Fővárosi Állat- és Növénykert

A Fővárosi Állat- és Növénykert Magyarország legrégebbi és legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező állatkertje. Budapest XIV. kerületében, a Városligetben található, területe 1986 óta természetvédelmi terület. A gyermekek kedvelt szórakozóhelye, ám egyben fontos kutatómunkát végző intézmény, ahol olyan ismereteket szerezhetünk, amelyekre máshol nincs mód Magyarország területén. A 11 hektár területen mintegy 3500 különféle állatot és kereken 1500 növényfajt tanulmányozhatunk.

Az Állatkert épületei

A Fővárosi Állat- és Növénykert egyike a világ legrégebbi állatkertjeinek: 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit. A ma is létező újkori állatkertek között csupán 24 akad, amely a budapestinél régebbi alapítású. Az állatkert Xantus János jogász, biológus, etnográfus kezdeményezésére létesült. A főváros csak 1907-ben vette saját kezelésébe, ezt követően alakult ki mai formája. Megnyitásától kezdve az 1950-es évekig egyedüli állatkertként létezett Magyarországon. Napjainkra közel másfélmillió ember keresi fel évente.

A jelenlegi területet határoló utak közül az alapításkor egyedül a vasútvonal létezett (azt 1842-ben létesítették), az összes többit már az Állatkert alapítása után, nagyrészt a kert területének rovására alakították ki. Az Állatkertből hasítottak ki területet a Vidám Park egy részéhez (eredetileg a Hermina út és a Mohács utca hossztengelyének vonalában volt a kert északkeleti határa), de a Fővárosi Nagycirkusz és a két szomszédos étterem területe is az Állatkerthez tartozott egykor. Mi több, a Széchenyi-fürdő területét eredetileg a kert későbbi bővítéséhez foglalták le. A területcsonkítások következtében az eredeti, mintegy 18 hektáros területből 1912-re már csak 11 hektárnyi maradt meg. Az 1950-es években további területvesztést jelentett a Dózsa György út szélesítése, mivel a Dózsa György úti kerítést teljes hosszában három méterrel beljebb hozták.

Hivatalos nevei voltak: Pesti Állatkert (1866-1873), Budapesti Állatkert (1873-1907), Székesfővárosi Állatkert (1907-1912), Budapest Székesfőváros Állat- és Növénykertje (1912-1948), valamint Budapest Főváros Állat- és Növénykertje (1948-2001). A köznyelvben viszont egyszerűen mint Állatkert szerepel.

Fő tevékenységégi köre a természetvédelem, az oktatás, valamint a tudományos kutatás. További célkitűzései közé tartozik a kulturális örökség védelme és gazdagítása is.

Az Állatkert lakói

Az első magyarországi nem vadaspark jellegű állatkert megalapításának gondolata már az 1830-as évektől kezdődően felmerült, de az 1848-as szabadságharc és az azt követő évtizedek politikai-gazdasági viszonyai nem kedveztek ennek megteremtéséhez.

1859-ben Xántus János zoológus, etnográfus és utazó, Szabó József geológus professzor, Kubinyi Ágoston, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, valamint Gerenday József, a Füvészkert igazgatója felvetették egy fővárosi állatkert létrehozásának gondolatát, de a bürokratikus akadályok miatt a kivitelezés egyelőre elmaradt.

1864-ben a Magyar Királyi Helytartótanács jóváhagyásával megalakult az Állatkerti Részvénytársulat, amely a kibocsátott részvényekből befolyó összeggel kívánta megalapozni az állatkert létesítését. Közben sikerült elérniük, hogy az akkor Városerdőnek nevezett Városligetből egy 31 katasztrális hold terület harminc évnyi díjmentes használatra a társasághoz kerüljön a megalakítandó állatkert területéül.

Az állatkert beosztásának tervét Pertz Ármin budapesti főkertész készítette, az épületek megtervezésére pedig Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik kapott megbízást. Reitter Ferenc városi mérnök vezetésével alakították ki a ma is meglévő, akkor 900 m²-es víztükrű Nagy-tavat, illetve az azt tápláló fúrt kutat is.

Az építkezést 1865-ben kezdték el, de a munka java 1866-ban vette kezdetét, s még ez évben szerezték be az első állatokat is. Rövid ideig a német Leopold Fitzinger töltötte be az igazgatói posztot, de a megnyitásra már Xantus János töltötte be e tisztséget. Az állatkert Pesti Állatkert néven 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit.

Az első évtizedekben bemutatott állatok legjava a Kárpát-medence élővilágából került ki, de Erzsébet királyné ajándékaként kaptak egy zsiráfot, vagy Ferenc József császártól (egyenesen Schönbrunnból) mintegy 35 egzotikus állatfajtát is.

