Béla király kútja

Béla király kútja egyike volt azon forrásoknak, amelyek a középkorban a budai várat csővezetéken keresztül ivóvízzel látták el. A középkori vízvezetékeknek három fő típusa volt: vagy a gravitáció (a vizet egy magasabban fekvő helyről lefelé vezették), vagy a közlekedő-edények elve alapján működtek, illetőleg nyomószivattyúkat használtak.

Fényképalbum

Az első típus Budán – ahol a vizet a hegyre kellett felvinni – természetesen nem létezett. Úgy tűnik, legkorábban a királyi várba vezettek vizet. Zsigmond király 1416-ban a nürnbergi Rotschmied Hartmannak a budai hegyre épített vízvezetékért fizetett.

Egyéb írásos források is maradtak fenn a királyi vár vízvezetékéről és a régészeti kutatás is feltárta a vezeték ólomcsöveit. Itt nyomószivattyúkat alkalmaztak, ezek vezették a Duna-vizet a várba. Mátyás király azonban még forrásvízzel is ellátta palotáját. Udvari történetírója, Bonfini szerint az uralkodó 8 stadion (kb. 1,5 km) távolságból vezettette a vizet a palota kútjaiba.

Ebben az esetben valószínűleg a közlekedőedények elvét alkalmazták, hiszen a Várhegy körül völgyek fekszenek, és ilyen távolságból a hegyek közül vezették a vizet a palotába. Ha Bonfininek a távolságról megadott adata helyes, akkor ez a vezeték nem lehet azonos a városi vezetékkel.

Volt azonban még egy vezeték, amely a városba kb. 3,8–4,2 km távolságból vezette a vizet, hiszen a Szabadság-hegy lejtőjén (Budától nyugatra) még ma is áll két kút. Ma az egyiket „Városkút”-nak, a másikat „Béla király kútjá”-nak nevezik.

Az első kútház esetében több mint 30 méter hosszú vájatokat vágtak a hegybe, és ezeket csúcsíves téglaboltozattal látták el. A vájatok a víz összegyűjtésére szolgáltak. Vízvezetékcsöveket is találtak a környéken. Ez a vezeték a 15. század második felére datálható.

A „Béla király kútja” pereme is középkori. Minden valószínűség szerint ezekből vezették a vizet a piactéri városi kúthoz. Ennek a vízvezetéknek a Duna mellett fekvő Szent Péter elővárosban is volt egy ága. A latin forrásokban ugyanis 1472 óta ott gyakran említenek egy magyarul „Csorgókút”-nak nevezett kutat, amit vízvezeték táplált.

Részlet Kubinyi András Vízellátás a középkori Budán című írásából

Emléktábla a kútház falában (kép: Varga Máté)