HIRDETÉS

Puskás Ferenc Stadion (Népstadion)
       XIV. kerület, Herminamező, Istvánmezei út 3.

A Puskás Ferenc Stadion (2002-ig Népstadion néven) egy 69ezer férőhelyes, számos sport- illetve zenei rendezvény megrendezésére alkalmas létesítmény, a magyar labdarúgó-válogatott elsődleges hazai pályája. A stadion 1948-1953 között épült Dávid Károly tervei alapján. Összterülete 192.916 m2, ebből a küzdőtér 17.513 m2, a lelátó 50m széles és 30m magas, a nézőtér befogadóképessége 78ezer fő.


HIRDETÉS

Az Országos Kiállítás idején, már 1896-ban megszületett egy nagy budapesti stadion elképzelése, amikor felmerült, hogy az első újkori olimpia a magyar fővárosban lehetne. Mivel az 1900-as olimpiát végül Görögország rendezhette meg (jogosan), így aktualitását vesztve ideiglenesen lekerült az asztalról a stadion megépítésének terve. 1911-ben ugyan Magyarország megkapta az 1920-as olimpia rendezési jogát, de az első világháború utáni jóvátétel és a gazdasági visszaesés miatt erre nem kerülhetett sor.

Az első elképzelések szerint a stadion a Vérmezőn épült volna meg (szerencsére a terveket elvetették), de szóba került a Nádor-kert és a Kerepesi út környéke is, ahol akkoriban a
Magyar Lovaregylet telephelye működött. A gazdasági helyzet azonban nem tette lehetővé egy nagy sportberuházás elkezdését. 1924-ben törvényt hoztak egy új stadion építésére, s még a Sportadót is bevezették, de az ebből befolyt összeget végül nem a stadionépítés céljára fordították. Az 1930-as évek elején az óbudai Aranyhegy oldalában, a Városligetben, a Margitszigeten vagy a Népszigeten, Lágymányoson vagy a Pasaréten gondolták elhelyezni az arénát, a háború azonban ismét megakadályozta a megvalósítást.

A második világháború befejeztével az országgyűlés ismét megszavazta a stadion költségeit, s az Építéstudományi Intézetet (ÉTI) bízták meg az elhelyezés kérdésének vizsgálatával. Az 1947-ben, egy osztrák–magyar meccsen leszakadt az Üllői úti Fradi-pálya tribünje, ahol 250 ember zuhant le, s csak a véletlenen múlt, hogy senki sem halt meg. Ez beigazolni látszott azt a tényt, hogy szükség van egy olyan óriási méretű stadionra, ahol hatalmas tömegek jelenhetnek meg biztonsággal, és kulturált körülmények között élvezhetik a futball adta örömöket.

1948-ban az ÉTI tervezői, Dávid Károly, Juhász Jenő és Kiss Ferenc elkészítették az első vázlatterveket: 70ezer fő befogadóképességű stadiont képzeltek el a Kerepesi út - Thököly út közötti területre, amelyet előre gyártott elemekből állítottak volna össze. A lelátókat 18 óriási pilon tartja, északi és déli oldalára egy-egy maratoni kapu, a nyugati oldalra a díszpáholy, a keletire az öltöző épülete és a játékoskijáró került. Az építkezést 1948. július 13-án kezdték meg, igaz, a végleges tervek elkészülte előtt.

Az első kapavágást a régi lóversenypálya telkén Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sport Bizottság (OTSB) elnöke tette meg. A főváros lakossága lelkesen azonosult az üggyel, rengetegen vettek részt önként a munkában, amint Puskás Ferenc és az Aranycsapat tagjai is. A 20 tonnás elemeket a helyszínen felállított üzemekben gyártották, 664 ezer m3 földet mozgattak meg, 84 gép dolgozott az építkezésen (daruk, mozdonyok, exkavátorok, szállítószalagok, úthengerek és betonkeverők), s 45ezer m3 betont, 2,6ezer tonna betonvasat dolgoztak be a 24ezer tribünelemet és 15ezer lépcsőelemet magába foglaló építménybe. A világítótestekhez 18ezer izzóra volt szükség és 150ezer méter vezetéket falaztak be. A költségek akkori áron 162 millió forintot tettek ki. A stadiont a szocreál építőművészet jegyében munka közben is majdnem áttervezték, de ez pénz- és időhiány miatt végül elmaradt.

A befejezés határidejének betartása miatt Farkas Mihály honvédelmi miniszter ezer katonát rendelt ki az építkezésre, így végül a stadion határidőre elkészült a hivatalosan 78ezer fős lelátóval.

