Nemzeti Színház

A Nemzeti Színház kivitelezése, Siklós Mária építész tervei alapján 2000. szeptember 14-én kezdődött, és rekord gyorsaságú kivitelezés eredményeként, alig 15 hónap alatt készült el.

Fényképalbum

2002. január 2.-tól megkezdődhettek a március 15-i színházavató előadás próbái, a művészek birtokukba vehették az épületet. A színház funkcionálisan három részre tagozódik. Az épület központi része a közel kör alaprajzú nézőteret és stúdiószínpadot magába foglaló épületrész. Ezt veszik körbe a közönségforgalom helyiségei, valamint a nagyszínpadot "U" alakban szegélyező üzemi szárny. A színházat parkosított terek ölelik körül, melyek sajátos mikroklímájukkal az épület szerves tartozékai. Az épület területe szabadtéri színpaddal együtt 20.844 négyzetméter. Az előcsarnokba belépő néző teljes magasságában érzékelheti a közönségforgalmi rész térszerveződését.

A nagyszínház 619 férőhelyes, a nézőtér bejáratai az I. II. és III. emeleti szintek körfolyosóiról nyílnak. A nézőtér lényegében kétszintes, a lépcsősen emelkedő "földszinti" nézőtér kétszekciós kialakítású. A második emeleti bejáratok három páholyt fognak közre a nézőtér hátfala mögött - középen a díszpáhollyal.

A harmadik emelet a karzat szintje, ahol a bejáratok között a technikai szobák kaptak helyet. A nézőtér mennyezetét, egy ovális kupola zárja. A nézőtér alapvetően a hagyományos keretes színpados tér jól működő tradícióit őrzi, de kiegészül és összeépül a kor elvárásai szerinti kialakításokkal.

A főszínpad 24x17,90 m alaprajzi méretű és 28 m (külső) magasságú. A színpadnyílás - merev keretes - 12 méteres szélességi és 6 - 7,87 m magassági mérettel. A színpad a nézőtér irányába 3,60 m legnagyobb kinyúlású íves előszínpaddal egészül ki. A főszínpadhoz 15x15 méteres hátsószínpad és a rendezői baloldalon 18x15 méteres oldalszínpad kapcsolódik 7 m tiszta belmagassággal.

A nézőtér feletti terület a színház archív jelmezeinek tárolására ad lehetőséget. A stúdiószínház a földszinti előcsarnok és a nézőtér alatti szintre került, mely a korszerűség követelményének megfelelően tetszőlegesen variálható: terének közepén egy 12x12 méteres, elemekből álló padlóba süllyeszthető mozgatható pódiumos plató alakítható ki.

A nézők számára kb. százötven, áthelyezhető férőhelyet terveztek. A színház Duna felöli oldalán helyezkedik el az úgynevezett szabadtéri színpad, melynek nézőtere a színházat körbevevő park szabadtéri - fedett - lépcsőről közelíthető meg. A színdarabok előkészítését a színpadon kívül három próbaterem is szolgálja, a második, a negyedik és az ötödik emeleten. Ezen kívül a negyedik emelten található a hangstúdió, amely hangfelvételek készítésére is alkalmas. Az épület üzemi szárnyában található - többek között - könyvtár és az archívum, és itt került kialakításra az "L" alakú teraszos, panorámás színészklub.

Fotóalbumunkban két fotóművész, Csillag Pál és Hajdú József képeit láthatják, a Nemzeti Színház épületéről, belső tereiről, a nézőtérről, színpadról.

A kert
A kert és a szoborpark, a színház külső környezetének megálmodója Török Péter kerttervező művész. A kert és annak szerves részét alkotó szoborpark, a Nemzeti Színház külső térben megfogalmazott folytatása. A színház tehát nem ér véget az épület falainál, a színháztörténet, a kertművészet-történet és az egyetemes építészettörténet segítségével olyan színházi idézetek jelennek meg a különböző díszletelemeken keresztül a kert meghatározott pontjain - akár egy domb belsejébe rejtve - melyek szoros kapcsolatban vannak a teátrumok világával.

Az épület oldalhomlokzatain megjelenő szobrok Schrammel Imre tervei alapján készültek. A főbejárati homlokzaton a kilenc múzsa szobra Párkányi Raab Péter szobrászművész alkotása, míg a tizennégy relief Marton László munkája. A reliefek Makláry Zoltánt, Őze Lajost, Somogyi Erzsit, Rajz Jánost, Kálmán Györgyöt, Bihari Józsefet, Pártos Erzsit, Pécsi Sándort, Gábor Miklóst, Páger Antalt, Sulyok Máriát, Bulla Elmát, Feleki Kamillt, és Dajka Margitot ábrázolják.

A színház főbejárata előtti tér, hajóorr-szerűen nyúlik egy - a Duna kiterjesztéseként értelmezhető - mesterségesen kialakított vízfelületbe. A főbejáratot hajóhídon lehet megközelíteni, mely a tradicionális nagyszínházaknál megszokott kétkarú rámpás felhajtó megfelelője.

