HOME  |  GEOGRAPHY  |  HISTORY  |  MONUMENTS  |  DISTRICTS  |  CHURCHES  |  STATUES  |  BRIDGES  |  MUSEUMS  |  SPA  |  THE ROYAL PALACE

A Margit-sziget a Duna egyik szigete Magyarországon, Budapestnél. Közigazgatásilag Budapest XIII. kerületéhez tartozik, és Margitsziget néven Budapest egyik városrészét alkotja. Nevét IV. Béla király lányáról, Margit hercegnőről kapta, aki a sziget Domonkos-rendi apácakolostorában élt a XIII. században. A sziget nevét földrajzi névként kötőjellel, míg Budapest városrészeként egybe írjuk.

A mai sziget több sziget fokozatos egyesüléséből jött létre. Mai formáját a Duna pesti szakaszának szabályozásakor, a XIX. század közepén nyerte. Ekkor az északon lévő Fürdő-szigetet részben elkotorták, részben a déli Festő-szigettel, illetve Budai-szigettel együtt töltéssel a főszigethez csatolták. Ezzel és a partfalak kiépítésével megállították azt a korábbi természetes folyamatot is, melynek során a Duna szigetek északi végét állandóan pusztította, míg a délit hordaléklerakással növelte.

A hiányzó képek pótlása folyamatban van, kérjük kedves türelmüket!

A Margitsziget elnevezés a XIV. század óta szerepel, ám hívták Nyulak szigetének, Nagyboldogasszony-szigetnek, Úr-szigetnek, Duna-szigetnek, a XIX. században pedig - akkori birtokosáról - Nádor-szigetnek is.

A szigeten már a rómaiak is erődítményt és villákat emeltek. A középkorban különböző szerzetesrendek építettek itt maguknak templomot és kolostort: a XII. században a premonteriek, a XIII. században a dominikánusok és a ferencesek. Az oklevelek szerint a sziget északi végében az esztergomi érsek, déli végében pedig a johannita lovagok vára állt.

A török hódoltság idején az épületek elpusztultak, és a sziget lakhatatlanná vált. 1796-ban József nádor tulajdonába került, aki a ferences templom romjai mellett villát épített magának és a szigetet angolkertté alakíttatta.

A XIX. század közepére közkedvelt park lett, mulatókertekkel, ahol szívesen időztek íróink, költőink. 1867-ben létesítették az első mélyfúrású kutat, az így felszínre hozott gyógyvíz tette lehetővé a fürdőélet kialakulását. 1900-ban épült meg a Margit híd szigeti szárnyhídja, és ekkor vett újabb lendületet a sziget fejlesztése, mint sporttelepülésé.

A 2,5 kilométer hosszúságú, közepén 500 méter széles, 96,5 hektár területű sziget hatalmas fáival, széles gyepfelületeivel, színes virágágyaival, műemlékeivel, valamint magas színvonalú vendéglátó-, fürdő- és sportlétesítményeivel Budapest egyik ékessége. Zöld lombjai alatt, gondosan épült sétaútjain tízezrek töltik szabadidejüket az év minden szakában.

A sziget könnyen megközelíthető a hozzá kapcsolódó Margit és árpád hídról, továbbá a szigeten közlekedő 26-os autóbusszal, amely a Nyugati pályaudvartól indul. A szigetre egyéb járművel tilos behajtani!

A sziget ma a főváros legnagyobb közkertje, Európa egyik legszebb dendrológiai parkja. Növényritkaságai közül kiemelkedő a szivarfa a Szent Mihály-kápolna előtt, a vasfa, a tulipánfa a Rózsakert mellett, és figyelemreméltóak a Tenisz-stadion melletti 140-150 éves platánok, valamint a kocsányos tölgyek, amelyek Arany Jánost is megihlették.

A Margitszigeten állandó lakók nem élnek, így lakások vagy családi házak sem épültek. Található viszont számos műemlék és emlékmű, valamint néhány szálloda és fürdő, ahol az év minden napján van kiszolgáló személyzet. Közelsége és szépsége miatt Budapest egyik legkedveltebb kirándulóhelye, ahová nem csak sétálni és pihenni, hanem futni, kerékpározni vagy úszni is járnak az emberek.

Legkönnyebben a 4-es, 6-os villamossal közelíthetjük meg a Margit hídon és a margitszigeti lehajtón keresztül, de a Nyugati pályaudvartól induló 26-os autóbusszal egész az Árpád hídig utazhatunk.

 Műemlékek és látnivalók

A Margitszigeten számos látnivaló és szórakozási lehetőség közül válogathatunk. Az alábbiakban ezek közül mutatunk be néhányat:

 Centenáriumi Emlékmű

A lehajtón lesétálva elsőként egy furcsa alakú "szobrot" pillantunk meg, amely a hídról érkező útvonal tengelyében, kör alakú pázsittér közepén látható. Az emlékművet Pest, Buda és Óbuda egyesítésének századik évfordulójára állították fel 1972-ben. Kiss István szobrászművész alkotása virágsziromszerűen egybecsavarodó bronzlapokból áll, amelynek belső oldalát az eltelt száz év jellemző tárgyait szimbolizáló formák díszítik.

 Szökőkút

Az emlékmű mögötti hatalmas szökőkút nemcsak Magyarország legnagyobb szökőkútja, de a mintegy 15 méter magasba feltörő középső vízsugarával és a víz mozgásához hangolt zenei aláfestéssel a Margitsziget egyik jelképévé vált. Az 1962-ben átadott kút 1999-re teljesen tönkrement, amelyet hosszas huzavona után 2000-ben újítottak fel 150milliós költségen. A kút homokszűrős és vegyszeradagolós szűrőrendszerét számítógép vezérli: ez szinkronizálja a víz játékát, 136 fényszóróból álló díszvilágítását és zenéjét, amely a kút körüli oszlopokon elhelyezett hangfalakból érkezik.

 Ferences templom romjai

A ferences templom maradványai a XIII. század végéről származnak. A viszonylag ép nyugati homlokzaton még jól látható a templom karzatára vezető ajtónyílás, mellette pedig egy mérműves, gótikus ablak. A torony északi oldalán az emeletre vezető csigalépcső nyomai mutatkoznak. Az egykori egyhajós templom északi oldalához kolostor csatlakozott. Ennek helyén épült 1800 körül József nádor nyaralója, melyet később szállodává alakítottak át. Éveket töltöttek itt a sziget szerelmesei: Krúdy Gyula, Bródy Sándor, Molnár Ferenc és Szép Ernő, 1877-ben Arany János is itt nyaralt. A második világháború során megrongálódott épület nagy részét 1945 után bontották le.

