|
A XIX. sz. utolsó évtizedeinek gazdasági fellendülése következtében
az országos bankhálózat nagyon gyorsan növekedett. A
Postatakarék-pénztár 1895-ben jött létre azzal a céllal, hogy
betétjeit „túlnyomó részben egyszerű földmívesek, munkások,
kistisztviselők önfegyelemmel megtakarított filléreiből
gyűjtögesse”.
| |
Fényképalbum |
|
1899-ben pályázatot hirdettek a budapesti székház felépítésére. A
pályázat második fordulójában (1900. január) Lechner Ödön nyerte el
a megbízást. Lechner életművének egyik legkiemelkedőbb alkotása
másfél év alatt készült el. Az építkezés 1900-ban kezdődött, s az
épületet 1901. december 16-án adták át. A székházépítkezésre
kijelölt telek viszonylag szűkös volt és az építtető anyagiakban is
szoros kereteket szabott. A költségtakarékosság, az idő rövidsége, a
helynek legbusásabb kihasználása: ezek a szempontok nehezedtek a
művész alkotó fantáziájára. A költségkeret csekély volta azonban nem
korlátozta egyetlen pillanatra sem az építőművészt. Lechner hatalmas
és lenyűgöző hatású, erőktől duzzadó épülettömböt formált meg.
 Az épület Lechner Ödön
magyaros stíluskeresésének és a szecesszió hazai kezdetének legszebb
példája. A főhomlokzat tengelyét magas oromfal hangsúlyozza. A
homlokzaton körbefutó, ívelt vonalvezetésű pártázatot népművészeti
eredetű virágmozaik ornamentika ékesíti. A sarok- és
középrizalitokat nyolcszögletű oszlopok jelzik, melyeken indiai
motívumokra emlékeztető toronyvégződések vannak. A magas, tagolt
tetőépítményt színes Zsolnay-kerámiadíszek és -cserepek fedik. A
középrizalit hajlított vonalú sátortetejének idomvégződése az
úgynevezett nagyszentmiklósi kincs stilizált bikafej motívuma. Az
oromzatot aranysárga méhkasok díszítik, mint a gyűjtögetés és
takarékosság - takarékpénztárról lévén szó - szimbólumai.
A Lechnerrel rokonszenvező kortárs műkritikus szerint a magyar
építészet történetében egyedülálló érdeklődés nyilvánult meg az
épület iránt, a „lelkesedők és gúnyolódok" nagyobb számban keresték
fel, mint a pénzintézet üzletfelei. Az ellenfelek táborába tartozó
kultuszminiszter viszont valósággal állami bojkottot hirdetett meg
Lechner ellen: parlamenti beszédében óvott attól, hogy az adófizetők
pénzét ilyen építészeti ballépésekre dobják ki. Hatásosnak bizonyult
a miniszteri figyelmeztetés; Lechner utolsó másfél évtizedét
hivatalos megbízás nélkül élte le, miközben áttörő szerepét, művészi
nagyságát és épületeinek iskolateremtő kisugárzását ezekben az
években egyre inkább elismerték.
A Postatakarékpénztár szenzációja volt a sajnálatosan elpusztult
üvegkupola a pénztárcsarnok felett. Az épület jelenlegi tulajdonosa,
a Magyar Nemzeti Bank tervezi az eredeti állapot helyreállítását, de
ez a helyreállítás szempontjából is egyedülálló feladat egyelőre
nincs napirenden.
A hasonló üvegmennyezeteket mindmáig kétrétegű szerkezettel oldják
meg, a belső, díszítő célú mennyezetet egy afelett elhelyezkedő
védőtető borítja, és a kettő között helyezkedik el a tartószerkezet.
Lechner nagy bátorsággal és az építészeti felfogását jellemző
őszinteséggel összevonta a két szerkezetet úgy, hogy az ellássa a
tartó és védelmi funkciókat, de egyúttal megfeleljen a speciális
esztétikai elvárásoknak is. Csillogó üvegpikkelyein át a
hatszögletű, üreges üvegtéglákból boltozott egyhéjú tető közvetlenül
engedte be a fényt a pénztárterembe.
Lechner, akinek zsenialitását a kortárs rajongóin túl igazi
szaktekintélyként a művészettörténész Fülep Lajos ismerte el és írta
le elsőként, a Postatakarék épületén teljesítette ki azt a
stílusbravúrt, amelyet Fülepnél pontosabban azóta sem fogalmaztak
meg: „A népművészet, amelyen állandóan rajta volt a szeme, sík
művészet, s az ázsiai álom ennek a sík művészetnek a
kifejlesztésével kápráztatta. A síkból kellett tehát indulnia,
illetve hozzá visszatérnie. A minden stílusban végtelenül jártas
Lechner végre oda jutott, hogy elvetett minden stílust, el minden
stílushoz való vonatkozást, el a primitív stílusokhoz szokásos
visszatérést, hogy megkapja a síkot - a puszta falat. S amikor ezt
megtalálta, amikor mindent elvetett, hogy teret, sima teret
készítsen a népies eredetű formáknak, akkor megvolt az új építészet
lehetősége".