A kezdeti nagy érdeklődés az évek múlásával lassacskán alábbhagyott, amit mutatványosok, komédiások alkalmazásával, vagy sorsjegyek kibocsátásával próbáltak orvosolni. Új állatok beszerzése a drágaságuk miatt csak nagyon vontatottan haladt, s amiket Xantus egyenesen Amerikából küldetett, azok is Hamburgban maradtak a porosz-osztrák háború miatt.

Van egy érdekes történeti részlete is az Állatkertnek: egy bizonyos Czimek József pénztárost megbíztak olcsó takarmány beszerzésével, mire ő penészes, romlott, használhatatlan árut szerzett. Persze e hatalmas hibáért nem a pénztárnokot bocsátották el, hanem maga Xantus János igazgató mondott le, sőt, még a helyére került új igazgató, bizonyos Kriesch János is rövidesen lemondott a posztról. A pénztárnok elbocsátására csak ezután kerülhetett sor. Vajon ki volt ez a Czimek József, hogy két hozzáértő igazgató is elhagyta az Állatkertet miatta? Netán nem az történt-e, hogy Czimek az ingyen kapott hasznavehetetlen penészes szalmát papíron ugyan pénzért vette meg, de aztán az összeget megosztotta valakivel? E kérdésekre talán sosem kapunk választ, mindenesetre a Xantus vagy a Kriesch hagyatékok biztos szolgálhatnak némi adalékkal a levéltárak mélyéről.

Kriesch Jánost Hegyessy Kálmán követte az igazgatói poszton, majd az Állatkert átalakult Növényhonosító Társasággá, Berecz Antal lett az igazgató. A bevételek ekkor sem nőttek oly mértékben, hogy az Állatkert gazdaságosan fenntartható legyen, ráadásul az állatállományt időnként járványok, télen a madárházat fosztogató rókák pusztították.

1873-tól - mintegy harminc éven át - Serák Károly vezette az intézményt. Ahhoz, hogy rendbe tegye az Állatkert pénzügyi helyzetét, eleinte rengeteg komédiást és mutatványost alkalmazott, de mivel ez sem segített, két év múlva kénytelen volt a Fővároshoz fordulni segélyezésért.

1876-ra készült el Hauszmann Alajos tervei alapján az oroszlánok háza, valamint Semsey Andor gróf madárháza. 1884-től kezdve Carl Hagenbeck állatkereskedő tucatnyi elefántjával és törzsi öltözékben feszítő sziú indiánjaival csalogatta be a közönséget az Állatkert falain belülre, amelyek már hoztak némi profitot, így a vezetőség arra is gondolhatott, hogy az 1896-os Országos Kiállításra méltóképpen felkészülhessenek.

1890-ben szerezték be az első vízilovat, akit Jónásnak neveztek el, majd jött egy szumátrai orrszarvú is, amit eddig még nem látott a budapesti közönség. Elsőként érkeztek meg a csimpánzok, az orangutánok, az oroszlánfókák, a sörényes hangyászok és a fehérfarkú gnúk is. Kétféle elefántfajt mutattak be, s majdnem minden medvefajból jutott egy-egy pár.

1896-ban az Országos Kiállítás miatt a látogatók száma és a bevételek végre megdöntöttek minden addigi rekordot, de mivel épp ekkor járt le a területre vonatkozó ingyenes bérleti szerződés, a Főváros által kért bérleti díjat immár alig tudták kitermelni. Emiatt az utolsó nagyobb állatvásárlás 1898-ban történt meg.

Miután a Főváros az Országos Kiállításra nyitott és az azóta is mulatóként működő Ősbudavárát bezáratta, az Állatkert anyagi helyzete fokozódó romlásba kezdett. 1907-re csődeljárást kezdeményeztek az intézmény felett, az Állat- és Növényhonosító Társaságot pedig feloszlatták. Mivel a budapestiek körében az Állatkert igen népszerű volt, ezért ifjabb Andrássy Gyula belügyminiszter javaslatára a Főváros megvásárolta az Állatkertet, amelyet Budapest Főváros Állat- és Növénykertje néven üzemeltettek tovább.

Az Állatkert főbejáratának egyik tervváltozata, feltehetően Gerster Kálmán munkája (forrás)

Bárczy István főpolgármester kezdeményezésére elhatározták, hogy az Állatkertet felújítják és átépítik, amelyre kezdetben 1.212.000 aranykoronát szántak elkölteni, majd kinevezték az új igazgatót is Dr. Ráthonyi Zoltán állatorvos személyében. Az átépítést vezető bizottság tagjai neves zoológusok, botanikusok, építészek, közéleti személyiségek voltak. A bizottságnak számos tagja volt, ezért négy vezető kezébe adták az irányítást: dr. Bódy Tivadar alpolgármesternek, mint a bizottság elnökének a munkálatok vezetését, dr. Kovách Aladárt a közönség általános kívánalmainak érvényesítését, valamint dr. Lendl Adolfot a tudományos program kidolgozását. A terv elfogadása után az összeget 4 millió aranykoronára emelték.

