Centrál Kávéház

1887-ben nyílt meg Erényi Ullmann Lajos által építtetett és Quittner Zsigmond tervezte Centrál Központi Kávéház. A kávéház valóban központi helyen állt, kulturális intézmények, újságszerkesztősé-gek, nyomdák környezetében és az ide betérő emberek lelkében is. Már ez is arra predesztinálta, hogy Budapest szellemi életének központja legyen.

Fényképalbum

A régi Centrál Kávéház belsőépítészeti kialakítását a század első évtizedeiben a historizáló eklektika jellemezte. A berendezésben szerepet kaptak a thonet székek, öntöttvas lábakon álló márvány asztalok, perzsaszőnyegen plüssfotelek, angol klub bőrgarnitúra néhány pálma társaságában, a falon városfotók, grafikák és tükrök, az asztalokon nemes vonalú kerámiák.

Egykor éjjel-nappali nyitva tartás mellett festők, építészek, szobrászok, újságírók, színházi emberek, fotósok, muzsikusok, művészettörténészek, orvosok, egyetemi tanárok otthona, törzskávéháza volt. 1905-től Mészáros Győző vette át a kávéház vezetését, aki nagy súlyt fektetett a kávéház szellemi életére. A kávéház ekkor élte fénykorát. Tudósasztala körül vitázott többek között Gombócz Zoltán nyelvész, Eckhardt Sándor művészettörténész, Szekfű Gyula és Hóman Bálint történészek. A Centrál Kávéház nevezetes Kerek Asztala körül szerkesztette Kiss József a Hét című újságot, innen indult el, majd ide tért vissza 1920-ban a New York Kávéházból a Nyugat című folyóirat.

Törzsvendég volt itt Ady, Karinthy, Móricz, Babits, Osvát, Kosztolányi, Krúdy, Ignotus, Szabó Lőrincz, Tóth Árpád, Kaffka Margit, később Illyés Gyula, Tamási Áron, Veres Péter - hogy csak néhányat említsünk az akkori szellemi életének nagyjai közül. 1940 és 1944 között a Centrálban működött a Bólyai Akadémia irodalmi és társadalomtudományi baráti kör Püski Sándorral, Féja Gézával. A második világháború után a Centrálban szerkesztették az első irodalmi folyóiratot - az Újholdat - így lettek a kávéház törzsvendégei Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky, Szabó Magda, Mándy Iván, Örkény, Ottlik, Hubay, Devecseri Gábor, Somlyó György. 1949 július 2-án - az államosítás évében - végleg bezárt a Centrál, és elkezdődött az egykori híres kávéházhoz méltatlan, hányatott sorsa. A Kávéház fénykora után a hely előbb a metróépítő munkások étkezdéje, majd az ELTE Eötvös Klubja lett. Az 1990-es években mint játékterem üzemelt, miközben állaga egyre romlott. Végül több, mint 50 év után Dr. Somody Imrének köszönhetően ismét a régi fényében ragyoghat ez a páratlan hangulatú hely.