Kelenföldi pályaudvar

A Kelenföldi pályaudvar a Déli, a Keleti és a Nyugati pályaudvar mellett Budapest negyedik legforgalmasabb vasútállomása. Budapest XI. kerületében található. Az időközben végrehajtott bővítésekkel sem tudja zavartalanul ellátni a nagymértékben megnövekedett vasúti teher- és személyforgalmat.

Fényképalbum

Csomópontként itt halad keresztül majdnem az egész Dunántúlra irányuló forgalom, ezen kívül jelentős nemzetközi forgalmat is bonyolít. A főváros helyi közösségi közlekedésébe a pályaudvar keleti oldalán lévő Etele téren két villamosjárat, négy forgalmas buszjárat végállomása köti be.

1999-ben ide költözött a Kosztolányi Dezső térről a Volán autóbusz állomás, ahonnan a Dél-Buda környéki agglomerációba indulnak elővárosi, helyközi buszjáratok. A környék rendezésére, illetve a vasútállomás korszerűsítésére a tervek elkészültek. Várhatóan az elkövetkezendő években a 4-es metró megépültével a Budapesti metróhálózatba is be fog kapcsolódni az állomás tömegközlekedése.

A XIX. században, az egykor a Déli Vasút tulajdonában lévő Buda állomás (a jelenlegi Déli pályaudvar) 1861-ben nyílt meg. Buda állomás az akkor igen jelentős Buda-Kanizsa vonal végállomása volt. A vasút áthaladt az akkor még Újbudának nevezett mai Kelenföldön.

A Kelenföldi pályaudvar az Összekötő vasúti híd és a Ferencvárosi rendező-pályaudvar építésével egyidejűleg épült ki. Itt kapcsolódik a Déli Vasút a többi vasút pályájához. Kelenföldi pályaudvar kezdetektől a Magyar királyi Állam Vasutak tulajdonában van.

Maga az utasfelvételi épület (indóház) már megépítésekor csaknem kétszeres alapterületű az I. o. MÁV típus-állomások méretéhez képest. Az állomás a Pécsi Vasút 1882 és az Újszőny-Bruck vasútvonal 1884 végállomási kialakításával (mozdonyszín, szénraktár, vízállomás, lak-épületek) bővül.

Az I. világháború után Kelenföld állomás fejlesztése is szükségessé vált. Korlátlan forgalmú, nagy teljesítőképességű pályaudvar létesítését tervezték, két szigetperonnal, terjedelmes raktárakkal, rakodókkal és tömegáru rakhelyekkel.

A tervezett bővítések helyigénye biztosított volt. Első lépésként 1926-ban egy fedett tejrakodó és gyorsáruraktár épült. A következő lépésben új felvételi épület és a teherforgalmú vágányok szaporítása is kezdetét vette.

A Déli pályaudvar a 2. világháború alatti bombázások során teljesen elpusztult, a befutó vasútvonalak tönkrementek. A hatvanas évekig ideiglenes létesítmények szolgálták ki az utasokat. Ebben az időben merült fel funkcionális bázisának Kelenföldre való áttelepítése, de ez sosem valósult meg. Végül 1960-ban nekiláttak a Déli pályaudvar rendezésének, a munkákkal 1975-re készültek el.

1983-ban Déli pályaudvartól Kelenföldig villamos felsővezeték került a pálya fölé. Ekkor épült meg a Kelenföldi pályaudvar aluljárója, a három perontető, valamint a Pusztaszabolcsi vonalat is ekkor villamosították. 1987-ben Székesfehérvárig tovább villamosították a vasúti pályát. Az állomásépület 1995-ben fővárosi védettséget kapott.

A pályaudvar 2007-ben lett 125 éves. Ez alkalomból teljes műemléki védelmet kapott. Jelenleg a 4-es metró beruházásaival egy időben új és tágasabb aluljáró épül. Új peronokat hoznak létre és a kicserélik a vágányok nagy részét is.

A Kelenföldi pályaudvarról a Déli pályaudvarra bevezető, a Gellért-hegyen áthaladó kétvágányos enyhén ívelt alagutat építettek. Ezen szakasz különlegessége, hogy bal oldali közlekedés van érvényben. (Módja: a menetirány szerinti bal vágány a helyes-, a jobb oldali pedig a helytelen vágány. Oka: a hely szűke miatt rövid a Déli pu. tárolójának kihúzója és néha be kell menniük a jobb vágányon a tolatást végző szerelvényeknek az alagútba).

Az alagút belmagassága – mivel eredetileg nem villamos vontatásra tervezték – igen alacsony. A villamosításkor az alagút mélyítése mellett döntöttek, hogy elférjen a felsővezeték.

A két vágány ellenére a szűk keresztmetszet miatt egyszerre csak egy szerelvény tartózkodhat bent. Az alagútban 40 km/h, az alagút déli nyílása és a Kelenföldi pályaudvar között 80 km/h az engedélyezett sebesség.