|
Az Óbudai hajógyár felépítése után, az 1830-as évek vége felé
Széchenyi kezdeményezésére és anyagi támogatásával épült fel az első
nagy gőzmalom, a József Hengermalom a Lipótvárosban, a Valero
Selyemgyár mellett. 1841-ben kezdte meg működését.
| |
Fényképalbum |
|
A XIX. század közepén Ausztriában kedvezően lehetett lisztet és más
agrárterméket értékesíteni, ezért a pesti terménykereskedők jelentős
tőkét fektettek be malmok építésébe. 1860 és 1870 között tizenhárom
nagy gőzmalmot alapítottak, a legjelentősebbek a már említett József
Hengermalom mellett a Gizella, a Concordia, az Erzsébet és a Lujza
gőzmalmok voltak.
 A fővárosi malmokban harminc gőzgép működött, összesen háromezer
munkásnak nyújtottak megélhetési lehetőséget. A Ganz-Mechwart-féle
kéregöntésű henger-szék alkalmazásával kiváló minőségű nullás lisztet
lehetett előállítani, a korábbi hengerszékek hengerei ugyanis
gyorsan koptak, és szennyezték a lisztet.
A századfordulón
előállított őrölt gabona mennyisége meghaladta a hétmillió mázsát.
Ezzel a termelőképességgel Európában első, világviszonylatban az
amerikai Minneapolis mögött a második helyen álltunk. Az első
világháborútól napjainkig fokozatos visszaesés következett. Az
1866-ban alapított Concordia gőzmalom működését 1929-ben
leállították. Üres helyiségeiben kapott otthont a magyar malomipar
fejlődéstörténetét bemutató Malomipari Múzeum.
Malomipari Múzeum (Concordia Malom)
A Malomipari Múzeum Budapest egyik jelentős ipar- és
technikatörténeti szakmúzeuma a Ferencvárosban, a IX. Soroksári út
24. szám alatt. Fenntartója a Concordia Közraktár Kereskedelmi Zrt.
A gyűjtemény régebben felszámolt malmok berendezéseiből, tárgyi
emlékeiből állt össze. 1978-ban állandó, de zártkörű ipartörténeti
kiállításként nyílt meg, 1984-ben hivatalosan szakmúzeummá
nyilvánították és megnyitották a nagyközönség számára. Azóta
Malomipari Múzeum néven fogadja látogatóit.
Az ötemeletes épület az egykori Concordia Gőzmalom Rt céljaira épült
1866-ban. A ferencvárosi Duna-parton ez volt az első nagyobb
ipartelep és az első nagy gőzmalom, melyet csakhamar több másik
követett, köztük a szomszédos Pesti Molnárok és Pékek Gőzmalma és
kb. egy évtizeddel később a Gizella Malom. Végül egy egész
malomnegyed alakult ki, és az itteni malmoknak meghatározó szerepük
volt az iparág gyors fellendülésében.
A védett ipari emlékké nyilvánított, hosszan elnyúló épület keleti,
(Vaskapu utca felőli) részében működött egykor a gőzmalom, mellette
állt a gépház a kiszolgáló berendezésekkel. A meghosszabbított,
Soroksári út felőli épületrész néhány évvel később készült és raktár
céljára szolgált. Ennek négy emeletén rendezték be a Malomipari
Múzeum kiállítását.
A gyűjtemény rövid áttekintést nyújt a malmok fejlődéséről az ősi
kézimalomtól kezdve a hagyományos vízi-, hajó-, száraz- és
szélmalmon keresztül a hazai gyáripari jellegű nagymalmokig és a
malomgép-gyártás virágkoráig.
A Gizella-malom 2009-ben felújított épülete (kép: Varga Máté)
Az első szinten az egyszerűbb, sok évszázados technikákat tablókon,
maketteken, különböző méretű és funkciójú őrlőköveken mutatják be.
Ennek a szintnek legnagyobb méretű tárgyi emléke a víz- és szélmalom
egyik alapvető részegysége, egy eredeti ún. kőpad, oldalán díszes
faragással.
A kiállítás leglátványosabb része a második szinten berendezett
eredeti gépgyűjtemény. Legrégibb darabja, egy Ganz-gyártmányú
hengerszék 1876-ból való.
Hazánkban a malmi gyáripart a Széchenyi István által kezdeményezett
Pesti Hengermalom Társaság gőzmalma hívta életre, mely 1841-ben
kezdte meg a termelést. Ebben a gőzgéppel üzemelő malomban működtek
az ország első, még külföldön gyártott hengerszékei, melyek a
hagyományos eljárásoknál nemcsak több, hanem jóval magasabb minőségű
és többféle liszt előállítását tették lehetővé. A 19. század 60-as
éveitől robbanásszerűen kialakult malmi nagyipar valóságos
„húzóágazattá” vált a gyáripar számára.
A kiállítás több hazai gyártású berendezés mellett bemutatja a
feltalálókat és legfontosabb találmányaikat is. A Ganz-gyár műszaki
igazgatója, Mechwart András kéregöntésű acélhengerekkel ellátott
hengerszéke forradalmasította a gabonaőrlést és a gyár egyik
legkeresettebb, sorozatban gyártott terméke lett.
Látható a kiállításon az Első Budapesti Gőzmalmi Rt. igazgatója,
Haggenmacher Károly síkszitájának egyik korai darabja is, mely az
osztályozás műveletében hozott alapvető változást. Budapesten
szabadalmaztatott találmányából szintén világszerte alkalmazott
berendezés született.
Az erős piaci verseny a malomiparban is a minőségi követelményeket,
az új technológiai megoldásokat helyezte előtérbe. A múzeum felső
szintje a 20. század első évtizedeinek néhány újítását mutatja be
részben makettek, részben eredeti tárgyi emlékek, köztük egy
hektoliter-súlymérő műszer segítségével. Itt ismerkedhetünk meg
Hankóczy Jenő gabona- és liszttudós tevékenységével és legfontosabb
találmányával, a búzaliszt minőségét meghatározó farinográffal. A
kiállításon ennek egyik eredeti példánya látható, a műszert jelenleg
is gyártja és fejleszti egy német cég. |
HIRDETÉS
HIRDETÉS
|
