|
Magyarország legnagyobb egyeteme. A Dunára néző díszes, központi
palotát Hauszmann Alajos tervei szerint 1904-1909 között építették,
neogótikus stílusú könyvtárát Pecz Samu tervezte.
| |
Duna felőli homlokzat |
|
A hazai technikai szakoktatás, s egyszersmind a Műegyetem története
a 18. századba nyúlik vissza. A Műegyetem első, közvetlen
elődintézménye az 1782-ben – a budai tudományegyetem bölcsészeti
karának kebelében – alapított, Institutum Geometricum néven ismertté
vált mérnökképző intézet volt. Az önálló mérnökképzés irányába tett
újabb lépés a Mária Terézia által 1777-ben kiadott Ratio Educationis
volt. E törvény a korábbiaknál jóval nagyobb hangsúlyt helyezett –
különösen a felsőoktatás területén – a reáliák oktatására. Egy
leendő mérnökképző intézet létrehozását az alapos mérnöki
ismeretekkel rendelkező szakemberek iránti egyre nagyobb igény
indokolta.
Institutum Geometricum
Az Institutum Geometricum hivatalos megalapítására 1782. augusztus
30-án került sor, ezen a napon írta alá II. József az alapító
rendeletet. Az intézetet az uralkodó a tudományegyetem bölcsészeti
karához kapcsolta, ezzel a mérnökképzést egyetemi szintre emelte. Az
Institutum Geometricum volt az első polgári mérnökképző intézet
Európában, amelyben egyetemi szervezetben oktatták a műszaki
tudományokat, 12 évvel korábban, mint az 1794-ben főiskolai rangra
emelt francia École Polytechnique-ben.
A rendeletben az alapítás indoklásán kívül még egy fontos határozat
található, amely Magyarországon először mondta ki, hogy nyilvános
mérnöki állásra csak olyan személy alkalmazható, aki az előírt
matematikai tanulmányok elméletéből és gyakorlatából az egyetemen
nyilvános vizsgát tett, s erről bizonyítványt szerzett. Az
Intézetben oktatott főtárgy maga az alkalmazott matematika volt,
amelynek keretében a földmérő és vízépítő ismereteket tanították,
Buda és Pest környékén tartandó terepgyakorlatokkal kiegészítve.
Melléktárgyként a mechanika és a mezőgazdaságtan szerepelt, amelyek
hallgatása ugyan kötelező volt, de csak járulékosan, kisebb
óraszámban. A tanulmányokat külön elméleti és külön gyakorlati
részből álló szigorlattal kellett lezárni.
A 19. század elején az ipari fejlődés Magyarországon is fellendült.
A különböző iparágak, a kereskedelem, a közlekedés fejlesztése olyan
szakemberigényt támasztott, amelyet a kizárólag földmérő és vízépítő
mérnököket képző Institutum nem tudott kielégíteni. A törekvések
középpontjában azonban már nem az Institutum Geometricum
megreformálása, hanem az önálló magyar műegyetem felállításának
terve állt.
József Ipartanoda
V. Ferdinánd király írta alá az Ipartanoda megalapításáról szóló
rendeletet, amely 1846. november 1-jén nyitotta meg kapuit.
Ugyanebben az évben vette fel az intézet József nádor tiszteletére a
József Ipartanoda nevet. Az intézetben a tanulmányi idő három év
volt. Az első, előkészítő év után a képzés három osztályra vált
szét, úgymint technikaira, kereskedelmire és gazdászatira. Az
előkészítő évben aritmetikát, algebrát, természetrajzot, magyar és
német nyelvet, valamint rajzot, a további két évben matematikát,
ábrázoló geometriát, polgári építészetet, fizikát, kereskedelmi
számvitelt, műszaki rajzot, kémiát és technológiát tanultak a
hallgatók.
Az Ipartanoda oktatási nyelve a magyar volt. Az 1848/49-es
forradalmat követően a Mérnöki Intézetet 1850. szeptember 29-én
császári rendelettel megszüntették, és hozzácsatolták az 1846-ban
felállított Ipartanodához. Ez az intézkedés azonban nem csak az
Institutumot számolta fel, hanem két évtizedre a magyarországi,
egyetemi szintű, polgári mérnökképzést is.
Joseph Industrieschule
Az Institutum és az Ipartanoda összevonásából létrejött új
tanintézet 1850. szeptember 19-én alakult meg, Joseph
Industrieschule néven. Az intézet oktatási nyelve a német volt.
1850-ben az előkészítő osztályt előbb két évfolyamosra bővítették,
majd a következő évben megszüntették, s helyette háromosztályos
főreáliskolát állítottak fel. Felszámolták a gazdasági és
kereskedelmi osztályokat is, csak a technikai osztályban folyt
tovább a képzés.