Az állatokat leszármazási viszonyaik szerint mutatták be, s megtervezték az új növénykertet is. A Carl Hagenbeck-féle panoráma-kifutó terveket kívánták ebben az állatkertben is megvalósítani. E terv keretében az állatokat vizes- és szárazárokkal választották el a látogatóktól. Két műsziklát is építettek. Az állatkert régi épületeit elbontották és újakat emeltek a helyükön. A jelképnek is számító főkapu és az elefántház megtervezését Neuschloss Kornélra bízták, az állatkerti házak többségét pedig Kós Károly és Zrumeczky Dezső építészekre. A pálmaházat és az alatta található Aquariumot, Räde Károly és Ilsemann Keresztély tervei alapján építették. Ekkor épült a Kis- és a Nagyszikla is.

Mivel a régi állatkertből csak néhány állat maradt meg, gondoskodni kellett az állatállomány újbóli beszerzésére. Ezt részben vásárlással oldották meg, de sok-sok ajándékként kapott állattal is gyarapodott a kínálat. Kittenberger Kálmán, a neves vadászati szakíró például több állatot is gyűjtött az állatkert számára: így került például Budapestre az állatkertekben akkor igen ritkán bemutatott földimalac is, de a magyar nemesi családoktól kapták az első kapucinusmajmokat is. A zsiráfok vonaton és hajón érkeztek Szudánból, majd a Nyugati pályaudvartól sétálva kísérték őket új lakhelyükre. A vásárlással közel kétezer új állattal gyarapodott az Állatkert.

Az újjáépített Állatkert 1912. május 20-án nyitott meg újra, amelyet a korabeli sajtó Európa legmodernebb állatkertjének nevezett. A közönség azonnal megszerette az új állatkertet, azonban az intézmény vezetői jól tudták, hogy az újdonság varázsa hamar elenyészhet, emiatt nagy gondot fordítottak arra, hogy a látogatottságot a kezdeti magas szinten tartsák. Az érdeklődés fenntartására különféle közönségcsalogató programokat szerveztek, de ügyeltek arra, hogy ezek soha ne fajuljanak cirkuszi mutatvánnyá, vásári komédiává. A Barlang Mozi nevű barlangi vetítőben filmeket is vetítettek, a zenepavilonban katonazene szólt, a látogatók tevegelni és elefántra ülni is tudtak, valamint a sziklavendéglőben olcsón tudták az éhségüket vagy szomjukat csillapítani.

Ekkoriban jelentek meg a bérletjegyek is, amely által visszatérésre bírták az embereket. Ez nemcsak a pénzügyi szempontok miatt volt fontos, hanem azért is, mert az állatkert valóban fel kívánta vállalni a nemzet természettudományos ismereteinek bővítését. Ennek érdekében a főkapu oldalában és Dr. Lendl Adolf kezdeményezésére megalakult a Fővárosi Könyvtár állatkerti kirendeltsége. A kert területén törpeszamarak hordták körbe kiskocsin vontatva a kikölcsönözhető könyveket, amelyeket a kijáratnál kellett leadni. Külön lap jelent meg Természet címmel az Állatkert és a vadvilág életéről.

Az első világháború alatt a takarmány beszerzése nehézségekbe ütközött, az ápolók nagy része a frontra került. Az Elefántházat a török nagykövetség jelzése miatt ekkoriban építették át, ugyanis az szerintük nagyon hasonlított egy mecsethez.

A háború után, 1919-ben az addig pénzügyi igazgatóként tevékenykedő Hilbert Rezső került az aligazgatói székbe, akinek a pénzügyi helyzet rendbetételét adták feladatául. Mivel a Főváros nem tudott pénzt adni az Állatkert fenntartására, így saját forrásból fedezte a kiadásokat: például a park locsolóit az állatkert saját kútjaiból táplálták, így csökkentve a vízdíjat. 1920 tavaszán járvány miatt a madarak egy része elpusztult. Ekkor élesztették újra az addigra elfeledett könyvtárat is. A rendszeres szaporulatnak köszönhetően az állomány felfrissült, sok új állatot szereztek csere útján, s ismét lehetőség nyílt a háborúban elpusztult tengeri halak megtekintésére is. Közel nyolc féle antilopfajtát láthatott a közönség.

1927-ben itt rendezték a Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság IV. kongresszusát, elismerésképpen a Budapesti állatkert bölényvédelmi tevékenységéért. Ezután szaktudósok segítségével „Állatkerti előadások a tanuló ifjúság részére” címmel előadás-sorozatot tartottak az Állatkertben.

