|
A budapesti Közvágóhíd építése és üzembe helyezése a XIX. század
második felének legrangosabb eseménye volt. Kamermayer Károly
polgármester kezdeményezésére a főváros korának egyik legnagyobb
vállalkozásába fogott.
| |
Fényképalbum |
|
1865-ben a Pest városi tanács több száz magánvágóhíd és mészárszék
működését szüntette be: ennek elsősorban közegészségügyi oka volt,
hiszen a megnövekedett város belterületén az állatok terelése,
tartása, a fel nem használható belső részek tárolása lassan
tűrhetetlen állapotokat idézett elő, járványokat és betegségeket
terjesztett. A közgyűlés 1868-ban elhatározta, hogy a közvágóhidat
saját kezelésében fogja megépíteni a Soroksári úti szántóföldeken.
Az élelmiszeripari telep dél-pesti koncentrálódásának az is oka
volt, hogy az Alföldről szállított termények itt könnyen elérhették
a várost. A vágóhíd tervezésére tervpályázatot írtak ki, a győztes
Julius Hennicke porosz építész lett.
A Közvágóhíd és környezete egy 1890-es térképrészleten
Az egykori Bikarét (illetve marhalegelők) északi részét építették be
a vágóhíd részére
A vágóhíd tizennégy hektáros területen helyezkedik el. Monumentális,
úgynevezett birodalmi stílusban épült, félkörben záródó nagy
falnyílásokkal és szimmetrikus épületegyüttes tengelyében
elhelyezett, magasan kiemelkedő víztoronnyal, amely vártoronyszerű,
vaskos tömegével és a tetőzete alatt körbefutó törpegalériájával
nemcsak a leghangsúlyosabb, de építészetileg is a leghatásosabb
eleme a vágóhíd eklektikus épületeinek.
 A vágóépületek praktikusan felszereltek. Egy vágóépületben harminc
vágókamra, két bélmosoda, hűtőhelyiségek és a hússzállító kocsik
megrakodására alkalmas fedett udvar volt. A próbavágóhídon, a telep
közepén, a csoportos szállítmányokból egy-egy állatot kiemelve
ellenőrizték, hogy a marhák teljesen egészségesek-e.
A vágóhídon egyébként szigorú egészségügyi intézkedéseket vezettek
be, a felügyeletnek ki kellett terjednie a vágásra felhajtott marha
előzetes vizsgálatára, a vágás körüli eljárásra, a vágókamrák, aklok
és az összes helyiség tisztán tartására. A levágott és kizsigerelt
marha húsát ismételten meg kellett vizsgálni.
A vágóhíd hatszáz marha befogadására volt alkalmas, de a szomszédos
marhavásártéren ötezer szarvasmarha és tízezer aprómarha is elfért.
Az épületet 1872. július 27.-én avatták fel nagy díszünnepség
keretében. Egy huszonöt mázsás magyar bikát vágtak le, és
legfinomabb részeit barátságos villareggelin fogyasztották el. Az
első ívben százötvenezer állatot vágtak itt le, a húsfogyasztási adó
pedig bő jövedelemforrás volt a székesfőváros számára.
1897-ben megváltoztatták a szimmetrikus elrendezést., a déli
épületet kéthajós, vasszerkezetű csarnokká alakították, és
szállítóberendezését is modernizálták. A mai Közvágóhíd csak részben
emlékeztet a régi, nagy hírű, látványos vágóhídra.
Környezete elhanyagolt, sok helyen csúnya átépítések láthatók. Az
oldalhomlokzaton tarka hirdetmények olvashatók arról, mi mindent
lehet az egykori vágóhíd épületében vásárolni. A lerobbant, szomorú
épület kitartóan őrzi a szarvasmarhát lefékező fiúk szoborcsoportja.
Begas Reinhold berlini szobrász eredetileg kőből készítette őket,
azonban megrongálódtak, ezért Sződy Szilárd javításai után 1937-ben
bronzba öntötték a két szobrot.
 |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Julius Hennicke
Építés
éve: 1870
Stílusa:
birodalmi
Funkciója:
vágóhíd
|
HIRDETÉS
|
