|
A Budapesti Hírlap 1858. október 19-én adott hírt a pár nappal
korábban nyílt cukrászdáról. Jakob Kugler 1797-ben alapította a
család első üzletét Sopronban, majd a fia, Antal ötven évvel később
Pestre települt, s csak ezután került sor az unokára, Henrikre a
József nádor téren, ahonnan 1870-ben költözött a Gizella (ma
Vörösmarty) térre.
| |
Fényképalbum |
|
A ház az 1830-as években épült, Hild József tervei szerint.
Földszinti helyiségeit, amelyekbe a cukrászda beköltözött, 1861 óta
Privorszky Ferenc bérelte. Ő volt a város egyik legjelesebb és
legszomorúbb sorsú kávésa. Ő nyitotta húsz évvel korábban az Urak
utcájában a Renaissance kávéházat, amely később Pilvax Károly neve
alatt került a történelemkönyvekbe. A Gizella téren nála jártak
össze a Deák-párt tagjai. Utolsó üzletét, a Duna-parton oly
fényűzően rendezte be, hogy egész vagyona ráment: a szegényházban
halt meg.
A Gizella tér (ma Vörösmarty tér) 1862-ben
A kép bal szélén a mára lebontott
Haas-palota,
jobb szélen az
egykori
Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, ma Gerbeaud
Kugler üzlete viszont töretlenül fejlődött. Hogy lett belőle
Gerbeaud? Úgy, hogy 1883-ban a genfi születésű cukrászzseni, Émile
Gerbeaud átvette a stafétabotot. Kugler Henrik először is valami
olyan csodareceptet fundált ki az omlós teasüteményhez, amivel senki
nem tudott versenyre kelni. Fűszerkeverékébe kínai fahéj,
madagaszkári szegfűszeg, magyar keserűmandula, olasz zöld narancs
reszelt héja, afrikai szerecsendió, indiai kardamommag és mexikói
vanília került – hogy miből mennyi, az persze az ő titka volt.
Párizsi színvonalú fagylaltjának és jegeskávéjának sem akadt
vetélytársa Pest-Budán, de az igazi nagy sikert azokkal a falatnyi,
rafinált kis édességekkel aratta, amelyeket ma bonbon és mignon
néven tisztelünk, dédszüleink viszont egyszerűen úgy neveztek:
kugler.
Émile Gerbeaud-nak is a vérében volt a mesterség: nagyapjától és
apjától tanult, beutazta fél Európát, majd 1879-ben a franciaországi
Saint-Étienne-ben nyitott önálló üzletet. 1885-ben már magyar
színekben nyert díszoklevelet egy nemzetközi kiállításon. Az
irodalmi riport úttörője, Gergely István meséli 1924-ben egy nála
elköltött vacsoráról: „amikor még azzal fenyegették a gyereket:
»iparosnak adlak, ha nem tanulsz!«, Gerbeaud nyitotta ki a szememet
az emberi értékeket illetőleg. Szakácsföveggel a fején, fehér
köténnyel fogadott bennünket, ő szolgált ki, és büszkén emlegette,
hogy minden ételt ő készített. Büszke volt fehér mezére, akárcsak a
tábornok az egyenruhájára, nagyszabású fejedelme az iparnak,
nyugat-európai értelemben munkása az országnak… villogó szemű
francia világfi, az életöröm igenlő művésze… aki őserővel tudta
élvezni a szépet: falatban, kortyban, virágban és női bájban
egyaránt.”
A Gizella tér 1880-ban
Szembeötlő a tér alig húsz év alatti változása
Ez az elbűvölő modorú, elegáns férfi a munkában nem ismert irgalmat:
ha a segéd keze alól kikerült puncsos mignonok színárnyalata egy
leheletnyit is eltért attól, amit látni akart, saját kezűleg törte
őket ripityára. És folyton kísérletezett, kitalált valamit: például
a csokoládéval bevont drazsét, a magyar édesipar máig nemzetközi
hírű különlegességét, a konyakmeggyet, no meg azt a mennyei,
diós-lekváros-csokis szeletet.
Kugler Henrik
(1830-1905)
Kugler Henrik, Kugler
Antal fia, aki az 1858-ban átvett cukrászdát 1870-ben a Vörösmarty
térre költöztette át. Nevéhez fűződik a mignon meghonosítása, amit a
pestiek sokáig kuglernak hívtak. 1884-ben, párizsi útjáról hozta
magával Gerbeaud Emil cukrászt, akinek később átadta üzletét. A kép
Strelisky Lipót felvétele.
|
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Hild József
Építés
éve: 1830 körül
Stílusa:
?
Funkciója:
lakóház
|
 |
Vörösmarty tér |
| |
M1 |
 |
Váci utca |
|
|
|
Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
|
