Kodály Zoltán (1882-1967) zeneszerző egykori otthona - melyben
1924-től haláláig lakott - a Belvárost a Városligettel összekötő
reprezentatív fasor, az Andrássy út és a ma nevét viselő tér, a
Kodály körönd sarkán épült eklektikus stílusú bérpalota földszintjén
található.
Fényképalbum
Az 1990-ben megnyitott Kodály Zoltán Emlékmúzeum állandó
kiállításként eredeti formájában, teljes berendezéssel mutatja be a
mester otthonát. A dolgozószoba a hatalmas könyvtárral, a zeneszalon
és az ebédlő a nagy zeneszerző, népzenetudós és pedagógus életének
tárgyi dokumentumaival, az őt körülvevő bútorokkal és műalkotásokkal
idézi vissza a magyar zenetörténet egyik legfontosabb huszadik
századi műhelyét.
A volt hálószobában pedig a tárlókban elhelyezett fényképek, az
egész életművet reprezentáló kéziratok, a népzenegyűjtés
dokumentumai adnak betekintést Kodály sokoldalú munkásságába.
Az Archívumot a nagyközönség nem látogathatja, az ott őrzött
kéziratok, nyomtatványok, képi ábrázolások, hangfelvételek a kutatók
munkáját segítik.
Somorjai Ferenc
Kodály Zoltán (1882-1967)
Háromszoros
Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató,
népzenekutató, az MTA tagja. Zenei nevelési koncepciója ma a magyar
zenei köznevelés alapját jelenti, jelentős szerepe van a
szakoktatásban is. Ezek az alapelvek fokozatosan alakultak ki,
fogalmazódtak meg és mentek át a gyakorlatba, azután, hogy a
zeneszerző figyelme 1925 táján a zenepedagógia felé fordult.
Elgondolása szerint a jó zenész kellékei négy pontban foglalhatók
össze: 1. kiművelt hallás, 2. kiművelt értelem, 3. kiművelt szív, 4.
kiművelt kéz. Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó
egyensúlyban. Mihelyt egyik elmarad vagy előreszalad, baj van. Az
első két pontra a szolfézs és a vele kapcsolt, összefonódott
összhangzattan és formatan tanít. Szükséges kiegészítés: mennél
sokoldalúbb gyakorlati zenei tevékenység: kamarazene, karéneklés
nélkül senkiből sem lesz jó zenész.
Fényképalbum
