|
Az Országos Földtani Múzeum Magyarország legnagyobb földtani
gyűjteménye, amit az Intézet alapításakor, 1869-ben Ferenc József
császár és király a Földtani Intézet létrehozásával rendelt el. A
Múzeum 23 tematikus gyűjteményének egyedi leltározott állománya több
mint 150 ezer tétel. A gyűjtemények a magyar földtani kutatás
alapvető tudománytörténeti, fénykép, ásvány, kőzet, ősmaradvány és
mélyfúrási magmintáit őrzik. A múzeum kiállításai csütörtökön,
szombaton és vasárnap 10 és 16 óra között tekinthető meg.
| |
Fényképalbum |
|
Az épület
Lechner
Ödön tervei alapján és Hauszmann Sándor irányításával
készült el 1897-1899-ben. Létrehozásához a kormányon és a fővároson
kívül Semsey Andor járult hozzá jelentős adománnyal.
Az épület a valamikori pesti korzón épült, ahol az előkelőségek
lóháton vagy sétakocsiban töltötték szabadidejüket. E környék
akkoriban kezdett el kiépülni: a lakók mind gyakrabban jártak ki a
Városligetbe, szomszédos birtokain villanegyed épült, majd az
Ezredéves Országos Kiállítás során folyamatosan integrálódott
Budapest vérkeringésébe. Az Andrássy út végén felépült a régit
kiváltó új Műcsarnok, majd a Szépművészeti Múzeum és a
Vajdahunyad-várában létesített Mezőgazdasági Múzeum.
A Földtani Intézet 1899-es megnyitása óta azonos funkciót tölt be,
amihez természetesen hozzájárult az eredeti kialakítás viszonylagos
épségben történt megtartásához. Az intézet nagy ásvány- és őslény
gyűjteménnyel rendelkezik, ezek bemutatására szolgáltak a legfelső
emelet kiállítótermei. A gyűjtemény egy részének megtekintésére ma
is van mód, ez alkalmat ad az épület legfontosabb részeinek
bejárására is.
Az Intézet fő feladatai:
- az ország területének geológiai feltérképezése,
- alapadatok szolgáltatása a gyakorlati célú kutatás,
- a tervezés és a döntéselőkészítés számára;
- vízföldtani, környezetföldtani, agrogeológiai, geokémiai,
vízkémiai, mérnökgeológiai és egyéb gyakorlati célú kutatások,
fejlesztések végzése, céltérképek, földtani modellek készítése;
- ásványi nyersanyagkészletek kiértékelése,
- új nyersanyagkutatási lehetőségek feltárása,
- hatástanulmányok készítése,
- földtani adatbázis fenntartása és fejlesztése,
- a nemzetgazdaság és az állampolgárok informálása.
A Földtani Intézet egyike azon nagyon kevés nem nyilvános
közintézménynek, amely megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt. A
Lechner Ödön emlékkiállítás rendezésével beállt azon épületek
sorába, amely a turizmus igényeit szolgálja ki. Ennek során fel
lehet jutni az épület hátsó tetőteraszára is, ahonnan áttekinthető a
kék szín több árnyalatában pompázó tető. A kémények játékos
formálású kerámiatoldalékai, a tetőgerincet és éleket kísérő csipkés
cserépsorok plasztikai játéka a közelből olyan, mint egy
cseppkőbarlang felfordított mennyezete. Lechner Ödön épületeinek
tetői részleteinek a művészi megformálása mellett a természetes
tájak képzetét is keltik.
Ez az épület is monumentális hatású, méretei lenyügözőek.
Tömegformálásából teljesen hiányzik a keletiesség, inkább középkori
és reneszánsz elemek fedezhetők fel az egységes architektúrán belül.