 Hajós Alfréd Uszoda

A Hajós Alfréd Uszoda 1930-ra épült fel, amelyet az 1896-os athéni olimpia magyar úszóbajnoka, Hajós Alfréd tervezett. Az uszodát 1937-ben Csonka Ferenc tervei alapján két nyitott medencével bővítették. A háborúban ért bombatámadások és belövések miatt sérült épületet 1950-re sikerült csak újjáépíteni. Többszöri felújítás, átalakítás és bővítés után 2006-ra nyerte el mai alakját.

 Palatinus strandfürdő

A Palatinus strandfürdő 1919-ben nyitotta meg kapuit, bár ekkor még a Duna vizén körbekerített faépítményen belül. Első medencéjét 1921-ben építették. Nagy népszerűsége miatt bővíteni kellett, ezért 1937-ben építészeti pályázatot írtak ki, amelyen Janáky István terveit fogadták el. Ezek alapján készült el a mai létesítmény, amelynek medencéit a Margitsziget termálforrásai táplálják. Az 1980-as évek második felében öt pályás csúszdát is építettek. A hullámmedencével rendelkező ligetesített strandfürdőt a helyi lakosság mellett sok külföldi vendég is felkeresi.

Sportpályák és gyermekjátszóterek is kitűnő kikapcsolódási lehetőséget kínálnak minden korosztály számára. 2002-ben a strand medencéit korszerűsítették, vízszűrő-forgató berendezéssel látták el. Az úszómedencét háromrészesre alakították: úszó-, élmény- és strandmedencévé. Ezek közül az élménymedence nyakzuhannyal, pezsgőztetővel, sodrófolyosóval várja a fürdőlátogatókat.

 Szent Mihály kápolna

A román stílusú, egyhajós, kerek szentélyű Szent Mihály kápolna a XII. században épült, ám belsejében egy még régebbi, kisebb, talán XI. századi kápolna alapfalait találták meg. A Margitszigeten lévő Szent Mihály premontrei prépostság szerzetesei már a rendalapító Szent Norbert (1081-1134) életében letelepedtek. II. Endre király is említi őket, amikor lelke üdvösségéért alapítványról gondoskodik a prépostság javára (1225). IV. Béla 1245-ben kelt adománylevele a Nyulak szigetét minden járandóságát a prépostságra ruházza. A prépostság hanyatlása a török korban következett be, mivel szerzetesei 1526-ban elmenekültek.

A margitszigeti ásatásokat egy természeti esemény indította el. 1914 őszén a szélvihar egy évszázados diófát csavart ki tövestől a helyéből a domonkos apácák kolostorának közelében. A kidőlt fa felmeredő gyökerei egy harangot fontak át. Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1923-ban ásatást rendelt el, ennek során Zielinsky Szilárd feltárta a templom és a hozzá csatlakozó épület alapfalait. Az ásatásokat, majd a templom rekonstrukcióját Lux Kálmán építőművész tervei alapján, Báthory és Klenovits építészmérnökök közreműködésével, Fodor Sándor vezetésével és ellenőrzésével, 1930-31-ben fejezték be.

A feltárások kiderítették, hogy a 8 méter széles és 12 méter hosszú templom-hajóhoz faragott kőből emelt íves záródású, keletelt szentély csatlakozott. A szentélyhez és részben a hajó keleti oldalához észak felől kisebb, kápolnaszerűen kiképzett sekrestye simult. Ennek négyszögű apszisában oltárfalak maradványaira bukkantak. A déli oldalhoz, pedig félköríves, ugyancsak apszisban végződő folyosó társult a 15. századból. A fal kórus melletti részén látható félkörív záródású ablak a 12. századból származik.

A valamikori építők a feltárt templomot egy még ősibb kápolna romjain emelték, maradványai az oltár és a hajó közepe közötti részen rejtőznek a padozat alatt. A templom körül több, iszappal betemett emberi csontvázra leltek, feltehetően a tatárjárás körül elesett magyar vitézek maradványaiként, a belső térben pedig egy nagyobb sírkőlap került elő, Hic jacet Valentinus - itt nyugszik Bálint - felirattal.

 Domonkos templom romjai

A történeti hagyomány szerint Imre király (1196-1204) a sziget legmagasabbra emelkedő keleti oldalán udvarházat emeltetett a 12-13. század fordulóján, majd az udvarház mellett templomot is építtetett. II. András király már a premontrei szerzeteseket bízta meg az egyház gondozásával.

A királyi udvarház várszerű épület volt. A tatárjárás (1241-1242) után IV. Béla király patkó alakú saroktoronnyal erősítette meg. A tatárok által földúlt, fölégetett óbudai királyi lak helyett a szigeten épségben megmaradt királyi udvarház lett 1243-tól ideiglenesen az uralkodói pár szálláshelye. Már ekkor megindították egy kolostor építését az udvarház (palota) mellett azzal a céllal, hogy itt leljen otthonra az Adria-parti Clissában született (1242) leányuk, Margit, akit születése előtt az Istennek ajánlottak, mintegy az országnak a tatároktól való megmenekülésért fölkínált fogadalmi ajándékként.

Mihály domonkos rendi szerzetes irányította az építkezéseket, szigorúan ügyelve a rendi szabályok betartására. 1252-ben az építkezés már annyira előrehaladt, hogy Margit hercegnőt és 17 apácatársát elhozhatták a szigetre, az új domonkosrendi apácakolostorba, a veszprémi domonkos apácakolostorból.

IV. Béla király bőkezűen ellátta birtokokkal is a kolostort. A királyleány mellé az előkelő főúri családok sorra küldték el leányaikat, akik közül egyesek apácák lettek, mások számára a kolostor leánynevelő intézetként működött. Az, hogy Margiton kívül a későbbiekben még három Árpád-házi hercegnő is a kolostor lakója lett, az ország legelőkelőbb, legtekintélyesebb apácakolostorává tette.

IV. Béla király és felesége gyakran megfordult a szigeten, a kolostor melletti udvarházban lakva. V. István király felesége is kedvelte a szigetet, a kun származású Erzsébet asszony is, aki fia, IV. László halála után ideköltözött, s itt is halt meg (1295). A kolostor templomában temették el Margit és V. István király sírja közelében.

IV. Béla király viszonya a domonkosok iránt elhidegült, amikor kiderült, hogy Margit hercegnő élete végéig apáca akar maradni, s nem hajlandó senkihez sem férjhez menni. A szentéletű hercegnő iránt életében is nagy volt a tisztelet, s halála után ez még fokozódott. Bátyja, V. István király már 1272-ben kérte szentté avatását, azonban erre csak 1944-ben került sor.