A park kapuszobrát Melocco Miklós szobrászművész tervezte, melyen Tolnay Klári és Latinovits Zoltán alakja fogadja a közönséget.

Egy-egy legendás szerepükben megörökített, egész alakos szobrot kapott Gobbi Hilda, Kiss Manyi, Ruttkai Éva, Latabár Kálmán, Tímár József, Major Tamás, Sinkovits Imre, Lukács Margit, Básti Lajos és Soós Imre. Az alkotások Bencsik István, Marton László, Kligl Sándor és Párkányi Raab Péter szobrászművészek munkái.

A Blaha Lujza téri régi Nemzeti Színház főhomlokzatának sziluettje a hajóorr előtti vízfelületbe fektetve látható. A Duna-parti oldalra Vörös-kősivatagot idéző színes mészkő burkolat és spirituális építmények kerülnek.

A Duna-part parktér építményei közül az egyik egy labirintus - emberléptékű nyírt sövényből. A másik egy zikkurat, amely Bábel tornya vagy a maja nap-piramisok távoli idézeteként fogható fel. Az építmény spirálalakban kanyarodó útjának végén, a piramis tetején királyi trónpárhoz érkezik a látogató. Az épület belsejének hét terme a Kékszakállú herceg várát idézheti fel. Az építményből a reneszánsz szellemben komponált kis viridárium kertbe jut ki a látogató. A labirintust és a zikkurátot finoman tagolt platán alleé fedi át, lugasként ható összenyírt árnyas lombtömegével ölelve körül az építményeket. A tervezők elképzelése szerint, ez a különös tér városi közpark funkciót is betölt.

Belsőépítészet
A színházban a kék, az óarany és a sötétbronz a domináns színek. A tervezők - ahol lehet - természetes anyagokat használtak: mészkő, gránit, fa, gyapjú és üveg megoldással találkozhatunk, még a közönségforgalmi mellékhelyiségek mosdói is fából készültek. Minden beépített anyag időtálló és különleges minőségű. A szőnyeg és a páholyok drapériái egyedi tervezésűek.

A nézőtéri falfestés "stucco venetiano" technikával készült, melyen - még nedves állapotában - különleges akusztikai besugárzást alkalmaztak, amely a terem hangzását hivatott optimalizálni. A színház speciális akusztikai hangolását Arkagyíj Popov végezte.

Egyedileg tervezettek a nézőtéri székek, a Swarovski kristályból készült csillár és a nézőtéri falikarok is. Az iparművészeti lámpatestek, beépített berendezések, ajtók, ajtófogók, magyar iparművészek és belsőépítészeti kivitelezők munkái, csakúgy mint pl. a panorámaliftek padlóintarziája.

A stúdiószínház előcsarnokában magyar iparművész közreműködésével lerakott, egyedi tervezésű üveg padlómozaik készült. Csarnokának falait, üveg- és aranymozaik berakás díszíti.

Fotóalbumunkban két fotóművész, Csillag Pál és Hajdú József képeit láthatják.

Történeti áttekintés
A Nemzeti Színházat először gróf Széchenyi István álmodta meg a Duna partjára. Pompázatos épületet tervezett, és az intézményt részvénytársaságként szerette volna üzemeltetni. A gróf 1832-es, A magyar játékszínről című röpiratában indítványozta a nagyszabású színház felépítését.

A magyar országgyűlés 1836. évi 41. számú törvénycikkében elrendelte egy nemzeti díszes játékszín megvalósítását, mely Pest városában kijelölt telken a magyar Játékszínben, 1837. augusztus 22.-től 1840-ig Pesti Magyar Színház, majd 1840-től Nemzeti Színház néven működött. Az épületet, amely a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán állt, 1913-ban lebontották.

A társulat számára a Blaha Lujza téren álló Népszínház épületét bérelték ki. Az épület lebontásáról 1963-ban a metró építésére hivatkozva döntöttek. A színház 1964-ig itt működött, majd 1965. április 23-án az épületet felrobbantották.

1964-ben a teátrum társulata átköltözött a mai Thália Színház épületébe, a Nagymező utcába. Két évvel később pedig a volt Magyar Színház épületébe, a Hevesi Sándor térre, egy hosszúra nyúlt átmeneti időre. A teátrum 2000. szeptember elsejéig, a Duna parti építkezés megkezdéséig viselte a Nemzeti Színház nevet.

Az új Nemzeti Színház, a Duna partján, 2002. március 15-én nyitotta meg kapuit. Elkészültére nemzeti jelképpé, szimbólummá vált.

Alapító okiratában rögzítette: "a hagyományok folytatása során törekedni kíván arra, hogy a felépült új Nemzeti Színházban, az intézmény jelentőségéhez méltó módon becsülje meg a magyar és egyetemes drámairodalom, a színházművészet tolmácsolóit."