Kőbányai Sörgyár

A XIX. század közepéig Magyarországon a sörfőzést céhrendszer keretében végezték - igen sok sörfőző céh működött Pesten, Budán és a vidéki városokban is. A század második felére a céhrendszer túlhaladottá vált, és gátja lett az ipar fejlődésének.

Fényképalbum

A sörfőzésben az 1843. Évi Pesti Serrendtartás indította el a szabad versenyre alapozott ipari gyakorlatot. Kimondta, hogy "...minden pesti polgár servám lefizetése ellenében szabadon főzhet sert". Ez a serrendtartás még képesítéshez sem kötötte a serfőzést, szabad versenyt hirdetett.

Így aztán 1844-ben, amikor Schmidt Péter kérelemmel fordult Pest városához, hogy serfőzdét létesíthessen, mindjárt meg is kapta az engedélyt. Serfőzőháza 1867-ig üzemelt az Üllői út 31 sz. alatt. Raktározásra Kőbánya mélyművelésű kőfejtőhelyét, kiegyenlített hőmérsékletű pincejáratait használta. Kőbányán ugyanis az évszázadok folyamán építkezésekhez felhasznált mészkősziklák kifejtése után olyan pincék keletkeztek, amelyek hatalmas, helyenként 8-10 m magas boltozatokkal kiképzett és folyosókkal összekötött föld alatti termekből álltak. Ennek eredménye lett a több mint 30 km hosszú pincerendszer, amelynek hőmérséklete télen-nyáron állandó, mely a sör érleléséhez és tárolásához igen jó, természetes körülményeket biztosított.

A serfőzéshez nagy mennyiségű és jó minőségű ivóvízre van szükség, ezért a serfőzdéket a század közepéig mindenütt víz mellé telepítették. 1840-ben azonban elkészült az első szívópumpás kutat, és ettől kezdve a sörfőzdéknek már nem kellett ragaszkodnia a folyóvizekhez. E két lehetőséget igyekeztek hasznosítani a vállalkozó szellemű serfőzők és tőkések, akik 1850-ben megalapították a Kőbányai Serfőző Társaságot, és felépítették Kőbányán serfőzőházukat, amely 1855-ben Kőbányai Serház Társaság néven kezdte meg működését. Ugyanebben az időben Kőbányán a Jászberényi úton is működött egy már nagyüzemi jellegű serfőzőház Barber és Klusemann Serfőzőház néven. Gőzgépekkel rendelkezett, és így már gyárüzemnek számított.

1796 volt a Dreher família és a sörkészítés összefonódó történetének első fontos évszáma: Franz Anton Dreher, aki ugyan már addig is serfőzdéket üzemeltetett Ausztriában, ekkor szerezte meg az 1632-ben alapított Klein-Schwechati Városi Serházat. Magyarországon először 1862-ben találkozunk a családdal, ekkor vásárolja meg ugyanis Anton Dreher, a bécsi Schwechati Városi Serház serfőzőmesterének a fia a Kőbányai Serház Társaság üzemét, a budapest-kőbányai sörgyárat.

Anton Dreher, a sváb származású osztrák "sörkirály", 1836-ban vette át apjától a vállalat irányítását. Az ifjú Anton a serfőzést Simmeringben tanulta ki, de később Gabriel Sedlmayer híres müncheni tanműhelyében is tanult. A nevéhez köthető az alsóerjesztéses technológia meghonosítása, valamint a híres bécsi sörtípusnak, a Viennának a megteremtése.

Mivel rendkívül jól képzett szakember volt, s tisztában volt a legújabb technológiával, s ismerte a legmodernebb technikákat is, így hamar fellendítette gyárait. Elképzeléseit, a kőbányai gyár bővítését, rövidesen bekövetkezett halála miatt azonban már csak fia tudta megvalósítani.

Az ifjabbik Anton, akit már Dreher Antalként (Bécs, 1841 – Bécs, 1921. aug. 6.) ismerünk, a családi hagyományokhoz híven szintén serfőzőnek tanult Münchenben, Londonban és tovább öregbítette a család hírnevét. Dreherek jelentős uradalmakat és budapesti ingatlanokat szereztek, sőt maga Dreher Antal még a Kereskedelmi Bank igazgatásában is részt vállalt.

A XIX. század utolsó évtizedeiben a kis serfőzdék egymás után zártak be, mivel a korszerű serfőzőházak már nagy mennyiségű sört tudtak sokkal gazdaságosabban termelni. Magyarországon is kialakult a nagyipari jellegű sörgyártás, és az ország sörtermelésének 60 %-át néhány nagyüzem adta.

A söripar mégsem számított jelentős iparágnak sem hazai, sem nemzetközi viszonylatban. Ennek oka elsősorban az volt, hogy nagyobb mennyiségű és olcsó bort termeltek, így a lakosság többsége ezt itta. Az ország akkor még az ipari fejlődés kezdetén állt, kevés volt a tehetős városi lakosság, aki meg tudta volna vásárolni a sört. Ezenkívül az osztrák sörgyárak nagy mennyiségű, olcsóbb sört szállítottak be, és ezek komoly versenyt jelentettek a magyar söröknek.

