|

A négy utcára néző, háromemeletes, eklektikus stílusú épületet
Bukovics Gyula tervei szerint, 1885-1887 között emelték.
| |
Fényképalbum |
|
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium négyhomlokzatos,
eklektikus stílusú műemlék épülettömb, földszintjén 6-9-6 nyílású,
széles árkádsorral, az első és második emeletet összefogó korinthusi
oszlopokkal. A szélesen terpeszkedő és erőteljesen kiugratott
középrizalitot, valamint az oldalszárnyak szélső sarkait toronyszerű
homlokzatelemek gazdagítják. A megkettőzött korinthusi oszlopállást
háromszögű oromzat koronázza. Az épületet, mely kezdetben az
Igazságügyi Minisztériumnak is otthona volt, Bukovics Gyula tervezte
1885-86-ban.
Az épület előtt látható Somogyi Árpád Kaszás legény és Agronómus
lány című szobra, a jobb oldali parkrészben pedig Nagyatádi Szabó
István (1863-1924) politikus, földművelésügyi miniszter bronzszobra
(Szentgyörgyi István műve, 1932). A minisztérium déli falán van
Woronieczki Mieczslaw hercegnek, a szabadságharcban oldalunkon
harcoló lengyel lovaslégió ezredesének emléktáblája, akit 1849
októberében e helyen végeztek ki az osztrákok.

Az árkádsor alatt a magyar mezőgazdaság úttörőinek mellszobrát,
illetve emléktábláját helyezték el, az Alkotmány utca felől kezdve a
következőket:
Faszhing Antal (1879-1931), a geodézia tudományának
kiemelkedő alakja,
Sigmund Elek (1873-1939), a korszerű talajtani kutatások
megalapozója,
Tessedik Sámuel (1742-1820), a mezőgazdasági szakoktatás
megalapítója,
Nagyváthy János (1755-1819), javaslatára épült a keszthelyi
Georgikon,
Pethe Ferenc (1762-1832), az első magyar gazdasági szaklap
szerkesztője,
Hankóczy Jenő (1879-1939), a búzanemesítés és lisztminősítés
alapjainak megteremtője,
Kosutány Tamás (1848-1915), az agrokémia tudományának egyik
megalapozója,
Baross László (1865-1938), Székács Elemér (1870-1938),
Fleischman Rudolf (1879-1950),
a modern növénynemesítés hazai úttörői,
Tolnay Sándor (1748-1818), a magyar állatorvosképzés
megszervezője,
Wágner Károly 1830-1879), az erdészetpolitika kiemelkedő
alakja,
Mathiász János (1866-1923), mezőgazda állatorvos,
Marek József (1868-1952), az állatorvosi diagnosztika tudósa,
Szabó Gusztáv (1879-1963), a mezőgazdasági műszaki fejlesztés
úttörője,
Cserháti Sándor (1852-1909), a növénytermesztés tudományos
alapjainak letéteményese,
Kozma Ferenc (1826-1892), a magyar lótenyésztés aranykorának
megalapozója.

1956. október 25-én kora délelőtt spontán tüntetés kezdődött a
budapesti belvárosban. A több száz tüntető elindult, és mire a
Parlament elé ért, már több ezresre duzzadt. A tüntetők közül sokan
térre irányított szovjet tankokra másztak, és békés beszélgetésbe
elegyedtek a katonákkal. Az összegyűltek párszor elénekelték a
Himnuszt,és Nagy Imrét követelték.
Délelőtt fél 10 környékén egyszerre tüzelni kezdtek a Parlamenttel
szemben lévő Földművelésügyi Minisztérium épületének tetejéről. Máig
hallgatás övezi,hogy pontosan kik lőttek a hatalmas (szabadságot,
változást követelő) tömegbe, amely a golyózáporban, ösztönösen
menekülni kezdtett. Úrrá lett a pánik a Kossuth téren.
Keresztül-kasul menekültek, miközben a Parlament előtt álló szovjet
tankok az FM felé céloztak, válaszul az őket (is) érő golyózáporra.
Nagy volt a káosz. Ily módon a téren menekülők nem is sortüzet,
hanem inkább "kereszttüzet" kaptak. Sokaknak a karját, lábát érte
lövés. Mások azon nyomban szörnyethaltak.
Az áldozatok száma a mai napig viták tárgyát képezik. Egyesek
szerint 60-70 áldozat, mások szerint 100-150 ember lelte halálát az
országház előtt. Persze egy ilyen tragédia kapcsán egy ember élete
is sok. Az alábbi fotón a Kossuth tér szeglete látható, a Rákóczi
szobor mögötti terület (ma befüvesített rész. Akkoriban a
villamosmegálló építkezési munkálatai folytak ott).
Hogy ki adta ki a tűzparancsot? Valószínűleg az időközben
Szovjetunióból Budapestre érkezett Szerov tábornok, akinek szúrta a
szemét a Kossuth téri szovjet-magyar barátkozás, esetleg "berezelt"
a téren összegyűlt nagy tömegtől... S hogy kik lőttek? Valószínűleg
az Á.V.H. a Parlament előtt, a vérengzés után -egy akkori tanú
szerint- zápor mosta a tér macskakövét. A hulló eső és az ártatlanul
lemészárolt magyar emberek vére összekeveredett és patakokban folyt.
A Kossuth téren jársz a mai napig láthatóak a lövések nyoma a
falban. Nehéz fémgolyók vannak ma a helyükön. A "véres csütörtök",
1956. október 25-e emlékét őrzik.


 |
HIRDETÉS

| |
Adatok |
|
Tervezője:
Bukovics Gyula
Építés
éve: 1885
Stílusa:
eklektikus
Funkciója:
középület
|
 |
Kossuth tér |
|
|
M2 |
 |
Kossuth tér |
| |
 |
 |
Kossuth tér |
|
|
  |
|
|
|

HIRDETÉS
|