A XIV-XV.. században is támogatták királyaink az apácakolostort, amelyet többször átépítettek és bővítettek. A XV. század második felében, Mátyás király uralkodása időszakában (1458-1490) történt az utolsó nagy átépítés. Ekkor megerősítették a várszerű kerítésfalakat is. Az 51 m hosszú, 12 m széles templom új gótikus hálóboltozatot kapott. A leányok tanintézetének számító kolostor könyvtárában a latint nem tanuló leányok és apácák számára egész sor magyar nyelvű kódex készült, amelyek tartalmazták a legfontosabb hitbuzgalmi szövegeket, köztük Szent Margit legendáját (ennek másolóját is ismerjük: a zempléni származású Ráskai Lea volt).

A virágzó kolostor lakóit megrémítette a török veszély. Nándorfehérvár eleste (1521) után már el akartak költözni, és ettől csak a rendfőnöki tiltás tartotta vissza őket. A mohácsi csatavesztés hírét meghallva azonnal elindultak a biztonságosnak vélt Kőszegre. Innen ugyan még visszatértek, ám 1529-ben, az újabb nagy török hadjárat hírére végleg elköltöztek. Az utolsó szigeti apáca a pozsonyi klarissza kolostorban halt meg a XVII. század elején. Buda török kézre kerülése (1541) után a hódítók földúlták a szigeti épületeket, az apácakolostort is. Buda visszafoglalása (1686) után a szigeti romokkal nem sokat törődtek. A sziget a Habsburg-családból származó nádorok pihenőhelye, parkja lett.

A XIX. század második felétől irányult nagyobb figyelem a romok felé. Nagyobb ásatások azonban csak az 1960-as években kezdődtek F. Tóth Rózsa régész irányításával, majd ezek is abbamaradtak, és csak az 1990-es években kezdődtek újra Írásné Melis Katalin régész vezetésével, helyreállítással egybekötötten. A kolostornak és a hozzá kapcsolódó épületeknek jelentős része azonban máig is föltáratlan.

A margitszigeti kolostor
Enea Vico 1542-ben készült képe utáni fametszet

 Víztorony

A margitszigeti víztorony szinte mindenki számára ismerős, megszokott látvány. Találkozóhely, kilátópont és a magyar vasbeton-építészet korszakalkotó építménye. 1900-ban épült meg a Margit híd szigeti szárnyhídja, és új lendületet kapott a sziget fejlődése. Növekvő és zavartalan vízellátása érdekében víztorony létesítését határozták el.

Dr. Zielinski Szilárd műegyetemi tanár kapott megbízást a kényes mérnöki és építészeti feladat megoldására. Zielinski szoros kapcsolatban állt Francois Hennebique francia mérnök-feltalálóval, aki az 1900-as párizsi világkiállítás alkalmával mutatott rá először a monolitikus vasbetonépítés előnyeire, és rendkívüli tevékenységet fejtett ki annak népszerűsítésére.
Zielinski a Hennebique-féle eljárással méretezte a medencét tartó oszlopokat, melyek magassága a merevítések között mérve 13,5 méter. A víztároló fenékszintje 33 méter magasan van, a vasbeton víztározó medence falvastagsága pedig mindössze 10 centiméter.

A víztorony 1911-ben már készen állt. A tervező pompásan egyesítette a kilátótorony- és a víztoronyfunkció kínálta lehetőségeket. Még a Monarchiát idézi az épület, de a visszafogott, finom tagozatok mögött ott húzódik a komoly statikus mérnök szerény büszkesége, az új szerkezet csodája.

Ma a víztorony már nem rendeltetésszerűen működik, a vasbeton medencét részben elbontották, hogy helyén éttermet alakítsanak ki. A medence alsó, homorú talplemeze azonban nem bontható el, mert a víztorony szerkezetével egybeépítették. A toronytest belsejében kortárs művészeket bemutató alkalmi kiállításokat rendeznek.

 Zenélő kút

A hat oszlopon álló, kupolás kis építmény tetejét Poszeidónnak, a tengerek istenének szobra díszíti. Az eredeti, víz erejével hajtott zenélő kutat Bodor Péter székely ezermester 10-ban állíttatta fel Marosvásárhely főterén. 1911-ben lebontották, másolatát 1936-ban a Margitszigeten építették fel. A második világháborúban megsérült kutat zenélőszerkezet nélkül állították helyre.

HIRDETÉS

Hossza: 2,8 km  Szélessége: 500 m  Területe: 96,5 ha  Funkciója: kirándulóhely  Rendőrség: 107 (112)     06(1)349-3301, 06(1)236-2813

	Margit híd
	Árpád híd
	Margitsziget

Margitszigeti Vadaspark  Hajógyári-sziget  Népsziget  Városliget  Népliget  Normafa

A sziget egykor és ma Rexa Dezső: Margitsziget Szent Margit élete Fotóalbum Fotóalbum Civertan légifotók

HIRDETÉS

 A Margitsziget története

Régi leírások a "Duna gyöngye", a "Tündérkert" vagy a "Földi paradicsom" jelzőkkel illették, elsősorban fekvése, gyógyhatású hévizei és gyönyörű növényvilága miatt. A Margitsziget különlegessége abban rejlik, hogy nemcsak folyó veszi körül, hanem Budapest közepén fekszik. Mérete ugyan alulmarad a Csallóköz, a Szentendrei-sziget és a Csepel-sziget méretéhez képest, de történelmi háttere miatt mégis nagyobb jelentőségű azoknál.

A sziget mintegy hatszáz hold területű, hosszúsága 2.5 km, szélessége kb. 500 m. Jelenlegi méretét feltöltéssel, valamint néhány kisebb szigetszerű homokzátony "hozzácsatolásával" érte el. Déli csúcsa (a Margit híd felé) régen különálló sziget volt, amelyet Kis-szigetnek vagy Festő-szigetnek neveztek. Bozótos homokzátonyát a XIX. században töltötték hozzá a Margitszigethez. 1900-ban, a Margit híd szigetre vezető szárnyának megépítésekor megépítették a déli szigetcsúcs partvédő falát, hogy az erős sodrás ne mossa ki a partot, illetve a levezető szárny pilléreit. Az Árpád híd építésekor meghosszabbították a sziget északi csücskét, hogy a Hungária körút folytatásaként épült híd pillérei szilárd talapzaton álljanak.

Ettől északabbra volt a Fürdőszigetnek nevezett nagyobbacska homokzátony, amit 1873-ban a folyó sodrásának szabályozásakor elkotortak. Nevét onnan kapta, hogy több tucat hőforrás fakadt fel a mélyből, amely a Monarchia időkből származó mendemondák szerint római eredetű márványfürdő-maradványokat rejtett magában.

A Margitszigetet a XIII. században nevezték Nyulak szigetének, majd Boldogasszony szigetének, később, a XVII. században találkozunk először a Szent Margit szigete elnevezéssel. Az írásos nyomok csupán a XII. századig vezetnek vissza a sziget történelmébe. Elsőként 1225-ben írnak róla: II. Endre király oklevélben adja át a Nyulak szigetét a Szent Mihály prépostságnak, akik nem sokkal később birtokba is veszik.

