.
Mindezek dacára teljes 11 év telt el addig, míg az alapítók a
kérelmezett szabadalom-levelet megkapták. A megalakult intézet
foglalkozott, leszámítolási-, giro-, letéti- és kölcsön-ügyletekkel;
legnagyobb részben saját tőkéjével operált, kisebb részben járultak
ehhez hozzá a magán tőkepénzesek betétei.
Több mint két évtizedig egyetlen bankintézete volt az országnak, s
ez idő alatt is folyton tevékeny szerepet játszott a magyar
gazdasági élet terén; mindjárt megalakulása után hathatósan
támogatta a központi vasúttársaságot, a gyáralapító
részvénytársaságot, a pesti cukorgyár-egyesületet, a pesti
hengermalom-részvény-társaságot, a Tisza-szabályozási társaságot
stb.
1848 június 17-én szerződésre lépett a magyar állammal, a bankjegyek
kibocsátását, kezelését és biztosítását vállalván magára. E
szerződés lényeges pontjai szerint a kormány öt millió frt fedezetet
tesz le a banknál valóságos aranyban és ezüstben s ez alapon 121/2
millió frt névértékű bankjegyet bocsátanak ki, amelyből öt millió
frtot átvesz az állam, egy millió frtot kamat nélkül, 21/2 milliót
pedig 3%-os kamatra kölcsön gyanánt kap a bank, s tartozik ezért a
bankjegykezelést, kibocsátást és visszaváltást külön jutalom nélkül
teljesíteni, továbbá köteles az egész kölcsönösszeget a hazai
kereseti ágak felsegítése céljából kellő biztosíték mellett, rövid
lejáratú belföldi kölcsönökbe fektetni.
A bankjegyek kibocsátása és azok fedezete ezen az alapon történt
egészen 1848 végéig, amikor is az 1695718,48 pengő frtnyi fedezettel
szemben a banknak 3377220 pengő frtnyi jegye volt forgalomban.
Midőn 1848 december 31-én Windischgrätz herceg megszállta a
fővárost, a banktól pontos számadást követelt az ércalapról és a
jegykibocsátásról. Azután érvényteleneknek nyilvánította a magyar 5
és 100 frtos jegyeket, az egy és két frtosoknak osztrák
bankjegyekkel való beváltására pedig 8 napi határidőt szabott,
egyúttal 1849 ápr. 6. lefoglalta az ércfedezetet, amelyet 1780718,48
forint értékben az osztrák csapatok visszavonulása alkalmával
magával vitt.
Mindez nagyon megrendítette a bankot s ehhez járultak még azok az
apró bosszantások és anyagi károk, amelyeket az abszolút korszakban
azért kellet szenvednie, mert a szabadságharc ideje alatt a magyar
közhatóságokat támogatta. Nagy küzdelmekkel tudta csak azokat az
ügyeket rendezni, amelyeket magyar közhatóságokkal a szabadságharc
ideje alatt kötött; e mellett az üzlet menete is nagyon megcsappant.
Jóllehet az egész abszolút korszak alatt a Pesti Magyar Kereskedelmi
Bank az egyetlen magyar bankintézetünk volt, mégis csak a korszak
vége felé tudott felvergődni hajdani jelentőségre.
A második világháború után az épület az állam tulajdonába szállt,
ahol a Belügyminisztérium kapott helyet.
Forrás: Pallas Nagylexikon
 |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Quittner Zsigmond
Építés
éve: 1909
Stílusa:
?
Funkciója:
középület
|
 |
Eötvös tér /
Roosevelt tér |
| |
 |
 |
Roosevelt tér |
|
|
  |
|
|
|
Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
|
