HIRDETÉS

Országos Földtani Intézet és Múzeum
       XI. kerület, Zugló, Stefánia út 14.

Az Országos Földtani Múzeum Magyarország legnagyobb földtani gyűjteménye, amit az Intézet alapításakor, 1869-ben Ferenc József császár és király a Földtani Intézet létrehozásával rendelt el. A Múzeum 23 tematikus gyűjteményének egyedi leltározott állománya több mint 150 ezer tétel. A gyűjtemények a magyar földtani kutatás alapvető tudománytörténeti, fénykép, ásvány, kőzet, ősmaradvány és mélyfúrási magmintáit őrzik. A múzeum kiállításai csütörtökön, szombaton és vasárnap 10 és 16 óra között tekinthető meg.


HIRDETÉS

Az épület Lechner Ödön tervei alapján és Hauszmann Sándor irányításával készült el 1897-1899-ben. Létrehozásához a kormányon és a fővároson kívül Semsey Andor járult hozzá jelentős adománnyal.

Az épület a valamikori pesti korzón épült, ahol az előkelőségek lóháton vagy sétakocsiban töltötték szabadidejüket. E környék akkoriban kezdett el kiépülni: a lakók mind gyakrabban jártak ki a Városligetbe, szomszédos birtokain villanegyed épült, majd az Ezredéves Országos Kiállítás során folyamatosan integrálódott Budapest vérkeringésébe. Az Andrássy út végén felépült a régit kiváltó új Műcsarnok, majd a Szépművészeti Múzeum és a Vajdahunyad-várában létesített Mezőgazdasági Múzeum.

A Földtani Intézet 1899-es megnyitása óta azonos funkciót tölt be, amihez természetesen hozzájárult az eredeti kialakítás viszonylagos épségben történt megtartásához. Az intézet nagy ásvány- és őslény gyűjteménnyel rendelkezik, ezek bemutatására szolgáltak a legfelső emelet kiállítótermei. A gyűjtemény egy részének megtekintésére ma is van mód, ez alkalmat ad az épület legfontosabb részeinek bejárására is.

Az Intézet fő feladatai:
- az ország területének geológiai feltérképezése,
- alapadatok szolgáltatása a gyakorlati célú kutatás,
- a tervezés és a döntéselőkészítés számára;
- vízföldtani, környezetföldtani, agrogeológiai, geokémiai, vízkémiai, mérnökgeológiai és egyéb gyakorlati célú kutatások, fejlesztések végzése, céltérképek, földtani modellek készítése;
- ásványi nyersanyagkészletek kiértékelése,
- új nyersanyagkutatási lehetőségek feltárása,
- hatástanulmányok készítése,
- földtani adatbázis fenntartása és fejlesztése,
- a nemzetgazdaság és az állampolgárok informálása.

A Földtani Intézet egyike azon nagyon kevés nem nyilvános közintézménynek, amely megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt. A Lechner Ödön emlékkiállítás rendezésével beállt azon épületek sorába, amely a turizmus igényeit szolgálja ki. Ennek során fel lehet jutni az épület hátsó tetőteraszára is, ahonnan áttekinthető a kék szín több árnyalatában pompázó tető. A kémények játékos formálású kerámiatoldalékai, a tetőgerincet és éleket kísérő csipkés cserépsorok plasztikai játéka a közelből olyan, mint egy cseppkőbarlang felfordított mennyezete. Lechner Ödön épületeinek tetői részleteinek a művészi megformálása mellett a természetes tájak képzetét is keltik.

Ez az épület is monumentális hatású, méretei lenyügözőek. Tömegformálásából teljesen hiányzik a keletiesség, inkább középkori és reneszánsz elemek fedezhetők fel az egységes architektúrán belül. A négyszögletes udvart körülvevő zárt épülettömeget égszínkék mázas cseréppel borított magas tető fedi, a főhomlokzat tornyai és a középrész felett kiemelkedő sátor formájú idomokkal, melyek talán a magyarság nomád korszakára utalnak: a gúlaformák enyhén behajlóak, amit inkább lehet szimbolikus okokkal, mint szerkezeti szükségszerűséggel magyarázni. A sík homlokfelületek meghatározó eleme a nyerstégla szalag, amely a függőleges hangsúlyt adó saroklizénákon, az ablakkereteken jelenik meg, és a vakolt felületeket további mezőkre bontja, hogy végül az egészből összeálljon egy kifinomult, szőnyeg-szerű felület.

