Láng Gépgyár

A Láng Gépgyár egykori nagyvállalat, a magyar ipar történetének egyik kiemelkedő jelentőségű gyára volt Budapesten. Fontos szerepet játszott a hazai erőművek, ipari- és közlekedési vállalatok korszerű erőgépekkel, turbinákkal, illetve dízelmotorokkal történő ellátásában.

Fényképalbum

Eisele József, a Württembergből áttelepedeti iparos 1861-ben Budapesten, a mai Szondi utcában alapította meg gépipari üzemét. Később az üzem bővítésére a XIII. kerületben, a Váci út és Turbina utca sarkán vásárolt területet. A Váci út 152. számú telekre Alpár Ignáccal készíttetett terveket. A viszonylag nagy kiterjedésű ipartelepen kazánkovács műhely, kazánszerelő- és rézműves műhely, és egy különálló, egyemeletes iroda létesült.

Az Alpár-irodában az 1890-1891. között készített tervek sokáig lappangtak, ezért még az első monográfiában sem történt róla említés. A terveken a tervezői pecsét és aláírás mellett akkor még a Teréz körút 7. szám szerepelt az iroda címeként. Eisele József még aligha sejtette, hogy a családon belüli megbízást később az országos hírnevet szerző építész kezébe adta.

A hosszú, elnyújtott műhelycsarnok főhomlokzata a Váci út építési vonalára esik, s itt áll a később emeletráépítéssel bővített irodaépület is. Az arányos homlokzatok natúrtégla felülettel épültek, a kor ipari építészetének megszokott formavilágával. Az üzemcsarnok tartószerkezetét fa gerendaváz alkotja. A korabeli terveken látható szépen formált magas kéményt és a homlokzat díszét képező koronát az idők folyamán elbontották. Az Eisele-gyártelep később egyesült a mellette álló Láng Gépgyár telepével, de Alpár épületének fő homlokzati elemeit még a későbbi nagymértékű üzem-bővítések során is változatlanul megtartották. Az épület ritka ipartörténeti emlékként belekerült az országos műemléki jegyzékbe.

A gyárépület 1891-ben készült homlokzati rajza

Az 1867-es kiegyezés után Magyarországon a gépi nagyipar gyors fejlődésnek indult, és ez kedvező feltételeket teremtett a gépgyártás kialakulásához.

1868-ban Pesten, az egykori Országúton (ma: Bajcsy Zsilinszky út) egy ipari iskolát végzett mesterember, Láng László kis gépjavító műhelyt alapított. Öt évvel később, a kezdeti sikerek és az élénkülő kereslet nyomán a külső Váczi útra (a mai Váci út 152-156.) költöztetett üzem gőzgépeket kezdett gyártani a gyorsan szaporodó magyar gyárak számára. A fejlődő hazai ipart egyre inkább ez az üzem látta el erőgépekkel, kiszorítva a magyarországi piacot korábban uraló külföldi versenytársait.

Láng időben felismerte a folyamatos műszaki fejlesztés fontosságát, és több találmány, köztük egy bécsi mérnök újfajta, szelepes vezérművének gyártási jogát megszerezve, hosszú időre biztosította gőzgépeinek versenyképességét. Később ezt a vezérművet a gyár egyik mérnökének szabadalma alapján tökéletesítették.

1880-tól már külföldre, a balkáni országokba és Oroszországba is szállított, gyártmányai sikerrel szerepeltek a nemzetközi kiállításokon. Az 1900-ban megrendezett párizsi világkiállításon a gyár egyik, Ganz-generátort hajtó gőzgépe nagydíjat és aranyérmet nyert.

1891-től a gyárban dolgozott Hans Hörbiger osztrák mérnök is, a Hörbiger-féle tányérszelep feltalálója. Mivel a gépgyár nem támogatta találmányát, 1900-ban a Siemens & Halske segítségével saját irodát nyitott.

A Láng Gépgyár egykor

A XX. század elején a villamos energia térhódítása az iparban új, nagyteljesítményű erőgép létrehozását tette szükségessé: ez a gőzturbina volt.

Láng László fia, a Nyugat-Európában műszaki egyetemet végzett Gusztáv javaslatára 1905-ben a Láng-gépgyár belépett egy nemzetközi szindikátusba és svájci szabadalmak licenciájának megvásárlásával, Magyarországon elsőként kezdte meg a gőzturbinák gyártását. A gyár fejlesztési hátterét egyébként mindig is licenciavásárlásai jelentették.