A Margitsziget ábrázolása egy 1860-as évekből származó térképen

Az első jelentős egyházi és királyi épületek a XII. század elején létesültek: a források ekkor adnak hírt először a már létező Szent Mihály templomról. IV. Béla király 1245-ben és 1249-ben megerősíti atyjának 1225. évi adománylevelét, vagyis arra hivatkozott, hogy még ősei adományozták a szigetet a premontrei szerzeteseknek. Fogadalma szerint - miszerint ha túlélik a tatár támadást - felépítette lánya, Margit lakhelyét, aki először a veszprémi ágostonos kolostorba került, majd 1252-ben 12 másik apácával együtt érkezett a szigetre.

A Szűz Mária tiszteletére szentelt zárdát először az ágostonosok, majd a domonkos rendiek irányították, létrejöttében nagy szerepet kapott Ákos budai prépost. A kolostor vagyonának alapját hatalmas birtokai adták, 1270-ben már nyolcvan falu tartozott hozzá. Megerősítését segítette az is, hogy a pápa is támogatta, valamint gazdag, előkelő családok gyerekei is ebbe a kolostorba kerültek. Jövedelemforrásai közé tartoztak még jelentős vámösszegek is, például a pesti rév megvámolás. Emiatt állandósultak a viszályok és a perek egyfelől a szigeti apácakolostor, másfelől az érdekeikben sérült szomszédos birtokosok: nemesek, kolostorok, városok (Buda és Pest) között. E viszályoknak is köszönhető, hogy főképp a XIV. századból viszonylag sok írott forrás maradt fenn a margitszigeti domonkos apácakolostorról.

IV. László testvére, Erzsébet is a zárda lakója volt. A közelben férfi szerzetesházat is építettek, és a királyi ház jelentős országos események színhelye volt: 1266-ban itt kötött békét IV. Béla király a fiával, V. Istvánnal, és itt is halt meg 1270-ben.

A domonkosok kolostorának romjai a magasból (kép: Wikipédia)

Az apácák véglegesen a török megszállás alatt hagyták el a kolostort. A török hódoltság óta a terület romterületként látogatható. A látogatható romkertben lévő maradványok több korszak építkezéseit bemutatják. A romkert fő elemei a templom, Szent Margit sírja és az apáca kolostor.

A kolostor jelentősége Margit halála után még tovább növekedett, szentté avatása kapcsán. Már életében több csodás eseményről tudósítottak, életéről, sírjáról és az apácakolostorról sok részletet megőrzött az 1276-ban kezdődött vizsgálat és annak jegyzőkönyvei. Ezek szövegére épült a Margit-legenda is, mely több változatban készült el, és egyik magyar fordítását Ráskai Lea készítette el, aki a kolostor lakójaként több kódexet is leírt az 1510-es években.

Azt, hogy a templom pontosan hol állt, csak az 1920-as években végzett ásatások állapították meg.

Árpád-házi Szent Margit halála (Molnár József festménye)

IV. Béla egykori palotájának romjait a 90-es években sikerült feltárni az apácák templomától északra, mely szervesen illeszkedett bele a domonkos rendi apácák kolostorának épületegyüttesébe.

A sziget déli csúcsának közelében állt a johanniták erődszerű, négy-saroktornyos vára, a sziget közepén a ferencesek kolostora és temploma, az északi csúcsnál pedig az esztergomi érsek vára, amelyekről a korabeli levelek csak elvétve tesznek említést. IV. László 1278-as oklevelében e területeket kivette a domonkos apácák fennhatósága alól. Az, hogy falu épült-e a szigetre nem tudhatjuk, de annyi bizonyos, hogy a kolostor és a templomok működéséhez elengedhetetlen volt egy csekély számú népesség jelenléte, hiszen a közlekedési viszonyok nem tették lehetővé a napi szintű átjárást. Némely forrás ugyan említést tesz egy falu életéről, de mivel a régészeti feltárások nem találták nyomát településnek, így sok történész kételkedik a létezésében.

Egy 1294-ben kelt oklevél arról ír, hogy a premontreiek visszavonják az apácák és falujuk, valamint bírájuk elleni keresetlevelüket, és megígérik, hogy a jövőben nem indítanak pert "az apácák és a szigeten élő összes népeik" ellen. E levél alapján is logikusnak tűnik, hogy éltek a szerzeteseken kívül más népek is a szigeten, még ha eddig nem is találtak rá nyomaikra.

Ezek alapján a Nyulak szigete egy mozgalmas, beépített helynek volt tekinthető, már csak azért is, mert a XIX. századi feltöltések előtt a sziget mérete jóval kisebb volt a jelenleg ismerttől.

IV. László király az apácakolostorba záratta be feleségét, Anjou Erzsébetet, s itt gyilkolták meg unokáját Béla macsói herceget is.

1276-ban az egyház és az uralkodó megkezdték a Margitot körülölelő történetek vizsgálatát. A tanúk meghallgatásáról feljegyzés készült, melynek másolatából ismerjük a Margit-legendát. Ennek magyar nyelvre fordított változatát a XVI. században Ráskai Lea írta le, aki maga is a kolostorban élt.

Buda és Pest török kézre kerülésének idejére a Nyulak szigete elnéptelenedett; az egyházi élet résztvevői és az őket kiszolgáló falu népessége elmenekült, a terület így a XVI. század közepére lakatlanul állt. A szigeten található épületek lassan-lassan pusztulásnak indultak, mert nem volt ember, aki azokat karban-tartotta volna. Bizonytalan eredetű leírások tanúsága szerint a törökök a szigeten legeltették lovaikat. Buda 1542-es, 1598-as, 1602-es és 1684-es ostromakor a szigeten Habsburg hadtestek állomásoztak és gyakran vált a terület csatározások színhelyévé. A korabeli metszetek ezért érthető módon romos épületeket ábrázolnak a szigeten, bár Buda 1868-as visszafoglalása után egyes romok befedésével azokat még istállónak, kórháznak vagy raktárnak lehetett használni.

IV. Béla (1206-1270) (Kép: Képes Krónika)

IV. (Kun) László (1262-1290) (Kép: Thuróczy-Krónika)

IV. Béla király sokat időzött a szigeten. 1266-ban békét kötött fiával, az ellene fellázadt V. Istvánnal, majd itt is halt meg 1270-ben. Sírja - végakarata szerint - az esztergomi ferences templomban van. 1271-ben a szigeten halt meg Margit, a rákövetkezendő évben pedig bátyja, V. István is. Őket az apácák templomában temették el.