A mintázat fő elemei az ablakok, amelyek változatos formájukkal és méreteikkel a belső, funkcionális igényeket követik. A két oldalhomlokzat mutatja a legtisztábban Lechner szándékát, hogy a szerkezeti elemek: a belső nagy terek miatt a homlokzati falba helyezett kémények lizénái, a keretekkel összefogott ablakcsoportok, az attikafal, a magas, eltérő textúrájú lábazat adják meg az egyébként puritán, minden részletében logikusan felépített ház összetéveszthetetlen karakterét.

A kerámia díszítőelemek egy-egy homlokzati mező közepén, jelzésszerűen kerültek elhelyezésre, részben virágmotívumok, részben az épület funkciójára utalva kövületek. A keleties atmoszférát az épület belsejében, az előcsarnokban, lépcsőházban, folyosókon találjuk meg. Ezekben a terekben, valamint több irodában megmaradt az eredeti falfestés, és bár a színezés az Iparművészeti Múzeum elpusztult festésénél egyszerűbb, a minták formája, jellege hasonló.


Az előcsarnok és a lépcsőház (kép: Varga Máté)

A folyosók és a lépcsőház plasztikus, barlangszerű kialakítása kevésbé követi a hindu építészeti előképeket, inkább a népi motívumkincs nagyított és plasztikussá tett formáiból ered. A leginkább itt figyelhető meg ez a zseniális lechneri újítás, ahogy a kisméretű hímzések és faragások világából egy egészen más léptékű, háromdimenziós építészeti teret varázsol. Az előcsarnokban és a lépcsőházban alkalmazott karéjos, kagylószerű boltozatok a Lechner stílusát követő építészek kedvelt formaelemévé váltak, és ilyenként az ország sok távoli pontján megtalálhatók. Ez más, először itt feltűnő motívumokra is áll, mint a téglaszalaggal összefogott ablakok, a vakolatmezők közepét díszítő kerámiabetétek vagy a századforduló építészetét általában jellemző aszimmetria helyett a szigorú tengelyes szimmetria hangsúlyozása.


Az előcsarnok mennyezetének díszítése (kép: Varga Máté)

Az előcsarnokban állva érint meg leginkább az a mindenre kiterjedő, egyöntetű formálás, amely annak köszönhető, hogy minden részlet az építész saját formavilágának vonásait hordozza. Ez, a korszakra általánosan jellemző, németül Gesamtkunstwerknek nevezett módszer Lechner esetében nemcsak azt jelenti, hogy az épület egészét ugyanaz a szellemiség és annak legmagasabb rendű művészi megnyilvánulásai hatják át, hanem hogy ezt az építész minden részletre kiterjedő saját tervezői munkája biztosítja.

Sajnos az építész által tervezett bútorok itt is, mint más épületekben is, a nemtörődömség és meg nem értés áldozataivá váltak, egy-két kivételes darabtól eltekintve. A dekoráció érdekességei közé tartoznak a második emeleti díszterem oszlopfőin található bányászportrék, amelyek a bejárat fölötti tetőcsúcson elhelyezett hatalmas földgömbbel együtt az épület funkciójára utalnak. Különlegesen gazdag formálású a főhomlokzat előtti kerítés, amelynek oszlopait hatalmas majolikatulipánok díszítik.

   



 


A Földtani Múzeum kerítése kék Zsolnay-bogyókkal a tetején (kép: Varga Máté)

 

Adatok

 
 Tervezője: Lechner Ödön
 Építés éve: 1897-1899
 Stílusa: szecessziós
 Funkciója: múzeum
 
 

Megközelítés

 
Egressy út
 
Stefánia út
 
     
 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek

 
 MAFI.hu
  
 

Veszély

 

Veszélytelen