Végtelen egyszerűnek látszik ez, de a nagy dolgok ilyen egyszerűek.
Nyugaton is ez történt, csakhogy más okból és más céllal. Ott
részben azért, hogy szabad legyen a kezük minden akadályozó
stilisztikai sallangtól, részben, mert az új építőanyag
kényszerítette őket, tértek vissza az építészek a sík falhoz.
Lechner azért, hogy a sík fal elemében megszólalhasson a népies
eredetű formanyelv. A nemzetit keresve megtalálta a nemzetközit, az
ázsiait keresve a modernt, az aktuálisat. Az épület konstruktív
problémája, ahogy nyugaton értették, úgyis mindig magától értetődő
követelmény volt a szemében: nem a modern épület európai problémáját
kellett megtalálnia, hanem a hozzá vivő utat s megoldásának oly
lehetőségét, melyben az egyetemes a nemzetin s a nemzeti az
egyetemesen keresztül valósuljon meg.
Ez volt az ő sajátos feladata, és benne megnyilatkozott sajátos
küldetése a magyar építőművészetnek az európai művészet
közösségében.
Az épület a magasból (Légifotó:
Civertan)
Lechner fő művei olyan közintézmények, melyek nemzeti jellegének
hangsúlyozása elsődleges és természetes feladat volt. Az
Iparművészeti Múzeum esetében a hazai iparművészet fejlesztése, a
Földtani Intézetnél a magyar föld kincseinek kutatása és feltárása,
a Postatakarékpénztárnál a gazdasági életnek a takarékossággal mint
„nemzeti erénnyel" történő élénkítése kerültek előtérbe, és
szolgáltak ürügyül Lechnernek ahhoz, hogy évtizedes eszmei
törekvését a magyar formanyelv kialakítására megvalósíthassa.
Gerő Ödön műkritikus, Lechner lelkes híve, később a mesternek a
bécsi Ottó Wagneréhez hasonló mesteriskolát - eredménytelenül -
követelő művészek és műpártolók vezéralakja többek között így ír az
épületről: „Ha valamire ráillik a megfagyott zenét emlegető mondás,
erre a csudaszép oromfalra s arra a valóságos rajzmámort hirdető
pártára ráillik. Ez a párta vallomás arról az örömről, amelyet a
művészben a vonal magyar ritmusának a megtalálása keltett.
Megkoronázza a házat, mint ahogy annak a ritmusnak a megismerése a
magyar dekoráló-művészetre törekvésnek a megkoronázása".
Valóban, a tágasságot, sőt szinte végtelenséget sugárzó széles
homlokzatot koronázó attikafal, pártázat és tető annak nyugalmával,
méltóságával kiáltó ellentétben csupa nyugtalan mozgás, plasztikus
formák tobzódása; a vékony mozaikkeretekkel tagolt fehér felülettel
szemben az élénk színek, hatalmas felületet átfogó minták
lenyűgözően pazar látványa. A főhomlokzat két végén emelkedő tornyok
csúcsán szárnyas kígyók őrjöngő gomoly a az örök mozgás, változás,
megújulás jelképének tekinthető.
A középső, legmagasabb, behajló ívével ismét sátrat idéző torony
tetején két bikalej fog közre egy hatalmasra felnagyított
szűrmotívumot. A bika fej a lelőhelyéről nagyszentmiklósinak
nevezett honfoglalás kori gazdag aranylelet egyik ivóedényén
található motívum felnagyítása. A jelenleg a bécsi Kunsthistorisches
Museumban őrzött leletet Lechner korának közönsége Attila kincseként
tartotta számon, és a hun-magyar rokonság jelképének tekintette. Ígv
az nemcsak a nemzeti kincs, hanem a nemzeti dicsőség, a történelmi
folyamatosság jelképe is volt.
Lechner volt az első, aki ezt a később igen gyakran használt
motívumot ilyen összefüggésben, ilyen tartalommal felhasználta. A
tetődíszeken szereplő sárkányok, madarak, kígyók mellett a szorgalom
és a gyűjtögetés ősi szimbólumát, a méheket és a méhkast is
megtalálhatjuk. A függőleges hangsúlyt adó féloszlopok tetejére
állított kerámiakasokba a kerámiaméhek hosszú sora igyekszik
fölfelé.
A két, szimmetrikus helyzetű lépcsőház egyike a sok átalakítás után
még tükrözi a belső terek eredeti hangulatát. Öntöttvas oszlopai, a
sorozatgyártás igényei szerint formált, mégis a kézműves technika
egyediségét őrző kotlátok, a lépés ritmusának megfelelően hullámzó
lépcsőmellvéd, a tartószerkezet erőjátékát tükröző, ám a sajátos
lechneri formákba öltöztetett oszlop és gerenda mind egy nagyon
magas színvonalú és sajátos stílus formajegyei. A kortárs
szellemiséghez való kötődés és az egyszeri, önálló irányzat
jellemzői egyaránt fel-fedezhetők bennük.
 |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Lechner Ödön
Építés
éve: 1900-1901
Stílusa:
szecessziós
Funkciója:
középület
|
Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
|