Az új gyártmány bevezetése új műszaki gárda kiképzését, új gyártási módszerek meghonosítását tette szükségessé, a turbina megmunkálása ugyanis a gőzgépekénél jóval nagyobb pontosságot igényelt.

1910-ben a budapesti villamosközlekedés elektromos központjait már a gyár hatalmas, tízezer lóerős turbináival látták el. A cég kezdetben Zoelly-féle akciós turbinákat gyártott. A nagyváradi villanytelep 1912-ben üzembe helyezett első gőzturbinája például a Láng-gyár Zoelly-típusú turbinája volt. Csak később, az 1930-as években szerezték meg a reakciós turbina gyártási jogát az ugyancsak svájci Brown-Boveri Cie cégtől.

A Láng Gépgyár vegyipari szerelőcsarnoka 1951-ben

Egy svájci cég tapasztalataira támaszkodva és a szabadalmat megvásárolva a Láng-gyár 1910-ben kiterjesztette tevékenységét a dízelmotorok gyártására. Az ehhez szükséges szakmai ismereteket a mérnökök és szakmunkások Svájcban sajátították el.

A folyamatos megújuláshoz tőkére volt szükség: a családi vállalkozás 1911-ben részvénytársasággá alakult, az alapító Láng László visszavonult, fiát nevezték ki vezérigazgatónak. A gyár továbbra is lépést tartott a műszaki haladással és megtartotta vezető szerepét a hazai gépgyártásban. Az egyre nagyobb teljesítményű, álló felépítésű, négyütemű dízelmotorok elsősorban villany- és ipartelepek számára készültek.

A gyártmányok köre folyamatosan bővült. A hagyományos termékek – erőgépek, kazánok – mellett előbb a vegyipar, majd az élelmiszeripar számára is készítettek komplett berendezéseket, a gazdasági válság idején pedig nyomdaipari gépeket. A magyar cukorgyárak berendezéseit elsősorban a Láng-gépgyár szállította, de híressé váltak paradicsom-besűrítő gépsorai is. Közben fokozatosan kialakult a jármű- és hajómotorgyártás évtizedessé váló tradíciója. Az országban elsőként a Láng-gyárban állítottak elő dízelmotorokat vasúti vontatás céljára. Autóbuszba, teherautóba szerelt dízelmotorok is készültek, egészen az államosításig.

A II. világháború idején a gyár termelését a hadsereg igényeihez igazították, emellett azonban továbbra is készítettek kisebb teljesítményű gőzturbinákat és kazánokat civil célokra.

A háború alatt az üzemcsarnokok és a berendezések jelentős része komoly károkat szenvedett. 1948-ban, a helyreállítás után a gyárat államosították, Láng Lászlót nyugdíjazták. A gyár egy részét továbbra is a potenciális haditermelés számára tartották fenn: egy titkos műhelyben a MiG-15 repülőgépek gázturbinájának alkatrészei gyártására szolgáló gépsorok álltak hosszú ideig, míg a típus elavulásával le nem szerelték.

1945 után saját tervezésű ipari gőzturbinák tömegét gyártották a KGST-n belüli szakosodás szerint, de készültek nagy kondenzációs egységek is: a legnagyobb hazai fejlesztésű egység a 100 MW-os kondenzációs turbina volt.

1966-ban, a viszonylag liberálisabb gazdaságpolitika idején a vállalat felújította együttműködését korábbi partnerével, a Brown-Boveri céggel. Fő profilja továbbra is az energetikai gépgyártás maradt, a gőzturbinák, kazánok mellett dízel hajómotorok is készültek, továbbá berendezések az új iparág, az atomenergetika számára. Főként innen kerültek ki a hazai villamos erőművek turbinái, de a vállalat termékeinek java részét külföldön értékesítették.

A gazdaságban, főleg a nehéziparban az 1970-es évek végére felgyülemlett problémák a Láng-gyár termelésében is megmutatkoztak. A korszerűtlen technológiákkal és pénzügyi nehézségekkel is terhelt vállalat privatizációja 1990-ben kezdődött.

Legértékesebb termelőrészlegei előbb részben, majd teljes egészében külföldi kézbe kerültek, és 2000-ben a nagy múltú Láng-gyár megszűnt. Jogutódja először az ABB, majd az Alstom Hungária Zrt. (illetve ennek erőművi üzletága), mely hazai és külföldi erőművek turbináinak szervizelésével, felújításával foglalkozik.

Forrás: Wikipédia

Az Ön által használt böngésző nem ismeri a beágyazott kereteket, vagy jelenleg úgy van beállítva, hogy ne jelenítse meg azokat.
HIRDETÉS