1708-ban, amikor a sziget tulajdonjoga körül vita bontakozott ki Pest városával, az illetékes kamarai hivatalnok azt jelentette Bécsbe, hogy bár a Nyulak szigetét a klarissza apácák bírják, a háborús időkben a katonák és a járványos betegek részére az elkülönítés lehetősége miatt itt rendeztek be kórházat. Bár a szigetről e századból nagyon keveset tudunk, az azért elmondható, hogy a domonkosok jogutódjai, a Pozsonyból visszaköltözött klarisszák bérbe adták a környékbeli lakosságnak a területet, akik azt kaszálónak használták.

Mivel a történelem más helyeken példák sokaságával bizonyította, így itt is feltételezhető, hogy a kolostor és a templomok romjait a környező települések népei kőbányának használták. A Buda visszafoglalását követő újjáépítésekhez a hely kiváló építőanyag-helynek volt tekinthető, így joggal feltételezhetjük, hogy Buda és Pest házainak falaiban "éledtek" újjá a domonkosok és ferencesek régi templomai.
Pest vármegye 1727-ben a következőket jelentette Pozsonyba a Helytartótanácsnak: A Nyulak szigetén jelenleg a budai Klára apácák vannak, amely egészen néptelen, nem is igen lakható. Hat helyen különféle épületromok látszanak, amelyek közül kettő templomnak tűnik, egynek a falai még állnak, a másik pedig omladékaiból ismerhető meg. Három düledék körül falkerítés maradványa van, amely bizonyára kerteknek adott otthont; egyiknek a közepén egy lerombolt kút látható. A romok eredetét meghatározni nem lehet és azt sem, hogy kik voltak egykoron a lakói.

1739-ben a ferences templom romjai mellett kis kápolnát emeltek, amelyet az esztergomi érsek engedélyével fel is szenteltek. Az 1840-es években a nádor margitszigeti főkertésze emlékezett arra, hogy a század elején a ferences rom közelében még állt egy kis kápolna, amelynek Mária-oltárképéhez „a nép sok időn keresztül búcsúra járt". Hogy mikor lett az enyészeté, nem tudjuk, de elképzelhető, hogy a szigetet is elöntő 1838-as árvíz mosta el.

Az 1838-as árvíz idején csak a fák teteje látszott ki az árból
(korabeli metszet)

1790-ben a bécsi udvar a főherceg kezdeményezésére, birtokcsere révén Sándor Lipót főhercegnek, Magyarország nádorának adta a szigetet, aki a schönbrunni park mintájára kertészeti rendezését szorgalmazta.

A Magyar Hirmondó 1792 őszén így ír róla:
„Nádor-Ispány ő Fő Hertzegsége rajta van tellyes igyekezettel, hogy az ugy nevezett Sz. Margit vagy más névvel Nyul-Szigetéből eggy kies mulató helyet formálhasson. Derekassan készülnek ugyanis benne az ő Fő Hertzegsége költségén a szép épületek és kertek; mellyek által visszanyeri ezen hely néminemüképpen előbbeni fényességét”

Sándor Lipót halála 1795-ös halála után öccse, József Antal (a későbbi József nádor) olyannyira szerette volna a szigetet nádori üdülővé varázsolni, hogy Tost Károly királyi főkertésszel azonnal folytatta a félbeszakadt munkálatokat. Miután 1799-ben a sziget a tulajdonába került, emeletes nyaralót építetett rá. A nádori kastélynak nevezett klasszicista épület a ferencesek templomának északi fő-falához támaszkodott. Kertészét alcsúti uradalmából hozatta, s néhány év alatt értékes kertté parkosította a területet.

1800-ban a nádor pompás ünnepséget rendezett fiatal felesége, Alexandra Pavlovna tiszteletére, amely után szokásba jött, hogy július 13-án a Margit-nap hetében majálist tartanak a szigeten. Ekkoriban - ha korlátozott létszámban és napokon, de - látogathatóvá vált a sziget a nagyközönség számára is.

1809-ben egy városismertető kiadvány szerint a Nyulak szigete nem más, mint egy "Varázssziget". A sziget ekkor kapta új nevét is, mikor is Margitszigetnek nevezik, bár egy ekkor írt cikkben még megemlítették korábbi nevét is (Nádor-sziget), amely József nádor élete végéig (1847) használatban maradt.

Sándor Lipót nádor

József nádor

Széchenyi István

1814-ben a Napóleon elleni szövetség vezetői, I. Sándor cár (a nádor sógora), III. Frigyes Vilmos porosz király és I. Ferenc osztrák császár és magyar király itt találkoztak. E napon szüretelték le az ide telepített szőlőskertet is.

1822-ben a sziget és Pest partjai között tartották meg a katonaság úszógyakorlatát.

Az 1838-as jeges árvíz szintje mintegy 2,5 méterrel ellepte a szigetet a fiatal és középkorú telepítésekben rendkívül nagy károkat okozott, ennek látványos bizonyítéka egy ma is élő narancseperfa, ami fiatalon megdőlt és úgy fejlődött idős fává.

Széchenyi István is kedvelte ezt a helyet, amelyről naplójában több helyen is említést tesz. Az Ő kezdeményezésére evezős és úszóversenyeket rendeznek a sziget mellett az 1840-es években, s 1843-ban pedig megtartották az első evezősversenyt is.

1848-49-ben a sziget elnéptelenedett, mivel a Habsburg uralkodó hazarendelte István főherceget, a sziget akkori birtokosát. A gazdátlan időszak közel húsz évig tartott.

A nádor kastélya és az oldalában magasodó ferences templom romja az 1860-as években

Az 1863-as év majálisán Richárd Wagner is részt vett.

1866-ban az új tulajdonos, József (Károly Lajos) főherceg elhatározta, hogy világszínvonalú fürdőhelyet hoz létre a területen, így megbízta Zsigmondy Vilmos geológust - az artézi vizek kutatóját -, hogy végezzen fúrásokat a sziget észak-nyugati partjánál, a sekély vízben már régóta észlelt melegvizű források feltárására.

1867 májusában csaknem 119 méter mélységből 43 fokos gyógyvíz tört fel. Erre a kútra alapozva született meg a hely fürdőszigetté fejlesztésének terve. Than Károly egyetemi tanár vegyelemzése alapján megállapították, hogy a víz eredményesen alkalmazható köszvény, ízületi betegségek, csontbántalmak, zsábák, női betegségek, görvélykór és sok más baj gyógyítására.

A nádor kastélya 1878-ban

Nyári lak az alsó szigetcsúcson

A főherceg Ybl Miklóssal az egész szigetre kiterjedő tervet készíttetett, melyből 1873-ra elkészült a gyógyfürdő, két vendéglő, több villa, a Kisszálló, a gépház és a neoreneszánsz Nagyszálló. Ekkor alakították ki mesterségesen elhelyezett sziklák segítségével a vízesést is, majd a közönséget szállító első lóvasút-pályát is.

