|
A postai épületek között az új technikát szolgáló távbeszélő
központok újszerű követelményeik és műszaki-szerkezeti sajátosságaik
révén váltak kiemelkedő jelentőségűvé.
| |
Fényképalbum |
|
Az első, kis távbeszélőközpontokat bérházakba telepítették és ezek
egy lakásnál nagyobb területet nem foglaltak el. A Főposta
épületében berendezett „Belváros" központ az előfizetők számának
növekedése során szűkké vált. A hálózat súlypontját gondos
számítással határozták meg és döntöttek a kereskedelmi negyedbe
kerülő „ Teréz" központ helyéről, azaz a Terézvárosban a Nagymező és
Hajós utca közötti telek beépítéséről.
A tervező, Balázs Ernő francia reneszánsz stílusban alkotott pályázati terve
alapján 1904-re készült el a központ. A szárazon sajtolt májszínű
téglaburkolaton a tagozatok műkövet utánzó durva vakolásúak. A két
utcai részt összekötő 10m széles és 7m magas kapcsolóterem
mennyezetbordái halhólyagos vonalvezetésűek, de reneszánsz
profilozású tagozatokkal. A látogató közönség részére a főlépcső
felőli rövid oldalon pódiumot készítettek, a vele szemben levő
oldalon pedig Ferencz József császár és király olajba festett képe
volt látható.
A födémek üregesek voltak, a terem falai pedig 8 cm légréssel
elhelyezett, fajanszberakással díszített falambériát kaptak. Ezekben
az üregekben minden irányban vezették a kábeleket. Jelentős volt
azonban a tűzveszély. A tetőcserepek alatti léceket kétszer
impregnálták. Két 3m átmérőjű kutat építettek az oltóvíz
biztosítására. Az épület szerkezeteit az akkori legjobb anyagokból
és technológiával készítették.
Az egész épület 1,0 m vastag
betonlepényen áll. Az alapfalazatok habarcsa román cement. A
pillérek - hacsak nem vasszerkezetiek - gránit és kongó vagy
keramittégla anyagúak. A falak szigetelésére ólombetétes
szigetelőlemezt alkalmaztak. A műszaki berendezések alatt 600 kg/m2
teherbírásúak a födémek, de a próbaterhelés során kitűnt, hogy a
szerkezetek hatszoros hordképességűek. A födém az automata központot
mégsem bírta el, később (1931) újra kellett készíteni. Érdekes
megoldásúak voltak az öltözőszekrények, amelyeket gépileg
szellőztettek és vízelvezetéssel láttak el, hogy esős időben a
nedves ruházat ne menjen tönkre.
A helyközi távbeszélő-forgalom hamarosan minden várakozást fölülmúló
méreteket öltött. A Nagymező utcai központot ismételten bővíteni
kellett.
A József-nek nevezett második budapesti nagyközpont részére a Mária
Terézia (ma Horváth Mihály) téren vettek három földszintes bérházat.
Külföldi tanulmányok és a Teréz központnál szerzett tapasztalatok
alapján itt is a tűzbiztonság szempontjai kerültek előtérbe. Ezért
Ray Rezső Vilmos a szoros értelemben vett távbeszélő-szolgálati
helyiségeket a Német utca mentén helyezte el, a központot több
teremre osztva és az ötemeletes irodahelyiségeket magában foglaló
épületrésszel csak közlekedőhelyiségekkel összekapcsolva. Az
utóbbiak közül ki kell emelni a rendkívül impozáns térhatást nyújtó
lépcsőházat; ez a tűz és pánik esetére méretezve 11m széles, 50m
hosszú, forduló nélküli és egyenes karú.
 Interurbán-terem
A közös előcsarnokból nyíló két nagy helyi kapcsolóterem egyenként
22,70m hosszú, 15m széles és 12,50m magas. Ezen a magasságon belül
galérián is ültek kezelőnők. Akusztikai okokból poligonális
függőkupolák fedik a termeket, ezzel küszöbölve ki a nagymértékű
visszhang keletkezését. A kábeleket kettős, alul-fölül bordás
födémekben vezették. Ezt a Zielinszky Szilárd által tervezett
szerkezetet a vasbeton korai alkalmazásának tekinthetjük.
