|
A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola két iskola egyesítéséből
származik. Őse az 1778-ban meginduló Budai Rajziskola és a tíz évvel
később meginduló pesti.
| |
Fényképalbum |
|
A Budai Rajziskolát Mária Terézia 1777-es rendelete, a Ratio
Educationis nyomán alapították. Feladata elsősorban az
iparostanoncok és tanítójelöltek rajzi képzése volt. 1778. április
2-i keltezéssel , az Udvari Kancellária kiadja a Schola Graphidis
Budensis alapítólevelét.
A beiratkozott tanulók száma, Buda és Pest népességéhez viszonyítva
igen nagy volt. 1778-ban 25-ös létszámmal kezdtek Budán, de 1795-ben
már 152 volt a növendékek száma, s 1820 körül csak az iparos tanulók
száma meghaladta a 200-at. A pesti iskola indulási létszámát nem
ismerjük, de annyit tudunk, hogy 1848 után rohamosan emelkedett, s
1867-ben 1700-nál is több volt. A két rajziskola kezdettől fogva a
művészeti képzést is feladatának tekintette. 1846-ig, a
Marastoni-féle Festőakadémia létrejöttéig néhány alig ismert
magániskolától eltekintve, a művészképzés terén az első lépések
irányításában, a technikai eljárások oktatásában úttörő szerepet
játszottak.
1850-től már nemcsak rajzot, hanem heti két órában általános
elméleti tárgyakat is kezdtek tanítani az ipari tanoncok számára. Az
1885-ben Pestre telepített volt Schola Graphidis Budensis-t Buda és
Pest egyesítése után 1886-ban a Pesti Rajzoló Oskolával, illetve
Felsőiparrajziskolával egybeolvasztották, Székesfővárosi
Iparrajziskola néven.
Az 1880-as évek végén az iskola Czukor utcai épülete már szűknek
bizonyult, ezért a Vigadó épületében is működött néhány szakosztály.
A folyton terebélyesedő iskola új épületet kívánt. A sajátos
igényeknek megfelelően - Kauser József tervei szerint - megépített
Oroszlán utcai (a mai Török Pál utcai) új épületbe 1893-ban
költözött be az iskola.
1913-ban kezdték felszerelni a fotószakosztályt, és 1914-ben indult
meg az oktatás Pécsi József vezetésével. A 30-as évektől kezdve a
rajzoktatás, a szakrajz és a szabadkézi rajz mellett kiegészül az
élő modell utáni rajzolással ; megkezdődik a népművészet-néprajz
tanítása.
1946-tól az iskola Szépmíves Líceummá szerveződött át. Az oktatás
célja nem csupán gyakorló kézműiparosok továbbképzése, hanem új,
művészi igényű iparos-nemzedék nevelése. Megkezdődött a rendszeres
közismereti oktatás; a tanterv a magyar, a számtan, a földrajz stb.
tanítása mellett kiterjedt a számvitel, iparjog-védelem stb. jellegű
ismeretekre is. Ebben az időben agyagműves, bútorműves, női divat,
fényképész, grafikai, könyvkötő, bőrdíszműves és textilműves
szakosztályok működtek. A tanulók líceumi érettségit és
szakképzettségükről tanúskodó végbizonyítványt kaptak, melynek
alapján segédvizsgát tehettek.
A művészeti főiskolák 1949-ben történt reformja szükségessé tette,
hogy az iskola is szervesen illeszkedjék a művészeti oktatás új
vonalába. Így jött létre 1950-ben az Állami Művészeti Gimnázium,
majd 1951-től a Képző- és Iparművészeti Gimnázium.
1967-től újabb reform lépett életbe. Képző- és Iparművészeti
Szakközépiskolává alakult át az iskola. E reform lényege, hogy
valamennyi tanuló egyszerre kap teljes értékű érettségit, mely
alapján bármely felsőoktatási intézményben továbbtanulhat, elmélyült
rajzi alapképzést, ami előfeltétele a művészeti főiskolákra való
sikeres jelentkezésnek, és szakmai színvonalú képesítést egy-egy
művészeti szakmában, ami az önállósodást jelentheti.
1973-tól, továbbra is Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola néven,
a Magyar Képzőművészeti Főiskola gyakorlóiskolája lettünk.
|
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Kauser József
Építés
éve: 1893
Stílusa:
eklektikus
Funkciója:
iskola
|
 |
Kálvin tér |
|
|
M3 |
 |
Kálvin tér |
| |
  |
 |
Kálvin tér |
|
|
   |
| |
Török Pál utca |
| |
  |
|
|
|
HIRDETÉS
|
