Uránia Nemzeti Filmszínház

A négyemeletes mór stílusú bérház és a hozzá kapcsolódó hangverseny- és táncterem terveit a hamburgi születésű Schmahl Henrik készítette. Schmahl egyik kései fő műve a Párizsi udvar néven ismert Belvárosi Takarékpénztár, ahol kedvenc mór stílusjegyei már szecessziós hangszerelést kaptak. Ezeknek az épületeknek korábbi tervváltozatain nyomon követhető az építész stílusfordulata: a velencei és mór elemek megjelenése és térhódítása.

Fényképalbum

A frissen alakult Uránia Magyar Tudományos Színházegylet 1898-ban kért engedélyt a színházzá alakításhoz a háztulajdonos Rimanóczy és Szabó János építőmester aláírásával. A színpad járószintjét 90 cm-rel lesüllyesztették, az első emeletét elbontották, így több mint 11 méter magas, zsinórpadlással is rendelkező színpadteret állítva elő. Az átalakított, 528 férőhelyes kultúrintézmény 1899. november 4-én nyitotta meg kapuit Cholnoky Jenő előadásával.

Noha már 1901-től folyamatosan filmeket is vetítettek, csak 1917-ben alakították át a helyiségeket a mozilátogatók fogadására. Elsősorban a folyamatos játszás miatt szükséges várótermeket és az ezekhez kapcsolódó szórakozó helyiségeket kellett létrehozni. Az épület eredeti jellegéhez illő díszes bejárat és a kirakatszekrények tervét Fehérkúti Bálint építész készítette.

Fénykép: Varga Máté

1929 augusztusában Jánszky Béla és Szivessy Tibor a mozgóképszínház jelentős átalakítására vonatkozó terveket nyújtott be a tanácshoz. Az Uránia az átalakítással, megtartva egzotikus, mór jellegű architektúráját, Budapest egyedülálló "donmodern" filmszínháza lett.

Azonban a nézőtérnek a 650 férőhelyre történő bővítése - minden empátiája és eredménye ellenére - az eredeti térszerkezetet sértő férőhely szaporítás eredménye. A földszinti foyer átalakult, az emeleti megsemmisült. A világháborúban az épület nem sérült meg komolyan, 1945 februárjában már működött a mozi.
Az ezredfordulóra kialakult állapotban a pinceszint alapos felújítás nélkül biztonságosan nem volt üzemeltethető. A második emelet feletti korábbi átalakítások és az udvari toldalékok pedig az építészeti értékek iránti teljes érzéketlenségről vallottak.

A belső terek megújításánál az eredeti állapot visszaállítását tekintették mértékadónak (burkolatok, gipszmunka, díszítőfestés, nyílászárók, lambériák, csillárok, lámpák), amit modern anyagokkal, de a réginek megfelelő esztétikával értek el. A tűzvédelmi követelmények miatt a nézőtér alatti fa ácsolatot tűzálló szerkezeti megoldással váltották ki. A harmincas évek nézőtérbővítményét megszüntették. A vasbeton tribün elbontásával a földszinti és emeleti foyert is visszahelyezték eredeti állapotába.

A többcélú használhatóság érdekében mobil vetítőfelület készült. Így színjátszás, fesztiválok vagy alkalmi rendezvények esetén jól használható a színpad. Az előcsarnok feletti galérián kávéház épült, amely önállóan üzemeltethető tér (pódiumkávéház). Betölti a büfé szerepkörét is, de rendezvények alkalmával a fogadások kiszolgálását biztosítja.

Az applikált reklámfelületeket az épület homlokzatáról leválasztva Mányi István és csapata az épület városi előterét is megalkotta. A homlokzatrekonstrukció a részletes falkutatás eredményén alapuló, teljes körű műemléki megújítás volt, az előzetes műemlékvédelmi hatósági jóváhagyás szerint.

Forrás: Épülettár.hu
Képek: Varga Máté