A megnyitóra 1953. augusztus 20-án került sor. Jelen volt Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is, akit a sajtóteraszon helyeztek el, mivel „a nép nagy vezére”, a pökhendi Rákosi Mátyás nem volt hajlandó egy imperialista ország polgárával megosztani a díszpáholyt. A parádés ünnepségen 12ezer tornász és 2100 sportoló vonult fel, ezután Hegyi Gyula mondott beszédet. A magyar zászlót a Himnusz hangjai mellett Csermák József olimpiai bajnok kalapácsvető vonta fel. Ekkor tízezer galambot eresztettek szabadon, majd a Norvégia – Magyarország atlétikai viadal második versenynapját rendezték meg. A magyar együttes 140,5:71,5 arányban győzött. Ezután a Budapesti Honvéd–Moszkva Szpartak labdarúgó mérkőzésen a magyar csapat 3:2-re nyert. A tornabemutató záró képe egy vörös csillagból kiemelkedő gúla volt, amelynek tetején a Szabadság-szobor nőalakja magasodott ki. Ezután még egy 400 fős népi táncegyüttes lépett fel, majd a program a Magyar A – Magyar B női válogatott mérkőzésével zárult, a végeredmény 7:3 volt.

A Népstadion első igazgatója a kalapácsvető bajnok, Németh Imre lett. Az aréna 1959-ben négy vasbeton oszlopra szerelt villanyvilágítást kapott, s 83 ezer főre bővítették a lelátókat. A stadion számos nagy sportesemény színhelye volt (például az 1954-es, 7:1-es magyar győzelemmel végződött magyar–angol labdarúgó mérkőzés).

A Népstadion a modern magyar építőművészet egyik sikeres alkotása. Tervezésénél igen szerencsésen oldották meg a tömegek mozgatását: a korszerűen megépített lépcsősorokon és az 50 kapun át a lelátókról a közönség percek alatt eltávozhat. Főbejárata a déli oldalon nyílik, két oldalbejárata pedig a Verseny utca és a Stefánia út felől.


A stadion madártávlatból (kép: Schiffer János, magyarfutball.hu)

A stadionban számos kulturális rendezvényt, megakoncerteket is tartottak az elmúlt évtizedek alatt. Az 1990-es években az építmény felújítása során megerősítették a felső lelátó szerkezetét, s lefedték a sajtópáholyt. A létesítményt 2002-ben nevezték át a legendás játékosról Puskás Ferenc Stadionnak.

Az épület nagyon rossz állapotban van. Különféle tervek születtek felújítására, bővítésére, illetve újjáépítésére, de egyelőre csak az életveszélyes felső karéjt erősítették meg.

A Népstadion mellett, 1962-ben készült el a 13 ezer nézőt befogadó Kisstadion. Mellette épült fel 1966-ban a Tornacsarnok, a Dózsa György út felöli részénél az Olimpiai Csarnok, a Kerepesi út felé pedig a Körcsarnok.

Ennek közelében épült a Budapest Sportcsarnok, amely 1999-ben leégett és használhatatlanná vált. 102m átmérőjű, 8-12 ezer fős, változtatható befogadóképességű volt. Pusztulása utáni évben kezdték el megépíteni utódját, a Budapest Sportarénát, amely Magyarország legmodernebb és egyben legfuturisztikusabb építménye.

A Nemzeti Sport és Szűcs Gáspár nyomán írta: Varga Máté


A stadion átépítési pályázatára beérkezett tervek első helyezettje
(kép:
X-pol.hu)

   



 

 2013. július 2. - Megvan, ki tervezheti az új Puskás-stadiont

Egyszereplős meghívásos közbeszerzési eljárás indul az új Puskás Ferenc Stadion tervezésére, a Nemzeti Olimpiai Központ részeként megvalósuló Millenáris Velodrom tervezésére pedig nyílt nemzetközi tervpályázatot ír ki a Nemzeti Sportközpontok (NSK).

Az NSK keddi közleménye szerint a két létesítménynél lezárult a rekonstrukció megkezdéséhez szükséges szerzői jogi vizsgálat. Mivel a Velodrom esetében "nem állapítható meg a tervek jogtulajdonosának kiléte", nyílt nemzetközi építészeti tervpályázat indul a tervek elkészítésére - a kiírás pontos részleteiről a közeljövőben születik döntés. Az új Puskás Stadionnál viszont egyértelműen be lehet azonosítani a tervek jogtulajdonosát, így a törvényi előírásoknak megfelelően a meghívásos közbeszerzési eljárásra az eredeti terveket készítő Középülettervező Vállalat jogutódja, a Közti Zrt. kapott meghívást.

 

Adatok

 
 Tervezője: Dávid Károly
 Építés éve: 1948-1953
 Funkciója: stadion
 
 

Megközelítés

 
Stadionok
  M2
Stadionok
 
Dózsa György út
 
  Thököly út
 
  Egressy út
 
     
 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek

 
 

Névadó

 


Puskás Ferenc
(1927-2006)
Világhírű labdarúgó és edző,
az Aranycsapat legendás kapitánya

 

Veszély

 

Veszélytelen



A stadion makettje 1952-ben, a május 1-i felvonuláson a Városligetnél (kép: Fortepan.hu)