A fürdőtelep vezetősége ebben az évben propagandakönyvecskét jelentetett meg Bécsben a Margitszigetről Der kurziveilige Cicerone aufder Margarethen-Insel címmel. Az ismertető szerint a pest-budai „disztingvált közönség" már most is szívesen keresi fel a szigetet, nemcsak a gyógyforrás, hanem szép fekvése miatt is, hiszen itt, a nagyváros lármás nyüzsgésétől nem nagyon távol nincs se por, se szél, csak nyugalom, zöld növényzet, árnyékos sétahelyek; az árak mérsékeltek: a hajóút oda-vissza tíz krajcár, a lóvasút öt, egy korsó gyógyvíz huszonöt krajcár, a vendéglőben pedig huszonöt krajcár a fagylalt, tizenöt a feketekávé és tíz krajcár egy korsó sör (ez idő tájt a napi átlagbér másfél forint körül mozgott). Az alsószigeten a vendégeket vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton katonazenekar szórakoztatta. A kiadvány szerzője azt remélte, hogy a sziget, amely máris Pest-Buda lakóinak „eldorádója", nemsokára egész Európa számára az lesz.

A legszebb épület kétségkívül a Margit gyógyfürdő volt, amelyről sok rajz, fénykép és elragadtatott leírás maradt ránk. Ybl Ervin művészettörténész tudományos monográfiája szerint ez Ybl egyik legzseniálisabb műve.

A Margitszigetet még sokáig csak vízen lehetett megközelíteni. A XIX. század derekáig evezős csónakokon keltek át a szigetre: vagy Pest felől, a vizafogónál lévő kikötőhelyről, vagy a budai oldalról, ahol az Újlak 372. számú házánál elhelyezett harang megkongatásával hívhatták át a révészt. 1869-ben már gőzös járt a szigetre. A fürdőhely megnyitása után fürge kis gőzhajók (Fecske, Hattyú, Sólyom) vitték az utasokat Pestről és Budáról a margitszigeti alsó és felső kikötőbe a tavasztól késő Őszig tartó szezonban reggeltől estig félóránként, szezonon kívül pedig ennél ritkábban.

A Vasárnapi Újság 1876-ban a következőket írta: „A szép szigeten alig van itt-ott egy kis pázsit, fehér homok borítja a talajt, néhol két lábnyi magasságban. (…) Hanem az iszap eltávolítása nagy dolgot ad. Nem is hordják el, hanem a fáktól tisztes helyeket fölszántják, hogy a homok alá kerüljön s a termőföld felszínre jusson, aztán fűmaggal vetik be. Ahol mélyebb a homok, hogysem eke bejárná, ott árkot ásnak, s a kiemelt föld helyébe a homokot teszik.”

Mivel az árvíz rendszeresen elöntötte a szigetet, így megerősítették a partot és elkezdték magasítani a talajszintet, amelynek eredetileg 102,5 méteres tengerszint feletti magasságát feltöltéssel 104,8 méterre emelték.

A sziget népszerűsége rohamosan nőtt: a hazai dzsentri, az arisztokrácia, az írók és művészek mindinkább oda szervezték szabadidejüket. 1894-ben Benedek Elek a Fővárosi Lapokban azt javasolta, hogy vegyék meg a szigetet József főhercegtől, mert így elérhető lenne, hogy ne csak a jobb módúak, hanem mindenki kirándulóhelye legyen. 1900-tól megépült a Margit híd szigetre vezető szárnyhídja, így gyalogosan is megközelíthetővé vált Budapest legnagyobb kertje.

A Margitsziget déli csúcsa 1904-ben

A megoldáshoz az kellett, hogy a Kis-sziget, amely Buda város tulajdonában volt, József főherceg birtokába kerüljön, és feltöltés útján hozzácsatolják a Margitszigethez. Erre végül is a XIX. század utolsó éveiben nyílt mód, miután a város a főhercegnek ajándékozta a kis szigetet (József főherceg ennek fejében egy jelentéktelen pénzösszeget adott a városnak jótékony célra). Ezután a magyar állam és a Margitsziget tulajdonosa közti szerződés értelmében 1899 nyarán hozzákezdtek a Margit hídról levezető szárnyhíd építéséhez, amely összesen 680 ezer koronába került (ebből 400 ezer koronát a főherceg fedezett). Az ekkor végzett feltöltési és partvédelmi munkák huszonöt holddal növelték meg a sziget területét. A szárnyhidat 1900. augusztus 20-án ünnepélyesen megnyitották, melynek végén belépőjegy ellenében lehetett a szigetre lépni.

A Margitsziget és a Kis-sziget elhelyezkedése
A Kis-szigeten látható a hajókikötő; innen töltésen vitt az út a Margitszigetre
A szaggatott vonal a későbbi feltöltés határát jelöli

A szigeten északi irányban haladva, a mai aszfaltút helyén vezetett az 1868-ban megindított lóvasút, mely 1929-ig működött. A lóvasúttól balra eső területet feltöltéssel nyerték a Dunától, amelynek munkálatai 1928-ra fejeződtek be. Az Árpád híd építése miatti északi csúcs feltöltése révén összesen hetven holddal nőtt a sziget területe.

A Magyar Athletikai Club épülete a Kis-szigetről így került a Margitszigetre, amelyet 1901-ben bővítettek, és sajnos az 1930-as években statikai okokból el is kellett bontani. Az északabbra bérelt új épületüket a második világháború bombázásai vitték el.

1930-ra felépült a Nemzeti Sportuszoda épülete, amelyet az 1896-ban, Athénban megrendezett első újkori Olimpia magyar úszóbajnoka, Hajós Alfréd tervezett. Az uszodát 1937-ben Csonka Ferenc tervei alapján két nyitott medencével bővítették. A háborúban ért bombatámadások és belövések miatt sérült épületet 1950-re sikerült csak újjáépíteni, majd a hazai úszósport fejlődésének kielégítésére 1958-ban egy sátorral beborítható medencét építettek. 1983-84-ben a fedett medenceteret fel kellett újítani, mert a magas páratartalom miatt az épület állaga folyamatosan romlott. A felújítás során a fedett uszoda egyetlen bauxitból készült részét - a nagymedencét teljesen elbontották. Helyére feszített víztükrös medence került. 1999-2002 között három ütemben végrehajtott rekonstrukciós munkák keretében a Hajós Alfréd uszoda átfogó felújítása valósult meg. Az uszoda több nemzetközi verseny színhelye napjainkban is. 2006-ban északi oldalát kibővítették, ahol több medence is helyet kapott. Az uszoda 79.242 m2-en terül el. Az épület 4 szintes, 8 medencével, amelyből 4 tanmedence, üzemel. Az uszoda 1975 óta viseli tervezője nevét. Ma ez az ország legnagyobb vízi sport centruma, ahol a nemzeti sportolóink edzenek sporteseményeikre.