A pince mennyezetén homokkal töltött vasteknőt képeztek ki, amely a
központ altermében elhelyezett kábelrendezőt lég- és tűzmentesen
zárta el. A téren, Pázmány Péter szobra mellett, ásott kút
biztosította a vizet a klímaberendezés hűtéséhez. Ez a II.
világháborúban a vízszolgáltatás szünetelése idején a környező
lakosság részére fontos vízszerzési lehetőséget nyújtott.
A szigorú tűzrendészeti és távbeszélő-technikai előírások az épület
külsejét illetően is nagyon megkötötték a tervező kezét. Ezek a
szokásostól eltérő megszorítások különleges építészeti megoldásokhoz
vezettek. A tér felőli homlokzaton neonnal feltűnik a két egymástól
eltérő épülettömeg. Ahelyett, hogy azokat az építész egymáshoz
hasonlóvá igyekezett volna tenni, a különbséget hangsúlyozta. A kis
emeletmagasságú helyiségeket sejtető sűrű, jórészt függőlegesen
összefogott ablakrendszerű magasabb tömeghez képest egyetlen óriás
ablakával es hatalmas sík felületeivel az alacsonyabb tömb dominál.
Az összetartozást néhány részlet az eltérés ellenére is érezteti.
Ilyen az épület minden sarkát kiemelő felépítmény, szobor vagy
oromzat. A nagy ablak kivételével azonosak az ablakosztások, a
lábazat és az efölötti rusztikázott sávok. Az utóbbiakat a magasabb
épületrészen velük egymagasságú, széles, de rövid félpillérek
váltják fel. Az áttört attika mindenütt egyforma. Sok a szecessziós,
igen erőteljes, egyéni formálású részlet. A lakatosmunkákon, éspedig
a lépcsőházi lámpákon és a korlátokon ez különösen szembeötlő. Az
épület 1913-ban készült el.
 A
városrendezési okokból később lebontott Kőbánya központ épületéből
az Edison-arcképes üvegfestményt a József-központ tanácstermének
ablakába építették be.
A József Távbeszélő központ volt Magyarországon az első olyan
vasbeton szerkezetű épület, amely állami megrendelésre készült. Ray
Rezső tervei alapján 1910-ben kezdték el építeni. Az Ő nevéhez
fűződik a budafoki Törley-mauzóleum, a Törley-kastély és -gyár,
valamint a margitszigeti víztorony is.
Ray Rezső építészete leginkább a vasbeton szerkezetek alkalmazásában
tűnt ki. Együtt dolgozott Zielinszki Szilárddal, aki Magyarország
első műszaki doktora volt, s aki a vasbeton alkalmazásában európai
szinten is az úttörők közé tartozott.
Ray és Zielinszki rendszeres együttműködése így valóságos
technológiai reformot jelentett, s kimagasló jelentőséggel bír a
modern magyar építészet történetében. Ray ugyanis megpróbálta a
vasbeton nyújtotta térformálási lehetőségeket művészeti eszközként
használni.
 A József Telefonközpont egyszerre volt a modernitás és a tradíció
palotája. Palota abban az értelemben, hogy van kastélyszárnya
(irodák), tornya és várrésze. Utóbbi oldalhomlokzata majdhogynem
szimmetrikus, saroktornyos, közép-rizalitos, tizenegy tengelyű
faszád. A Horváth Mihály térre néző homlokzat egyszerre modern,
romantikus és barokk.
A központi csarnok oromfala szinte az épület
arca: ovális kis ablakok a szemei, háromosztású egyetlen nagy-ablaka
a ház szája. A várkastélyforma a budapesti szecesszió sikere; a
főváros középületei között ugyanis alig épült valami ebben a
stílusban.
Az épületet 1919-ben a vörösök, 1956-ban a Ludovika növendékei
használták erődítménynek. 1947-48-ban Szendrői Jenő tervei alapján
újjáépítették, de 1962-ben romos állapotáról cikkezik a Józsefváros
nevű újság. 1999-ben a T-Com fejlesztéseinek köszönhetően az
épületben lekapcsolták a budapesten még utolsóként működő 7A2 típusú
rotary központot.
Az épület jelenleg eladó... |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Balázs Ernő
Építés
éve: 1904
Stílusa:
reneszánsz
Funkciója:
középület
|
HIRDETÉS
|
