|
A
Rákóczi téri vásárcsarnok másodikként épült fel a budapesti
vásárcsarnokok közül 1894-ben. Az épület terveit a főváros
tulajdonában álló Mérnöki Hivatal építészei, Rozinay István és
Klunzinger Pál készítették.
| |
Fényképalbum |
|
A
végleges tervek elfogadása előtt egy költségcsökkentő tervmódosítást
hajtottak végre, amely által a Víg utcai homlokzatot 1,6 méterrel
tolták hátrébb, csökkentették a pince ablakainak számát, s elhagyták
a vendéglők és kávézók berendezéseit is. Az épület pincefalain és a
pilléreken olcsóbb dísztégla-borítást, úgynevezett
géptéglaburkolatot alkalmaztak. A szigetelés öntött aszfaltját
kettős rétegű aszfaltlemezre cserélték, s a pincefödémen nem
Monier-rendszerű vasbeton mennyezetet, hanem csömöszölt betont, az
áruhelyek gránit szegélykövei helyett keramitot javasoltak
alkalmazni. A vizesblokkok berendezéseit egyszerűsítették és
csökkentették a pincerekeszek területét.
HIRDETÉS
Az egész építkezésre 668ezer Ft-ot szavazott meg a Főváros, de a
teljes építési költség végül csupán 617ezer Ft-ba került. Ehhez
járult még a 240ezer Ft-os kisajátítási költség is. A
használatbavételi engedélyt 1896. június 11-én adták meg; a
hivatalos átadásra 1897. január 16-án került sor.
Mivel az építési terület a Rákóczi tér és a Víg utca között
helyezkedik el, így a csarnok jól megközelíthetővé vált. A 70x75
méter alaprajzú épületben két, egymásra merőleges öthajós csarnok
alkotja a teret, amelyhez kétoldalt félnyereg fedésű mellékhajók
kapcsolódnak. Ezekhez csatlakozik a szélső hajó, amely nyeregtetős
szerkezettel épült. Kör keresztmetszetű oszlopok és szegecselt
tartók alkotják az egész vasszerkezetet. Középen, a hajók
találkozásánál kiemelkedő négyzetet építettek, amelynek mindegyik
oldalára ablakok kerültek, így engedve be a napsugarakat a sötét
térbe. A főhajók szélessége 12,5 méter, a központi rész 24 méter
fesztávolságú. A csarnoktér az 5290 m2 telek területéből 4220 m2
foglal el. A csarnok négy sarkán elhelyezkedő pavilonok pedig
összesen 1070 m2 területűek, amelyek mintegy tornyokként fogják
közre a belső teret.
A vásárcsarnok átadása utáni időkben a főbejáraton, vagyis a Rákóczi
tér felől lovaskocsival is be lehetett hajtani a csarnokba, így
könnyítve meg a lerakodást. Bent 4 és 6 m2-es árudáknak alakítottak
ki helyet, így 375 állandó és 55 ideiglenes árusítóhely volt az
épületben. A pincét raktározásra használták, s a sarokpavilonokban
kapott helyet az áruvizsgáló, a rendőr, a csarnokfelügyelet, az
elsősegélyhely és a vendéglők. Fölöttük bérlakások voltak.
1936-ban olyan alacsonnyá vált a csarnok forgalma, hogy tervbe
vették bezárását, illetve annak uszodává való átalakítását. Végül ez
nem valósult meg. 1988. május 6-án éjjel a csarnokban tűz ütött ki,
amelytől az épület leégett. Csak a főfalak maradtak meg; még a
vasszerkezet is eltorzult. Szerencsére az épületet nem bontották el,
így Tokár György és Hidasi György építészek tervei szerint a
vásárcsarnokot felújították és 1991. július 25-én ismét
megnyitották.
Szöveg
és képek: Varga Máté
A vásárcsarnok belső
tere
A vásárcsarnok
tetőszerkezete |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Rozinay István
és Klunzinger Pál
Építés
éve: 1894-1896
Stílusa:
?
Funkciója:
vásárcsarnok
Telefon:
06(1)476-3921
Nyitva:
Hétfő
6-16,
Kedd-péntek 6-18,
Szombat 6-13
|
 |
Blaha Lujza tér |
|
|
M2 |
 |
Rákóczi tér |
| |
  |
|
|
|
Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
|