A négyszögletes udvart körülvevő zárt épülettömeget égszínkék mázas
cseréppel borított magas tető fedi, a főhomlokzat tornyai és a
középrész felett kiemelkedő sátor formájú idomokkal, melyek talán a
magyarság nomád korszakára utalnak: a gúlaformák enyhén behajlóak,
amit inkább lehet szimbolikus okokkal, mint szerkezeti
szükségszerűséggel magyarázni. A sík homlokfelületek meghatározó
eleme a nyerstégla szalag, amely a függőleges hangsúlyt adó
saroklizénákon, az ablakkereteken jelenik meg, és a vakolt
felületeket további mezőkre bontja, hogy végül az egészből
összeálljon egy kifinomult, szőnyeg-szerű felület.
A mintázat fő elemei az ablakok, amelyek változatos formájukkal és
méreteikkel a belső, funkcionális igényeket követik. A két
oldalhomlokzat mutatja a legtisztábban Lechner szándékát, hogy a
szerkezeti elemek: a belső nagy terek miatt a homlokzati falba
helyezett kémények lizénái, a keretekkel összefogott ablakcsoportok,
az attikafal, a magas, eltérő textúrájú lábazat adják meg az
egyébként puritán, minden részletében logikusan felépített ház
összetéveszthetetlen karakterét.
A kerámia díszítőelemek egy-egy homlokzati mező közepén,
jelzésszerűen kerültek elhelyezésre, részben virágmotívumok, részben
az épület funkciójára utalva kövületek. A keleties atmoszférát az
épület belsejében, az előcsarnokban, lépcsőházban, folyosókon
találjuk meg. Ezekben a terekben, valamint több irodában megmaradt
az eredeti falfestés, és bár a színezés az Iparművészeti Múzeum
elpusztult festésénél egyszerűbb, a minták formája, jellege hasonló.
A folyosók és a lépcsőház plasztikus, barlangszerű kialakítása
kevésbé követi a hindu építészeti előképeket, inkább a népi
motívumkincs nagyított és plasztikussá tett formáiból ered. A
leginkább itt figyelhető meg ez a zseniális lechneri újítás, ahogy a
kisméretű hímzések és faragások világából egy egészen más léptékű,
háromdimenziós építészeti teret varázsol. Az előcsarnokban és a
lépcsőházban alkalmazott karéjos, kagylószerű boltozatok a Lechner
stílusát követő építészek kedvelt formaelemévé váltak, és ilyenként
az ország sok távoli pontján megtalálhatók. Ez más, először itt
feltűnő motívumokra is áll, mint a téglaszalaggal összefogott
ablakok, a vakolatmezők közepét díszítő kerámiabetétek vagy a
századforduló építészetét általában jellemző aszimmetria helyett a
szigorú tengelyes szimmetria hangsúlyozása.
Az előcsarnokban állva érint meg leginkább az a mindenre kiterjedő,
egyöntetű formálás, amely annak köszönhető, hogy minden részlet az
építész saját formavilágának vonásait hordozza. Ez, a korszakra
általánosan jellemző, németül Gesamtkunstwerknek nevezett módszer
Lechner esetében nemcsak azt jelenti, hogy az épület egészét ugyanaz
a szellemiség és annak legmagasabb rendű művészi megnyilvánulásai
hatják át, hanem hogy ezt az építész minden részletre kiterjedő
saját tervezői munkája biztosítja.
Sajnos az építész által tervezett bútorok itt is, mint más
épületekben is, a nemtörődömség és meg nem értés áldozataivá váltak,
egy-két kivételes darabtól eltekintve. A dekoráció érdekességei közé
tartoznak a második emeleti díszterem oszlopfőin található
bányászportrék, amelyek a bejárat fölötti tetőcsúcson elhelyezett
hatalmas földgömbbel együtt az épület funkciójára utalnak.
Különlegesen gazdag formálású a főhomlokzat előtti kerítés, amelynek
oszlopait hatalmas majolikatulipánok díszítik.
|
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
Lechner Ödön
Építés
éve: 1897-1899
Stílusa:
szecessziós
Funkciója:
múzeum
|
HIRDETÉS
|
