Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola

A maga korában különlegesen modernnek számító épület Lajta Béla tervei alapján készült 1910-1913 között. A rizalitokkal és pillérekkel tagolt téglahomlokzatot a székely népi fafaragás technikájára emlékeztető domborművek díszítik, melyek az ipar és kereskedelem emblémáit, valamint magyar népi motívumokat ábrázolnak.

Fényképalbum

Az iskolapalotaként emlegetett épület valóban minden szempontból megfelelt a kor követelményeinek: kielégítette a nevelés, a higiénia és a kereskedelmi szakoktatás céljait. Bárczy István polgármester építőprogramjának első ciklusában kapott megbízást Lajta Béla építész a kivitelezésre, s a saját tervei alapján impozáns épületet emelt. A merész, függélyes szerkezetű homlokzat, az erősen kiképzett pillérek, a mértéktartóan díszített rizalitok kiemelik a négyemeletes épületet a bérházak jellegtelen egyhangúságából. De nemcsak a homlokzat, hanem az egész épület a legapróbb részletekig modern és célszerű.

Lajta Béla Bartók és Kodály munkásságát követve a népi építészet és iparművészet emlékeit gyűjtötte azzal a céllal, hogy ezeket a modern építészet alapelveinek és formáinak alkalmazásával felhasználja egy újabb magyar építészeti stílus alapjaiként. Lechner Ödön és Kós Károly mellett Lajta Béla (1875-1920) volt a századforduló harmadik jeles s az előbbiekkel egyenrangú építésze. A fiatal Lechner-tanítványból a modern törekvések magyarországi vezéralakja lett.

Az épületbe lépve szemünk elé tárul a földszint tágas, bár sötét aulája, mennyezetén jellegzetes, "a parasztmenyecskék kendőiről vett mintákkal". Jobbra a tornaterem bejárata, mellette az alapításra emlékeztető tábla látható. Ugyancsak a földszinten található Pór Bertalan "Az ifjúság a tanítómesterrel" című mozaikképe, amelynek alkotója a "Nyolcak" művészcsoport legaktívabb, legmarkánsabb tagja volt.

Az I. emeletre impozáns lépcsősor vezet, ahol az első fordulóban találjuk eredeti alakjában az I. világháborúban elesett tanulók emlékművét, melynek felállítását 1924-ben az iskola Széchenyi Ifjúsági Köre kezdeményezett. Lux Elek szobrászművész alkotásának ellenértékét saját bevételből és adományokból gyűjtötték össze, s 1933-ban állították fel.

Az épület 1912-ben nemcsak az akkori jelennek, hanem a jövőnek is épült: tágas folyosói, a ruhatári részlegek (amelyeket ma már sajnos nem eredeti funkciójukban használunk), a tantermek a mai igényeknek is megfelelnek. A korabeli leírás szerint "az osztályokba vezető ajtók csillagszerű ragyogó színekben pompázó díszítésekkel a magyar parasztházak bejáratára emlékeztetnek. A tantermek hatalmas ablakokkal, könnyen mosható csempefalazattal, és váltakozó nagy táblákkal vannak ellátva".

Az 1923-1924-es tanévnek jelentős esemény volt a Kereskedelmi Szakkönyvtár megalapítása, amely azt jelentette, hogy a meglévő könyvtárhelyiségben, koncentráltan fejlesztik a szakmai könyvállományt, s célként a felnőttek továbbképzését, a szaktudományok terén való önálló búvárkodást jelölték meg. A könyvtár 1106 kötettel indult, de az adományozás és tervszerű beszerzés eredményeként 1926-ban már 2357 kötet meglétéről ad tudósítást az Évkönyv.

E könyvtár eredeti berendezésével ma is a negyedik emeleten található, s több mint 16.000 kötettel együtt szolgálja a felnőttek és a diákok tudásigényét. A könyvtár helyisége tetővilágítással, ferde asztallapjaival a leglátogatottabb helyisége iskolánknak.

A 3. és a 4. emeleten két előadótermet találunk (vegytani, és természet tudományi), melyeket az elmúlt év során az eredetivel megegyező módon újítottak fel, megőrizve mindkét előadóterem emelkedő padsoros berendezését és a nagyméretű kísérleti, előkészítő tanári asztalt.