Északabbra haladva 1936-ban épült Vidor Emil tervei alapján a margitszigeti ásványvíz-palackozó üzem. Tőle északra van egy szálloda, amelynek épülete régen az Országos Földintézet 1938-ban épített klubháza volt. Terveit Padányi Gulyás Gyula készítette.

Lóvasút egy 1926-os képeslapon

Ezen épületek szomszédságában terül el a sziget parkja, ahol 1928-ban egy lovaspólópálya létesült. 1960-ban ezt a részt befüvesítették, díszcserjék, fák és virágok kerültek a helyére. E parkon átjutva érjük el a Margitsziget egyik fontos középkori emlékéhez, a XIII- XIV.században épült egykori ferences templom magasan álló romfalához. E fal a történelem viharait átvészelve a mai napig látható. Sokáig nem tudták melyik középkori épület maradványa, s csak a XX. század ásatásai derítették ki, hogy nem a premontrei, hanem a ferences templom romjáról van szó. Az 1950-es években végzett ásatások során Lócsy Erzsébet régész feltárta az egykori ferences templom és kolostor föld alá került alapfalainak még fellelhető maradványait, és az épületek kiterjedésével kapcsolatos több, addig megoldatlan kérdést tisztázott.

A falához épített nádori villaépület toldozva-foltozva szállodává alakult, ahol Krúdy Gyula, Szép Ernő és Bródy Sándor is megszállt. Az 1920-as években helyiségeit sportcélra bérelték különböző klubok, itt működött a híres Flóris cukrászda, majd 1938-ban ide helyezték át a szigeti tejivót. A második világháború után az épületet nem állították helyre, hanem elbontották.

A korabeli Palatínus strandfürdő

A Palatínus Strandfürdő 1937-ben létesült, de elődjét már 1921-ben felépítették, amelyet elavultsága miatt kellett lebontani egy évtized múltán.

Tovább, északi irányban jutunk el a kis tavacskához, amelyet 1936-ban készítettek. Itt sziklakert, vízinövények és virágok kaptak helyet. Mellettük áll az 1870-ben épített mesterséges vízesés is, amelynek forrásvize régen egyenest a Dunába folyt, s csak később készült el a víz felfogására alkalmas medence. A sziklafal oldalához épített Ybl-féle ivócsarnok már nem létezik, csakúgy mint a Flóra-villa, a Kis-villa vagy a Kisszálló. A sziklakerti hőforrásban helyezték el a Normafának nevezett bükkfa maradványait, amely megkövesedett állapotban ma is látható.

Igaz, hogy a margitszigeti Zenélő kút is megsérült a háborúban, viszont a városvezetés úgy döntött, hogy felújítja és közkinccsé teszi. A kutat 1820-ban állította fel Bodor Péter Marosvásárhelyen, ahol a színház építése miatt lebontották. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa ennek a másolatát készítette el 1936-ban, amely viszont a háborúban súlyosan megrongálódott. Az 1954-ben helyreállított kutat csupán 1997-ben kellett ismét felújítani.

A sziget északi csúcsán 1922-ben létesült agyaggalamblövő-pálya és a hozzá tartozó klubház az Árpád híd építésének kezdetén megszűnt. Itt kapott helyet a Gépház, a Mosoda, a Parisien Girl, a Picadilly, az Astoria-pavilon, a Magyar Csárda, a Margaréta Szálló, amelyek sajnos a második világháború nyomában eltűntek. Helyükön ma részben park, egy autóparkoló és a Thermál Szálló egy része található.

A margitszigeti díszkert

A Margitsziget és a budai Kis-sziget
egy 1884-es kiadású térképen
(ekkor még a Margit híd szigeti lehajtója nem épült meg, hiszen a Margitsziget jókora távolságra volt tőle)

A Margitsziget egy 1894-es térképen
(a szigeteket már egybeépítették, de a szigeti lehajtó még nem készült el)

A Margitsziget egy 1908-as térképen
(még látszik az egykori Kis-sziget vonala, amelyet csak 1928-ra sikerül eltüntetni)

A Margitsziget egy 1915-ös térképen
(jól látható, hogy a Dunából kinyert, feltöltött részen még nincs komolyabb növényzet)

A Margitsziget egy 1923-as térképen

A második világháború veszteségei közül a leginkább elszomorítóbb a Margit fürdő pusztulása, melynek romja még sokáig állt a háborút követő években. Tervezték helyreállítását, de mivel pénz nem volt rá, így csupán a Nagyszállót hozták rendbe, az előbbit 1958-ban lebontották. Helyén épült fel a Danubius Thermal Szálloda.

Ettől délre a háború előtt egy golfpálya volt, amelyből a sziget helyrehozatalakor kialakították a fákkal, bokrokkal szegélyezett Nagyrétet. Tulajdonképpen ez az a hely, ami miatt a városlakók kilátogatnak a szigetre. A park Nagyszálló felöli részén ültettek el kétszázhúsz évvel ezelőtt három feketediófát, tőlük nem messze pedig eljutunk arra a helyre, ahol a Margitsziget évszázados fái élnek.

Innen indulnak a Művészsétány ösvényei, amelynek mentén számos magyar híresség bronz és kőszobra található. Az eredetileg negyven szoborból mára csupán töredék létezik, mert sajnos huligánok megrongálták vagy ellopták a többit.

Az eredetileg felállított szobrok az írók közül Ady Endrét, Ambrus Zoltánt, Balassi Bálintot, Csokonai Vitéz Mihályt, Gábor Andort, Jókai Mórt, József Attilát, Katona Józsefet, Madách Imrét, Mikszáth Kálmánt, Móricz Zsigmondot, Petőfi Sándort, Radnóti Miklóst, Táncsics Mihályt, Tompa Mihályt és Vörösmarty Mihályt, a festők, szobrászok, építészek közül Barabás Miklóst, Beck O. Fülöpöt, Derkovits Gyulát, Ferenczy Istvánt, Ferenczy Károlyt, Izsó Miklóst, Kernstok Károlyt, Lechner Ödönt, Medgyessy Ferencet, Munkácsy Mihályt, Rudnay Gyulát, Stróbl Alajost, Szőnyi Istvánt, Ybl Miklóst, Zichy Mihályt és Lyka Károly művészeti írót, továbbá Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán zeneszerzőket, a színésznő Dérynét és a muzsikus Bihari Jánost örökítették meg. Tőlük délre Arany János márvány mellszobrát és Tompa Mihály szobrát láthatjuk.

A Margit fürdő és a Nagyszálló

A Margit fürdő 1878-ban, Klösz György felvételén

A Nagyszállótól néhány méternyire pillanthatjuk meg a XII. században épült premontrei Szent Mihály templom 1931-ben rekonstruált épületét, amely a sziget legismertebb és legkiterjedtebb régészeti területén áll. A templom maradványait az 1920-as években Lux Kálmán "hozta felszínre", amelyet aztán román stílusban újraépítettek.