A század utolsó éveiben aztán nagy fordulat következett be a sörpiacon. A filoxéravész következtében másfél évtized alatt kipusztult a szőlőültetvények kétharmada, így a borárak nagyon megemelkedtek. Ezzel párhuzamosan megnőtt a kereslet a sör iránt, és a sörtermelés emelkedni kezdett.

A meglévő sörgyárak - elsősorban a kőbányai Dreher - jelentős bővítést hajtottak végre. 1892-ben megalakult a Kőbányai Polgári Serfőző Rt., majd 1894-ben a Kőbányai Király Serfőző Rt.

A Királyi Serfőzde 1898-ban ugyan megkezdte termelését, de nem bírta a versenyt a többi nagy sörgyárral, így két év után csődbe került és fel kellett számolni. A gyárat a Deutsch család vette meg 1900-ban, és a négy budapesti nagy sörgyárnak (Dreher Antal sörgyára, Első Magyar Részvényserfőző Rt., Kőbányai Polgári Serfőző Rt. és Haggenmacher Henrik sörgyára) biztosítékot nyújtott arra, hogy a gyárban nem fognak sört főzni, kizárólag malátagyártással foglalkoznak. Így alakult meg a Deutsch féle Malátagyár is, amely sziklapincéiben a Kőbányai Sörgyárakhoz hasonlóan kiváló minőségű malátát tudott előállítani.

Dreher Antal a gyárakat technikailag és technológiailag továbbfejlesztette, kapacitásukat növelte, így a kőbányai Dreher serfőzde rövid időn belül Magyarország legnagyobb, legkorszerűbb sörgyárává fejlődött a helybéli, kőbányai konkurencia ellenére. A család negyedik generációjának vezetésével 1907-ben önálló magyar részvénytársaság lett: Dreher Antal serfőzdéje R.T. néven.

Ekkor már négy nagy sörgyár volt Dreherek kezében a Monarchia határain belül: Schwechatban, Kőbányán, Triesztben és Michelobban. Az üzemek együttes termelése meghaladta az egymillió hektolitert, így Dreher Antal nem csak a Monarchia, de egész Európa egyik legnagyobb sörgyárosának számított.

pA sör iránti kereslet annyira fellendült, hogy vidéken több új sörgyár létesült. Ekkor alapították a Nagykanizsai Sörfőző Rt.-t és az Első Soproni Serfőzde és Malátagyár Rt.-t is. Az új sörgyárak alapításával és a régiek bővítésével a kis serfőzdék száma tovább csökkent úgy, hogy a századfordulón már alig száz üzem működött.

A nagy sörgyárak 1902-ben kartellbe tömörültek. Ennek oka az volt, hogy lényegesen csökkent a sör iránti kereslet. A Magyar Serfőzők Egyesülete ennek okát abban látta, hogy a sörfőzdéknek a sörtermelési adók mellett söradópótlékot is kellett fizetniük. A gyárak az egymás közötti verseny miatt ezt nem merték a fogyasztókra hárítani, inkább csökkentették a termelést.

A kartell szerződés az értékesítési terület felosztására, a mennyiségi kontingensek megállapítására, a viszonteladók egymás közötti elosztására, a hitelfeltételek szigorítására és a sörárakra vonatkozott. A kartell létezését a fogyasztóközönség hamarosan érezhette az árak jelentős emelkedésén. De az áremelkedés ellenére - mivel a gazdasági helyzet ismét javult, és a szervezettség is éreztette hatását - a sörfogyasztás újra emelkedni kezdett. A XX. század elején a kormány által továbbra is fenntartott magas adó ellenére igen jelentősen emelkedett a sörtermelés, és tovább csökkent a sörgyárak száma. Az 1910-es évekre Magyarországon már csak 86 sörgyár volt, ezek termelése az utóbbi 15 év alatt kétszeresére nőtt, és elérte az évi 3,2 millió hektolitert. A sörtermelés ilyen jelentős felfutásához nagymértékben hozzájárult a városi lakosság gyors növekedése és az általánosan javuló gazdasági helyzet. A fejenkénti sörfogyasztás ekkor mintegy 16 liter/fő volt évente.

A Dreher kőbányai üzemének irányítását közben a család negyedik generációjának tagja, Dreher Jenő vette át. Ő - bár inkább tartotta magát sportembernek - tovább gyarapította a Dreher befolyását, így 1923-ban a nagyváradi, 1926-ban pedig a nagykanizsai sörgyárat vásárolta fel. 1933-ban végül megalakult a Dreher-Haggenmacher Első Részvényserfőzde Rt., amely a Dreher Antal serfőzde, az Első Magyar Részvényserfőzde, a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak Rt. és a Dreher-Haggenmacher Textil-művek egyesüléséből jött létre.

