|
1870 körül sokak sürgetésére felmerült egy önálló technikai múzeum
alapítása. Sok tárgyalás után Trefort Ágoston kultuszminiszter
magáévá tette az ügyet és 1883-ban ideiglenes helyiségben létrehozta
a „Technológiai Iparmúzeumot”.
| |
Fényképalbum |
|
1884. június 28-án megszületett az a döntés, hogy a
Közép-ipariskolát és a Technológiai Múzeumot egy erre a célra
emelendő épületbe helyezik el, ezt megelőzően pedig a két intézmény
szakmai, szellemi vezetését is egy kézben egyesítik. Az erről szóló
a rendelkezés 1884. július 1-én lépett életbe.
A közös épület elhelyezésének céljára megvásárolták a körút és a
Népszínház utca sarkán lévő telket. 1887-ben sikerült összegyűjteni
az építkezéshez szükséges pénzt: február 21-én az Országgyűlés
megszavazta az épület felépítéséhez szükséges 350.000 forintot.
Trefort a tervek elkészítésével Hauszmann Alajost bízta meg, aki
neoreneszánsz stílusban tervezte meg az épületet.
A tavasz beálltával megkezdődtek a munkálatok: a kivitelezést
Monaszterly Szilárd építész felügyelte mellett Fekete Elek
építőmester végezte. 1889. április 28-án került sor a zárókő
ünnepélyes elhelyezésére, majd ezután a lépcsőházban felavatták
Trefort Ágoston mellszobrát, amelyet Stróbl Alajos készített.
1900-1902 között az épületet kibővítették, az átalakítás során az
olvasóterem 20 férőhellyel 70 személyesre bővült. 1907. április
30-án az Ipartechnológia Múzeum megszűnt, ezért könyvtára miatt
innentől kezdve Technológiai Könyvtár néven működött tovább.
A könyvtár évi gyarapodása 1910-11-ben megközelítette a kétezer
kötetet. A látogatottság is emelkedett. A könyvtár gyűjtőköre
is kibővült. A könyvtár anyagának elhelyezésére már nem volt
elegendő a két raktárterem, így egy elrekesztett folyosón helyezték
el a könyveket. Az első világháború idején már mind a múzeum, mind
az iskola kinőtte az épületet.
A budafoki intézet könyvtárát beolvasztották a Technológiai
Iparmúzeum könyvtárába. A könyvtárat a József körútra néző I.
emeleti kiállítási terembe költöztették fel, ami előnyösebb
elhelyezést jelentett. Az épületet a II. emelet ráépítésével
bővítették. A könyvtár az átépítési munkák ideje alatt, 1920-23
között zárva volt.
A könyvtárnak súlyos gondja volt a raktározás. A könyvtár az első
emeletre költözése után áttért a numerus currens elhelyezési rendre,
ami nagyfokú helymegtakarítással járt. 1927-ben hosszas előkészítő
munkálatok után végre új állványzatot szerezhettek be a raktárba.
1935-ben az intézet kiállítási terméből kialakították a könyvtár
második olvasótermét, majd szeptember 1-től már 100 személyes
folyóirat olvasóban kutathattak a látogatók. A könyvtár teljes
olvasói férőhely kapacitása egy éven belül megkétszereződött.
1938 júliusától a harmadik emelet építkezései miatt a könyvtár
olvasószobái korlátozva működtek. A közönség kényelmét szolgálta,
hogy ruhatár is létesült. Három új adminisztrációs helyiséget is
kapott a könyvtár, ezekbe tervezték a dokumentációs központ
elhelyezését is. 1942-43-ban a könyvtár új könyvraktárral bővült. A
könyvtár még így is szűkösen fért el.
1944 novemberében bezárták a könyvtár olvasótermét a bombázások és a
belövések okozta ablaküveg törések miatt. Az intézet felszerelésének
és a könyvtár anyagának egy részét faládákba zárva átköltöztették
Budára, ahol egy Vár mellett fekvő ház (az Attila utcai ún. Bethlen
udvar) pincéjében helyezték el.
A főváros ostroma alatt a Technológiai Könyvtár felső emeleteinek a
födémszerkezete részben beszakadt, így törmelék lepte el a termeket.
Szerencsére a könyvtár raktárai, valamint az adminisztratív
helyiségek nem sérültek meg.
A romeltakarítás eredményeképpen 4 hónappal a harcok elcsendesedése
után, 1945. június 18-án újra megnyitotta kapuit a könyvtár. Az
utcai nagy olvasótermet az 1940-es évek végén az intézmény
díszteremként használta, melyben estélyeket, ünnepségeket rendeztek.
A könyvtár könyvolvasóját az udvari toldalékszárny termébe helyezték
át.
A József körút 6. szám alatti Technológiai Iparmúzeum épületének
téglából és terrakottából kialakított homlokzata, a földszinti
nyitott árkádjával és finom díszítésével a felső-olaszországi
reneszánsz palotahomlokzatokra emlékeztet. A homlokzat közepén volt
a főbejárat, széles szabad lépcsőivel, a bejáró elé épített árkádos
nyílt csarnokkal, amelyet az utca felől díszes vasrács zárt el. Az
épület magas alagsorral épített, két emelet magasságú (az első
emeletet magasföldszintnek hívták, és a tulajdonképpeni második
emelet volt az első emelet). Az első emelet homlokzati része
nagyméretű ablakaival tűnt ki, a második emelet kisebb ablakaival
frízszerűen illeszkedett a főemelet fölé, legfelül pedig díszes
fapárkány koronázta a homlokzatot, melyet jobb felől egy szegment
formájú homlokzatrész választott el a Népszínház utcai iskolaépület
homlokzatától.
A bejáraton keresztül a látogató az előcsarnokba jutott. Onnan
monumentálisan kiképzett, háromtagú falépcső nyílt, amelynek középső
tagja az első emeletre, két oldaltagja pedig a magasföldszintre
vezetett. Az olvasóterem és a könyvtár az épület földszintjén kapott
helyet. |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Hauszmann Alajos
Építés
éve: 1888-1889
Stílusa:
neoreneszánsz
Funkciója:
múzeum
|
 |
Blaha Lujza tér |
|
|
M2 |
 |
Blaha Lujza tér |
| |
  |
 |
Blaha Lujza tér |
|
|
    |
|
|
|
Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
|