A domonkos rendi apácák kiterjedt kertjei, temploma, kolostora és a gazdasági épületek maradványai ettől délre helyezkednek el, amelyet azonban a mai napig nem tártak fel részletesen, holott tudományos kutatásuk több, mint száz éve folyik.

Az első ásatások története közismert: az 1838-as árvíz után József nádor elrendelte, hogy kertészei egyengessék el a sziget tönkrement talaját és töltsék fel a víz által kimosott mélyedéseket. Ekkor kezdték el lehordani a földet a Boldogasszony-templom még magasan álló falairól, s ekkor került elő a templom alapfalainak egy része, a szentély téglapadozata, néhány sír, köztük egy márványkoporsó, amelyben a csontok mellett gyűrű, aranykelme, néhány pénzérme és egy drágakövekkel díszített aranykorona is volt. A gazdag lelet - mint utóbb kiderült - V. István király sírjának tartalma volt. A korona kivételével sajnos minden más leletnek nyoma veszett, s a szakszerűtlen ásatás is helyrehozhatatlan károkat okozott.

Az első tudományos feltárások 1914-ben kezdődtek meg a területen. Ugyan a munka az első világháború miatt félbeszakadtak, de 1920-ban ismét folytatták azt. 1937-ben a Szabadtéri Színpad építése tette lehetővé a további régészeti kutatást. Az 1950-es években ugyancsak ásatások zajlottak a területen, amikor a kiterjedt középkori épületegyüttes újabb részletei kerültek napvilágra. A templomtól nyugatra 1938-ban megtalált falmaradványok alapján rekonstruálták azt a különálló kis kápolnát, amely valószínűleg Margit királylány sírkápolnája volt. A legszenzációsabb régészeti lelet a IV. Béla számára épített vagy átépített, régóta keresett királyi palota, amelyet a Budapesti Történeti Múzeum régésze, Melis Katalin tárt fel és azonosított.

A sziget déli részén lévő egykori johannita vár maradványai 1869-ben még láthatóak voltak, de valószínű, hogy azt az alsószigeti vendéglő építéséhez felhasználták. Az esztergomi érsek vára az 1290-es években csere útján más tulajdonába került, amely Nagy Lajos király 1355-ben kelt oklevelében már mint romos épület szerepel. A korábban említett falmaradvány ehhez az épülethez tartozhatott. Feuerné tóth Rózsa 1957-ben végzett ásatásai során közel négy méter mélységben alapfalakat talált középkori padlószinttel, s XII. századi cseréptöredékekkel.

A Boldogasszony-templom romterületével szemközt magasodik az 1911-ben épített víztorony. Zielinski Szilárd műegyetemi tanár építette szecessziós stílusban, az akkori legkorszerűbb, úgynevezett monolitikus vasbeton építési eljárással. Magassága 56 méter. Védett ipari műemlék!

Mellette, 1938-ban épült fel a Szabadtéri Színpad. Tervezője Kafka Péter, aki a színpadot teljes egészében belefoglalta a víztoronyba.

A víztoronytól délre található a sziget legnagyobb összefüggő parkja. Itt facsoportok, cserjék, tisztások váltják egymást. Ettől balra látható a vadaskert, amely a szigetre látogató gyerekek kedvence.

Az első szigeti csónakház 1884-ben nyílt meg a Neptun Budapesti Evezős Egylet alapításában. Nem sokkal később a Nemzeti Hajós Egyletnek is volt már csónakháza, de ekkor még csak a Kis-szigeten, ideiglenes építményként. A korabeli sajtó állandóan beszámolt a rendszeresen megrendezett versenyekről. Ezen a partszakaszon volt az 1902-ben alapított Nemzeti Hajós Egylet és az 1911-ben épült Hungária Evezős Egylet csónakháza is. A Sirály Evezős Egylet 1936-ban épített csónakházat, amelyet Ligeti Pál és Révész György tervezett, s amely épület még napjainkban is áll.

Ugyancsak létezik még az Országos Tiszti Kaszinó Tudományos és Kaszinó Egyesületének nyári klubháza, amely Czakó László tervei szerint 1941-ben épült.

A Margitsziget nevét a XIV. században kapta Árpád-házi Margit hercegnőről, IV. Béla király lányáról, aki a királynak a tatárjárás alatt tett fogadalmához híven a Domonkos-rend apácakolostorában élt itt a XIII. században. Nevezték még Szent András szigetének is, majd pedig az ott levő ájtatos hajlékok után Boldogságos Szűz Mária vagy röviden Boldogasszony szigetének. A törökök, valószínűleg az ott élt és a magyarok által sűrűn emlegetett, de onnan elmenekült apácák után Lány-sziget, Kyszadaszi néven emlegették, ha szó esett róla.

A Nyulak szigetének latin elnevezése Insula leporum volt. A legenda szó szerint azt írja, hogy a Boldogasszony szigete „annak előtte mondatik vala nyulak-szigetének”. Az Insula leporum valóban fordítható így is a latin lepus (’nyúl’) szó alapján, de a szerkezet származhat a lepor (’ékesség, dísz’) szóból is, ez esetben jelentése: Ékességek szigete.

A XIX. század elején Palatínus-, vagy magyarosan Nádor-szigetnek hívták. 1809-től újra Margitszigetnek nevezik, bár egy ekkor írt cikkben még megemlítették korábbi nevét is (Nádor-sziget), amely József nádor élete végéig, 1847-ig maradt használatban.

Közigazgatási értelemben (mint városrészt) egybeírják, természetföldrajzi értelemben (mint szigetet) pedig kötőjellel. Ha nem lehet eldönteni, hogy melyik értelmezésről van szó, hagyományosan az egyszerűbb megoldást, az egybeírást javasolják.

A szigeten számos védett növény- és állatfaj talált menedéket. A pihenő, sétáló emberek gyakran láthatnak itt feketerigót, harkályféléket (például nagy fakopáncsot) és mókusokat. A ritka növények közül érdemes megemlíteni a páfrányfenyőket (Ginkgo biloba). József nádor mintegy 300 fafaj meghonosítását kezdeményezte a Margit-szigeten, és alcsúti kastélyának parkjában egyaránt, így például ők telepítették először az azóta általánosan elterjedt díszfát, a platánt.

Somorjai Ferenc, Gál Éva és Bajkó Ferenc nyomán írta: Varga Máté

A margitszigeti felügyelőség épülete

A margitszigeti vízesés

A margitszigeti Nagyszálló

A Nagyszálló nyugati homlokzata

A Nagyszálló keleti homlokzata
1880 körül
A kép érdekessége, hogy - mivel a sziget akkoriban keskenyebb és rövidebb volt - a szálló sokkal közelebb van a Dunához, mint napjainkban

A lóvasút Klösz György felvételén