A második világháború után hamarosan ismét beindult a termelés, ám 1948. márciusában államosították a család magyarországi tulajdonát. Egy évvel később Dreher Jenő, a család utolsó férfi leszármazottja elhunyt, majd a Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzdét összevonták a Polgári és a Fővárosi Serfőzdével, az Export Magyar Malátagyárral, valamint a Kanizsai Király Serfőzdével. A nagy múltú Dreherből így lett Kőbányai Sörgyár.

Ettől kezdve a Dreherek sorsa és a sörgyártás végleg elvált egymástól: a leszármazottak közül senki sem vitte tovább apáik mesterségét, és sem a gyár, sem termékei nem tarthatták meg a Dreher márkanevet. Szerencsére azonban megmaradt a szakemberek jó része, akik átadták tudásukat és szakmaszeretetüket a fiatalabb nemzedéknek. Ekkoriban Kőbánya az ország sörellátásnak 90 százalékát adta.

Miután 1992-ben a Kőbányai Sörgyár részvénytársasággá alakult, 1993 novemberében a South African Breweries (SAB) csoport tagja lett, amely Dél-Afrika legjelentősebb és a világ ötödik legnagyobb sörgyártója volt akkoriban. 1997 júliusában a tulajdonos SAB egyesítette a Kőbányai és a Kanizsai Sörgyárat, ezzel létrejött a mai Dreher Sörgyárak Zrt.

A dél-afrikai sörgyártó és az amerikai Miller Brewing Company 2003-ban történt egyesülésével létrejött SABMiller vállalatcsoport napjainkban a világ második legnagyobb sörgyártó vállalkozása.

A Dreher Sörgyárak privatizációját követően a vállalat jelentős technológiai és szervezeti korszerűsítése kezdődött meg. A cég többlépcsős technológiai és infrastrukturális fejlesztésének köszönhető az, hogy tradicionális receptek alapján, de 21. századi modern technológiával előállított sörök gyártásával a vállalat az ágazat egyik leghatékonyabb szereplőjévé vált. A gyár energiafelhasználási és műszaki hatékonysági paraméterei mára a jelentős európai gyártók hasonló értékeinek szintjére emelkedtek. Ugyanígy megfelelő a környezetet terhelő anyagok kezelése és a cég jelentős eredményeket ért el a káros anyag kibocsátás csökkentése terén.

A beruházások keretében a legendás Dreher Sörgyár épületei is visszanyerték eredeti szépségüket. Az 1910-ben épült, s az 1995-2002. között megvalósuló teljes körű rekonstrukció keretében újjávarázsolt főzőház kiváló példája a nemes hagyományok és a legkorszerűbb technika harmonikus egységének: Budapest egyik legszebb ipari műemlék jellegű épülete visszanyerte eredeti arculatát, s a Zsolnay csempékkel díszített falak között napjainkban a XXI. századhoz méltó számítógépes vezérlés működik.

A Kőbányai Sör 1948 óta a magyar sörpiac egyik ismert márkája. Európa szerte szokás volt, hogy a gyárak városukról nevezik el „alapsörüket". Így kapta 1948-ban a Kőbányai Sörgyár „alapsöre" a Kőbányai Világos nevet. A Kőbányai Sörgyárat 1993-ban megvásárolta a South African Breweries (Dél-Afrikai Sörgyár), mely 1997-óta Dreher Sörgyárak Zrt. néven működik.

Dreher Antal 1850 körül fejlesztette ki a lager, magyarul ászokolt sör gyártási technológiáját, amelyet Kőbányán, majd a magyar söriparban is meghonosított. Az ő nyomdokain járva vezette be a Dreher Sörgyár 1924-ben az Arany Ászok márkát, melyet az 1948-ban bekövetkezett államosításig gyártottak. A „piros ászok" sört 40 évi szünet után, 1989-ben kezdték újra gyártani. Az Arany Ászok a könnyebb, pilzeni típusú sör kategóriába tartozik. Tiszta, alig érezhető komlóillat jellemzi e tükrös tisztaságú aranysárga sört. Kissé kesernyés, enyhén malátaízű, gyengén aromás, közepesen komlós ízvilága selymes lágysággal párosul a hosszabb főzési időnek köszönhetően. Jó habzóképességű és habtartósságú, széndioxidban dús, üdítő hatású ital.

A Dreher Classic egy pils típusú, aranysárga színű, tükrös tisztaságú világos sör. Karakteres keserűjét a kétféle komló felhasználásától nyeri, mérsékelt testessége kellemesen harmonizál, amit enyhe komló és aromás illata egészít ki. Üdítő hatását növeli széndioxidban dús, kellemes csípősségű szénsavassága. Habja dús, tartós. A Dreher már a kezdetektől számos nemzetközi vásáron és kiállításon sikert aratott, többek között aranyérmet szerzett az 1900-as Párizsi Világkiállításon is. A termékcsalád tagjai nemzetközi sörversenyeken rendszeresen rangos elismerést szereznek.