|
A citadella olasz szó, mely fellegvárat jelent, azaz várszerű
magaslati erődítményt vagy egy város legmagasabb pontján emelt,
fallal körülvett, védhető részt. A Gellért-hegy tetején fekvő erődöt
az 1848-49-es szabadságharc leverése után, 1854-ben építette a
Habsburg uralkodóház.
| |
Fényképalbum |
|
A 220 méter hosszú, 12-16 méteres falmagasságú erődöt Julius Jakob
Haynau építtette. Különlegessége, hogy a szokásos erődöktől eltérően
nem az alatta elterülő város megvédése céljából épült, hanem épp
ellenkezőleg: a Citadellának szánt szerep a pesti lakosság
megfélemlítése volt. Erről tanúskodnak a városra néző ágyúállások
is, ám szerencsére ezeket kizárólag díszlövések leadására
használták.
A Citadella elhelyezkedése
Budavár 1849-es ostromának tapasztalatai után, a gyászos
emlékű Bach-korszakban a bécsi haditanács úgy határozott, hogy a
korszerűtlen budai vár helyett egy jól védhető, a hadászati elveknek
megfelelő erődrendszert kell kiépíteni Pest–Buda köré – célja a
külső ellenség visszaverése és a belső forradalomra hajlamos magyar
lakosság megfékezése.
Ennek első erődjét a Gellért-hegyen kezdték megalapozni Emmanuel
Zitta osztrák hadmérnök tervei alapján 1850-ben, míg a munkálatok
költségeire kétszázezer forintot engedélyezett Ferenc József
császár. A tervek szerint a 220 méter hosszú, 60 méter széles, 4
méter vastag kőfalakkal védelmezett erőd lőrései mögé 60 korszerű
ágyút helyezhettek el. Négy esztendő múltán már bevonulhatott
kazamatáiba az osztrák katonaság, akiknek ágyúi fenyegetően néztek a
túlparti Pest városára.
A Citadella északnyugati vége 1899-ben
Az erődrendszer többi része soha nem készült el, mivel a Monarchia
hadvezetése végül Komárom városa körül készítette el az „utolsó
védőbástyát”. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezéssel hadi célját
elvesztette a Citadella, de csak 1899-ben vonult ki falai mögül a
katonaság. Ekkor a lelkes budapesti lakosság nyomására jelképes
bontásokat végeztek a bejárata feletti falrészen, de az egész
gyűlölt erődítmény lebontására nem volt elegendő anyagi forrás.
A Citadella jelképes
visszabontása 1899-ben
Utolsó katonai jellegű használata a II. világháborúban, Budapest
1944–45-ös védelmében a támadó Vörös Hadsereggel szemben történt,
amikor a német és magyar csapatok légvédelmi bázisául szolgált, míg
kazamatáiban raktárakat és sebesültellátó helyet rendeztek be. A
harcokban megsérültek védőművei, melynek nyomait még napjainkban is
jól látni.
|
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Emmanuel Zitta
Építés
éve: 1854
Stílusa:
-
Funkciója:
erőd
|
 |
Szent Gellért tér |
| |
     |
 |
Szent Gellért tér |
|
|
    |
 |
Szent Gellért tér |
| |
150m (15 perc) |
|
|
|
HIRDETÉS
|