Hilbert Rezső nyugdíjba vonulása után, 1929-ben Nádler Herbert lett az igazgató, akit az agancsbírálatokhoz rendszeresített, általa kidolgozott trófeabírálati képlet tett nemzetközileg ismertté (Nadler-pontok). Irányítása alatt kiépítettek egy Afrika-társaskifutót az antilopok és a zebrák számára, majd átépítették az akváriumot. 1936-ra befejezték a majomházat is.

A második világháborúban ugyanazon probléma miatt szenvedtek, mint az első nagy háború alatt: nem volt építőanyag, se takarmány, se az akváriumnak nélkülözhetetlen tengervíz. A park egyes részeit felszántották és bevetették takarmánynövényekkel. Mivel a park közvetlen a vasútvonal mellé épült, így több bombatalálatot is kapott, amelyek által több épület és állat is elpusztult. A túlélő állatok jelentős részét az éhező lakosság miatt levágták, így a háború végére mintegy 15 állat maradt csupán. Ezeket a fűthető Elefántházban helyezték el.

1945. május első napján nyitottak meg újra. A haza állatkertekkel való csere útján jöttek új állatok az Állatkertbe, de az általános építőanyag hiány miatt csak lassan indult meg az épületek renoválása.

Mikor az igazgató nyugdíjba vonult, ide is munkás-igazgatót neveztek ki, Láng István munkás személyében, akit rövid ideig Károlyi József követett. Anghi Csaba 1956-1967 között vezette az állatkertet, aki még osztályfelügyelőként vizsgálta behatóan a zsiráfborjak növekedését, valamint a különféle zebrafajok csíkozatának alakulását. Nevéhez fűződik az állatkerti törzskönyvezés bevezetése is. Munkája során széles körű hazai és nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Mesterének Schandl akadémikust és a bécsi Otto Antoniust tekintete. Az ő igazgatása alatt az intézmény ismét Európa egyik legmodernebb állatkertje lett.

Anghi kérésére kapta meg az Állatkert a Tudományos Intézet besorolást 1956-ban. 1957-ben indított Zoo Budapest címmel füzetsorozatot, amelyekkel bemutatták a kert kulisszatitkait és lakóinak eddig nem ismert életét. 1962-ben foglalták össze a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos lapjában, a Magyar Tudományban az addigi kutatómunkák eredményeit. 1959-ben - az akkor nehezen előteremthető konvertibilis valuta által - új állatokat szereztek nyugatról, de kiemelkedő eredményeket értek el a nagymacskák és a vízilovak szaporítása terén is. Anghi Csaba fontosnak tartotta a kiveszőfélben lévő magyar állatfajták bemutatását is, mint a magyar szürke marhát vagy a racka juhot.

Az igazgató 1967-ben vonult nyugalomba, akit Szederjei Ákos kandidátus követett. Első munkája a Teveház építésének a befejezése volt, majd egy háromszintes szociális épületet emeltetett a dolgozók munkafeltételeinek az érdekében. Ekkoriban készült el a gerinctelen állatokat bemutató Vivárium is.

1966-ban, a száz éves Állatkert a Centenárium jegyében kialakította a Rovarházat, rendbe tették a Kis- és Nagysziklát, a régi Zsiráfház helyén újat építettek, amelybe új zsiráfokat hoztak. Ugyanígy tettek a háborúban elpusztult Bölényházzal is. Az ünnepség és a vele kapcsolatos tudományos ülésszak szeptember 26-ától október 3-áig tartott, melynek megnyitója az MTA dísztermében volt.

1971-ben az Állatkertben tartották a Vadászati Világkiállítást. Ezután fejtegették pszichológusok, hogy az állatok nem érzik magukat jól az eddigi zárt életterükben, ezért az igazgató foglalkozást is bevezetett az állatok részére.

1978-ban Holdas Sándor váltotta fel az igazgatói székben, aki elsőként a gázfűtés bevezetését oldotta meg. Megkezdődött az öreg, elavult épületek rekonstrukciója, például a Vidraház kialakítása, a Bagolyvár átépítése, a Madárház felújítása.

1987-ben az új igazgató, Szijj József fejezte be az Emberszabású Majmok Házának építését. 1991-re, az Állatkert 125. évfordulójára felújították a Főkaput, elkészült a Kenguruház is, amelynek tetején helyezték el az éjszakai állatok lakhelyét is.

Az 1990-es években Persányi Miklós igazgató idején jelentős rekonstrukciók zajlottak le; többekkel együtt felújították a Pálmaházat és az Elefántházat is.

Utódja, Bogsch Ilma felújította az Akváriumot és a régi Majomházat, s új papagájlak és pápuaház is épült. 2007 óta ismét Persányi Miklós az Állatkert igazgatója.