Joseph Polytechnicum
1856. szeptember 30-án írta alá Ferenc József azt az előterjesztést,
amely az Industrieschulét Joseph Polytechnicum néven felsőfokú
tanintézetté emelte. Az új szervezeti szabályzat szerint a
Polytechnicum tanulmányi ideje négy év volt, s az oktatás két –
előkészítő és technikai – osztályban folyt.
A hároméves technikai osztályban a tanszabadság alapján a hallgatók
maguk választhatták az érdeklődési körüknek megfelelő műszaki és
gazdasági tárgyakat. A politikai helyzet változása most is éreztette
hatását az intézményben. 1860-ban visszaállították a magyar nyelvű
oktatást. Sztoczek József lett az iskola igazgatója, amely ettől
kezdve a politechnikum helyett a Királyi József Műegyetem elnevezést
használta, ugyan továbbra sem adhatott ki mérnöki oklevelet. A
kiegyezés (1867) után a technikai osztályon belül elkülönítették a
gépészek, az általános mérnökök és a vegyészek képzését. Az előbbi
kettőnél már öt, míg az utóbbinál három év volt a tanulmányi idő.
Eötvös 1870. április 7-én terjesztette a képviselőház elé
törvényjavaslatát a József Műegyetem újjászervezéséről. A
törvényjavaslat tárgyalásában Eötvös váratlan halála kisebb
késedelmet okozott ugyan, de az országgyűlés végül is elfogadta azt,
s 1871. július 10-én Ferenc József is jóváhagyta a József Műegyetem
új szervezeti szabályzatát.
Királyi József Műegyetem
Az 1871/72-es tanévvel kezdte meg működését a Királyi József
Műegyetem, amely a világon az első műszaki felsőoktatási intézmény
volt, amely a nevében az egyetem szót viselte. Az 1871-ben
felállított három szakosztály az egyetemes, a mérnöki és a
gépészmérnöki volt. Az építészi és vegyész szakosztály hely- és
tanerőhiány miatt csak az 1873/74-es tanévben kezdte meg működését a
mérnöki, illetve az egyetemes szakosztály keretén belül. Az
egyetemes szakosztály első dékánja id. Szily Kálmán, a mérnökié
Kruspér István, a gépészmérnökié Bielek Miksa volt.
A szabályzat által előírt tanulmányi rend értelmében, a középiskolai
érettségivel belépett hallgatók az egyetemes szakosztályban kezdték
meg tanulmányaikat, ahol két éven át természettudományi és más
általános tárgyakat hallgattak, s ezután léphettek át a választott
hároméves technikai szakosztályba. A tanulmányokat szigorlatokkal
kellett befejezni, ezek eredményes letétele után a hallgatók
mérnöki, gépészmérnöki, építészi, illetve vegyészi (1907-től
vegyészmérnöki) oklevelet kaptak. Ezek szövege a tudományegyetemétől
eltérően magyar nyelvű volt.
A Műegyetem 1901-ben jutott az egyetemi jogok teljességének
birtokába, amikor megkapta a doktori cím adományozásának jogát,
amellyel először 1902-ben élt. A Műegyetemen felavatott első műszaki
doktor Zielinski Szilárd volt, aki később az út- és vasútépítéstan
professzora lett.
Az 1909/10-es tanévet a Műegyetem már Buda akkori legrégibb részén,
Lágymányoson kezdte meg, ahol Czigler Győző, Hauszmann Alajos és
Petz Samu tervezte épületekbe költözött.
Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
1934-ben az egyetem ismét jelentős szervezeti változáson ment
keresztül. Költségvetési csökkentésre hivatkozva megalapították a M.
kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet. Az új
intézmény a József Műegyetemet, a soproni Bánya- és Erdőmérnöki
Főiskolát, az Állatorvosi Főiskolát és a Tudományegyetemi
Közgazdaságtudományi Kart egyesítette magában. Az új egyetemen öt
kart (mérnök és építészmérnöki; gépész- és vegyészmérnöki; bánya-,
kohó- és erdőmérnöki; mezőgazdasági és állatorvosi;
közgazdaságtudományi) szerveztek. Az 1934/35-ös tanévet már az új
szervezeti formában kezdte meg a Műegyetem, amely a maga 98
tanszékével az ország legnagyobb felsőoktatási intézményévé vált. A
második világháború végén az egyetem területén is harcok dúltak,
aminek következtében az épületekben és főleg a berendezési
tárgyakban, felszerelésekben hatalmas kár keletkezett. |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Hauszmann Alajos
Építés
éve: 1904-1909
Stílusa:
neogótikus
Funkciója:
iskola
|
 |
Szent Gellért tér |
|
|
M4 |
 |
Szent Gellért tér |
| |
     |
 |
Szent Gellért tér |
|
|
    |
|
|
|
HIRDETÉS
|
