Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (korábbi, ismertebb nevén a Zeneakadémia) a magyar zenei felsőoktatás intézménye, mai épülete pedig egyike a legismertebb épületeknek Budapest VI. kerületében, mely egyúttal a hazai hangversenyélet egyik legjelentősebb helyszíne. A palota Giergl Kálmán és Korb Flóris tervei alapján épült. Színes és gazdag ornamentikájú előcsarnoka a szentélyek hangulatát idézi. Koncertterme a korai hazai vasbeton építészet kitűnő alkotása.

Fényképalbum

1875 márciusában Liszt Ferencet a magyar parlament kinevezte a Zeneakadémia elnökévé, amely az év október 14-én kezdte meg működését. Az intézmény igazgatója Erkel Ferenc zeneszerző-karmester-zongoraművész, a magyar zene kiemelkedő személyisége lett.

Liszt és Erkel a zongora tárgyat tanította, a zeneszerzés professzora pedig Robert Volkmann, a szászországi születésű német zeneszerző volt, aki 1841-ben telepedett le Pesten. Az intézet titkára nem más volt, mint Ábrányi Kornél, aki az évek során zeneszerzést, zeneesztétikát, magyar zenét, zeneelméletet és zenetörténetet tanított. Liszt első növendékei közé tartozott Aggházy Károly, Juhász Aladár, Ravasz Ilona és Thomán István, akikből hamarosan kiváló előadóművészek illetve tanárok váltak.

1875-ben a nagy magyar zeneszerző, Liszt Ferenc lakásán alakult meg a Királyi Zeneakadémia, a Duna-parti Hal téren álló bérházban. A tanítás megkezdésekor már a teljes épületet az oktatás rendelkezésére bocsátották, de igazán méltó elhelyezést csak négy évvel később kapott az intézmény, amikor a Sugár úton (Andrássy út – Vörösmarty utca sarkán) önálló épületet emeltek a számára.

1877 és 1879 között felépült a mai Andrássy út 67. szám alatt Láng Adolf tervei alapján a manapság régi Zeneakadémia néven említett épület (falán az emléktábla Farkas Zoltán alkotása 1934-ből). A háromemeletes sarokház neoreneszánsz stílusú.

Volkmann halála után a zeneszerzés oktatását a német Hans Koessler vette át. Koessler János nem csupán kiváló zeneszerzéstanár volt, hanem tehetséges orgonista és karnagy is, aki az egyházzenei területen is tevékeny volt. 1884-ben Huber Károly, a Nemzeti Színház zenekarának egykori koncertmestere és karnagya indította el a hegedűoktatást. Váratlan halála miatt az 1886-os tanévtől fia, az akkor már európai hírű Hubay Jenő vette át a hegedűtanszak vezetését. A brüsszeli konzervatóriumból azzal a feltétellel jött haza, hogy a prágai születésű kiváló csellista, Popper Dávid is katedrát kapjon Budapesten. Így 1886-ban a gordonkatanítás is megkezdődhetett a Zeneakadémián.

Liszt Ferenc 1886-ban bekövetkezett halála után egy évvel Erkel Ferenc – korára való hivatkozással – nyugdíjaztatását kérte, és utóda Mihalovich Ödön lett, aki egy személyben az elnöki pozíciót is betöltötte. Az 1887–88-as tanévtől a Zeneakadémiát Országos Magyar Királyi Zene- és Színművészeti Akadémia néven hat évre összevonták az Országos Színészeti Iskolával, melynek korábban ugyancsak Mihalovich volt az igazgatója. Mai mértékkel mérve hihetetlenül hosszú ideig, 32 éven át, 1919-ig vezette az intézményt.

A helyhiány miatt a századforduló környékén új épületre volt szükség, amely 1907-ben lett kész. (A főiskola igazgatója ebben az időben Mihalovich Ödön volt) Ez lett a világhírű budapesti Zeneakadémia, melynek kiváló adottságú hangversenytermeivel a magyar és az európai zenei élet jelentős központjává vált.

A régi épületet az átköltözéskor eladták és csak az 1980-as években vásárolták vissza. Ekkor az egyetem újra használatba vette, de más szervezetek is kaptak itt otthont, mint például a Liszt Ferenc Társaság és a Magyar Kodály Társaság. Itt hozták létre a Liszt Ferenc Emlékmúzeumot, valamint a Liszt Ferenc Kutatóközpontot és Zenetörténeti Kutatókönyvtárat.

A megszorítások a rangos intézményt sem kerülték el. Ennek ellenére kiemelkedő tehetségek pályája indult a budapesti Zeneakadémián. Kadosa Pál zeneszerző mint zongora-főtárgytanár tanított. Az ötvenes években nála végzett Kurtág György és Hambalkó Edit, a hatvanas években Kiss Gyula, a hetvenes években Kocsis Zoltán, Ránki Dezső és Schiff András.

Kadosán kívül zongora főtárgyat tanított Hernádi Lajos, Bächer Mihály, Antal István, Horusitzky Zoltán, Nemes Katalin, Wehner Tibor, Ungár Imre és Solymos Péter.

A vonós tanszék tanárai közül elismert művész és tanár Garai György, Lukács Pál, Zsámboki Miklós (aki még Popper-tanítvány volt), Banda Ede, Rados Dezső, Országh Tivadar. Zeneszerzés főtárgyat Viski János, Szervánszky Endre és Farkas Ferenc, orgonát Pécsi Sebestyén, az 1960-as évektől Gergely Ferenc, az 1970-as évektől Lehotka Gábor, karmesterséget Somogyi László, karvezetést Vásárhelyi Zoltán, cimbalmot Rácz Aladár, elméleti tárgyakat mások mellett Molnár Antal, Legány Dezső, Maros Rudolf, Ligeti György, Szőllősy András, Kókai Rezső, Gárdonyi Zoltán és Ádám Jenő tanított. Az operarendezői szak tanára Oláh Gusztáv volt, és olyan kiváló énektanárok oktattak, mint Hoór Tempis Erzsébet, Maleczky Oszkár, Révhegyi Ferencné és Rösler Endre.

Az intézmény 1971-ben kapott egyetemi rangot, akkor még a hagyományos név megtartása mellett. Az Egyetem szót 2000 januárjában vette fel a nevébe.

Az 1989/1990-es tanévben megnyílt a korrepetitor-képző, 1990/1991-ben pedig újjáéledt a régóta nélkülözött egyházzenei tanszak. 1991/1992-től kezdve – egyelőre egyszeri alkalommal – zenei menedzserek, valamint rádiós és tévés zenei szakemberek hároméves másoddiplomás képzésére került sor. Ugyanennek a tanévnek az elején megnyílt a kétéves hangszerészképző iskola. 1995-ben megindult a hároméves doktorképzés a zenetudományi tanszakon végzett hallgatók számára a PhD fokozat, majd az egyházzene, a zeneszerzés és több hangszeres tanszakon a DLA (Doctor of Liberal Arts) fokozat megszerzése céljából. 2007 szeptemberében a népzenész képzés is megindult a Zeneakadémián.